A Diazinon - toxicitás összehasonlítása az embriókkal Xenopus laevis és Danio rerio; A Diazinon lebomlása vízben

Absztrakt

A vizsgálat célja a diazinon (szerves foszfát rovarirtó szer) toxikus hatásának meghatározása volt a Xenopus laevis és Danio rerio. A 96 órás LC50-értékek a diazinon magasabb toxicitását mutatták X. leavis standard oldatban (9,84 mg/l) összehasonlítva a tó vizével (12,64 mg/l). A diazinon teratogén indexe 1,3, illetve 1,6 volt. A 96 órás LC50-diazinon értékek hasonló érzékenységet mutattak az embriókra D. rerio (8,21–9,34 mg/l) és X. laevis standard vizsgálati megoldásokban. Eredményeink azt mutatják, hogy a diazinon közvetlen vízbe juttatása jelentős kockázattal járhat a vízi szervezetekre nézve.

Ez az előfizetéses tartalom előnézete. Jelentkezzen be a hozzáférés ellenőrzéséhez.

Hozzáférési lehetőségek

Vásároljon egyetlen cikket

Azonnali hozzáférés a teljes cikk PDF-hez.

Az adószámítás a fizetés során véglegesül.

Feliratkozás naplóra

Azonnali online hozzáférés minden kérdéshez 2019-től. Az előfizetés évente automatikusan megújul.

Az adószámítás a fizetés során véglegesül.

Hivatkozások

ASTM E1439-98 (1998) Standard útmutató a béka embrió teratogenezis vizsgálatának elvégzéséhez-Xenopus (FETAX) Philadelphia, Pennsylvania

Bantle JA, Dumont JN, Finch RA, Linder G, Fort DJ (1998) A rendellenességek atlasza: útmutató a FETAX teljesítményéhez, 2. kiadás. Oklahoma State University Press, Stillwater, OK

Davidson C (2004) Csökkenő szélszél: a kétéltűek száma csökken Kaliforniában és a peszticidek korábbi felhasználása. Ecol Appl 14: 1892–1902

Fujii Y, Asaka S (1982) A diazinon és a diazoxon metabolizmusa a halmáj készítményekben. Bull Environ Contam Toxicol 29: 455–460

Hamm JT, Wilson BW, Hinton DE (2001) A felvétel és a bioaktiváció növelése a fejlődéssel pozitívan modulálja a diazinon toxicitást a korai életszakaszbanOryzias latipes). Toxicol Sci 61: 304–313

Harris ML, Bishop CA, Struger J, Ripley B, Bogart JP (1998) Az északi leopárd béka funkcionális integritása (Rana pipiens) és zöld béka (Rana kagylók) populációk a gyümölcsös vizes élőhelyein. II. A peszticidek és az eutrof állapotok hatása a korai életszakasz fejlődésére. Environ Toxicol Chem 17: 1351–1363

Keizer J, D’Agostino G, Vittozzi L (1991) A biotranszformáció jelentősége a xenobiotikumok halakra gyakorolt toxicitásában. I. Toxicitás és a diazinon bioakkumulációja guppy-ban (Poecilia reticulata) és a zebra halak (Brachydanio rerio). Aquat Toxicol 21: 239–254

Keizer J, D’Agostino G, Nagel R, Gramenzi F, Vittozzi L (1993) Comparative diazinon toxicity in guppy and zebra fish – different role of oxidative-metabolism. Environ Toxicol Chem 12: 1243–1250

Machova J, Prokes M, Svobodova Z, Zlabek V, Penaz M, Barus V (2007) A diazinon 60 EC toxicitása a Cyprinus carpio és Poecilia reticulata. Aquac Int 15: 267–276

McLaughlin RA, Ross RH, Balu K (1993) Diazinon lebomlása és eloszlása a gyökérzónában. In: Linn DM, Carski TH, Brusseau ML, Chang FH (eds) Peszticidek és szerves vegyi anyagok felszívódása és lebomlása a talajban. SSSA spec publ 32. sz. Madison, Wisconsin, 43–64

Nieuwkoop PD, Faber J (szerk.) (1994) Normál táblázat Xenopus laevis (Daudin): a megtermékenyített petesejtektől a metamorfózis végéig tartó fejlődés szisztematikus és időrendi felmérése, 3. edn. Garland, New York, USA

OECD (1998) Hal, rövid távú toxicitási teszt embrió és zsákréteg stádiumában. Vizsgálati útmutató 212. OECD-irányelv a vegyi anyagok vizsgálatához

Singh BK, Walker A (2006) Foszfororganikus vegyületek mikrobiális lebontása. FEMS Microbiol Rev 30: 428–471

Slotkin TA, Levin ED, Seidler FJ (2006) Organofoszfát rovarölő szerek összehasonlító fejlődési neurotoxicitása: az agy fejlődésére gyakorolt hatások elválaszthatók a szisztémás toxicitástól. Environ Health Perspect 114: 746–751

Sparling DW, Fellers G (2007) Klórpirifosz, diazinon, malation és oxonszármazékaik összehasonlító toxicitása lárvával Rana boylii. Környezetszennyezés 147: 535–539

Viant MR, Pincetich CA, Eerderna RST (2006) A dinoseb, a diazinon és az esfenvalerát metabolikus hatásai a Chinook lazac szemes petesejtjeiben és alevinjeiben (Oncorhynchus tshawytscha) H-1 NMR metabolomikával meghatározva. Aquat Toxicol 77: 359–371

Köszönetnyilvánítás

A munka az MSM 6215712402 sz. Projekt támogatásával valósult meg az élelmiszerek biztonságának és minőségének állat-egészségügyi szempontjaival.

Szerzői információk

Hovatartozások

Állatorvosi Közegészségügyi és Toxikológiai Tanszék, Állatorvosi és Gyógyszerésztudományi Egyetem Brno, Palackeho 1-3, 612 42, Brno, Csehország

Helena Modra, Stanislava Macova, Ivana Haluzova és Zdenka Svobodova

Farmakológiai Tanszék, Állatorvosi és Gyógyszertudományi Egyetem Brno, Palackeho 1-3, 612 42, Brno, Csehország

Élelmiszer- és biokémiai technológiai kar, Élelmiszerkémiai és -elemzési tanszék, Kémiai Technológiai Intézet, Prága, Technicka 3, 166 28, Prága 6, Csehország

Jana Kohoutkova és Jana Hajslova

A PubMed Google Scholar alkalmazásban is kereshet erre a szerzőre