A levesfogyasztás a túlsúly és az elhízás kockázatának csökkenésével jár, de nem metabolikus szindrómával jár az amerikai felnőtteknél: NHANES 2003–2006

Yong Zhu

1 Járványügyi Osztály, Iowai Egyetem, Iowa City, Iowa, Amerikai Egyesült Államok,

James H. Hollis

2 Élelmiszertudományi és emberi táplálkozási tanszék, Iowa Állami Egyetem, Ames, Iowa, Amerikai Egyesült Államok,

A kísérletek megtervezése és megtervezése: YZ JHH. Végezte a kísérleteket: YZ JHH. Elemezte az adatokat: YZ. Hozzájáruló reagensek/anyagok/elemző eszközök: YZ JHH. Írtam a papírt: YZ JHH.

Absztrakt

Asztal 1

Nem fogyasztók		Levesfogyasztók
Jellemzők	N a	Súlyozott százalék b	N a	Súlyozott százalék b	P érték c
Nem	d	d	0,714
Igen	34	23,4 ± 5,0	380	21,6 ± 1,0
Nem	113	76,6 ± 5,0	1323	78,4 ± 1,0
Megnövelt derékkörfogat d	0,831
Igen	171	48,7 ± 3,6	1906	49,5 ± 1,3
Nem	171	51,3 ± 3,6	1910	50,5 ± 1,3
Emelkedett trigliceridek d	0,434
Igen	46	34,1 ± 6,3	490	29,4 ± 1,2
Nem	98	65,9 ± 6,3	1158	70,6 ± 1,2
Csökkent HDL-koleszterin d	d	0,393
Igen	26.	6,9 ± 1,8	319	8,6 ± 0,7
Nem	300	93,1 ± 1,8	3382	91,4 ± 0,7
Emelkedett éhomi glükóz d	0,902
Igen	44.	29,6 ± 6,5	518	28,7 ± 1,9
Nem	101	70,4 ± 6,5	1146	71,2 ± 1,9

Kováriussal korrigált eredmények és a túlsúly/elhízás és a metabolikus szindróma kockázata

A kovariált korrigált BMI és a derék kerülete a levesfogyasztóknál 28,4 ± 0,2 kg/m 2 és 95,9 ± 0,5 cm volt, ami lényegesen alacsonyabb volt a nem fogyasztókénál (29,8 ± 0,6 kg/m 2, P = 0,025; 99,0 ± 1,3 cm, P = 0,023). A trigliceridek, az éhomi glükóz, a HDL-koleszterin és a vérnyomás kovariáltan korrigált értékeiben azonban nem volt különbség a levesfogyasztók és a nem fogyasztók között (P> 0,05, adatokat nem közöltünk).

A logisztikai regressziós elemzések eredményeit a 2. táblázat foglalja össze. A nem fogyasztóknál nagyobb volt a túlsúly vagy az elhízás kockázata (a korrigált esélyarány = 1,381, P = 0,013). Ennek ellenére a metabolikus szindróma prevalenciájának korrigált esélyhányadosa [37] nem volt szignifikáns (korrigált esélyarány = 1,218, P = 0,520). A metabolikus szindróma minden diagnosztikai kritériumát is értékelték. Bár a levesfogyasztásnak nem volt hatása az éhomi éhgyomri glükóz, trigliceridek vagy vérnyomás állapotára (P> 0,05), a levesfogyasztókkal összehasonlítva a nem fogyasztóknál nagyobb volt a korrigált prevalencia a megnövekedett derék kerületen (a korrigált esélyarány = 1,348, P = 0,066), valamint csökkent HDL-koleszterinszint (korrigált esélyarány = 1,280, P = 0,045).

2. táblázat

Feltételek a	N b	Korrigált dds arány c	95% CI	P érték
Túlsúly/elhízás	3977	1.381	1.070–1.783	a túlsúlyt/elhízást a BMI ≥ 25,0 kg/m 2 határozza meg; Az egyéb állapotok kritériumait az American Heart Association és a National Heart, Tung and Blood Institute iránymutatása határozta meg (ref # 31). A részletekért lásd a szöveget.

A levesfogyasztás gyakorisága és a testsúly, a metabolikus szindróma markerei

A levesfogyasztás gyakoriságát a 3. táblázat mutatja. Szezonális eltérést figyeltek meg. Például a résztvevők 40,7% -a gyakori levesfogyasztó volt, míg 27,3% ritkán fogyasztotta a levest télen. Más évszakokban a százalékok 18,6%, illetve 39,0% voltak.

3. táblázat

Fogyasszon levest télen?		Fogyasszon levest az év hátralévő részében?
N	Súlyozott százalék a	N	Súlyozott százalék a
Nem fogyasztók b	353	6,1 ± 0,4	522	10,3 ± 0,6
Ritka (kb	4145	100,0	4142	100,0

A levesfogyasztás gyakorisága fordítottan összefüggött a BMI-vel és a derék kerületével az életkor, a nem, a faj, a társadalmi-gazdasági helyzet, a fizikai aktivitás és az energiafogyasztás ellenőrzése után, és ez független volt attól az évadtól, amikor a levest fogyasztották (4. táblázat). A BMI és a derék kerületének lineáris csökkenését figyeltük meg a levesfogyasztás gyakoriságának növekedésével. Ezenkívül azt találták, hogy az év hátralévő részében a gyakori levesfogyasztás alacsonyabb éhomi inzulinszinttel (P = 0,022) volt összefüggésben, azonban az éhomi inzulinszint ilyen csökkenése nem érte el a szignifikancia szintet, amikor a téli levesfogyasztás adatai elemeztük (P = 0,103). Ezenkívül nem volt összefüggés a levesfogyasztás és a metabolikus szindróma egyéb markerei között (4. táblázat).

