A koca etetése a fialás körül

A kocák takarmányozási gyakorlatának áttekintése a vemhesség utolsó napjaiban és a laktáció első napjaiban, Dale W. Rozeboom, a Michigani Állami Egyetem részéről, a 2014. évi londoni sertéskonferencián.

Absztrakt

A tenyészállomány egyik fő táplálkozási célja a termelékenység és a hosszú élettartam maximalizálása azáltal, hogy minimalizálja a test állapotának nagy ingadozásait, amikor a kocák a szaporodási cikluson keresztül haladnak.

A testszövet-raktárak optimális növekedését a terhesség alatt a határ-etetés valamilyen mintájának alkalmazásával érhetjük el.

A testszövet katabolizmusának mértékét a laktáció alatt minimalizálják a takarmánybevitel maximalizálásával a laktáció alatt.

Kevesebbet tudni arról, hogy milyen célokat kell kitűzni a peri-partum kocákra.

Hasznos lehet a kocák peripartum etetési gyakorlatának áttekintése a vemhesség utolsó napjaiban és a laktáció első néhány napjában.

Bevezetés

A peripartum periódus nagyon kritikus időszak a szaporodási ciklusban - a legtöbb koca mortalitása akkor következik be. A koca aktivitása ebben az idõszakban befolyásolja a laktáció hátralévõ részében elért teljesítményét, a sertés piaci növekedését és a késõbbi szaporodási hatékonyságát.

Mosnier és mások (2010) azt írták, hogy a késői terhesség és a korai laktáció közötti átmenet során bekövetkező anyagcsere nem tisztázott egyértelműen, és további vizsgálatokat igényel. Ezt megelőzően Cromwell és mások (1989) azt írták, hogy „a szaporodási folyamat különböző fázisaiban táplált energiaszintek interaktív hatással vannak a kocák szaporodási teljesítményére”.

Ugyanannak a szaporodási ciklusú táplálási programnak eltérő eredményei lehetnek a különböző gazdaságokban, a különböző mezőgazdasági környezetek és a koca genotípusok miatt.

A londoni sertéskonferencia hosszú és kiemelkedő múltra tekint vissza, amikor meghívja előadásait és megvitatja a kocák kezelését, ideértve a takarmányozást és a táplálkozást is. 2009-ben Michel Vignola átfogóan áttekintette a koca takarmányozását a laktáció alatt, Guy-Pierre Martineau és Brigitte Badouard pedig tisztázta a hiperproliferatív kocák gondozásának sajátosságait. 2013-ban Soenke Moehn és Ronald Ball ismertették a vemhes kocák táplálására vonatkozó tápanyag-ajánlásokat.

A szaporodó nőstény táplálása a vemhes időszak körül fontos része az átfogó tartási tervnek. Végül kívánatos a szülési tapasztalatok gyors és egészséges felépülése, a takarmányfogyasztás gyors és tartós növekedésével együtt.

Etetés a peri-partum periódus alatt

Késői terhesség

1989-ben Cromwell és munkatársai, az S-145 sertések táplálkozási rendszereinek a reproduktív hatékonyság növelése érdekében, súlyosabb sertéseket figyeltek meg születésükkor és elválasztásukkor, nagyobb kocák súlygyarapodását és nagyobb almokat választáskor, amikor a kocáknak további 1,36 kg takarmányt adtak nap a terhesség 90. napjától az ellésig. Más vizsgálatok nem figyelték meg a malacok súlyának növekedését.

Vignola (2009) a londoni sertéskonferencia anyagában azt írta, hogy a vemhesség vége felé meg kell növelni a takarmánytámogatást annak érdekében, hogy elkerüljék a koca negatív energiamérlegét az ellés előtt; a késői laktáció és az utószoptatás utáni szaporodási aktivitás veszélyeztetett tejtermeléséhez vezet.

Ugyanezen a konferencián Martineau és Badouard (2009) azt írta, hogy a vemhesség utolsó heteiben a tápanyagok növekedésének „fő” pozitív hatása van a hiperproliferatív koca laktációs teljesítményére.

