Családi gyógyszer

Katherine Fortenberry, PhD
Családorvosi osztály, Családi és megelőző orvoslás osztály, Utah Egyetem, Salt Lake City

Janet Ricks, DO
Mississippi Egyetem Orvosi Központ Családorvosi Osztálya, Jackson

Fran E. Kovach, MLIS, AHIP
Dél-Illinois Egyetem Orvostudományi Kar, Springfield

SZERKESZTŐ
William H. Replogle, PhD
Mississippi Egyetem Orvosi Központ Családorvosi Osztálya, Jackson

Hivatkozások

1. Siebenhofer A, Jeitler K, Berghold A és mtsai. A testsúlycsökkentő étrend hosszú távú hatásai magas vérnyomásban szenvedő betegeknél. Cochrane Database Syst Rev. 2011; (9): CD008274.-

2. Murphy MH, Nevill AM, Murtagh EM és mtsai. A séta hatása az erőnlétre, a kövérségre és a nyugalmi vérnyomásra: randomizált, kontrollált vizsgálatok metaanalízise. Előző Med. 2007; 44: 377-385.

3. Bravata DM, Smith-Spangler C, Sundaram V és mtsai. Lépésszámlálók használata a fizikai aktivitás növelésére és az egészség javítására: szisztematikus felülvizsgálat. JAMA. 2007; 298: 2296-2304.

4. Egyesült Államok Egészségügyi és Humán Szolgáltatási Minisztériuma. A magas vérnyomás megelőzésével, kimutatásával és kezelésével foglalkozó vegyes nemzeti bizottság hetedik jelentése. Elérhető: http://www.nhlbi.nih.gov/guidelines/hypertension/jnc7full.pdf. Hozzáférés: 2013. március 13.

4 kg-os súlyveszteség diéta útján a szisztolés és a diasztolés vérnyomást (BP) 4,5, illetve 3,2 Hgmm-rel csökkenti (SOR: A, szisztematikus áttekintés következetes megállapításokkal).

Az 1–1,2 kg súlycsökkenés testgyakorlással a szisztolés vagy a diasztolés BP kismértékű csökkenését eredményezheti (SOR: B, vegyes minőségű tanulmányok).

A rendelkezésre álló bizonyítékok nem elegendők az étrend és a testmozgás együttes hatásainak vizsgálatához.

A bizonyítékok összefoglalása

8 randomizált, kontrollált vizsgálat (RCT) metaanalízise összesen 2000 betegnél azt találta, hogy a diétával történő fogyás csökkentette a magas vérnyomást mutató betegek BP-jét. 1 A nyomozók felnőtt, 45–66 éves, járulékos betegeket toboroztak primer hipertóniával (szisztolés vérnyomás, 128–178 Hgmm, diasztolés vérnyomás, 72–107 Hgmm), és 6–12 hónapig randomizálták őket diétás tanácsokra vagy szokásos ellátásra.

Az étrendi tanácsadás nagyobb súlycsökkenést eredményezett a 6–12 hónapos követés során (súlyozott átlagkülönbség [WMD], –4,0 kg; 95% -os konfidencia intervallum [CI], –4,8–3,2 kg) és nagyobb BP-csökkenést (WMD szisztolés vérnyomás, –4,5 Hgmm; 95% CI, –7,2–1,8 Hgmm; WMD diasztolés BP esetén –3,2 Hgmm; 95% CI, –4,8–1,5 Hgmm).

A nyomozók nem számoltak be arról, hogy a betegek mennyi ideig tartották fenn a fogyást. Habár 3 RCT tartalmazta a testmozgásra való ösztönzést, ez a metaanalízis nem értékelte ezen beavatkozások kombinálásának előnyeit.

A testmozgás hatása kevésbé egyértelmű
24 RCT meta-analízise vizsgálta a testmozgást és a fogyást felnőtt járóbetegekben, átlagos életkoruk 51,6 év; kiindulási testtömeg-index (BMI), 25,9 kg/m 2; nyugalmi szisztolés BP, 127 Hgmm; és nyugalmi diasztolés BP, 77,7 Hgmm. 2 A résztvevők átlagosan 38,3 percet, heti 4,4 napot, 34,9 hétig jártak az előre jelzett maximális pulzus 70,1% -os relatív intenzitásával (6 vizsgálatban) vagy 56,3% oxigénfogyasztási intenzitással (VO2) (14 vizsgálatban).

A gyaloglás jelentősen csökkentette a testsúlyt (WMD, –0,95 kg; P 2; P = 0,015), ami a diasztolés BP (WMD, –1,54 Hgmm; P = .026), de nem szisztolés BP (WMD, –1,06 Hgmm; P = .316). A szerzők nem számoltak be arról, hogy a résztvevők fenntartották-e a fogyást a beavatkozások után.

8 RCT és 18 megfigyelési vizsgálat metaanalízisében az általában normotenzívnek és túlsúlyosnak (átlagéletkor 49 év) jellemzett felnőtt járóbetegek lépésszámlálót viseltek a testsúlycsökkenés ösztönzésére a BP csökkentése céljából. 3

A lépésszámláló 3–104 hétig tartó használata megnövelte a fizikai aktivitást (RCT-k esetén napi 2491 lépéses növekedés; 95% -os CI, napi 1098-3885 lépés; megfigyelési vizsgálatoknál napi 2183 lépéses növekedés; 95 % CI, 1571-2796 lépés/nap) és a BMI 0,38 kg/m2-rel csökkent (95% CI, 0,05-0,72 kg/m 2). 80 kg-os, 170 cm magas, 27,7 kg/m 2 BMI-vel rendelkező személy esetében a BMI 0,4 egységgel történő csökkentése 1,2 kg-os súlycsökkenést jelent. Ez a súlycsökkenés 3,8 Hgmm-rel (95% CI, 1,7-5,9 Hgmm) csökkentette a szisztolés vérnyomást, de nem csökkentette a diasztolés vérnyomást (–0,3 Hgmm; 95% CI, 0,02–0,46). Napi 10 000 lépés lépés (P = .001) és egy lépésnapló (P Ajánlások

A Nemzeti Szív-, Tüdő- és Vérintézet Nemzeti Vegyes Bizottsága szerint az egészséges életmód kritikus fontosságú a magas vérnyomás megelőzésében és a vérnyomás csökkentésében a már magas vérnyomásban szenvedőknél. 4 A bizottság konkrétan a túlsúlyos vagy elhízott egyének testsúlycsökkentését javasolja a fizikai aktivitás növelésével és a magas vérnyomás (DASH) diétás megközelítésének étkezési tervével. 2 vagy több életmód-módosítás kombinálása javíthatja az eredményeket.

Az EGSZB megjegyzi továbbá, hogy a klinikával folytatott pozitív, empatikus kapcsolat kulcsfontosságú a bizalom kiépítésében és az életmódváltás motivációjának fokozásában. Javasolja a kölcsönös célok kitűzését, a megfelelő betegképzés biztosítását, a gyakori visszajelzések felhasználását és az egészségügyi csoport minden tagjának bevonását.

Bizonyítékokon alapuló válaszok a Családorvosok Érdeklődési Hálózatától