4. táblázat

Fogyasszon levest télen?		Fogyasszon levest az év hátralévő részében?
LS átlag ± SE a	P érték b	LS átlag ± SE a	P érték b
BMI (kg/m 2)
Nem fogyasztók c	29,8 ± 0,6	Ref.	29,5 ± 0,4	Ref.
Ritka (kb	99,0 ± 1,3	Ref.	98,4 ± 1,0	Ref.
Ritka (d
Nem fogyasztók c	5,64 ± 0,11	Ref.	5,60 ± 0,08	Ref.
Ritka (d
Nem fogyasztók c	80,7 ± 10,3	Ref.	77,5 ± 5,6	Ref.
Ritka (pl
Nem fogyasztók c	4,0 ± 0,5	Ref.	3,8 ± 0,3	Ref.
Ritka (pl
Nem fogyasztók c	5,07 ± 0,07	Ref.	5,09 ± 0,06	Ref.
Ritka (pl
Nem fogyasztók c	1,37 ± 0,03	Ref.	1,36 ± 0,02	Ref.
Ritka (kb	2,91 ± 0,09	Ref.	2,93 ± 0,10	Ref.
Ritka (kb	1,76 ± 0,24	Ref.	1,64 ± 0,14	Ref.
Ritka (kb	122 ± 1.1	Ref.	121 ± 1.1	Ref.
Ritka (kb	72 ± 0,9	Ref.	72 ± 0,6	Ref.
Ritka (az adatokat a legkisebb négyzetes átlag ± standard hibaként fejezték ki, életkor, nem, faj, szegénységi jövedelemarány, fizikai aktivitás és energiafogyasztás alapján korrigálva).

Vita

Jelen elemzésből kiderült, hogy a 19–64 éves amerikai felnőttek 94% -a volt levesfogyasztó, és a levesfogyasztás gyakorisága szezonálisan változott. Hasonló változásról számolt be Bertrais és munkatársai. [23], aki megállapította, hogy a levesfogyasztás ősszel és télen magasabb volt, a maximuma januárban volt egy francia lakosság körében. Míg a jelen tanulmány adatai szerint a levesfogyasztás az Egyesült Államokban általános volt, a levesfogyasztás gyakorisága alacsonyabb volt más országokkal összehasonlítva. Például az amerikai felnőttek hozzávetőlegesen 60% -a havonta kevesebb mint négyszer (vagy hetente kevesebb mint egy alkalommal) fogyaszt levest télen. Ez a szám más évszakokban 80% fölé emelkedett. Japánban a levesfogyasztás mediánja hetente 7 alkalommal volt [21], ami azt jelezte, hogy a lakosság több mint fele napi levesfogyasztó volt. A franciaországi tanulmány azt is kimutatta, hogy a nők 46% -a és a férfiak 42% -a rendszeres fogyasztó volt, akik hetente 3-4 alkalommal ettek levest [23]. Bár ezekben a tanulmányokban értékelték az étrend előzményeinek különböző periódusait (például a levesfogyasztást az elmúlt hónapban vagy az elmúlt évben) [21] [23], amelyek részben a levesfogyasztás gyakoriságában mutatkozó különbséggel magyarázhatók, nagyon is lehetséges, hogy az ezen országok közötti különbség a különböző kultúrák eltérő étkezési szokásainak volt köszönhető.

Vizsgálatunkból kiderült, hogy a nem fogyasztóknak nagyobb a kockázata a csökkent HDL-koleszterinszintnek. Ezenkívül a gyakori levesfogyasztás alacsonyabb éhomi inzulinszinttel társult. A levesfogyasztás azonban nem volt összefüggésben a metabolikus szindróma általános kockázatával, és nem befolyásolta a metabolikus szindróma egyéb biomarkereit. Ebben a tanulmányban, mivel a metabolikus szindróma biomarkereit az NHANES különböző alcsoportokban elemezte, a metabolikus szindróma állapotát csak 1850 résztvevő ismerte meg. Ez korlátozhatja a vizsgálat erejét. Jelenleg csak néhány tanulmány vizsgálta a levesfogyasztás és a metabolikus szindróma biomarkereinek összefüggését. Giacosa és mtsai. [22] kimutatták, hogy a levesfogyasztók kedvezően befolyásolják a koleszterinszintet, a triglicerideket és a vérnyomást, míg Bertrais és mtsai. [23] megállapította, hogy a nehéz leves fogyasztóknál alacsonyabb volt a hiperkoleszterinémia előfordulása. Ezzel szemben Kuroda et al. [21] nem figyelt meg ilyen összefüggéseket a levesfogyasztás és a metabolikus biomarkerek között. Ezeket az inkonzisztens eredményeket részben a minta méretének variációjával és a résztvevők jellemzőinek, például genetikai hátterének és étkezési szokásainak különbségével lehet magyarázni.

Finanszírozási nyilatkozat

A szerzőknek nincs támogatásuk vagy finanszírozásuk a jelentésre.