A kérődzők emésztőrendszere

Gyors tények

A kérődzők gyomrának négy rekesze van: bendő, retikulum, omasum és abomasum.

A bendő mikrobák takarmányt erjesztenek és illékony zsírsavakat állítanak elő, ami a tehén fő energiaforrása. A bendő mikrobák B-vitaminokat, K-vitamint és aminosavakat is termelnek.

Borjaknál a nyelőcső barázdái lehetővé teszik, hogy a tej megkerülje a bendőt, és közvetlenül belépjen az abomasumba. A bendő fejlődése az étrend és a mikrobiális növekedés megváltozását követően következik be.

A kifejlett tehén emésztőrendszere

A tehén emésztőrendszere a következőkből áll.

Száj
Nyelőcső
Négy rekeszes gyomor, amely magában foglalja
- A bendő (ütés)
- A retikulum („méhsejt”)
- Az omasum („sokszoros”)
- Az abomasum („igazi gyomor”)
Vékonybél
Vastagbél

A bendő

A bendő (az állat bal oldalán) a legnagyobb gyomor rekesz, és több tasakból áll. A tehén méretétől függően 25 liter vagy annál több anyag fér el benne. Mérete miatt a bendő takarmányként tároló vagy tároló kádként működik.

A tároláson kívül a bendő fermentációs kád is. A bendő környezete kedvez a mikrobák növekedésének. Ezek a mikrobák a bendőben megemésztik vagy erjesztik a takarmányt, és illékony zsírsavakat (VFA-kat) termelnek. A bendő elnyeli az erjedésből származó VFA-k nagy részét.

A bendő falainak jó vérellátása javítja a VFA-k és más emésztési termékek felszívódását. Apró nyúlványok (papillae) szegélyezik a bendőt, ami növeli a bendő felületét és az általa elnyelhető mennyiséget.

A retikulum

A retikulum egy tasakszerű szerkezet a test elülső területén, közel a szívhez. A retikulumban lévő szövetek a méhsejthez hasonló hálózatot alkotnak. A háló és a bendő között egy kis szövetránc található, de a kettő nem különálló rekesz. Együtt hívják őket rumino-retikulumnak.

A tehén megette a nehéz vagy sűrű takarmányokat és fémtárgyakat. A körmök és más éles tárgyak belemehetnek a szövetbe és „hardveres megbetegedést” okozhatnak. Használhatja a mágneseket a betegségek megelőzésére vagy a probléma orvoslására műtéten keresztül. Ha nem kezeljük, fertőzéshez és esetleg halálhoz vezethet.

Az omasum

Az omasum egy gömb alakú szerkezet, amely szövetleveleket tartalmaz (mint a könyv oldalai). Az emésztőrendszerből felszívja a vizet és más anyagokat. A levelek közötti takarmány-alapanyag (ingesta) szárazabb lesz, mint a többi rekeszben található ingesta.

Az abomasum

Az abomasum az egyetlen rekesz, amelyet mirigyek szegélyeznek. Ezek a mirigyek sósavat és emésztőenzimeket szabadítanak fel, amelyek a táplálék lebontásához szükségesek. Az abomasum hasonló a nonruminant gyomorhoz.

A vékonybél

A vékonybél három szakaszból áll: a duodenumból, a jejunumból és az ileumból. Az állat hosszának körülbelül 20-szorosát méri.

A hasnyálmirigy és az epehólyag váladékai elősegítik az emésztést a vékonybélben. A vékonybél befejezi az emésztési folyamat nagy részét, és sok tápanyagot szív be a villiákon keresztül (apró ujjszerű vetületek). A villiból a tápanyagok a vérbe és a nyirokrendszerbe jutnak.

A vakbél az a nagy terület, ahol a vékonybél és a vastagbél találkoznak. A vakbél lebont néhány korábban emésztetlen rostot, de a vakbél pontos jelentősége továbbra sem ismert.

A vastagbél a traktus utolsó szakasza, amelyen az emésztetlen takarmány átjut. A mikrobák itt emésztenek meg néhány emésztetlen tápot, de a vastagbél fő emésztési funkciója a víz felszívása.

