A magas fehérjetartalmú, alacsony szénhidráttartalmú étrend hatása a vércukorszint-szabályozásra 2-es típusú cukorbetegségben

Absztrakt

A laboratóriumunkban (1–3), valamint másoktól kapott adatok (4-ben áttekintve) azt mutatják, hogy a glükóztartalmú ételek emésztése után felszívódó glükóz nagyban felelős a keringő glükózkoncentráció emelkedéséért vegyes étkezés után. . Az étkezési fehérjék, zsírok, valamint a szacharóz és a laktóz emésztéséből származó felszívódó fruktóz és galaktóz csekély hatással vannak a vércukorszintre.

fehérjetartalmú

Mi és mások arról is beszámoltunk, hogy még a rövid távú éhezés (órák) is drámai csökkenést okoz a vércukor-koncentrációban a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél (5). Úgy tűnik, ez főként a glikogenolízis sebességének gyors és progresszív csökkenésének tudható be (5,6). A máj glikogénkészletei viszont függenek az étrend szénhidráttartalmától (6). Így a csökkentett szénhidráttartalmú étrendnek alacsonyabb, éjszakai éhomi glükózkoncentrációt kell eredményeznie.

Annak a hipotézisnek a tesztelésére, hogy egy alacsony szénhidráttartalmú étrend és különösen az élelmiszerből származó glükóz alacsony diéta csökkentheti az éhgyomri és az étkezés utáni vércukorszintet a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél, alacsony szénhidráttartalmú étrendet dolgoztunk ki, amelyben könnyen emészthető keményítő- tartalmazó ételeket nem hangsúlyozták. A szénhidráttartalom azonban elegendő a ketózis megelőzéséhez. Ez ellentétben áll az alacsony szénhidráttartalmú diétákkal, amelyek a fogyás mellett szólnak (7). Ezt biológiailag alacsony glükózszintű (LoBAG) étrendnek nevezzük. Vizsgálatunk során a súlystabilitás biztosítására is törekedtünk. Beszámoltak e diéta 5 hetes hatásáról a glikohemoglobin és a 24 órás glükóz, az inzulin, a C-peptid, a β-hidroxi-butirát, a glükagon, a triacil-glicerin és a nem észterezett zsírsav (NEFA) profiljára nyolc kezeletlen 2-es típusú cukorbetegségben. Karbamidot, kreatinint, húgysavat és a fehérje anyagcseréjével kapcsolatos egyéb adatokat a LoBAG diéta bevétele után egy későbbi publikációban közöljük.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK

A kontroll (15% fehérje) étrendet az American Heart Association (9) és az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma (10,11) ajánlásai szerint tervezték. Az étrend 55% szénhidrátból állt, hangsúlyt helyezve a keményítőtartalmú ételekre, 15% fehérjére és 30% zsírra (10% egyszeresen, 10% többszörösen és 10% telített zsírsavra). A második étrendet úgy tervezték, hogy 20% szénhidrátot, 30% fehérjét és 50% zsírt tartalmazzon. A teszt étrend telített zsírsavtartalma a teljes élelmiszer-energia ~ 10% -a volt; így a zsír nagy része mono- és többszörösen telítetlen volt. Ezt a diétát a szövegben LoBAG diétának nevezik. A diéták összetételét a 2. táblázat tartalmazza.

A résztvevőket randomizálták, hogy a LoBAG-szal vagy a kontroll étrenddel kezdjék meg a vizsgálatot egy érme megfordításával. Hat résztvevő kezdte a LoBAG diétát, öt résztvevő pedig a kontroll étrendet. Sajnos a kontroll étrendet kezdő résztvevők közül három személyes okokból (házastárs halála, országszerte történő költözés, nem befejezés mellett döntött) nem fejezte be a tanulmányt. Ezért az adatokat nyolc résztvevőről mutatjuk be, akik befejezték a vizsgálat mindkét ágát. A résztvevőket a tanulmányt megelőző este vették fel az SDTU-ba. Másnap reggelire, ebédre és vacsorára 0800, 1200 és 1800 órakor szabványosított ételeket adtak, amelyek 55% szénhidrátot, 30% zsírt és 15% fehérjét tartalmaztak. A résztvevőket arra kérték, hogy maradjanak az SDTU-ban a minimális aktivitás.

