A középkorú túlsúly és az elhízás növeli a késői életkorú demencia kockázatát

Absztrakt

Célkitűzés:

A túlsúly és a demencia kapcsolata ellentmondásos. Célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk a középkorú túlsúly és az elhízás összefüggését a demenciával, az Alzheimer-kórral (AD) és a vaszkuláris dementiával (VaD) a késői életben, és igazoljuk azt a hipotézist, hogy genetikai és korai életkorú környezeti tényezők hozzájárulnak a megfigyelt összefüggéshez.

Mód:

A svéd ikerregiszterből 8534 ≥ 65 éves (átlagéletkor 74,4) ikert vizsgáltak a demencia esetek kimutatására (DSM-IV kritériumok). A nyilvántartásban elérhető volt a középkorú magasság és súly (átlag 43,4 év). Az adatokat az alábbiak szerint elemeztük: 1) páratlan eset-kontroll elemzés minden iker esetében általánosított becslési egyenlet (GEE) modellek alkalmazásával és 2) cotwin-egyeztetett eset-kontroll megközelítés a dementia-diszkordáns ikerpárokhoz feltételes logisztikai regresszióval, figyelembe véve az élettartam vaszkuláris rendellenességeit cukorbetegség.

Eredmények:

Az összes résztvevő közül 350 demenciát diagnosztizáltak, és 114 személynél volt megkérdőjelezhető demencia. A túlsúly (testtömeg-index [BMI]> 25–30) és az elhízás (BMI> 30) a középkorban 2541 (29,8%) egyénnél volt jelen. Teljesen kiigazított GEE modellekben, a normál BMI-vel (20–25) összehasonlítva, a túlsúly és az elhízás a középkorban összefüggésben állt az 1.71 (1.30–2.25) és a 3.88 (2.12–7.11) esélyhányadossal (OR) (95% CI) számított demenciával. ill. Feltételes logisztikus regresszióanalízis 137 dementia-diszkordáns ikerpárban egy közepes életkori BMI-dementia asszociációhoz vezetett. Az OR-k különbsége a GEE-től és az egyeztetett eset-kontroll elemzéstől statisztikailag szignifikáns volt (p = 0,019).

Következtetések:

A túlsúly és az elhízás a középkorban egymástól függetlenül növeli a demencia, az AD és a VaD kockázatát. A genetikai és a korai életkor környezeti tényezői hozzájárulhatnak a középkori magas adipozitású – demencia társuláshoz.

A testtömeg-index (BMI) közvetett mértékű adipozitást ad, és szoros összefüggésben van a test teljes zsírszövetével. 1 Az adipozitás befolyásolhatja vagy befolyásolhatja az agyi struktúrákat és funkciókat, amelyek részt vehetnek a demencia folyamatokban. 2 Az elmúlt évtizedben sok populációalapú longitudinális vizsgálat értékelte az adipozitás és a demencia kapcsolatát. Számos jelentés kimutatta, hogy a középkorú elhízás növeli a demencia kockázatát késői életkorban 3 - 10; a középkorú túlsúly demenciára gyakorolt hatása azonban ellentmondásos. 3, 5, 7, 9 Jelenleg a túlsúly és az elhízás gyakorisága meghaladja az 50% -ot az Egyesült Államokban és Európában a felnőttek körében. 11.

Bár az adipozitás számos biológiailag elfogadható útvonalon keresztül kapcsolódhat a demenciához, 12 az ilyen társulás mechanizmusainak megértése még mindig korlátozott. Az elhízás és a demencia egyaránt összetett genetikai és életmóddal kapcsolatos rendellenesség. A bizonyítékok azt mutatják, hogy a korai életkörülmények (például a gyermekkori társadalmi-gazdasági helyzet) befolyásolhatják az elhízás és a demencia kialakulását. Javasolták az adiposity-dementia asszociáció életútjának alakulását, 15 de a genetika és a korai életkörülmények hozzájárulását a kapcsolathoz nem vizsgálták. Jelen tanulmányban arra törekedtünk, hogy 1) ellenőrizzük a BMI által mért középkorú túlsúly és elhízás hosszú távú hatását a dementia, az Alzheimer-kór (AD) és az érrendszeri dementia (VaD) kockázatára, figyelembe véve a cukorbetegséget és az élettartamra kiterjedő érrendszeri rendellenességeket. páratlan eset-kontroll elemzés alkalmazása; és 2) vizsgálja meg, hogy a genetikai és a korai életkörülmények képesek-e magyarázatot adni a középkori adipozitás és a demencia közötti megfigyelt összefüggésre a cotwin-egyeztetett eset-kontroll megközelítéssel a svéd ikerregiszter adatainak felhasználásával.