A tavalyi londoni sertéskonferencián Moehn és Ball (2013) azt javasolta, hogy a késői vemhességben a nő számára a szükséges mennyiségű aminosav biztosítása (figyelembe véve a paritást és az alom méretét) fontosabb, mint további energia biztosítása. Az energia- és aminosavszükséglet biztosítása a legpontosabban a paritás szegregált fázisú táplálással történne.

Goodband és társai (2013) nemrégiben befejezték a késői vemhesség alatt álló kocák és kocasüldetek kiegészítő takarmányozásával kapcsolatos szakirodalom áttekintését, és arra a következtetésre jutottak, hogy a késői vemhességben történő extra takarmány növeli a koca súlygyarapodását, befolyásolhatja a sertés túlélését laktáció alatt és növelheti születési súly paritás-egy fialáskor.

A vemhesség utolsó napjaiban (a szülés 112. napja) melyik etetési stratégiát kell használni, már régóta vitatott. Dritz és munkatársai (1998) azt írták, hogy a kocákat naponta ugyanolyan mennyiségű takarmánnyal kell etetni, mint amennyit naponta etettek az ezt megelőző két hét alatt. Azt javasolták, hogy ez általában napi 2,3-3,6 kg között van. Leírták a terepi tapasztalatokat, amikor az 1 kg-os vagy annál kevesebb bevitel ebben az időszakban korlátozza a koca képességét, hogy laktáció alatt gyorsan növelje a takarmánybevitelt, és növelheti a fekélyek valószínűségét.

A kocák túlevhetnek, ha a szülés után az első napokban szabad hozzáférést biztosítanak a takarmányhoz, majd a laktáció elején és közepén jelentős csökkenést tapasztalhatnak a takarmányban.

Szülés közben

A „józan ész” szokásos működési gyakorlata nem táplálék a szülés során. A legvalószínűbb, hogy a koca ekkor nem fog enni. A korai vajúdáskor, az első disznó születése előtt kevésbé valószínű, hogy megeszik.

Az ellést megelőző két-24 órában a legtöbb nőt etetik. A termelők a kocát „azon a napon” etetik, amellyel a fialás végül megkezdődik, mivel nem biztos, hogy tudják biztosan, hogy bekövetkezik. A legtöbb gazdaságban a nőstény teljes ellátást kap ebben az etetésben. Ez a juttatás nagyobb lehet, ha a gazdaság a „megnövelt vagy felpattintott” takarmányozási stratégiát követi.

Az „utolsó etetés és fialás” közötti időintervallum és a beadott takarmány mennyiségének jelentősége nem biztos. Különbségek lehetnek ebben a válaszban a nőstény paritásától, attól, hogy hashajtót táplálnak-e, és a víz elérhetőségétől függően. A takarmánybevitel fokozottabb ellenőrzése közvetlenül a fialás előtt lehetséges, ha a fialás indukcióját tervezik.

Korai szoptatás

A vemhesség az ellést követő első héten kevesebb, mint a következő hetekben.

A kocák etetésének megközelítései a laktáció első napjaiban kategorizálhatók:

Agresszív
- étvágyat táplál
- ad libitum hozzáférés biztosítása a hírcsatornához
Ellenőrzött
- korlátozzon pár napig
- lépcsőn lépjen fel egy hétig vagy az egész laktáció alatt

Michel Vignola (2009) a londoni sertéskonferencián azt javasolta, hogy a szülés utáni napon a takarmányfelvétel ugyanannyi legyen a takarmányozással a vemhesség utolsó 14 napja alatt, olyan helyzetekben, amikor a vemhesség etetése stratégiai fontosságú, és a kocák nincsenek túlzottan kondicionálva. Azt is kijelentette, hogy a takarmányfogyasztásnak gyorsan növekednie kell a laktációban, mivel „a korai laktáció idején a túl korlátozó takarmányozási szokások (a tőgy torlódásának, a hipogalaktia, a malacok súrolásának, a kocák székrekedésének és a takarmányozás mellőzésének megelőzése érdekében) csökkenthetik a laktációs takarmány bevitelét”.

A gyakorlatban kissé kihívást jelent, hogy pontosan mi a „fialás utáni nap”, és kihatással lehet a koca képességére, hogy gyorsan maximalizálja a bevitelt. Fontos, hogy minden, a vemkezelésben dolgozó ember kommunikáljon „amikor a vemhesség technikailag véget ér”.

