A héj minőségét befolyásoló tényezők

Ez egy három részből álló cikksorozat, amely a tojáshéj minőségét elemzi. Dr. Lokesh Gupta, az Avitech regionális műszaki vezetője írta

Számos tényező befolyásolja a tojáshéj funkcionális minőségét, főleg a tojásrakás előtt. A héj vastagságát a héjamirigyben (méhben) töltött idő és a kalcium lerakódásának sebessége határozza meg a héj kialakulása során. Ha a tojás rövid időt tölt a héjamirigyben, akkor a vastagság kisebb lesz. Ezenkívül a tojásrakás napjának ideje határozza meg a héj vastagságát. Általánosságban elmondható, hogy minél előbb a fotoperiódus napos vagy könnyű része, annál vastagabb lesz a héj.

Törzs:

Betegségek: Az olyan betegségek, mint a fertőző hörghurut (IB), a Newcastle-betegség (ND), a madárinfluenza (AI) és a petesejt-szindróma (EDS), befolyásolják a héj minőségét. Az IB vírus puha/durva héjú tojásokat, elszíneződést és ráncokat okoz a héjban. Az EDS vírus csak a héjamirigyet érinti, de ND vagy IB esetén a reproduktív traktus minden része érintett lehet.

Menedzsment: A rossz ház, a magas környezeti hőmérséklet, a tojások durva kezelése befolyásolja a tojáshéj minőségét. Mivel a nagy petesejtek hajlamosabbak a repedésekre, a tojás méretét megfelelő táplálkozási és világításkezeléssel kell kezelni. Kezelés: A rossz tartás, a magas környezeti hőmérséklet, a tojások durva kezelése befolyásolja a tojáshéj minőségét. Mivel a nagy petesejtek hajlamosabbak a repedésekre, a tojás méretét megfelelő táplálkozási és világításkezeléssel kell kezelni.

A 3L: 1D (3 nap világos: 1 nap sötét) adagolású tyúkok tojásainak héttörési ereje szignifikánsan nagyobb volt, mint a 16L: 8D (16 óra világos: 8 óra sötét) adagolású tyúkok tojásainak.

Moulting: A "kényszerű" vagy "indukált" vedlés kezelési gyakorlata minden öregedő állományban javította a héj minőségét. A vedlés után a tojás fajsúlya, a héj tömege, a héj vastagsága és a héj százalékos aránya vagy megegyezett a vedlés előtti értékkel, vagy javult az összes törzs esetében. A tojáshéj törési szilárdsága minden törzsben javult az indukált vedlés eredményeként.

A madár életkora: A tyúk öregedésével a héj vastagsága általában csökken. Az idősebb állományok nagyobb petéket raknak, amelyek könnyen eltörnek. A tyúk genetikailag csak véges mennyiségű kalciumot képes a héjba helyezni. Másodszor, a tyúk elveszíti a csontból a kalcium mozgósításának egy részét, és kevésbé képes előállítani a szükséges kalcium-karbonátot. A kalcium felszívódása és mobilizálása a normál érték kevesebb mint 50% -ára csökken 40 hetes életkor után.

Kábítószerek: Például a szulfavegyületek befolyásolják a tojáshéj minőségét, míg a tetraciklinek jótékony hatással bírnak.

Vízminőség: Számos tanulmány kimutatta, hogy a sós ivóvíz, ideértve az érett tojótyúkokhoz szállított nátrium-kloridot tartalmazó csapvizet is, hasonló koncentrációban, mint a földalatti fúróvízben, káros hatással van a tojáshéj minőségére, miközben kevés hatása van a takarmánybevitelre, a tojástermelésre vagy a tojás tömegére . Ezzel szemben egyes jelentések azt mutatják, hogy nem voltak látható héjhibák, és a fajsúlyt sem befolyásolta hátrányosan.

Feszültség: Míg genetikai hajlam van a tojás és a tojáshéj minőségére, a jó géneket felboríthatják a környezeti stresszek. A héjat a petevezetékben és a méhben fekvő sejtek aktivitása képezi. Stressz hatására e sejtek váladékai savasakká válnak, és a sejtek károsodhatnak vagy megsemmisülhetnek. Szélsőséges esetekben a stressz által kiváltott hatások olyan tojáshéjakhoz vezethetnek, amelyekben felesleges a kalcium lerakódása - egyfajta porszerű "virágzás" történik a felszínen, és eltorzult tojásokat eredményezhet. Az áthelyezési stresszről ismert, hogy hatással van a megtermelt tojások vizuális megjelenésére; a kalciummal bevont és ellenőrzött (elhibázott) petesejtek előfordulásának növelése.