MÓD

Résztvevők és adatgyűjtés.

A résztvevőket az országos svéd ikernyilvántartásból választották ki. 16 1998–2001-ben a nyilvántartás összes élő ikrét, akik 1935-ben születtek és korábban (65 évnél idősebbek) meghívást kaptak a leggyakoribb betegségek telefonos interjújának szűrésére, amely rövid kognitív értékelést is tartalmazott. 17 Röviden: a nyilvántartásban szereplő 20 206 személy jogosult a szűrésre. Közülük 13 693 iker fejezte be a kognitív szűrő modult, ami 67,8% -os részvételi arányt eredményezett. Az interjú során információkat szereztek a demográfiai tényezőkről, az oktatásról, a jelenlegi testmagasságról és testsúlyról, az egészségi állapotról és viselkedésről, a jelenlegi és a korábbi betegségekről, valamint a gyógyszerek használatáról is. Ezenkívül a nyilvántartás 1967-ben, azaz átlagosan 30 évvel a szűrési fázist megelőzően, az összes hasonló nemű ikerpárra vonatkozóan összegyűjtötte a magasságra és a testsúlyra a középkorban (átlag 43,4 év) vonatkozó információkat. A 13 693 iker közül 8534-nél a jelenlegi elemzéshez rendelkezésre álltak adatok a magasságról és a testsúlyról a középkorban (1. ábra).

BMI = testtömeg-index.

Szűrési szakasz.

A szűrővizsgálat magában foglalta a TELE kérdőívet a 18., 19. résztvevők számára és a Blessed Dementia Rating Scale-t informátoroknak, amikor a résztvevők gyengén teljesítettek a TELE-n. 19., 20. A TELE-t és a BDRS-t rendes skálába egyesítettük, 0-tól (kognitívan épen) és 3-ig (kognitív diszfunkció). A pozitív szűrést végző résztvevőket (azaz 3 pontot) és a cotwinjeiket klinikai vizsgálatra hívták meg (n = 1450).

Klinikai szakasz és diagnózis.

A teljes klinikai munka abból állt, hogy egy ápolóból és orvosból álló értékelő csoport meglátogatta az protokollt, amely általában követte a konzorciumot az Alzheimer-kór (CERAD) nyilvántartásának létrehozására. A protokoll fizikai és neurológiai vizsgálatot, kórtörténet áttekintését, informátor interjút és neuropszichológiai értékelést tartalmazott. A neuropszichológiai elem magában foglalta a mini-mentális állapot vizsgálatot (MMSE), a CERAD szójegyzék azonnali és késleltetett felidézését, verbális folyékonyságot, blokktervezést, ábra másolást, ítéletet, információt, szimbólumjegyű és leendő memóriát, valamint a memóriát a valóságban teszt.

A szűrési interjú során a cukorbetegség és érrendszeri megbetegedések előzményeire vonatkozó adatokat integrálták a fekvőbeteg-mentesítési nyilvántartás (IDR) adataival, amely 1969 óta magában foglalja az összes svédországi kórházi mentesítést. Az 1969–2001 során kórházba került résztvevők összes diagnózisát megszerezték . Az IDR minden nyilvántartása legfeljebb 8 mentesítési diagnózist tartalmazott a Nemzetközi Betegségek Osztályozása szerint, 1969. és 1986. között a 8. felülvizsgálat (ICD-8) és 1987 óta a 9. felülvizsgálat (ICD-9) szerint. A fekvőbeteg-nyilvántartási adatbázisból származó orvosi állapotok cukorbetegség (ICD-8, 9 kód 250), magas vérnyomás (ICD-8 kódok 400–404; ICD-9 kódok 401–405), iszkémiás szívbetegségek (ICD-8, 9 kódok 410–414), szívritmuszavar, szívelégtelenség vagy más szívizomelégtelenség (ICD-8, 9 kódok 427 és 428) és stroke (ICD-8, 9 kódok 430–438). A cukorbetegséget és az érrendszeri betegségeket akkor tekintették jelenlévőnek, ha önálló vagy informátor jelentette, vagy ha a fekvőbeteg-nyilvántartásban rögzítették. A túlélési státuszt a középkorúaktól a szűrési fázisig a halál okának nyilvántartásából kaptuk.