Ha a koca befejezi az ivart az AM-ben, akkor először PM-ben etetik?

Élne-e délben, ha a gazdaság napi háromszoros etetést gyakorolna?

Végül, ha a nőstény egyik napról a másikra befejezi az ellést, akkor az AM-ben táplálják?

Az NCERA-219 sertésgazdálkodási bizottság kutatása

A termesztők, a szakemberek és a táplálkozási tanácsadók történelmileg a fokozatosan csökkenő koca takarmányfelvétel késői előszeletet említik a koca laktációs takarmányfogyasztás növelésének, a hipogalaktia előfordulásának csökkentése és az alom elválasztási súlyának növelésére szolgáló eszközként.

Kimutatták, hogy a késői vemhességben bekövetkező takarmány-csökkentés csökkenti a periparturiens hypogalactia-szindróma előfordulását (Tubbs, 1988; Göransson, 1989a; Göransson, 1989b; és Martineau, 1992).

Az egyik ötlet, hogy ez a gyakorlat miért hatékony, az, hogy a koca étvágya a laktáció alatt fokozódhat, elősegítve az emlőmirigy növekedését és a tejtermelést.

Weldon et al. (1994) hitelt ad a kevesebb takarmányfelvétel előtti szülés előtti gyakorlatnak, amely megmutatta, hogy az ellés előtti magas táplálkozási szint csökkentette a takarmánybevitelt a laktáció alatt.

Mégis nem mindegyik támogatja a fiasítás előtti takarmánykorlátozás gyakorlatát. Tokach (1998) kijelentette, hogy a takarmánybevitel csökkenése a vemhesség előtt katabolikus állapothoz vezethet, ami hozzájárul a fialás utáni szaporodáshoz, és a kocák a laktáció alatt „takarmányból távoznak”.

Célkitűzés

A késői vemhesség alatti takarmánybevitel fokozatos csökkenésének hatását a koca és az alom teljesítményére a laktáció alatt.

Eljárások

Összesen 155 sokszarvú kocát és három terhességi etetési rendszert alkalmaztak ebben a vizsgálatban, amelyet a Michigani Állami Egyetemen, a Kansas Állami Egyetemen és a Tennessee Egyetemen végeztek. Az etetési rendek a következők voltak:

Ellenőrzés: 2,0 kg/nap a tenyésztéstől a szülésig
Fellépés: 1,8 kg/nap a tenyésztéstől a 85. napig, majd 2,7 kg/nap a szülésig
Leszállás: 1,8 kg/nap a tenyésztéstől a 75. napig, majd 2,7 kg/nap a 108. napig, ezt követően a bevitel minimum 0,9 kg-ra csökkent naponta.

Az összes kezelést úgy tervezték, hogy azonos teljes mennyiségű takarmányt (235 kg) biztosítson egy 115 napos vemhesség alatt. Az étrendek becsült összetételét az 1. táblázat tartalmazza.

% GestationLactation elem

1. táblázat Az étrendek becsült összetétele
Lizin	0,55	1.0
Kalcium	0,75	0.9
Összes foszfor	0,60	0.8
Só	0,50	0.6
Hozzáadott zsír	-	3.0
Nem tartalmazott hashajtót. Szójababliszt (44% vagy 47,5% CP), valamint nyomokban ásványi és vitamin premixek voltak állomáshatásoknak tekinthető. Az étrendeket úgy alakították ki, hogy megfeleljenek vagy meghaladják az NRC (1998) minimumkövetelményeit.

A kocákat a vemhességből a fialás helyiségeibe helyezték át a 107. napon történt etetés után.

A 108. naptól kezdve a kocákat laktációs táplálékkal etették. A kocákat naponta egyszer etették, amíg vemhességben voltak, és naponta kétszer etették, miután fialó helyiségekbe költöztették őket.

A kocákat nem indukálták fialásra. A fialás után naponta kétszer etették őket, és az étvágyat „0-tól kezdve (az ellés befejeződött)” táplálták az egész laktáció alatt. A fialás után három nappal az alom méretét alomonként 10 sertéshöz igazítottuk kereszt-tenyésztéssel. Ezután nem volt keresztnevelés. Kúszó takarmány nem biztosított.

