Nemzetközi Tejgenomikai Konzorcium

A lisztérzékenység olyan autoimmun állapot, amikor a szervezet immunrendszere a vékonybél nyálkahártyájának károsodásával reagál az étrendi gluténra.
A lisztérzékenységben szenvedő anyák tejében alacsonyabb a védő immunfaktorok koncentrációja, beleértve a szekréciós IgA-t és a probiotikus baktériumokat, mint az egészséges kontrollokban.
Bár a szoptatás csökkentheti a későbbi lisztérzékenység kialakulásának kockázatát, a lisztérzékenységben szenvedő anyák tejéből nem biztos, hogy elegendő mennyiségű ilyen védő tényező.
További longitudinális vizsgálatokra van szükség annak teljes megértéséhez, hogy az anyatej immunkomponenseinek változása és a probiotikus koncentráció hogyan befolyásolja a lisztérzékenység és más autoimmun állapotok kialakulását az élet későbbi szakaszaiban.

Az amerikaiak közel 1% -a szenved coeliakia nevű autoimmun rendellenességben. Ezeknek az embereknek a glutént (a búzában, az árpában és a rozsban található fehérje) tartalmazó élelmiszerek emésztése az immunrendszert megtámadja a vékonybél nyálkahártyáján, gyulladást eredményezve, amely megakadályozza a tápanyagok felszívódását. A lisztérzékenység okozta bélkárosodás vérszegénységhez, csontritkuláshoz és fogyáshoz vezethet. De befolyásolhatja-e az anyatej összetételét is? Egy új tanulmány első alkalommal számolt be arról, hogy a lisztérzékenységben szenvedő anyák alacsonyabb védőfaktor-koncentrációjú tejet termelnek, beleértve az antitesteket és a probiotikus baktériumokat (1).

Bél, mentesség és tej

Ha a cöliákia a vékonybelet érinti, miért befolyásolja az anyatej összetételét? Bár a tejet az emlőmirigy termeli, egyes tejkomponensek eredete az anyai bélben lehet. Valójában egy szoptató nőnél az emlőmirigy különleges kapcsolatot alakít ki a bél nyirokrendszerével (immunrendszerével) (az úgynevezett GALT, a bélhez kapcsolódó nyirokszövet esetén); vegyük például a szekréciós immunglobulin A-t (sIgA), amely az emberi tejben domináns antitest. A tej sIgA molekulák olyan anyai IgA antitestekből származnak, amelyek olyan kórokozók ellen irányulnak, amelyekkel az anya a saját emésztőrendszerében találkozott. A lisztérzékenységben szenvedő anyáknál a vékonybélet beborító villi károsodása befolyásolhatja az anya IgA termelését és ezt követően az anyatej sIgA koncentrációját.

Egy másik fontos szempont az intim kapcsolat az anya immunrendszere és a tej immun komponensei között. A lisztérzékenység, mint más autoimmun állapotok, gyulladásos immunválaszhoz kapcsolódik. Ennek eredményeként a gyulladással járó immunfaktorok, például az interleukin 12 (IL-12) és a transzformáló béta 1 növekedési faktor (TGF-ß1) sejtjelző fehérjék koncentrációja megváltozhat az anyai szérumban és az anyatejben.

Ezeket a tényezőket figyelembe véve Olivares és munkatársai (1) celiaciában és egészséges kontrollokban szenvedő anyák anyatejmintáit gyűjtötték, összehasonlítva az sIgA, a gyulladásos válaszban részt vevő citokinek (ideértve az IL-12 és a TGF-ß1) koncentrációit mint probiotikus baktériumok DNS-ét.

A kutatók tanulmánytervének fontos eleme a celiakia csoportba való felvételük kritériuma. Csak olyan lisztérzékenységgel küzdő anyáktól gyűjtöttek tejet, akik legalább két éve gluténmentes étrendet fogyasztottak, és a vizsgálat idején nem számoltak be a betegség tüneteiről. Ezzel ki tudták zárni az anya bélszövetében bekövetkező aktív gyulladásos válasz (vagy akár az alultápláltság) lehetséges hatásait, amelyek a celiakia és a kontroll csoportok tejkompozíciójában észlelt különbségeinek okát jelentették.

A kis minta nagyságát szem előtt tartva (összesen 24 anya, minden csoportban 12) Olivares és mtsai (1) izgalmas megfigyeléseket tettek. Először is, a lisztérzékenységben szenvedő anyák teje szignifikánsan alacsonyabb volt az sIgA, IL-12 és TGF-ß1 koncentrációban. Ráadásul a tejükben kevesebb volt a bélből származó probiotikus baktériumokból származó DNS, ideértve a Bifidobacterium fajok és Bacteroides fragilis, bár ezek a különbségek nem voltak annyira kifejezettek, mint az sIgA és a citokinek esetében.

