A gyulladt hasnyálmirigy táplálása Bél

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Főmenü

Jelentkezzen be felhasználónevével és jelszavával

Ön itt van

itthon
Archívum
42. évfolyam, 3. szám
A gyulladt hasnyálmirigy etetése

Cikk
Szöveg
Cikk
info
Idézet
Eszközök
Ossza meg
Válaszok
Cikk
metrikák
Figyelmeztetések

Statisztikák az Altmetric.com-tól

Lásd a 431. oldalon található cikket

Megismétlik az alultápláltság káros hatását a szervek működésére és a klinikai eredményre. Bizonyíték van arra is, hogy bizonyos klinikai körülmények között a táplálkozási támogatás visszafordítja a táplálék kimerülését és javítja a gyógyulást. 1 Az anyagcsere-stresszben szenvedő betegeknél a táplálék helyreállítása nem érhető el. 2 A táplálék-kimerülés hatásai korán jelentkeznek, kimerült beteg.4 Ezért hangsúlyt fektetnek a korai táplálkozási beavatkozásra az alultápláltság kialakulásának megelőzésére vagy késleltetésére azoknál a betegeknél, akik nem tudnak enni vagy felszívni a megfelelő orális étrendet. A Brit Gasztroenterológiai Társaság irányelvei azt javasolják, hogy az ilyen betegeket hét napnál tovább ne nélkülözzék a táplálkozástól, és hogy a táplálkozási támogatást korábban meg kell fontolni azoknál a betegeknél, akik már alultápláltak vagy metabolikusan stresszesek. A hasnyálmirigy-gyulladás magában foglalja a parenterális táplálást, amelyet a betegség korai szakaszában vezetnek be, részben a gyakran társuló ileus miatt, részben attól tartva, hogy szájüregi táplálékkal vagy enterális tubusos táplálással stimulálják a hasnyálmirigy működését.

A Windsor és munkatársai által ebben a kérdésben végzett tanulmány (lásd a 431. oldalt) összehasonlítja az összes parenterális táplálást (TPN) a teljes enterális táplálékkal (TEN) akut hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő betegeknél. Az enyhe vagy mérsékelt betegségben szenvedő betegek perifériás vénán keresztül szájon át adták a toleranciát vagy a parenterális táplálékot. A súlyos betegségben szenvedő betegek nasojejunális táplálást vagy központi parenterális táplálást kaptak. A csoportokat egyeztettük a betegség súlyosságával. Hét nappal a táplálkozási támogatás megkezdése után javult az APACHE-pontszám és a C reaktív fehérje, és csökkent az ITU-ban töltött tartózkodás ideje az enterálisan táplált betegeknél, összehasonlítva a TPN-t kapó betegekkel. Ezenkívül növekedett az anti-endotoxin antitestek értéke és csökkent a teljes antioxidáns kapacitás a TPN csoportban, az antitestek nem változtak és az antioxidáns kapacitás nőtt a TEN csoportban.

Az enterális táplálás látszólagos előnye a parenterális tápláláshoz képest összhangban van a luminalis táplálkozás fontosságáról a bélsorompó funkció megőrzésének jelenlegi nézeteivel. Ebben a tanulmányban azonban vannak alternatív magyarázatok a csoportok közötti különbségekre. Ezek a táplálék mennyiségére és az energia szubsztrátok jellegére vonatkoznak.

Az enterális csoportba juttatott nem fehérje kalóriák medián száma 1201 kilokalória volt betegnaponként. Szájon át történő kiegészítéseket adtak a toleranciának, és az enterális táplálásra randomizált 16 beteg közül ötnél a takarmány térfogatának ideiglenes csökkentésére volt szükség. Ezzel szemben a parenterális csoport mind az 1800 nem fehérje kalóriát megkapta. Tudjuk, hogy a stresszre adott katabolikus reakciót nem lehet kikapcsolni táplálkozási támogatással. A citokinek proteolízist és lipolízist indukálnak, amelyek endogén szubsztrátot biztosítanak a gyulladásos válaszhoz. Ilyen körülmények között az exogén szénhidrát és a lipid hiperglikémiához és hiperlipidémiához vezethet. Így a táplálkozási támogatás káros lehet a súlyosabb betegségben szenvedő betegeknél. Nem zárható ki annak a lehetősége, hogy az enterális csoport jobban teljesített a hipokalorikus táplálás miatt, vagy hogy a táplálkozási támogatás hátrányos ebben az összefüggésben.

A parenterális táplálékra randomizált betegek 9,4 g nitrogént és 1800 nem fehérje-kilokalóriát kaptak, amelyekből 990 kalóriát hosszú láncú trigliceridként szállítottak. Ezzel ellentétben az enterális csoportok olyan tápoldatokat kaptak, amelyekben az energia körülbelül egyharmadát zsírként szolgálták. A csökkent enterális tápanyag-leadás miatt ez a parenterális csoportba juttatott zsír körülbelül 40% -át teszi ki. Ennek a különbségnek az immunfunkció modulációjára és a proinflammatorikus citokinek termelésére gyakorolt hatása ebben az összefüggésben spekulatív és bizonytalan. Mindazonáltal a hagyományos parenterális táplálás során alkalmazott hosszú láncú triglicerideknek metabolikus és immunológiai hatásuk van, különösen a stressz alatt álló páciensnél. Növelik az arachidonsav metabolitjainak termelését, és elnyomhatják a mononukleáris fagocita funkciót

Ez egy fontos klinikai vizsgálat, amelyből két következtetést vonhatunk le. Az akut hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő betegek enterális úton biztonságosan kielégíthetik a táplálkozási szükségleteket. Az enteriális táplálékban részesülő betegek jobban járnak, mint a parenterálisan táplált betegek. Ezen megállapítások okai további vizsgálatot igényelnek.