A kiegyensúlyozatlan, randomizált, hiányos blokktervezést az SAS MIXED eljárásaival elemeztük.

Véletlenszerű hatások voltak állomáson és az állomáson belül ismétlődtek. Ismételt intézkedéseket alkalmaztak a terhesség testtömegében mutatkozó különbségek értékelésére. A fix hatások a kezelés, a paritás, a kezelés × a paritás voltak. Az alom nagysága és a laktáció időtartama kovariáltak voltak az alom súlygyarapodásának, a koca súlyváltozásának, a koca hátsó zsír változásának és a koca laktációs takarmányfelvételnek. Az elválasztást követő 28 napon belül az ivarzásba visszatérő kocák százalékos arányát Chi-négyzet próbával értékeltük.

Eredmények

Az elhagyott kocák nehezebbek voltak a vemhesség 107. napján, mert több takarmányt kaptak, mint mások, két ilyen kezelésig (2. táblázat). A koca súlyvesztése a vemhesség 107. napjától a laktáció 0. napjáig (szülés után) nagyobb volt (P.

KezelésItemControlStep-downStep-upP-érték

2. táblázat: A vetés és az alom teljesítményének változása terhesség és szoptatás alatt, és laktációs takarmányfelvétel a
Kocák száma	48	52	55	-
Átlagos paritás	3.2	3.1	3.1	-
Testtömeg, kg
- Vemhesség napja 0	197 ± 12,3	189 ± 12,3	192 ± 12,2	0,29
- Változtassa meg a 0 napot a 107 terhességre	28,8 ± 3,8a	34,7 ± 6,5 b	27,9 ± 6,5a	0,04
- Változtassa meg a 107. nap terhességét	-8,6 ± 2,8 a	-16,9 ± 2,7	-6,2 ± 2,7	a Az értékek a legkisebb négyzetértékek voltak ± standard hiba. b Legkisebb négyzetek ugyanabban a sorban azt jelentik, hogy nincs közös felső indexük (P

A laktáció korai szakaszában nem volt különbség a takarmányfogyasztásban, amikor az összes kocát „étvágynak táplálták” (2. táblázat). A takarmány eltűnését egy adott laktációs időszakban korrigálták az abban az időszakban ápolt sertések számával. A takarmány teljes eltűnését korrigáltuk a laktáció hosszával is. A takarmánybevitel laktáció alatt (6,65, 6,61 vagy 6,37 kg naponta a Control, a Down down és a Step up esetében) nem különbözött a kezelések között.

Statisztikailag nem volt különbség a kezelések között az életben született malacok számában, a halvaszületések számában és a laktáció alatt túlélő százalékban. Az alom születési súlya és az elválasztás előtti gyarapodás nem különbözött a fialás előtti kezelésnél.

Egyik kocánál sem tapasztaltak hypogalactiát.

Az elválasztás utáni koca újratenyésztési teljesítmény hasonló volt, és a kezelést követő paritásban. Az elhagyott kocáknál (P = 0,10) kevesebb volt az életben született malac, mint a kontroll vagy a kismamáknál (P = 0,10; 10,15 ± 0,82, 11,24 ± 1,12 és 12,10 ± 0,78).

Következmények

A takarmányozási szokás a késői vemhességben befolyásolja a kocák testtömeg-változását, de nem az étvágyat vagy az alom növekedési teljesítményét.

A koca takarmányfelvételének csökkentése a késői vemhesség alatt, kevesebbre, mint az előző trimeszterben korábban etetett táplálék, nem gyakorol negatív vagy pozitív hatást az azonnali laktációra, de káros lehet a következő szaporodási ciklusokban.

A takarmánybevitel elő-farálásának növelése nem volt előnyös, és az állandó takarmány-engedélyezési minta elő-farolás alkalmazása továbbra is elfogadható.

Köszönetnyilvánítás: A tanulmány későbbi részében leírt tanulmányt a Michigan Állami Egyetemen, a Kansas Állami Egyetemen és a Tennessee Egyetemen dolgozta ki és végezte el a North Central Extension & Research Activity-219 (NCERA-219) sertésgazdálkodási bizottság. Az eredményeket először az Amerikai Állattudományi Társaság 2009. évi középnyugati találkozóin mutatták be (Rozeboom et al., 2009).