Az áthelyezések fő típusai, például az egyik típusú házból egy teljesen új lakókörnyezetbe történő elmozdulás súlyos vizuális hibákat okozhatnak a tojásban.

Környezeti hőmérséklet: A forró időben a tojáshéj rosszabb minőségének egyik tényezője a nem megfelelő takarmányfelvétel. A tojáshéj minősége némileg romlik a nyári hónapokban. Meleg környezeti hőmérsékletnek való kitettség során a tyúk úgy reagál, hogy növeli légzési (lihegési) sebességét, hogy lehűljön. Ez a CO 2 csökkenését okozza a vérben, és "légzési alkalózisnak" nevezett állapotot eredményez. A vér pH-értéke lúgos lesz, és csökken a kalcium hozzáférhetősége a tojáshéj számára. Ez a sav-bázis egyensúly megzavarása a lágy héjú tojások növekedését okozza nyáron.

A tojáshéj ideiglenes elvékonyodása fordulhat elő magas környezeti hőmérséklet (25 ° C feletti) időszakokban, mivel a takarmánybevitel csökken. A héjak gyorsan visszanyerik a normál vastagságot, ha csökkennek a hőmérsékletek és növekszik az adagolás.

A légzőszervi alkalózis a vesén keresztül fokozott karbonátvesztést is okoz, ami versenyt eredményez a vese és a méh között a karbonátionért, ennek következtében a tojáshéj vastagsága gyenge. A hőstressz alatt a kalciumbevitel a csökkent takarmányfelvétel közvetlen következményeként csökken, és ez stimulálja a csontfelszívódást, ami hiperfoszfatémiát eredményez. Ez gátolja a kalcium-karbonát képződését a héjmirigyben. A hőstressz szintén csökkenti a méh karbonanhidráz (cinkfüggő enzim) aktivitását. Hőstressz alatt több vért juttatnak a perifériás szövetekbe, ezzel egyidejűleg csökken a petevezetékbe áramló vér, ami rossz héjminőséget eredményez. Végül a hőstressz alatt csökken a rétegek azon képessége, hogy a D 3 vitamint aktív formájává alakítsák.

Táplálás: Bonyolult összefüggés van a kalcium, a foszfor, a D 3 -vitamin és a réteg hormonrendszere között a kalcium-anyagcserében a tojásrakás során. A kalcium és a foszfor egyensúlya kritikus a megfelelő tojástermelés és a tojáshéj minősége szempontjából. A réteg adagját megfelelő mennyiségű kalciummal és foszforral kell megfogalmazni (általában 3,5 - 4,0% kalcium, 0,35-0,40% foszfor)

Kalcium: A kalciumfelesleg és -hiány egyaránt negatívan befolyásolja a héj minőségét. Egy tojás csaknem 2 gramm kalciumot tartalmaz; ezért egy rétegnek átlagosan napi 4 gramm kalcium bevitelre van szüksége a héj jó minőségének fenntartásához, mivel az étkezési kalciumnak csak 50-60% -át használják fel héjképződésben.

A tojótyúk kalciumigénye 4 - 6-szorosa a nem tojó tyúkénak. A petesejt az ovipukció előtt 19 órával a petevezeték héja-mirigy régiójába - a méhbe - kerül, és a héj nem tárolja a kalciumionokat a fehérje mátrixhoz való kapcsolódáshoz.

A héj kialakulásának utolsó 15 órájában a kalcium mozgása a héjmirigyben eléri a 100-150 mg/óra sebességet. Ez a folyamat két forrásból meríti a kalciumot: az étrendből és a csontból. A normál vér kalciumszintje körülbelül 20 - 30 mg/dl, normál 3,56% vagy annál magasabb kalciumtartalommal, míg a 2% kalciumtartalmú étrendben a kalcium 30-40% -a csontból származik. Ezért fontos, hogy a bugák a tojásrakás előtt magas kalciumszintet kapjanak a testen.

A kalcium bélben történő felszívódása az étrendben körülbelül 40%, ha a héjamirigy inaktív, de aktív állapotban eléri a 72% -ot. Ez az idő szorosan egybeesik a réteg késő délutánjával vagy a sötét órákkal. Ha a bélben ez idő alatt magasabb a kalciumszint, fontos annak biztosítása, hogy a kalciumot az étrendből és ne a csontból vegyük fel. A kalciumforrások nagy részecskemérete lehetővé teszi a kalcium mérését ez idő alatt.

