Az elhízás genetikai oka nem csökkenti a bariatrikus műtét hatékonyságának csökkentését, a tanulmány szerint.

bariatrikus

Bár ez a tanulmány egyenlő hatékonyságot javasol ennek a műtétnek elhízott, genetikai okokkal rendelkező és anélkül szenvedő betegeknél, a testsúlycsökkenés kisebb volt azoknál az embereknél, akiknek az MC4R gén mutációi voltak, és akiknél hüvelyi gasztrektómia történt.

Az éhséget szabályozó kulcsfontosságú út mutációi - a melanokortin-4 receptor (MC4R) útja - a genetikai elhízás ismert okai, ideértve a leptin receptor (LEPR) és a proopiomelanocortin (POMC) hiányosságait, valamint a Prader-Willi-szindrómát.

A bariatric műtét, egy olyan beavatkozás, amely kisebbé teszi a gyomrot vagy megváltoztatja a vékonybelet, a leghatékonyabb kezelési lehetőség az elhízás kezelésére felnőtteknél.

Mindazonáltal, még meghatározatlan okokból, a betegek 20% -a „a betegek 30% -a nem veszít elég súlyt, vagy akár visszanyeri a súlyt az eljárás után. A lehetséges magyarázatok magukban foglalják az anatómiai változásokat és az egészséges életmód végleges elfogadásának képtelenségét.

Egy másik lehetséges ok egy mögöttes mutáció hordozása, ami megnehezítheti a fogyást. De keveset tudunk az MC4R-rel kapcsolatos mutációk prevalenciájáról és azok hatásáról a bariatriás műtét utáni súlycsökkenésre.

A kutatók ezt a hiányosságot orvosolták 1014 felnőtt beteg kóros elhízással. Mindegyiken bariatrikus műtéten estek át a hollandiai Rijnstate Arnhem/VitalysВ kórházban. A gyomor bypass-ot, más néven Roux-en-Y gyomor bypass-ot, és a hüvelyes gastrectomiát egyaránt laparoszkópiával végezték, ez egy minimálisan invazív eljárás a nyílt műtéthez képest.

Pontosabban, a gyomor bypass egy kis tasakot hoz létre a gyomor felső részében, és összeköti a vékonybéllel. Hüvelyes gasztrektómia esetén a sebész eltávolítja a gyomor nagy részét, és csak egy cső alakú szakasz marad, körülbelül akkora és alakú, mint egy banán. Mindkét eljárás kisebbé teszi a gyomrot, korlátozva az ember által elfogyasztható ételek mennyiségét.

Ezek a műtéti eljárások, különösen a gyomor bypass, megváltoztatnak néhány bélhormont és egyéb tényezőket, amelyek befolyásolhatják az étvágyat és az anyagcserét, és elősegítik a fogyást.

A kutatók azt találták, hogy 30 betegnél (3%) genetikai elhízás volt, amelyet az MC4R, a POMC, a PCSK1, a SIM1 vagy a PTENВ gén mutációi okoztak. Átlagos testtömeg-indexük (BMI) 48,3 kg/m2 volt. A molekuláris diagnózis (kontrollok) nélküli 827 beteg között az átlagos BMI 45,6 kg/m2 volt.

Egy és két évvel az első gyomor bypass műtét után az MC4R, POMC vagy PCSK1 mutációval rendelkező betegek súlya ekvivalens volt, mint a megerősített genetikai elhízás nélküli betegeknél.

Ami a hüvelyes gasztrektómiát illeti, az MC4R génmutációk által okozott elhízásban szenvedő három beteg átlagos súlyvesztesége egy év alatt 19,3%, a műtét után két évvel 9,5% volt. Ez volt az egyetlen olyan eset, amikor a genetikai elhízásban szenvedő betegek kevesebb súlyt vesztettek, mint azok, akiknél nem diagnosztizáltak genetikai elhízást. Kimagasló súlycsökkenést mutat a kezdeti gyomor bypass után, mint a hüvelyes gastrectomia után MC4R mutációval rendelkező embereknél.

Összességében, a hüvelyi gasztrektómiával rendelkező MC4R mutációkkal rendelkező betegek kivételével, a megállapítások azt mutatják, hogy "a súlyvesztés összehasonlítható volt a molekuláris diagnózissal rendelkező vagy anélkül szenvedő betegek között 2 év utánkövetés után" - írták a kutatók.

"A POMCВ és a PCSK1-ben végzett [m] utációk nem befolyásolják a leggyakrabban végzett bariatrikus eljárások hatékonyságát a követés első 2 évében" - tették hozzá.

Ugyanakkor hosszabb nyomon követésre és nagyobb betegcsoportra van szükség a fogyás tartósságának jobb felméréséhez ebben a betegcsoportban.