Idézett irodalom

Cromwell, G. L., D. D. Hall, A.J. Clawson, G.E. Combs, D.A. Knabe, C.V. Maxwell, P.R. Noland, D.E. Orr, Jr. és T.J. Herceg. 1989. A késői vemhesség alatti kiegészítő takarmányok hatása a kocák szaporodási teljesítményére: kooperatív vizsgálat. J. Anim. Sci. 67: 3-14.

Dritz, S., M. Tokach, R. Goodband és J. Nelssen. 1998. Tenyészállomány takarmányozás. Sertés-egészségügyi menedzsment tanúsító szeminárium sorozat, szerk. LENNI. Szalma, április.

Goodband, R.D., M.D. Tokach, M.A.D. Goncalves, J. C. Woodworth, S. S. Dritz és J. M. DeRouchey. 2013. A táplálék növelése a terhesség alatt és annak hatása a sertések szaporodására. Állathatárok 3 (4): 68-75.

Göransson, L., 1989a. Az étkezési nyersrosttartalom hatása a posztpartum agalactia gyakoriságára a kocában. Journal of Veterinary Medicine A 36, 474-479.

Göransson, L., 1989b. A takarmánypótlás hatása a késői vemhességben az agalactia post partum előfordulására a kocában. Journal of Veterinary Medicine A. 36: 505-513.

Martineau, G., B. B. Smith és B. Doize. 1992. A kocák laktációs elégtelenségének patogenezise, megelőzése és kezelése. Észak-Amerika állatorvosi klinikái: Élelmiszer-állatgyakorlat. 8, 661-684.

Martineau, G-P. és B. Badouard. 2009. Nagyon termékeny kocák kezelése. In: A 2009. évi londoni sertéskonferencia anyagai, a kereskedelem eszközei, London, Ontario. p3-19.

Moehn, S. és R. O. Ball. 2013. Vemhes kocák táplálása. In: A 2013-as londoni sertéskonferencia anyagai, Managing for Production, London, Ontario. p55-63.

Mosnier, E., M. Etienne, P. Ramaekers és M.C. Père. 2010. A peri-partum időszakban az anyagcsere állapota befolyásolja az önkéntes takarmányfelvételt és a laktáló sokparóka kocák anyagcseréjét. Állattenyésztés: 127: 127-136.

NRC. 1998. A sertések tápanyagigénye. 10. kiadás National Academy Press, Washington, DC.

Rozeboom, D.W., R.D. Goodband, K.J. Stalder és az NCERA-89 sertésgazdálkodási bizottság. 2009. A vemhes takarmánybevitel csökkenésének vagy növelésének a vemhesítés előtti hatása a laktációs teljesítményre. J. Anim. Sci. 87 (e-Suppl. 3): 59.

Tokach, M. 1998. A koca bevitele hatással van az almokra. National Hog Farmer 43 (3): 28.

Tubbs, R.C. 1988. Vesse be a laktációs kudarcot, különös tekintettel a táplálkozási tényezőkre. Agrár-gyakorlat 9 (3): 9.

Vignola, M. 2009. Koca etetés kezelése laktáció alatt. In: A 2009. évi londoni sertéskonferencia anyagai, a kereskedelem eszközei, London, Ontario. o. 107-117.

Weldon, W. C., A. J. Lewis, G.F. Louis, J. L. Kovar, M. A. Giesemann és P.S. Molnár. 1994. Szülés utáni hypophagia primiparous kocáknál: I. A terhesség etetési szintjének hatása a takarmányfelvételre, az etetési viselkedésre és a plazma metabolitkoncentrációkra a laktáció alatt. J. Anim. Sci. 72: 387.

Referencia

Rozeboom D.W. 2014. A koca peri-partum etetése. A londoni sertéskonferencia anyagai. London, Ontario, Kanada. 2014. március 26–27., P39–44.

További irodalom

A 2014-es londoni sertés konferencián bemutatott egyéb cikkeket ide kattintva tekintheti meg.