Emésztőrendszeri funkciók

Az emésztés óránként 30-50 liter gázt eredményez a bendőben. A szén-dioxid és a metán a jelen lévő fő gázok. A teheneknek el kell engedniük ezt a gázt a puffadás elkerülése érdekében. Normális körülmények között a gázképződés duzzanata miatt a tehén böfög és felszabadítja a gázt.

A tehenek minden nap 35-40% -át kérődzéssel (cud rágással) tölthetik. A kérődzéssel töltött idő az étrendtől függ. Kevés a kérődzés akkor, amikor a tehenek gabonát vagy finomra őrölt adagot esznek. De ha hosszú szénát eszik, a tehenek több órán át kérődzhetnek.

Az érett marhák kevés időt töltenek rágással takarmányevés közben. Így a pihenőidők alatt a tehenek visszaforgatják (felhozzák) a puha takarmánygolyókat (cud), hogy újra rágják és kisebb darabokra törjenek. Ismét nyálasítják a takarmányt és újra lenyelik. Ez a folyamat megkönnyíti a táplálékot a mikrobák számára.

Takarmány mozgása a bendőben

A bendő összehúzódik és folyamatosan mozog. Az egészséges teheneknek percenként egy-két bendőösszehúzódása van. A bendő gyenge mozgása beteg állatot jelezhet. Amikor a bendő összehúzódik

A mikrobákat érintkezésbe hozza új takarmányokkal

Csökkenti a szilárd anyagok flotációját

Kiszedi az anyagokat a bendőből

A tehén nyálmirigyei naponta 50-80 liter nyálat készíthetnek és hozzáadhatnak a bendőhöz. A nyálnak több funkciója van a teheneknél.

Folyadékot biztosít a mikrobák számára.

Újrafeldolgozza a nitrogént és az ásványi anyagokat.

Pufferolja a bendőt.

A nyál a bendő pH-ját 6,2 és 6,8 között tartja a takarmány és a takarmány legjobb emésztése érdekében.

A szarvasmarhák ritkán hánynak. Néha bizonyos táplálékok hányást váltanak ki. Néhány legelő növény, általában gyom, tartalmaz alkaloidoknak nevezett vegyületeket, amelyek hányást okozhatnak. Dolgozzon állatorvossal, ha ez a probléma továbbra is fennáll.

Az energia táplálja az emésztést a bendőben

A bendő mikrobák megemésztik az egyszerű és összetett szénhidrátokat (rostokat), és átalakítják azokat VFA-kká. A VFA-k főleg ecetsavból, propionsavból és vajsavból állnak, és a tehén energiájának 50-70% -át adják, lásd az 1. ábrát.

Az étrend befolyásolhatja az egyes VFA-mikrobák mennyiségét.

A magas takarmányú étrend több ecetsavat képez (az összes 60–70 százaléka), mint a propionsav (15–20 százalék) és a vajsav (5–15 százalék).

Több gabona vagy finomra őrölt takarmány miatt az ecetsav mennyisége 40 százalékra csökkenhet, míg a propionsav mennyisége 40 százalékra nőhet.

A VFA-termelés ilyen változásai általában a tejzsír-teszt csökkenésével függnek össze.

A mikrobák a bendőben lévő rostegységek, a cellulóz és a hemicellulóz körülbelül 30-50% -át emésztik meg. A keményítő hatvan százaléka vagy annál inkább lebomlik, attól függően, hogy mennyi adagot adtak be, és attól, hogy a bevitt anyagok milyen gyorsan mozognak a bendőben. A legtöbb cukor teljesen megemésztődik a bendőben.

A VFA-k a bendőből felszívódnak a véráramba, és a test szöveteihez, köztük a tőgyhöz jutnak. A szövetekbe jutva a tehén a VFA-kat használja energiaforrásként

Fehérje és nem fehérje nitrogén használata bendőben

Nem minden elfogyasztott fehérje bomlik le a bendőben (lásd a 2. ábrát). Az erjedés során a fehérje ammóniává, szerves savakká, aminosavakká és más termékekké alakul. A takarmányban lévő természetes fehérje körülbelül 40-75 százaléka lebomlik.