Az ön által bejelentett magasság és súly érvényesítése.

Egy korábbi vizsgálat azt mutatta, hogy az önmaga által bejelentett és a mért magasság és súly közötti összefüggés 0,97 volt a magasság és 0,95 a súly esetében. Az önértékelés és a mért értékek közötti átlagos különbség (± SD) a magasságnál 1,2 ± 2,4 cm, a súlynál 0,8 ± 4,0 kg volt. Jelen tanulmányban az ön által jelentett magasság és súly a szűrési fázisban, valamint a klinikai fázisban mért magasság és súly közötti korreláció 0,91 volt (p 25-30) és elhízott (> 30). 25 Az elemzés során a Midlife BMI-t mind folyamatos, mind kategorikus változóként alkalmazták.

Logisztikai regresszióval teszteltük az OR-k különbségét a GEE modelltől és a feltételes logisztikus regressziót a túlsúly és az elhízás különbségének vizsgálatával a középkorban a páratlan és a cotwin kontrollok között. Az életkort, a nemet, az iskolai végzettséget, az emberségességet, a cukorbetegséget és az érbetegségeket minden modellben zavarónak tekintették. A statisztikai elemzéseket a SAS 9.1 és a Stata SE 10 verziójával végeztük.

EREDMÉNYEK

A népesség jellemzői.

A 8534 résztvevő közül 350 (4,1%) volt demenciaeset, köztük 232 AD és 74 VaD, és 114-en (1,3%) diagnosztizálták a megkérdőjelezhető demenciát. Az elemzésbe bevontak közül a nők 6,0% -ának és a férfiak 4,6% -ának volt demenciája vagy megkérdőjelezhető demenciája (χ 2 = 7,82, p = 0,005).

A demenciában nem részesülõkhöz képest a demenciában vagy megkérdőjelezhetõ demenciában szenvedõ ikrek idõsebbek voltak, alacsonyabb iskolai végzettséggel és jelenlegi BMI-vel rendelkeztek, magasabb volt a középkorú BMI, és nagyobb volt a cukorbetegségük, agyvérzésük és a szívbetegségük. Összesen 2541 iker (29,8%) volt túlsúlyos vagy elhízott a középkorban (1. táblázat).

Asztal 1

A vizsgálatban résztvevők (n = 8435) jellemzői demencia diagnózis alapján a

Rövidítés: BMI = testtömeg-index.

BMI a megkérdőjelezhető demencia és a demencia vonatkozásában.

A teljes minta multinomiális logisztikai elemzésében a közép életkori BMI, mint folyamatos változó, szignifikánsan a demencia (OR 1,08, 95% CI 1,03–1,14), valamint a megkérdőjelezhető demencia (OR 1,07, 95% CI 1,04– 1.11) a potenciális zavarókra történő kiigazítás után. A 2. ábra a BMI-vel, mint kategorikus változóval kapcsolatos demencia és megkérdőjelezhető demencia multi-korrigált OR-jait mutatja. Mivel a demencia és a megkérdőjelezhető demencia közép életkori BMI-vel kapcsolatos OR-i hasonlóak voltak, ezt a 2 kategóriát a későbbi elemzések során a demencia eredményeként egyesítették.

Páratlan elemzés.

A GEE-modellekben a magasabb közép életkori BMI az összes demencia, AD és VaD nagyobb kockázatával társult, a BMI-t folyamatos változóként alkalmazva. Amikor a BMI-t kategorikus változóként elemezték, a normál testsúlyhoz viszonyítva, a túlsúly a demencia és az AD fokozott kockázatával járt együtt, míg az elhízás növelte a demencia, az AD és a VaD kockázatát az életkor, a nem és az oktatás szempontjából. Ezenkívül az összefüggést nem gyengítette a cukorbetegség és az érbetegségek további kiigazítása (2. táblázat). A statisztikai teljesítmény azonban korlátozott volt a BMI-VaD asszociációban a kevés VaD eset miatt.

