Az elhízás a korai stádiumú emlőrákban növelheti a kardiotoxicitás kockázatát

Hannah Slater

Ezek az eredmények rávilágítanak a kardiovaszkuláris rizikófaktorok megnövekedett prevalenciájára ezeknél a betegeknél, valamint a kardiotoxikus terápiákat követő személyi kockázatok felmérésének szükségességére.

stádiumú

A korai stádiumú emlőrákban elhízott, antraciklinekkel és/vagy trastuzamabbal (Herceptin) kezelt betegeknél nagyobb a kockázata annak, hogy a bal kamrai ejekciós frakció (LVEF) csökkenését tapasztalják - derül ki a PLOS Medicine-ben megjelent tanulmányból.

A kutatók szerint ezeknek az eredményeknek ösztönözniük kell az elhízást és a kardiotoxicitást összekötő mechanizmusok további kutatását, és a kardiotoxikus terápiákat követő személyi kockázatértékelés a kardiotoxikus terápiák után számos lehetséges előnyt kínálhat a betegek számára.

"Ezek az eredmények rávilágítanak a kardiovaszkuláris rizikófaktorok nagyobb gyakoriságára ezeknél a betegeknél, valamint arra, hogy gondosan fel kell mérni a kardiológiai hátteret a kardiotoxikus gyógyszerek felírása előtt" - írták a szerzők. "Többváltozós elemzés után az összes kardiovaszkuláris kockázati tényező közül csak az elhízás maradt szignifikánsan összefüggésben a kardiotoxicitással."

A 26 francia rákcentrumban végzett francia CANTO (CANcer TOXicities) tanulmányban 2012 és 2014 között gyűjtött adatok felhasználásával a kutatók a testtömeg-index (BMI) és a kardiotoxicitás (definiálva: a LEVF> 10 százalékpontos csökkenést jelentik az alapszinttől LVEF 25kg/m 2, ami azt jelzi, hogy a túlsúly és az elhízás gyakran előforduló kardiotoxicitási kockázati tényezők korai emlőrákban szenvedő betegeknél.

"Eredményeink azt mutatják, hogy a túlsúlyos és elhízott betegek számára minden bizonnyal előnyös lenne a gondos szívszűrés és nyomon követés a kemoterápia alatt és után" - írták a szerzők.

Nevezetesen a kutatók azt sugallták, hogy a kemoterápiás szerek utáni kardiotoxicitás előfordulását növelheti a dohányzás vagy a már meglévő szív- és érrendszeri betegségek (CVD) (vagy a betegek egyéni, a CVD-re való hajlama). Korábban kapott, nagyobb kohorszokból származó adatok azt mutatták, hogy a rákos túlélőknél jelentősen hajlamosabbak a szív- és érrendszeri kockázati tényezők, például a túlsúly, a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a diszlipidémia, összehasonlítva a megfelelő kontrollokkal, akik nem szenvedtek rákban. Ezenkívül a CVD-vel és a CVD-vel összefüggő halálozás nagyobb kockázata a rákos túlélőkben valószínűleg több tényező következménye, amelyek magukban foglalhatják a különböző rákkezelések kardiotoxikus hatásait, valamint társbetegségeket és egészségtelen életmódbeli szokásokat.

A kardiotoxicitás mind az antraciklinek, mind a trasztuzumab súlyos mellékhatása a kutatók szerint, amely akár hónapokkal vagy évekkel is előfordulhat a rák elsődleges kezelésének befejezése után. A kardiotoxicitás bemutatásakor súlyosan ronthatja az emlőrákos betegek életminőségét és teljes túlélését. Noha kivételes előrelépés történt a korai betegségek kezelésében, az antraciklinek továbbra is az emlőrák terápiájának kulcsfontosságú elemei az új generációs célzott gyógyszerekkel, például a trasztuzumabbal kombinálva.