A hasi elhízás, mint a nem alkoholos zsírmáj betegség prediktív tényezője, amelyet ultrahangvizsgálat és átmeneti elasztográfia alapján értékelnek a policisztás petefészek-szindrómában és az egészséges nőknél

1 Reproduktív Endokrinológiai és Meddőségi Osztály, Szülészeti és Nőgyógyászati Tanszék, Orvostudományi Kar Ramathibodi Kórház, Mahidol Egyetem, Bangkok 10400, Thaiföld

2 Gasztroenterológiai és Hepatológiai Osztály, Orvostudományi Kar, Orvostudományi Kar, Ramathibodi Kórház, Mahidol Egyetem, Bangkok 10400, Thaiföld

3 Diagnosztikai és terápiás radiológiai tanszék, Orvostudományi Kar Ramathibodi Kórház, Mahidol Egyetem, Bangkok 10400, Thaiföld

4 Klinikai epidemiológiai és biostatisztikai részleg, Orvostudományi Kar Ramathibodi Kórház, Mahidol Egyetem, Bangkok 10400, Thaiföld

Absztrakt

A policisztás petefészek-szindróma (PCOS) és az alkoholmentes zsírmáj (NAFLD) hasonló klinikai megjelenést mutat, beleértve az elhízást, az inzulinrezisztenciát (IR) és az anyagcsere-rendellenességeket. A NAFLD prediktív tényezői a PCOS-ban szenvedő nőknél és különösen az ázsiai nőknél nincsenek megalapozva. Meghatároztuk a NAFLD-hez társított tényezőket ultrahanggal (USA), a PCOS és az egészséges nők csoportja között, és meghatároztuk és összefüggésbe hoztuk a diagnosztikai pontosságot az USA és a tranziens elasztográfia (TE) között a NAFLD esetében. Hatvanhárom, 20 és 40 év közötti nő vett részt ebben a keresztmetszeti vizsgálatban. A vizsgálatba 42, a rotterdami kritérium alapján diagnosztizált PCOS-t és 21 egészséges nőt vontak be. Kizárták azokat a nőket, akiknek májbetegségei vannak, és akiknél az alkoholfogyasztás> 20 g/nap volt. Biokémiai és hormonális teszteket, antropometriát, a máj US-t és a TE-t értékeltük. A 80 cm-nél nagyobb derékbőség (WC) volt az egyetlen prediktív tényező a NAFLD számára az USA által az egész csoportban felmérve (korrigált esélyhányados [aOR] 5,49, 95% konfidencia intervallum [CI]: 1,85–16,26, o

1. Bemutatkozás

A policisztás petefészek szindróma (PCOS) a leggyakoribb nőgyógyászati endokrin rendellenesség. A rotterdami kritériumok alapján diagnosztizált PCOS előfordulásáról a reproduktív korú nőknél körülbelül 5–10% -ot jelentettek. A PCOS hosszú távú következményekkel jár a nők egészségére, beleértve az endometrium hiperpláziát, az endometrium rákot, valamint az inzulinrezisztencia (IR), a 2-es típusú diabetes mellitus, a magas vérnyomás és a metabolikus szindróma (MetS) által okozott kardiovaszkuláris kockázat növekedését.

Meghatározás. A hasi elhízást WC> 80 cm-rel határozta meg [14]. A hiperandrogenizmust (HA) klinikai bemutatások (például hirsutizmus, mérsékelt vagy súlyos pattanások, androgén alopecia és seborrhea) [13] és/vagy biokémiai tesztek jellemezték. A biokémiai HA-t egy szabad androgén index (FAI) határozza meg, amely> 6,8 [15]. A MetS-t ≥3 kockázati tényező jelenléte határozta meg: (1) WC> 80 cm; (2) magas vérnyomás> 130/85 Hgmm; (3) éhomi plazma glükóz (FPG)> 6,1 mmol/l; (4) trigliceridek (TG)> 1,7 mmol/l; és (5) a nagy sűrűségű lipoproteint (HDL-C) 2 túlsúlyként és elhízásként értelmezték [17].

Laboratóriumi vizsgálatok. Az összes vérmintát aszpartát-aminotranszferázra (AST), alanin-aminotranszferázra (ALT) elemezték., γ-glutamil-transzamináz (γ-GT), alkalikus foszfatáz (ALP), albumin (ALB), összkoleszterin (TC), TG, HDL-C, alacsony sűrűségű lipoprotein koleszterin (LDL-C), inzulin, prolaktin, teljes tesztoszteron (T), nemi hormon- kötő globulin (SHBG), pajzsmirigy-stimuláló hormon (TSH), tüszőstimuláló hormon (FSH), hepatitis B felületi antigén (HBsAg) és antihepatitis C vírus (anti-HCV). Az orális 75 g-os glükóz tesztet elvégeztük. A FAI-t a következő képlettel számítottuk: TC (nmol/L) x 100/SHBG (nmol/L). Az IR értékelésére a homeosztázis modell értékelését (HOMA-IR) alkalmazták, amikor ez a szint> 2,77 [18]. A HOMA-IR kiszámítása a következő képlettel történt: HOMA-IR = inzulin (mIU l - 1) × glükóz (mmol l - 1)/22,5.

