Hipotézis: Az elhízás összefügg a vastagbélrák alacsonyabb mutációs küszöbével

Michael Bordonaro, Darina Lazarova

Alapkutatások Tanszék, a Nemzetközösségi Orvosi Főiskola, 525, Pine Street, Rm. 3042, Scranton, PA 18509, USA

Idézet:
Bordonaro M, Lazarova D. Hipotézis: Az elhízás összefügg a vastagbélrák alacsonyabb mutációs küszöbével. J Rák 2015; 6 (9): 825-831. doi: 10,7150/jca.12352. Elérhető a https://www.jcancer.org/v06p0825.htm oldalon

Kulcsszavak: Vastagbélrák, elhízás, mutációk, BMI, sejtjelzés

Az elhízás világméretű járvány, és a vastagbélrák (CC) eseteinek legalább 11% -ához járul hozzá [1,2]. Tanulmányok összefüggést mutattak az elhízás és a CC fokozott kockázata között [3-6]. Feltételeztük, hogy a normál BMI-vel rendelkező CC-betegekhez (18,5-24,9) képest a CC-vel ≥ 25-es BMI-knél alacsonyabb a vezető génmutációk száma. Ezt a hipotézist egy Drosophila-modell eredményei támasztják alá, amelyben a daganat fejlődését elősegítették egy Ras V12 mutáció Jnk által indukált citokineket szekretáló sejtekkel [7]. Elhízás esetén a JNK szignálozás által kiváltott citokinek adipociták és makrofágok szekretálódnak [8]; ezért feltételeztük, hogy a citokin által kiváltott túlélési utak együttműködnek a CC-t iniciáló mutációkkal a neoplasztikus fejlődés felgyorsítása érdekében. Tehát hipotézisünk szerint az elhízás fiziológiai változásokat indukál, beleértve a sejtszignalizáció változásait is, amelyek helyettesíthetnek néhány olyan vezetőmutációt, amelyeket általában a vastagbél neoplasztikus progressziójának részeként figyelnek meg.

Bár hipotézisünk alapos értékelése nagyobb léptékű vizsgálatokat igényel, sokkal nagyobb adathalmazokkal és részletesebb elemzésekkel, kis léptékű előzetes elemzéseket végeztünk annak érdekében, hogy hipotézisünket egy jelenleg létező adathalmazban értékeljük.

Így a teljes exomszekvenálást és a The Cancer Genome Atlas (TCGA) klinikai adatait használtuk fel (https://tcga-data.nci.nih.gov/tcga/, hozzáférés időpontja: 2014. 08. 21.). A csoportátlagok közötti statisztikai különbségeket egyirányú varianciaanalízissel (ANOVA) és Tukey többszörös összehasonlító tesztjével határoztuk meg, hogy 95% -os megbízhatósággal kiigazítsuk a többszörös összehasonlításokat (GraphPad Prism 6 szoftver). P-A 0,05 alatti értékeket statisztikailag szignifikánsnak tekintettük.

446 vastagbél adenokarcinómás beteg adatbázisából 175 beteg klinikai és szekvenálási információit nyertük; így a testsúlyra és a magasságra vonatkozó adatok a betegek több mint felénél nem álltak rendelkezésre. A legtöbb szomatikus mutációt normál BMI-vel rendelkező betegeknél mutatták ki: a normális, túlsúlyos és elhízott betegek mutációinak medián száma 176,0, 123,0 és 129,5 volt (A adatkészlet, I. táblázat). A mutációk átlagos számának nagy szórása a mikroszatellit instabilitás (MSI) eseteinek volt köszönhető. A mikroszatellit-stabil (MSS) CC-ktől eltérően az MSI-daganatoknak egyértelmű fejlődési mechanizmusa van [9]; ezért külön elemeztük az eseteket a

Megkapta 2015-4-8
Elfogadva 2015-6-12
Megjelent 2015-7-15