Alacsonyabb szintjei Bifidobacterium A bélben lévő fajokról allergiás anyák tejében is beszámoltak (2), ami összefüggést sugall az anyai immunrendszer „hamis riasztásokra” adott válasza és a tejprobiotikus baktériumok között. Másrészt a tej sIgA magasabb koncentrációi az anyai fertőzéssel, a pszichés stresszel és a fokozott mikrobiális expozícióval társultak (3, 4). Olivares és mtsai (1) az sIgA csökkent koncentrációinak megállapítása a lisztérzékenységben szenvedő anyákban arra utal, hogy az autoimmunitás, az anyai bél korábbi gyulladása vagy mindkét tényező kombinációja elnyomhatja az anyai IgA (és citokin) termelést. Ezt a kérdést jobban meg lehetett volna oldani, ha a kutatók az anyáktól mérték az sIgA vagy a citokin szintjét a szérumban, hogy összehasonlítsák a tejük szintjével. Például, bár a cöliákiában szenvedő anyák nem számoltak be aktív tünetekről, mégis gyulladáscsökkentő immunprofiljuk lehet a kontroll csoporthoz képest.

Szoptatás és lisztérzékenység: bonyolult

Olivares és munkatársai (1) nyújtják az első bizonyítékot arra, hogy a lisztérzékenység befolyásolja az emberi tej összetételét. Ez önmagában jelentősen hozzájárul az emberi laktáció vizsgálatához. Tanulmányuk azonban a legnagyobb hatással járhat, ha hozzájárul a vitához arról, hogy a szoptatás biztosít-e védőhatást a lisztérzékenység kialakulása ellen. Annak ellenére, hogy számos tanulmány kimutatta a szoptatással járó lisztérzékenység kialakulásának csökkent kockázatát (5–7), mások (8) nem tudtak azonosítani semmilyen védőhatást.

A vita középpontjában az áll, hogy a csecsemő étrendjének glutén bevezetése idején történő szoptatás késlelteti-e a lisztérzékenység kialakulását, vagy akár megakadályozza-e a betegség kialakulását genetikai hajlamú csecsemőknél. Olivares és munkatársai (1) úgy vélik, hogy megállapításaik segíthetnek a nagyon szükséges megoldásban. Azok a tejfaktorok, amelyekről lényegesen alacsonyabbnak találtak a lisztérzékenységben szenvedő anyáknál, potenciális védőkomponensként szerepelnek a lisztérzékenység, más autoimmun betegségek (pl. Crohn-kór) és allergiák kialakulása ellen. Úgy gondolják, hogy a TGF-ß1 segít szabályozni a csecsemő élelmiszer-antigénekre adott immunválaszát (9), az sIgA kritikus fontosságú a csecsemő bélében a nyálkahártya immunitásának szabályozásában (10), és a probiotikus baktériumok egyensúlyhiánya összefügg az autoimmun betegségek kialakulásával (1, 11.) Ezek az összetevők együttvéve szorosan részt vesznek a csecsemő immunválaszának kialakulásában a környezeti antigének, például a glutén ellen.

A szoptatás és a lisztérzékenység összefüggését vizsgáló vizsgálatok többsége retrospektív tervezésű; A tanulmány résztvevőit felkérjük, hogy idézzen fel információkat a szoptatás időtartamáról és arról az életkorról, amikor a glutént először bevezették az étrendbe. Ennek eredményeként az anyatej összetételét soha nem tekintették lehetséges zavaró változónak.

Ezen a ponton túl keveset tudunk a tej immunkomponenseinek változásának a csecsemőkimenetre gyakorolt következményeiről, hogy végleg elmondhassuk, hogy a tejösszetétel zavaró változó lehet a lisztérzékenység kialakulásában. Például, bár a lisztérzékenységben szenvedő anyák alacsonyabb sIgA és TGF-ß1 koncentrációt produkálnak, mint a betegség nélküli anyák, honnan tudjuk, hogy ezek a szintek nem elegendők-e az ételantigének orális toleranciájának elősegítéséhez?

E tudásbeli hiányosságok ellenére Olivares és mtsai (1) tanulmányának eredményei jól szemléltetik, hogy mennyire fontos, hogy a szoptatás és a lisztérzékenység közötti kapcsolatra vonatkozó jövőbeni tanulmányok beépítsék az anyatej összetételére vonatkozó adatokat. Ez a fajta adat inkább longitudinális, mint retrospektív vizsgálatot igényel, egyszerűen azért, mert az emberek nem ismerik a csecsemőként táplált tej összetételét. Az anyatejben lévő védő komponensek nemcsak a csecsemő immunfunkcióját befolyásolják a lenyelés idején, hanem a csecsemő immunrendszerének fejlődéséhez is.

Mit kell tennie egy anyának?