2. táblázat

A demencia, az Alzheimer-kór és a vascularis dementia korrigált esélyhányadosa (OR) és 95% -os konfidenciaintervalluma (CI) a középéletkori BMI-vel kapcsolatban (általánosított becslési egyenletmodellek eredményei)

Rövidítések: BMI = testtömeg-index; CI = konfidencia intervallum; OR = esélyhányados.

Összehasonlított elemzés.

A 137 dementia diszkordáns ikerpár közül 44 monozigóta (MZ), 90 dizygóta (DZ) és 3 ismeretlen zigozitás volt. A cotwin-egyeztetett eset-kontroll elemzések során a középkorú túlsúly és az elhízás (BMI> 25) és a demencia összefüggése gyengült, és már nem volt szignifikáns (3. táblázat).

3. táblázat

Középkori BMI a demencia vonatkozásában dementia-diszkordáns ikerpárokban (n = 137) (feltételes logisztikai regressziós modellek eredménye)

Rövidítések: BMI = testtömeg-index; CI = konfidencia intervallum; OR = esélyhányados.

A demencia legkülső területei között a BMI> 25 (túlsúly és elhízás) összefüggésbe hozható a teljes minta (kor- és nem szerinti korrigált OR 1,56 [95% CI 1,28–1,91]) és a feltételes logisztikai modell alapján dementia-diszkordáns párokat (nem szerint korrigált OR 0,88 [95% CI 0,64–1,21]) teszteltük, összehasonlítva a magas BMI-t (> 25) a páratlan és az egyeztetett kontrollok között. A különbség statisztikailag szignifikáns volt (OR 1,62 [95% CI 1,12–2,66 p = 0,019]), jelezve, hogy genetikai és családi környezeti tényezők hozzájárulhatnak a magas adipozitás-demencia asszociációhoz.

Kiegészítő elemzések.

Ennek a vizsgálatnak a szűrési szakaszában a lemorzsolódás aránya 32,2% (6531/20206) volt, főleg az elutasítás (74,8%) és a halál (4,6%) miatt. A többváltozós GEE-modell azt mutatta, hogy a lemorzsolódás időskori 1,05 (95% CI 1,02–1,06), női nem esetében 1,06 (95% CI 0,86–1,39), 0,77 (95% CI 0,72–0,81) OR esetében társult (1 éves növekedésenként), 1,05 (95% CI 0,81–1,35) stroke esetén, 0,95 (95% CI 0,72–1,27) cukorbetegség esetén, 0,79 (95% CI 0,63–1,03) szívbetegség esetén és 0,98 (95% CI 0,74–1,29) magas vérnyomás esetén.

Megismételtük a BMI – demencia társulás elemzését, kihagyva azokat az ikreket, akik a kognitív szűrésen 3 pontot kaptak, de diagnosztizálták, hogy nincs demencia, vagy nem utalnak klinikai kezelésre (n = 655). Ez hasonló eredményeket hozott, mint a kezdeti elemzés. Végül megvizsgáltuk a BMI> 25 hatását a középkorú és a késői életkor közötti mortalitásra (a szűrési szakasz). Az 1936 előtt született hasonló nemű ikrek közül 4825 halt meg a szűrési szakasz előtt. A GEE modellben a BMI> 25 (túlsúly és elhízás) a középkorban a megnövekedett halálozási kockázattal volt összefüggésben a többszörösen beállított OR mellett 1,30 (95% CI 1,19–1,42).

VITA

Ebben az országos svéd ikervizsgálatban a túlsúly és az elhízás a középkorban növeli az összes demencia, az AD és a VaD kockázatát, függetlenül az élettartam cukorbetegségétől és az érrendszeri betegségektől. A cotwin-egyeztetett elemzések eredményei azt sugallják, hogy a családi tényezők (genetikai tényezők és a korai életkörülmények) hozzájárulnak a középső életkorban tapasztalható magas zsírszint és a késői életkori demencia közötti összefüggéshez.

