A gyermekkori húsfogyasztás várható összefüggései a serdülőkori testösszetétel mérésével: a GINIplus és a LISAplus születési kohorsz eredményei

Absztrakt

Háttér

A magasabb hús- és fehérjebevitel összefüggésbe hozható a felnőttek testtömegének növekedésével, de a testösszetételt értékelő vizsgálatok kevések. Továbbá, serdülőknél korlátozott a tudásunk. Ennek a tanulmánynak a célja az volt, hogy megvizsgálja a különböző hústípusok bevitelének várható összefüggéseit, valamint a gyermekkori fehérjetartalmukat és a serdülőkori testösszetételt.

Mód

Az étrendi (étkezési gyakorisági kérdőívek felhasználásával) és a testösszetételt (bioelektromos impedanciával mérve) a GINIplus és a LISAplus születési kohorsz vizsgálatok 10 és 15 éves utólagos értékeléséből gyűjtöttük össze. A hús és a húsfehérje-bevitel (teljes, feldolgozott, vörös hús és baromfi) nem szerinti rétegzett összefüggéseit a zsírtömeg-index (FMI) és a zsírmentes tömeg-index (FFMI) segítségével lineáris regressziós modellekkel értékelték (N = 1610).

Eredmények

A férfiak körében a magasabb baromfibevitel 10 éves korban magasabb FMI-vel volt összefüggésben 15 évesen [β = 0,278 (SE = 0,139), o = 0,046]; míg az összes és a vörös hús magasabb bevitele prospektívan összefüggött a magasabb FFMI-vel [0,386 (0,143), o = 0,007 és 0,333 (0,145), o = 0,022, ill. Ezenkívül hímeknél a fehérje társult az FFMI-hez a teljes húshoz és a vörös húshoz [0,285 (0,145) és 0,356 (0,144)].

Következtetések

A húsfogyasztás és a serdülők későbbi testösszetételének várható összefüggései nemenként és húsforrásonként eltérőek lehetnek.

Háttér

A különféle hústípusok és fehérjetartalmuk szerepének jobb megértése szükséges a húsbevitel és a súlygyarapodás közötti összefüggéseket ösztönző tényezők megvilágításához. Ezenkívül a testösszetétel kiértékelésével meghatározható, hogy a húsfelvételhez kapcsolódó súlygyarapodás a felhalmozódott zsírtömeg, a zsírmentes tömeg vagy mindkettő következménye. Ezért ahhoz, hogy értékeljük a húsbevitel valódi szerepét az adipozitásban, pontos testösszetételi adatokra van szükség.

A német serdülők nagy részében a húsbevitel meghaladja az ajánlott mennyiséget [11], a túlsúly és az elhízás elterjedtsége magas és tovább növekszik [12]. Figyelembe véve, hogy a serdülőkorban a túlsúly felnőttkorra vezethető vissza [13], a húsnak a serdülőkori megnövekedett zsírtömeg elősegítőjeként történő azonosításának fontos következményei lehetnek a túlsúly és az ezzel járó társbetegségek korai megelőzésében. Longitudinális vizsgálatokra van szükség a húsbevitel és a testösszetétel közötti összefüggésről serdülőkorban, egy kritikus életszakaszban, amely alatt gyors a súlygyarapodás [14]. Jelen tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja a különböző hús- és húsfehérje-források gyermekkori fogyasztásának, a serdülőkori zsír- és zsírmentes tömegnek a fogyasztását.

Mód

Tárgyak

Ez a tanulmány a folyamatban lévő GINIplus 10 és 15 éves utólagos értékeléséből származó adatokat használta fel (German énnfant Nutricionális énbeavatkozás plusz környezeti és genetikai hatások az allergia kialakulására) és a LISAplus (Influence of Lifstílushoz kapcsolódó tényezők a énmmune Sés annak fejlesztése Allergiák gyermekkorban plusz a forgalmi emisszió és a genetika hatása) születési kohorsz vizsgálatok. Egészséges, teljes időtartamú újszülötteket négy német város szülészeti klinikájáról toboroztak 1995 és 1999 között. Az információkat azonos kérdőívek és fizikai vizsgálatok során gyűjtötték. A tanulmány tervét, toborzási és kizárási kritériumait korábban leírták [15, 16]. Mindkét tanulmányhoz jóváhagyást kapott a helyi etikai bizottságok (Bajor Orvosi Tanács, Lipcsei Egyetem, Észak-Rajna-Vesztfália Orvostanácsa) és a résztvevők családjainak írásos beleegyezése.