A termelőknél a legfontosabb, hogy a növekedési időszakban a magas kalciumszint a bél pH-értékének növelésével megzavarja a mellékpajzsmirigy megfelelő fejlődését, ami csökkenti a felszívódást. A mellékpajzsmirigy károsodása állandó marad, és utólag befolyásolja a madár tojási ciklusát.

Foszfor: A tojáshéj foszfortartalma kicsi, azaz 20 mg, szemben a tojástartalom 120 mg-jával. A foszfor eloszlása egyenetlen a héj belső és külső rétegeiben is. A foszfátionok gátló hatást gyakorolnak a CaCO 3 -ra, és véget vetnek a héjképződésnek.

A magas foszforszint a vérben gátolja a kalcium csontból történő mobilizálódását. A kalcium és a foszfor felszívódása összefügg egymással, és befolyásolhatók:

A kalcium és a foszfor forrása és formája: A kalciumforrás és a részecskeméret szükség esetén szerepet játszik a bél kalciumszintjében. A foszfornak olyan formában kell lennie, amely elérhető és használható a réteg számára.

Bél pH: A foszfor felszívódása optimális pH 5,5-6,0 mellett. Amikor a pH magasabb, mint 6,5, a foszfor felszívódása jelentősen csökken. Az étrendben található szabad zsírsavfelesleg a pH csökkenését okozhatja, ezért zavarhatja a kalcium és a foszfor felszívódását.

Kalcium és foszfor arány: A bélben a magas kalcium- vagy foszforszint csökkenti mindkettő felszívódását. A magas kalcium növeli a bélben a pH-t, és csökken a foszfor felszívódása, valamint a cink és a mangán felszívódása. A magas plazma foszfor csökkenti a kalcium felszívódását a bélből és a kalcium mobilizálódását a csontból. A foszfor a test sav-bázis egyensúlyának szerves része. A kalcium és a foszfor megfelelő aránya (Ca: P arány) a növekvő madarak esetében 1,5-2,0 Ca: 1,0 P.

D 3 -vitamin: A D 3 -vitamin metabolitja elengedhetetlen a kalcium felszívódásában.

D-vitamin A 3. ábra elengedhetetlen a kalcium felszívódásához és mobilizálásához a héj szintézise során. A tyúk megfelelő D3-vitamin-bevitelének jelentősége nyilvánvaló, és elengedhetetlen a megfelelő kalcium- és foszforfelhasználáshoz. A D 3 -vitamin és metabolitjainak feleslege azonban nem bizonyult előnyösnek a tojáshéj minőségében, ha a normál tyúkok már elegendő D 3-vitamint fogyasztanak. A D 3 -vitamin a fő kontrollelem a bélből történő kalcium felszívódásának stimulálásában. Ezt a hatást elősegíti a kalcium-kötő fehérje (CBP) szintézise. A D 3 -vitaminnak elegendőnek kell lennie. A D 3 -vitamin funkciója összefügg a metabolit 1,25-dihidroxi-D 3-mal, amely a madár májában és veséiben képződik. Bármely probléma, amely befolyásolja e szervek vagy a mellékpajzsmirigy integritását, káros hatással lesz a D 3 -vitamin működésére, ezáltal a kalcium felszívódására és anyagcseréjére.

Diéta megfogalmazás: A héj törési ereje nagyobb volt a cirok étrendjénél, mint a búza vagy árpa alapú étrendnél, és kevésbé a kukorica-szója étrendnél. A tojótyúkok étrendjének magas kalcium- és fitáttartalma csökkenti a nyomelemek, különösen a mangán és a cink elérhetőségét. A nem keményítő poliszacharidokat feltörő és fitáz enzimek hozzáadása a takarmányhoz általában javítja a tojáshéj minőségét.

Nem figyeltek meg káros hatásokat a tojás és a tojáshéj minőségére, ha a klorid és a magnézium szintje az ajánlottnál háromszor magasabb volt. Az étkezési klórfelesleg azonban csökkenti a vér hidrogén-karbonát-koncentrációját, amely kulcsfontosságú szerepet játszik a tojáshéj meszesedésében. Alacsony étrendi kationos-anionos egyensúly, nem keményítő poliszacharidok, mikotoxinok és szennyezők jelenléte rossz héjminőséget eredményez.