Egyre több bizonyíték azt sugallja, hogy a magas szintű zsírbetegség összefügg a kognitív hanyatlással és a demenciával 10, 26, 27; a BMI és a demencia közötti összefüggés azonban ellentmondásos. 28 - 30 Számos népességalapú tanulmány számolt be arról, hogy a középkorú elhízás hatással van a demencia kockázatára. 3, 4, 7, 9 Csak egy tanulmány számolt be megnövekedett demencia kockázatról a túlsúlyos embereknél. 5 Annak ellenére, hogy a magas zsírszint a demenciával társul, vita marad, hogy ez csak az AD-re vagy a VaD-ra vonatkozik-e. Néhány prospektív tanulmány összefüggést talált az elhízás és a VaD (7, 29, 31) megnövekedett kockázata között, míg mások nem. 9, 32 - 34 Ebben a svéd ikercsoportban azt tapasztaltuk, hogy a demenciával vagy az AD-vel több mint 70% -kal magasabb esélye van a túlsúlynak a középkorban, míg a középkorban elhízás esélye magasabb volt az AD-ben szenvedőknél is mint a VaD-val rendelkezők. Bár a középkorú túlsúly hatása a demenciára nem olyan jelentős, mint az elhízásé, ennek hatása a közegészségügyre és a klinikai gyakorlatra jelentős, mivel világszerte 1,6 milliárd túlsúlyos felnőtt él. 35

Számos potenciális biológiai mechanizmus magyarázhatja az összefüggést az adipozitás és a demencia között. Először is, a magasabb BMI a cukorbetegséghez és az érrendszeri betegségekhez kapcsolódik, amelyek a demencia kockázatához kapcsolódnak. 12 Mindazonáltal tanulmányunkban a középkorú magas BMI és a demencia közötti kapcsolat továbbra is szignifikáns maradt az élettartam alatt lévő vaszkuláris betegségek kontrollja után, ami arra utal, hogy a nem vaszkuláris utak fontos szerepet játszhatnak az adiposity-dementia asszociációban. Másodszor, a közepes életkorban bekövetkező magasabb zsírtartalom tükrözi a megváltozott metabolikus és gyulladásos állapot egész életen át tartó expozícióját. Az adipozitás a metabolikus szindróma egyik összetevője, amely összefügg a kognitív hanyatlással. 36 Továbbá a zsírszövet a legnagyobb endokrin szerv, és szekretálja a gyulladásos citokineket és a növekedési hormonokat; közülük néhány (például a leptin, az interleukin-6 és a C-reaktív fehérje) befolyásolhatja a kognitív működést. A leptin részt vesz a β-42 amiloid lerakódásában, és szerepet játszik a neurodegeneratív folyamatban. 37

Az életpálya-megközelítést magában foglaló ikertanulmányok segíthetnek azonosítani a krónikus betegségek kialakulására gyakorolt genetikai és környezeti hatásokat, mivel az ikrek természetesen párosított párokat nyújtanak, amelyekben számos lehetséges ok-okozati tényező (pl. Genetika és gyermekkori környezetek) zavaró hatása van. ikerpárokon belüli összehasonlítás esetén eltávolítható. A cotwin kontrollanalízisek során a magasabb középéletkori BMI és a demencia közötti kapcsolat szignifikánsan gyengült, ezért részben genetikai és korai környezeti tényezőknek, például gyermekkori társadalmi-gazdasági helyzetnek tulajdonítható. Az ikrek azonban hasonló expozíciót tapasztalhatnak még a középkorban és a késői életkorban is. Tanulmányok arról számoltak be, hogy a kiegyensúlyozatlan táplálkozás korai életkora és a hátrányos gazdasági helyzet összefügg az elhízás nagyobb kockázatával a felnőtt életben 38 és a demencia késői életében. Eredményeink azt sugallják, hogy a korai életkor környezeti és genetikai tényezői hozzájárulnak az adipozitás és a demencia kapcsolatához.

Eredményeink további támogatást nyújtanak a középkori életkorban tapasztalható magas adipozitásnak a demencia kialakulásában betöltött fontos szerepéhez, és kiemelik annak szükségességét, hogy a testtömeget már a középkorban is ellenőrizni kell a késői életkori demencia megelőzése érdekében. Ezeknek a megállapításoknak releváns következményei vannak a közegészségügyre, mivel a demencia kockázatát a középkorú fogyás csökkentheti. 40 A genetikai és a korai életkor környezeti tényezői hozzájárulhatnak a túlsúly és az elhízás és a demencia kapcsolatához, ami arra utal, hogy a magas adipozitási-demencia asszociáció az egész életen át kialakulhat.

ELISMERÉS

A szerzők köszönetet mondanak a HARMONY vizsgálati csoport tagjainak az adatgyűjtésért és -kezelésért.