Expozíciós változók

Az étrendi bevitel adatait a 10 éves utólagos értékelésből nyertük, egy önadagolt élelmiszer-gyakorisági kérdőív (FFQ) felhasználásával, amelyet úgy terveztek és validáltak, hogy felmérje az iskolai korú gyermekek élelmiszer- és tápanyag-bevitelét az elmúlt évben [17]. Röviden, az alanyokat arra kérték, hogy számoljanak be 80 étel becsült bevitelének becsült gyakoriságáról és adagméretéről. Minőségellenőrzési eljárást alkalmaztak Willett és munkatársai ajánlásai alapján. a táplálkozási epidemiológia adatainak tisztításához [18].

Négy hústípust határoztak meg: feldolgozott hús (szalámi, májkolbász, hideg hús, bratwurst és wiener- vagy sertéskolbász), vörös hús (sertés, marha, borjú), baromfi (bármilyen baromfihús) és egyéb húsok (belsőségek és készételek hússal). Az egyes hústípusok fehérjetartalmát (g/nap) a német Élelmiszer-kódex és a Tápanyag-adatbázis (BLS) II.3.1 változata [19] alapján számítottuk ki, és kcal/d-re (g/d szoroztuk 4-gyel szorozva) alakítottuk át. ). Az esszenciális aminosavak (EAA), a telített zsírsavak (SFA), az egyszeresen telítetlen zsírsavak (MUFA) és a többszörösen telítetlen zsírsavak (PUFA) napi bevitelét (mg/d) szintén az FFQ-ból kaptuk ugyanazon adatbázis felhasználásával. A teljes húsbevitelt (az összes hústípus összege) és az egyes hústípusokat, valamint a megfelelő fehérjetartalmukat kitettségként szerepeltették a statisztikai elemzésekben. Az élelmiszercsoportba tartozó „egyéb húsokat” ritkán fogyasztották, és nem elemezték külön-külön.

Eredményváltozók

A zsírtömeg és a zsírmentes tömeg mérését a 15 éves fizikális vizsgálat során fázisérzékeny bioelektromos impedancia (BIA) segítségével végeztük el. A zsírtömeg-indexet (FMI) és a zsírmentes tömeg-indexet (FFMI) úgy számítottuk ki, hogy a zsírtömeget és a zsírmentes tömeget (kg) elosztottuk a cipők nélkül mért négyzetmagassággal (kg/m 2) ugyanazon a vizsgálaton. A 10 és 15 éves utólagos fizikai vizsgálatok során vérmintákat is vettek az arra hajlandó résztvevőktől. Az összkoleszterin, az LDL, a HDL és a trigliceridek (TAG) koncentrációit (mmol/L) a szérumban homogén enzimatikus kolorimetriás módszerekkel mértük a Roche Diagnostics GmbH Mannheim moduláris elemző rendszerén, a gyártó utasításainak megfelelően. Külső kontrollokat alkalmaztunk a Német Klinikai Kémiai és Laboratóriumi Orvostudományi Társaság irányelveinek megfelelően. Az összes és a HDL-koleszterin (TOTAL: HDL) arányát úgy számítottuk, hogy az összes koleszterint elosztottuk a HDL-vel.

Korrekciós változók

A statisztikai modelleket a vizsgálat (GINI megfigyelő kar; GINI intervenciós kar; LISA), toborzási régió (München; Wesel; Bad Honnef; Leipzig), szülői iskolai végzettség (anya vagy apa által elért legmagasabb szint: ≤10. Évfolyam = alacsony/közepes;> 10. évfolyam = magas), pontos életkor a BIA mérésnél (év), ülő viselkedés 15 éves korban (≤2 óra képernyőidő/nap = alacsony;> 2 óra képernyőidő/nap = magas), pubertás kezdet ( pattanások vagy foltok, szemérem- vagy hónaljszőrzet, mellfejlődés, menstruáció, pénisz vagy herék megnagyobbodása 10 éves korban: igen; nem) és súlykategória 10 éves korban (BMI z-score ≤ 1 = normal weight; BMI z-score> 1 = túlsúlyos). A testtömeg kategorizálásához használt BMI z-pontszámokat az iskoláskorú gyermekek és serdülők számára a WHO 2007. évi BMI-növekedési referencia alapján számították ki [20]. A nem véletlenszerű veszteséges nyomon követés miatt az alacsony szülői végzettséggel rendelkező gyermekek alulreprezentáltak voltak vizsgálati populációnkban (1. kiegészítő fájl: S1. Táblázat), ezért az alacsony (th évfolyam) és a közepes (10. évfolyam) szülői oktatást egyesítették alacsony/közepes.

