A fázisú etetés előnyökkel jár a növekedés-befejezés terén

Írta: Mariana B. Menegat, Steve S. Dritz, Joel M. DeRouchey, Mike D. Tokach, Jason C. Woodworth és Bob D. Goodband, Kansas Állami Egyetem
A kereskedelmi célú termelésben a szakaszos takarmányozási programokat széles körben alkalmazták a növekvő sertések tápanyagigényének szoros kielégítésére és a tápanyagok környezetbe történő kiválasztásának csökkentésére. Ezenkívül az etetési stratégiák kevesebb fázisra történő egyszerűsítése maximalizálja a növekedési teljesítményt és a hasított test jellemzőit, miközben potenciális előnyökkel jár a takarmányszállítás és a sertéstermelő rendszer tárolásának logisztikájában, valamint javítja a takarmánymalom hatékonyságát. A fázis-táplálási program kidolgozásának alapvető eleme az étrendi lizin kötése. Általában a kevesebb táplálkozási fázissal táplálkozó programok a kezdetben a követelmények alatti lizinszintet biztosítják, és később, amikor a lizinszint megfelelő, a kompenzációs növekedésre támaszkodnak.

nőstény

A különböző fázisú takarmányozási stratégiák megfelelő étrend-megfogalmazásának megértése érdekében két vizsgálatot végeztek, hogy konkrétabban értékeljék a különböző lizinszintű programokat a sertéseknél. A fázis-táplálási programok egy, kettő, három vagy négy étrendi szakaszból álltak a növekedés-befejezés időszakában. A lizinszinteket (1. táblázat) szorosan a maximális növekedési sebességre vonatkozó becsült követelményekhez igazították (1. kísérlet), vagy valamivel elmaradtak a maximális növekedési sebességre vonatkozó becsült követelményektől, hogy szimulálják a terepi megközelítést a lizin szintjén (2. kísérlet). Kísérleteket végeztek kereskedelmi kutatási körülmények között, kísérletenként megközelítőleg 1100 sertéssel (PIC 359-1050), 60–280 font testtömeggel és 25–27 sertéssel.

1. táblázat: A fázis-táplálási stratégiák és a standardizált ileális emészthető lizin leírása a nettó energia (SID Lys: NE) arányában a növekedés-befejezés étrendjeiben (1)

Az 1. kísérletben az egyfázisú programmal etetett sertések átlagos napi gyarapodása alacsonyabb volt a két- és négyfázisú etetési programokkal etetettekhez képest, a háromfázisú takarmányozási program közbenső volt (1. ábra). Az egyfázisú programmal etetett sertések alacsonyabb növekedési rátája alacsonyabb végső testtömeget és meleg tetemtömeget eredményezett a két- és négyfázisú etetési programokkal összehasonlítva. Nem volt bizonyíték az átlagos napi takarmányfelvétel, F/G, hasított test hozama, hasított test soványsága vagy a takarmányköltségekhez viszonyított jövedelem közötti különbségre (2. ábra) az összes fázis-etetési programban. Így a takarmányozási programok egyszerűsítése két étrendi szakaszig, a lizinszint szorosan a követelményeknek megfelelően, nem veszélyezteti az általános növekedési teljesítményt, a hasított test jellemzőit és a jövedelmezőséget a növekedés és befejezés időszakában.

1. ábra: Az étrendi lizint használó fázis-etetési programok hatása a becsült szükségletre a tenyészsertések átlagos napi gyarapodásához.

2. ábra: Az étrendi lizint használó fázistáplálási programok hatása a sertésenkénti takarmányköltség-bevétellel kapcsolatos becsült követelményekre.

A 2. kísérletben az egyfázisú program alacsonyabb ADG-t eredményezett a négyfázisú programhoz képest, a két- és háromfázisú programok köztesek (3. ábra). Következésképpen az egyfázisú programmal etetett sertések alacsonyabb növekedési rátája alacsonyabb végső testtömeget és meleg tetemtömeget eredményezett a többi négyfázisú etetési programhoz képest. Az egy-, két- és háromfázisú programok gyengébb F/G-t eredményeztek a négyfázisúhoz képest, a legszegényebb F/G-t az egyfázisú programban figyelték meg (4. ábra). Nem volt bizonyíték az ADFI, a hasított test hozama vagy a hasított test soványságára az összes fázis-táplálási programban.

3. ábra: A terepi megközelítést alkalmazó fázis-etetési programok hatása az étrendi lizinre a tenyészsertések átlagos napi gyarapodásában.

4. ábra: A terepi megközelítést alkalmazó fázis-etetési programok hatása az étrendi lizinre a tenyészsertések takarmány-hatékonyságára.

A közgazdaságtan szempontjából a sertésenkénti takarmányköltségekkel kapcsolatos bevétel és jövedelem nőtt a négyfázisú programban az egyfázisú programhoz képest, a két- és háromfázisú programok között (5. ábra). Tehát, ha a marginális étrendi lizinszintet a növekedés és a végső szakaszon táplálják, az etetési programok egyszerűsítése negatív hatást gyakorol a növekedési teljesítményre és a jövedelmezőségre.

5. ábra: A terepi megközelítést alkalmazó fázistáplálási programok hatása az étrendi lizinre a sertésenkénti takarmányköltség fölötti jövedelemre.

Összességében a Kansas State University Applied Swine Nutrition team által végzett fázis-táplálási vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a fázis-etetési stratégiák előnyökkel járnak a növekedési teljesítményben, szemben az egyetlen étrend etetésével a növekedés-befejezés fázisában. A tenyészsertések takarmányozási programjának egyszerűsítése megvalósítható, feltéve, hogy a lizint szorosan a maximális növekedési teljesítmény követelményeinek támasztják. Ez lehetővé teszi kevesebb etetési fázis használatának lehetőségét a növekedés-befejezés időszakában, ami gyakorlati és költséghatékony előnyöket jelenthet a takarmány gyártásában, tárolásában és szállításában.