Függetlenül attól, hogy a lisztérzékenységben szenvedő anyák anyatejében a normálnál alacsonyabb sIgA és TGF-ß1 szint elegendő-e a szájüregi glutén tolerancia elősegítéséhez, ezek a szintek még mindig magasabbak, mint az anyatej-helyettesítő tápszereknél. Ezenkívül a lisztérzékenységben szenvedő anyák tejében az sIgA átlagos koncentrációja, Olivares és mtsai (1) szerint, valójában jóval azon a tartományon belül van, amelyet más populációk jelentettek ugyanabban a laktációs szakaszban (4, 12, 13), és a TGF-ß1 átlagos koncentrációja magasabb, mint a Tomicić és mtsai által közölt értékek (4). Bár koncentrációjuk alacsonyabb, mint az egészséges kontrolloké, a lisztérzékenységgel küzdő anyák tejvédő tényezői mégis számos előnnyel járhatnak utódaik számára. Amíg további kutatásokra várunk, a lisztérzékenységben szenvedő anyáknak folytatniuk kell a csecsemők szoptatását, és lehetőleg folytatniuk kell a szoptatást a csecsemő étrendjének glutén bevezetése idején. Az alacsony szintű védőfaktorok jobbak, mint egyáltalán.

1. Olivares M, Albrecht S, De Palma G, Ferrer MD, Castillejo G, Schols HA és mtsai (2014). Az emberi tej összetétele egészséges anyákban és lisztérzékenységben szenvedõ anyákban különbözik. Eur J Nutr [április 4. Epub a nyomtatás előtt] PubMed PMID: 24700375.

2. Grönlund MM, Gueimonde M, Laitinen K, Kociubinski G, Grönroos T, Salminen S és mtsai (2007). Az anyai anyatej és a bélbifidobaktériumok irányítják a Bifidobacterium mikrobiota az allergiás betegség kockázatának kitett csecsemőknél. Clin Exp Allergy 37, 1764-1772.

3. Groer M, Davis M, Steele K (2004). Az emberi tej SIgA és az anyai immun, fertőző, endokrin és stressz változók közötti összefüggések. J Hum Lact 20: 153-158; vetélkedő 159-163.

4. Tomicić S, Johansson G, Voor T, Björkstén B, Böttcher MF, Jenmalm MC (2010). Az anyatej citokin és az IgA összetétele eltér az észt és a svéd anyák viszonyában a mikrobiális nyomáshoz és a csecsemőallergiához. Pediatr Res 68, 330-334.

5. Akobeng AK, Ramanan AV, Buchan I., Heller RF (2006). A szoptatás hatása a lisztérzékenység kockázatára: a megfigyelési vizsgálatok szisztematikus áttekintése és metaanalízise. Arch Dis Child 91: 39-43.

6. Ivarsson A, Hernell O, Stenlund H, Persson LA (2002). A szoptatás véd a lisztérzékenység ellen. Am J Clin Nutr 75: 914-921.

7. Ivarsson A, Myléus A, Norström F, van der Pals M, Rosén A, Högberg L és mtsai (2013). A gyermekkori cöliákia előfordulása és a csecsemők táplálásának változásai. Gyermekgyógyászat 131: e687-e694.

8. Størdal K, White RA, Eggesbø M (2013). Korai táplálás és a lisztérzékenység kockázata egy leendő születési kohorszban. Gyermekgyógyászat 132: e1202-e1209.

9. Penttila IA (2010). Tejből származó transzformáló növekedési faktor-béta és a csecsemő immunválasza. J Pediatr 156 (2 kiegészítő): S21-S25.

10. Rogier EW, Frantz AL, Bruno ME, Wedlund L, Cohen DA, Stromberg AJ és mtsai (2014). Az anyatejben lévő szekréciós antitestek elősegítik a hosszú távú bélháztartást a bél mikrobiotájának és a gazda génexpressziójának szabályozásával. Proc Natl Acad Sci US A 111: 3074-3079.

11. Rinne M, Kalliomaki M, Arvilommi H, Salminen S, Isolauri E (2005). A probiotikumok és a szoptatás hatása a Bifidobacterium és Lactobacillus/Enterococcus mikrobiotára és a humorális immunválaszokra. J Pediatr 147: 186-191.

12. Cruz JR, Carlsson B, García B, Gebre-Medhin M, Hofvander Y, Urrutia JJ és mtsai (1982). Az emberi tejre vonatkozó vizsgálatok III. Szekréciós IgA mennyiség és antitestszint Escherichia coli kolosztrumban és hátrányos helyzetű és kiváltságos anyák tejében. Pediatr Res. 16 (4 Pt 1): 272-276.

13. Prentice AM, Spaaij CJ, Goldberg GR, Poppitt SD, van Raaij JM, Totton M és munkatársai (1996). Terhes és szoptató nők energiaigénye. Eur J Clin Nutr 50 (1. kiegészítés): S82-S110; vita S10-S11.

Közreműködött
Dr. Lauren Milligan Newmark
Kutatási munkatárs
Smithsonian Intézet