Statisztikai analízis

A kimenetelre, az expozícióra és a kiigazítási változókra vonatkozó teljes adatokat szolgáltató alanyokat felvették (N = 1736). A résztvevőket kizárták, ha 10 vagy 15 évesen diétát befolyásoló betegségről (pl. Cukorbetegség, étvágytalanság, lisztérzékenység, rák) vagy orvosi étrendi indikációkról, például glutén- vagy laktózmentes étrendről számoltak be 15 évesen (n = 82). Világos outlierek az eredményekben (n = 2) és kitettségek (n = 42) leíró ábrák segítségével vizuálisan azonosítottuk és kizártuk az elemzésekből (2. kiegészítő fájl: S1. Ábra). A hús- és húsfehérje-beviteli változókat a napi kalóriabevitelhez a tápanyag-maradvány modell segítségével állítottuk be. Ehhez kiszámítottuk a nemre jellemző maradványokat egy regressziós modellből, ahol a hús- és fehérjeváltozók (kcal/nap) 10 éves korban visszafejlődtek az energiafogyasztással (kcal/nap). Mivel ezek a maradványok nincsenek korrelálva a teljes energiafogyasztással, az étrend tápanyag-összetétele miatti variáció értékelhető, nem pedig az étel teljes mennyiségével való kombináció. A nem-linearitás miatt a maradványokat nemspecifikus tertilitásokba sorolták (T1 = alacsony, T2 = közepes és T3 = magas bevitel).

Az eredményeket β-együtthatókként (β) mutatjuk be, standard hibáikkal (SE) együtt a legalacsonyabb beviteli tercilisre (T1) hivatkozva. A húsbeviteli maradék együtthatók izokalorikus szubsztitúciós értelmezéssel rendelkeznek. Az 5% -os kétoldalas α-szintet szignifikánsnak tekintették. A rétegzett elemzésekhez Bonferroni-korrekcióval korrigáltuk a többszörös tesztet, így 0,025 korrigált kétoldalas alfa-szintet kaptunk (0,05/2 = 0,025). Mivel a „baromfi” húscsoportot csak egyetlen élelmiszer alkotta (baromfihús), minden baromfitermék ugyanazokat a témákat tartalmazza, mint a baromfifehérje-tercli; ezért a baromfira vonatkozó számított regressziós együtthatók mind a hús, mind a húsfehérje bevitel tekintetében azonosak, ezért csak húsbevitelre hivatkozva jelentik őket. Valamennyi elemzést az R (www.r-project.org) 3.2.2-es verziójával végeztük [22].

Eredmények

Vizsgálati populáció

Az elemzésekbe 1610 résztvevő (797 nő és 813 férfi) adatait vettük fel (S1. Ábra). A leíró jellemzőket az 1. táblázat mutatja. 10 éves korban a WHO cut-off kritériumai szerint 16,7% nő és 22,5% férfi volt túlsúlyos (10,3, illetve 10,8%, az IOTF cut-off alapján [23]). A legmagasabb húsfogyasztási tertilitású gyermekeknél 10 éves korban szignifikánsan nagyobb volt a túlsúly. A vizsgált populációban a legtöbb gyermek müncheni és magas szülői végzettségű családból származott.

Regressziós elemzések

Elsődleges eredmények (FMI és FFMI)

A további kiigazított modellek eredményeit (kiigazítva az EAA, SFA, MUFA vagy PUFA esetében) a 3. kiegészítő fájlban mutatjuk be: S3a táblázat a nőknél és S3b a férfiaknál. Nőknél a MUFA vagy PUFA további kiigazítása jelentős pozitív összefüggéseket eredményezett a magas (T3) teljes hús- és húsfehérje-bevitel között az FMI-vel. A PUFA-hoz való igazításkor a magas (T3) baromfibevitel is szignifikánsan összefüggött az FMI-vel. A hímeknél az EAA, SFA, MUFA vagy PUFA korrekciója során a magas baromfibevitel és az FMI közötti összefüggés már nem érte el a statisztikai szignifikanciát (kivéve a MUFA kiigazítását, ahol ez gyengült, de továbbra is határvonalban jelentős). A vörös hús, az összes húsfehérje és a vörös húsfehérje és az FFMI közötti kapcsolat férfiaknál már nem volt szignifikáns az EAA kiigazítását követően, míg a teljes hús és az FFMI közötti kapcsolat gyengült. Másrészt az SFA-hoz való igazítás során további pozitív összefüggést figyeltek meg a magas (T3) feldolgozott hús és az FFMI között. A MUFA vagy PUFA kiigazításakor az összes húsfehérje bevitel és az FFMI közötti kapcsolat már nem volt szignifikáns.