A lebontás összege sok tényezőtől függ, beleértve:

A fehérje oldódási képessége

Mennyire ellenálló a fehérje a lebomlással szemben

Milyen gyorsan halad át a takarmány a bendőn

A fehérje lebontása mellett a nem fehérje nitrogén (NPN) források ammóniát is szolgáltatnak. Az NPN források közé tartozik a karbamid, ammóniumsók, nitrátok és egyéb vegyületek. Sok bendő mikrobának ammóniára van szüksége a fehérje növekedéséhez és felépítéséhez. A bendő mikrobák az ammóniát és a szerves savakat aminosavakká alakítják, hogy felhasználhassák őket az építőfehérjéhez.

Az extra ammónia legnagyobb része a bendőből felszívódik a véráramba. De kis mennyiségek átjuthatnak az alsó emésztőrendszerbe és ott felszívódnak. A takarmányfehérje (a bendőben nem bomlik le) és a mikrobiális fehérje átjut az abomasumba és a vékonybélbe emésztés és felszívódás céljából.

A bendő mikrobák a K-vitamint és az összes B-vitamint termelik. A mikrobák elegendő mennyiségben készítik ezeket a vitaminokat a szarvasmarha növekedéséhez és fenntartásához. Így az egészséges rumokkal rendelkező szarvasmarháknak a legtöbb esetben nincs szükség hozzáadott B-vitaminra vagy K-vitaminra az étrendjükben. A stressz alatt álló teheneknek szükség lehet niacin (B3) és tiamin (B1) hozzáadására.

A legtöbb zsír emésztése és felszívódása a vékonybélben történik. A tehenek több telített zsírt szívnak fel, mint az egyszerű gyomorállatok. A bendő mikrobák ugyanis telítetlen zsírsavakat telített zsírsavakká változtatnak hidrogénmolekulák hozzáadásával. Sok telítetlen zsírsav táplálása mérgező lehet a bendő baktériumokra, lassú a rostok emésztése és alacsonyabb a bendő pH-ja.

Borjú emésztőrendszer

A bendő, a retikulum és az omasum fejletlen marad születéskor és az élet első néhány hetében. A borjú legnagyobb gyomorfekete az abomasum. Az élet ezen szakaszában a bendő nem működik, és így egyes takarmányok, amelyeket az érett tehenek meg tudnak emészteni, a borjak nem.

Az ápolás vagy a vödörrel történő etetés során a tej megkerüli a bendőt, és a nyelőcső barázdáján keresztül közvetlenül az abomasumba jut. Reflex hatás (például amikor a borjú ápolónők) bezárja a hornyot, hogy csőszerű szerkezetet képezzen. Ez megakadályozza a tej vagy a tejpótló bendőbe jutását. Ha a borjú gyorsan tejet iszik, néhányan túláradhatnak a bendőben.

A bendő fejletlen marad, amíg a borjú a tejen marad. Amint a borjú gabonát és takarmányt kezd enni, a bendőben és a retikulumban mikrobiális populáció alakul ki. A mikrobiális erjesztésből származó végtermékek felelősek a bendő kifejlődéséért. A borjaknak nincs szükségük cud oltásra a bendő fejlődésének megkezdéséhez.

A gabona takarmánnyal vagy anélkül történő takarmányozása az élet első néhány hetében nagyobb és súlyosabb papilla növekedést eredményez a bendőben. Így a bendő akkor kezd működni, mint a felnőtt, amikor a borjú három hónapos lesz.

James Linn, az Extension volt oktatója; Donald Otterby, Élelmiszeripari, Mezőgazdasági és Természeti Erőforrástudományi Főiskola; W. Terry Howard és Randy Shaver, Wisconsini Egyetem; Michael Hutjens, az Illinoisi Egyetem; Lee Kilmer, az Iowa Állami Egyetem