Az SDTU második napján ismét standardizált ételeket adtak. Ez az étrend mindkét kiindulási vizsgálatban hasonló volt, és az ábrákon „kontroll/pre” és „LoBAG/pre” diétának nevezik, attól függően, hogy melyik tanulmányi étrend követte a fekvőbeteg tartózkodást. A 0800-as, 1200-as és 1800-as étkezés mellett az snackeket 1600 és 2100 órakor adták. A vért 07: 30-kor, 0745-kor és 0800-kor böjtölte, 15 percenként az étkezés utáni első órában, a következő 2 órában 30 percenként., majd óránként a következő étkezésig. Összesen 46 időpontban vért vettek. Ezt a 24 órás adatgyűjtési időszakot követően a résztvevőket a következő 2–3 napig az összes szükséges élelemmel hazaküldték, az étrendnek megfelelően, amelybe randomizálták őket.

A résztvevők 2-3 naponta visszatértek az SDTU-ba, hogy ételt vegyenek és találkozhassanak a tanulmányi dietetikussal. Abban az időben vizeletmintát adtak a kreatinin és a karbamid elemzéséhez az étrend megfelelőségének meghatározása érdekében. Megmértük őket, és vérnyomást, teljes glikohemoglobint (tGHb) és vércukorszintet mértek. Ha testtömegük két egymást követő alkalommal csökkent vagy nőtt, akkor az étkezések teljes élelmiszer-energiáját adott esetben növelték vagy csökkentették, hogy megpróbálják fenntartani a testsúlyt a vizsgálat során. Ezenkívül interjúkat készítettek a résztvevőkkel az étrend betartásáról, a vizsgálattal kapcsolatos kérdésekről vagy aggályokról stb. Az 5 hetes időszak végén a résztvevőket ismét felvették az SDTU-ba, és vért vettek a fent leírtak szerint. Ebben az időben adott volt a kontroll vagy a LoBAG étkezés (reggeli, ebéd, vacsora és snack).

A plazma glükózkoncentrációt és a β-hidroxi-butirát koncentrációt enzim módszerekkel határoztuk meg Analox analizátorral, O2 elektróddal (Analox Instruments, London, Egyesült Királyság). A tGHb% -át boronát-affinitás nagyteljesítményű folyadékkromatográfiával mértük (BioRad Variant; BioRad Labs, Hercules, CA). A szérum immunreaktív inzulint standard kettős antitestes radioimmunassay módszerrel mértük Incstar (Stillwater, MN) által gyártott készletekkel. A glükagont és a C-peptidet radioimmun vizsgálattal mértük Linco Research (St. Louis, MO) és Diasorin (Stillwater, MN) kitjeivel. A NEFA-kat enzimileg mértük a Wako Chemicals (Richmond, VA) által gyártott készlet segítségével. A súlyt cipő nélküli utcai ruhában határozták meg digitális méretekben (Scalitronix, White Plains, NY). A vérnyomást Dinemap készülékkel mértük (Critikon/Mediq, Pennsauken, NJ).

Az átlagos 24 órás integrált nettó NEFA területi válaszok −5 323 ± 1 187, −2 468 ± 693, −4 525 ± 1 660 és 80 ± 1 809 μEq · h · l −1 voltak a kontroll és a LoBAG diéta előtt, illetve után. A LoBAG diéta utáni kis pozitív területi válasz statisztikailag szignifikánsan különbözött a LoBAG diéta előtti választól (P-1, ill.). Mindazonáltal a tényleges 24 órás integrált glükagonválasz is magasabb volt a jelenlegi vizsgálatban (893 vs. 525 pg · h · ml −1).

Összefoglalva: a LoBAG-diéta drámai módon csökkentheti a 24 órás integrált glükózkoncentrációt és következésképpen a glikohemoglobin százalékos arányát a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedőknél. Ezek a pozitív eredmények a szérum lipidjeiben bekövetkező jelentős változás nélkül következnek be, kivéve a triacil-glicerin koncentrációjának jelentős csökkenését.