Rétegzett elemzések (normál súly/túlsúly)

A rétegzett elemzési eredményeket az 1. ábra mutatja (pontos értékek a 4. kiegészítő fájlban: S2a táblázatok nőknél és S2b férfiaknál). Nőstényeknél a baromfi magas (T3) bevitele normál testsúlyú gyermekeknél 10 éves korban a magasabb FMI-vel volt összefüggésben 15 évesen [0,314 (0,125)]. A 10 éves korú, normál testsúlyú gyermekeknél a magas (T3) teljes húsfogyasztás a 15 évesnél magasabb FFMI-vel volt összefüggésben [0,350 (0,150)].

Másodlagos eredmények (∆LDL, ∆HDL, ∆TAG és ∆TOTAL: HDL)

A vérminták mind 10, mind 15 éves korban 1309 résztvevő részmintájában (636 nő és 673 férfi) voltak rendelkezésre. Férfiaknál a magas (T3) vörös hús- és vörös húsfehérje-bevitel összefüggésben volt a növekvő TAG-koncentrációval [0,131 (0,060), o-értéke = 0,030; és 0,130 (0,060), o-értéke = 0,031, ill. Nem figyeltek meg szignifikáns összefüggést egyik hús vagy húsfehérje típus esetében sem a vér egyéb lipid paramétereivel (az adatokat nem közöljük).

Vita

Jelen tanulmány célja a 10 éves kori húsbevitel összefüggéseinek felmérése a serdülőkorban bekövetkező későbbi testösszetétellel, valamint a fehérje szerepének meghatározása az ilyen asszociációkban. Eredményeink azt sugallják, hogy a nagyobb baromfibevitel gyermekkorban a férfiaknál a testzsír felhalmozódásához vezethet serdülőkorban. Ez a megállapítás összhangban van azzal a nézettel, hogy a nagyobb húsbevitel elősegíti a megnövekedett súlygyarapodást, amelyet számos megfigyelési tanulmány javasolt [5]. Ezek közül Vergnaud és mtsai. [24] a baromfit emelték ki, mint a felnőtteknél a súly és a derék kerülete növekedésének lehetséges meghatározóját. Más megfigyelési tanulmányokkal [5] ellentétben eredményeink kedvező összefüggésre utalnak a vörös húsok fogyasztása és a későbbi sovány testtömeg között serdülő férfiaknál.

Kiemeljük, hogy a jelen tanulmányt serdülőkorban végezték, abban az időszakban, amikor a növekedés a csecsemőkortól kezdve a leggyorsabb ütemben következett be, és ahol jelentős súlygyarapodás és a testösszetételben bekövetkező fontos változások következnek be [14]. Ezenkívül megállapításaink csak azokra a férfiakra korlátozódtak, akik a tesztoszteron hatása alatt ebben a szakaszban jelentősen megnövekednek a sovány testszövetben [14]. Ezt a folyamatot fokozhatja a magasabb fehérjebevitel; felvetették azonban, hogy a nitrogénvisszatartás fenntartása érdekében nem feltétlenül szükséges a fehérjefogyasztás növelése, a fehérje-felhasználás ezen életszakaszban megnövekedett hatékonysága miatt [33]. Ennélfogva hihető, hogy a serdülőknél a húsbevitelre adott metabolikus válasz eltér a felnőtteknél tapasztaltaktól [14]. Figyelembe véve különösen a vörös és a feldolgozott hússal járó betegség fokozott kockázatának bizonyítékait [2], ezeket a megállapításokat körültekintően kell értelmezni, szem előtt tartva, hogy hasonló eredmények nem feltétlenül várhatók felnőtteknél.

Következtetések

Összefoglalva: a húsfogyasztás és a serdülők későbbi testösszetételének várható összefüggései nemenként és húsforrásonként eltérhetnek. Megállapítottuk, hogy hímeknél a magas baromfibevitel előreláthatóan a megnövekedett zsírtömeggel, míg a vörös hús a férfiaknál a nagyobb zsírmentes tömeggel függ össze. A vörös húsból származó fehérje valószínűleg nagy szerepet játszik a sovány tömeggel való összefüggésben. Ezek a megállapítások fontos betekintést nyújtanak a testösszetétel változásaiba, amelyek a hús és a húsfehérje bevitel során következnek be a pubertás időszakban.