GLP-1 analóg liraglutid kiegészítő kezelésként a 2-es típusú cukorbetegségben sikertelen bariatrikus/metabolikus műtét után

Per M. Hellström

analóg

Eredet: Ez egy meghívott cikk, amelyet Jiewen Jin akadémiai szerkesztő (az első kapcsolt kórház Endokrinológiai Tanszéke, Szun Jat-szen Egyetem, Guangzhou, Kína) készített.

Beküldve 2019. augusztus 10-én. Elfogadva közzétételre 2019. augusztus 22-én.

Az elhízás egészségre gyakorolt ​​negatív hatásával (1) az egész világon az orvosok és a sebészek számára is nagy kihívássá vált. Ma világszerte több mint 650 millió ember elhízott (1). Az orvos számára az egyének pozitív energiamérlege, amelynél nagyobb az energiafogyasztás, mint a ráfordítás, a 2-es típusú cukorbetegség és az inzulinrezisztencia megnövekedett arányát, valamint olyan gyengítő szövődményeket jelent, mint a magas vérnyomás, agyvérzés és a szívbetegségek, az alvási légzési rendellenességek, beleértve az alvászavarokat, a vér lipidszintjét rendellenességek és alkoholmentes zsírmájbetegség. A sebész számára a probléma elsősorban a megbélyegző testösszetételsel, a zsírszövet túlzott felhalmozódásával és a mozdulatlansággal foglalkozik. Ezenkívül számos rákhoz is kapcsolódik, mint például az endometrium, mell, petefészek, prosztata, máj, epehólyag, vese és vastagbélrák.

Az elhízást leggyakrabban a túlevés, a korlátozott fizikai aktivitás és a genetikai érzékenység kombinációja okozza (1,2). Anyagcsere szempontjából az elhízott emberek nagyobb energiafogyasztással rendelkeznek, mint normális társaik, annak az óriási energiának köszönhetően, amely az ördögi körben megnövekedett testtömeg fenntartásához szükséges (3,4). A túlzott táplálékfelvétel további követelményeket támaszt a belső szervek, például a máj és a hasnyálmirigy kapacitásával szemben, hogy megfeleljen a gyomoron és a vékonybélen keresztül juttatott korlátlan tápanyagterhelésnek. Ezért úgy tűnik, hogy az élelmiszer-korlátozás a probléma kezelésének és a továbblépés kézenfekvő módja. Egyéni szinten a WHO javasolja az energiafogyasztás korlátozását kevesebb teljes zsír- és cukorszint mellett, valamint fokozottabb gyümölcs-, zöldség- és hüvelyesek, valamint teljes kiőrlésű gabonák és diófélék bevitelét (1). A tapasztalat azt mondja, hogy ezt nehéz elérni.

A klinikán ma a bariatrikus műtét az egyetlen olyan módszer, amelyet elég hatékonynak és megbízhatónak tartanak ahhoz, hogy jelentős súlycsökkenést és az elhízással összefüggő társbetegségeket enyhítsenek, a diétázáshoz képest jobb eredményekkel (5,6). A gyomor bypass műtét (7) általában tartós fogyást (8) eredményez, valamint jelentős hormonális változásokkal, amelyek közvetlenül a műtét után alakulnak ki, még mielőtt a kimutatható súlycsökkenés megtörténne (9). Alternatív megoldásként a hüvelyes gasztrektómia, mint önálló eljárás, népszerűségre tett szert a nagy fogyás elérése érdekében (10). A hüvelyes gasztrektómiát ugyanolyan hatékonynak tekintik, mint a gyomor bypass műtétjét, beleértve a glükóz homeosztázis javulását még azelőtt, hogy jelentős súlycsökkenés következne be. A két művelet mind állandó, csökkenti az éhséget és hasonló fogyást okoz. A súlycsökkentéstől független előnyök a csökkent gyomortérfogattal, a bélpeptid felszabadulásával és a bél glükózfelszívódásában összefonódó gének expressziójával függenek össze (11,12).

Összességében a 303 előzetesen átvilágított egyén közül 80 felnőtt résztvevőt vettek fel, akiket a beiratkozás előtt legalább 12 hónappal bariatrikus műtéten estek át, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedtek, HbA1c meghaladta 48 mmol/mol (> 6,5%), metforminnal vagy hosszú hatású inzulinnal végzett kezelést, és megalapozott beleegyezését adta. A kirendeltek közül 71-en fejezték be a próbát, és a P-nél legalább 80% -os statisztikai hatalmat értek el

Köszönetnyilvánítás

Lábjegyzet

Érdekkonfliktusok: A szerzőnek nincs kijelentendő összeférhetetlensége.

Etikai megállapítás: A szerző felelős a munka minden aspektusáért annak biztosításában, hogy a munka bármely részének pontosságával vagy integritásával kapcsolatos kérdéseket megfelelően megvizsgálják és megoldják.