Máj ultrahangvizsgálat. Az USA-t radiológus (SP) végezte gyomor-bélrendszeri (GI) alapú szakértelemmel. Az e módszer szerinti diagnózis a máj parenchyma fényességének vagy diffúzan megnövekedett echogenitásának mértékét, a máj és a vese echogén eltérését, valamint a portális vénás falak veszteség echogenitását mérte [19]. A máj steatosis súlyosságát több kategóriába sorolták: (1) enyhe steatosis vagy 1. fokozatú steatosis (S1), amelyet a fényes visszhangok vagy a megnövekedett hepatorenalis kontraszt jellemez; (2) mérsékelt steatosis vagy S2, mind a fényes visszhangok, vagy a megnövekedett hepatorenalis kontraszt, mind a súlyos steatosis meghatározása szerint; vagy (3) S3 ugyanazokat a kritériumokat tartalmazta, mint az S2, a hátsó sugárcsillapítás mellett [20].

NAFLD és májmerevség mérése átmeneti elasztográfiával. Egynapos böjt után minden résztvevőnek TE-je volt (Fibroscan®, Echosen, Párizs), egyetlen jól képzett nővér (KS). Vagy egy közepes (M), vagy egy extra méretű (XL) szondát a szoftver ajánlása szerint a bőrre merőlegesen helyeztünk a máj jobb lebenyén található intercostalis téren keresztül, miközben a beteg jobb karjával a hátsó decubitus helyzetben maradt maximálisan elrabolták. Az alacsony frekvenciájú rezgéseket ezután átvitték a bőrre, és nyírási hullámot indukáltak, amely gömb alakú módon terjedt a májban. A TE mérést sikeres vizsgálatnak definiálták, amikor ≥10 validált mérés interkvartilis tartomány (IQR)/medián aránnyal ≤0,30 [21]. A májmerevség mérését (LSM) a CAP-val egyidejűleg mértük. A NAFLD 1–3 stádiumát akkor határoztuk meg, ha a CAP ≥ 236, 270, illetve 302 dB/m volt [22]. A szignifikáns és előrehaladott fibrózisokat és a cirrhosist az LSM> 7,0, 9,5, illetve 13,0 kPa határozta meg [23–25].

Statisztikai analízis. A demográfiai adatokat a Student T- és a chi-négyzet tesztekkel elemeztük a normálisan elosztott folyamatos és diszkrét adatokra. A nem normálisan elosztott folyamatos adatok statisztikai összehasonlításához a Mann-Whitney U tesztet használtuk. Az egyváltozós logisztikus regressziót a teljes populációra és P-értékű változókra végeztük

Érdekes, hogy a TE-alapú CAP-értékek szignifikánsan korreláltak a szteatózis stádiumával, az USA szerint (korrelációs együttható 0,696; o 2, illetve 79,75 ± 12,97 cm, illetve 29,12 ± 6,23 kg/cm2, illetve 89,74 ± 13,45 cm; o= 0,004 mind a BMI, mind a WC szempontjából).

Ezenkívül két PCOS-ban szenvedő nőnek szignifikáns fibrózisa volt, az LSM szerint 7,4 és 7,6 kPa. Egyiküknél mind az amerikai, mind a TE-alapú CAP által kimutatott steatosis volt (291 dB/m), de a másikban nem volt jelen, miután mindkét technikával értékelték. Mindkettőjüket GI belgyógyászhoz utalták, és szigorú életmódbeli módosításokat javasoltak.

4. Megbeszélés

A NAFLD számos, a PCOS-hoz hasonló metabolikus tényező révén nyilvánul meg, például MetS, hiperinsulinémia és IR. Jelen tanulmány alapján a hasi elhízás, amelyet a 80 cm-nél nagyobb WC határozott, a NAFLD prediktív tényezője volt, amelyet az USA értékelött mind a PCOS, mind az egészséges nők körében. A TE-alapú CAP korrelációja és pontossága a NAFLD kimutatásához közel azonos volt az USA-val, de a TE előnyt jelent az USA-val szemben a jelentős májfibrózis azonosításában a CAP értékelése során.

