Közönséges feketerigó

A közönséges feketerigó egyike a két Ausztráliában bevezetett „igazi rigónak”; a másik a dalos rigó, T. philomelos. Az őshonos rigók a basszus, a Zoothera lunulata és a rosztafarkú rigó, Z. heinei.

játék
szünet
álljon meg
néma
némítás feloldása
előző
következő

A közönséges feketerigót Melbourne-ben vezették be Ausztráliába az 1850-es években. A hím a „fekete” madár, mély narancssárgától sárgaig, keskeny sárga szemgyűrűvel és sötét lábbal. A nőstény barna madár, csíkokkal vagy foltokkal, sötét számla és lába van. Az éretlen madarak hasonlóak a nőstényhez, amelynek alja könnyebb.

A közönséges feketerigót nem lehet könnyen összetéveszteni más „fekete” madarakkal, mivel sokkal kisebb, mint a legtöbb hasonló színű ausztrál madár, és jellegzetes sárga szemgyűrűje van.

A közönséges feketerigó eredetileg Melbourne-re és Adelaide-re korlátozódott, de fokozatosan kiterjesztette az elterjedését Ausztrália délkeleti részén, mind a partvidéken, mind a szárazföldön, egészen északig Sydneyig, beleértve Tasmániát és a Bass-szoros szigeteit.

A közönséges feketerigó leggyakrabban a városi területeken és a környező településeken található meg, de sikeresen beköltözött a bokrok élőhelyeire. Gyakran előfordul gyümölcsösökben, szőlőkben és kertekben, valamint az útszéleken és a parkokban.

A közönséges feketerigó rovarokat, földigilisztákat, csigákat, pókokat, valamint számos magot és gyümölcsöt fogyaszt. Főleg a talajon takarmányoz, a levélszemét, a pázsit és a talaj tapintásával és karcolásával.

A közönséges feketerigó csésze alakú, szárított fűből álló fészket épít, sárral kötött és finom füvekkel bélelt. Általában fába, cserjébe vagy alacsony bokorba helyezik, de faüregeket is használnak.

A közönséges feketerigó kártevő lehet a gyümölcsösökben, parkokban és kertekben, meglehetősen romboló hatású a talaj növényzetében, különösen a háztáji zöldségfoltokban.