Vizsgálatunkban a HA és az IR nem voltak független tényezők a NAFLD számára. Eredményeink nem voltak kompatibilisek a Vassilatou et al. [10], Kim és mtsai. [12], valamint Cai és mtsai. [35]. A PCOS diagnózis kritériumai és a résztvevők jellemzői befolyásolhatták az eredményeket. A Vassilatou által végzett tanulmányban [36] Androgénfelesleg PCOS (AE-PCOS) kritériumokat alkalmaztak, és bemutatták a prediktorokat FAI-ként, valamint az SHBG és a HOMA-IR csökkenését, de ugyanezek a kutatók 2018-ban a VAI-t a PCOS prediktív tényezőjeként azonosították. diagnózis a rotterdami kritériumok alkalmazása után [34]. Mivel az AE-PCOS kritériumok szerint a betegnek klinikai vagy biokémiai HA-val kell rendelkeznie, a rotterdami kritériumok három paraméterből kettőt (HA és USA-alapú PCOM-leletek és oligomenorrhoea) követelnek meg a PCOS diagnosztizálásához, amelyben egyes betegeknél esetleg nincs jelen HA. Kim és Cai tanulmányainak NAFLD csoportjában az alanyoknál magasabb volt a vércukorszint, a HOMA-pontszám, a FAI és a szérum ALT, mint a kontrollcsoportban, ami eltér a tanulmányunktól [12, 35]. Vizsgálatunkban ezek a paraméterek nem különböztek szignifikánsan a NAFLD-vel rendelkező és anélkül élő nők között.

A PCOS jelenléte ellentmondásos a NAFLD-ben betöltött prediktív szerepe miatt. Nem találtunk szignifikáns hatást a PCOS-ra a NAFLD-re, ami összhangban áll Bohdanowicz-Pawlak és mtsai által végzett tanulmánysal. [37]. A rotterdami kritériumokat és az USA-t alkalmaztuk a PCOS és a NAFLD diagnózisokhoz mind a mi, mind a tanulmányaik során. Az Egyesült Királyságban Kumarendran és munkatársai által végzett nagy, longitudinális kohorszvizsgálat során azonban bebizonyosodott, hogy a PCOS-ban szenvedő nőknél a NAFLD aránya megnövekedett, a kockázati arány 2,23 volt. A Kumarendran-tanulmányban azonban számos korlátot találtak, beleértve az adatrekord hiányosságát, a PCOS és a NAFLD diagnózisának ismeretlen kritériumait, valamint a klinikai megjelenítésre vonatkozó rögzítési módszer bizonytalanságát [38].

Ez a tanulmány mérsékelt-jó korrelációt mutatott a TE-alapú CAP érték és az USA által kimutatott steatosis stádium között, valamint a TE-alapú CAP magas diagnosztikai pontossága, érzékenysége és specifitása a NAFLD kimutatására az USA alapján. Az USA-t használják és elfogadják a klinikán a zsírmáj kimutatására. Mindazonáltal rendelkezésre áll egy radiológus, aki szakértelemmel rendelkezik a GI-rendszerrel és megbízhatósággal rendelkezik a steatosis felmérésére, ha 40 kg/m 2) [44]. Az elhízás nemcsak akadályt jelent az Egyesült Államokban, hanem a TE-alapú CAP-ot is a steatosis kimutatásában. A bőrkapszulák közötti távolság és a bőr és a máj epidermisz közötti szövet növekedése hibát eredményez a CAP alapján a steatosis kimutatásában [45]. A TE-alapú CAP tanulmányunk alapján sokkal több steatosisban szenvedő személyt fedezett fel, mint az USA. Azt azonban nem lehet megállapítani, hogy a TE-alapú KAP túlbecsülte-e, vagy az Egyesült Államok alulbecsülte-e a NAFLD-t, mert az összehasonlításhoz hiányoztak a májbiopsziás (arany standard) eredmények.

Néhány korlátozás jelen volt vizsgálatunkban. Nem végeztünk májbiopsziát, a NAFLD diagnózisának arany standardját, de irreális a májbiopsziát PCOS-ban szenvedő fiatal nőknél a módszer invazivitása miatt. Ezenkívül a mintavételi hiba és a magasan képzett orvosok és patológusok követelményei további hátrányt jelentettek. Mindazonáltal a lehető legnagyobb mértékben minimalizáltuk a hibákat a GI-rendszerben jelentős tapasztalattal rendelkező radiológus által elvégzett USA-val, az Echosen cég által írt NAFLD diagnózisra vonatkozó standard TE protokoll alapján, rendszeres gépi ellenőrzésekkel és validálással.

5. Következtetések

A betegség széles spektruma, az egyszerű steatózistól a hepatocelluláris carcinomáig és a jelenleg korlátozott hatékony kezelések miatt a NAFLD kezelésének legfontosabb tényezője a betegség korai felismerése és megelőzése volt. A hasi elhízott betegek, függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e PCOS-szal, veszélyeztetettek a NAFLD szempontjából. A TE egy alternatív hasznos és reális eszköz a NAFLD kimutatására és a májfibrózis egyidejű azonosítására PCOS-ban szenvedő betegeknél.

Adatok elérhetősége

A vizsgálat eredményeinek alátámasztására használt adatok kérésre a megfelelő szerzőtől állnak rendelkezésre.

Összeférhetetlenség

A szerzőknek nincs összeférhetetlensége a cikk kapcsán.

Köszönetnyilvánítás

A szerzők köszönetet mondanak Umaporn Udomsubpayakul asszonynak a statisztikai segítségért. Ezt a munkát a Mahidol Egyetem Ramathibodi Kórházának Orvostudományi Kara támogatta.