A magas savtartalmú diéták növelhetik a veseelégtelenség kockázatát krónikus vesebetegségben szenvedő betegeknél

Kis klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy az étkezési savterhelés csökkentése lelassíthatja a krónikus vesebetegség (CKD) progresszióját, de hosszú távú, népességalapú vizsgálatok hiányoztak. Az 1988–1994-es Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálat (NHANES III) elemzésében a kutatók kiderítették, hogy a magas savtartalmú étrendet fogyasztó CKD-s betegek háromszor nagyobb eséllyel szenvednek ESRD-t, mint azok, akik alacsony savtartalmú étrendet fogyasztottak. . Az eredmények azt sugallják, hogy az étrend minőségének javítására irányuló erőfeszítések mind a populáció, mind az egyes betegek szintjén potenciálisan javíthatják a CKD eredményeit.

A kutatók megjegyezték, hogy a kortárs nyugati étrend egyre savasabb alapú. A hús, a hal, a sajt, a gabonatermékek és a rizs viszonylag erős savas savtartalmú élelmiszerek, míg a gyümölcs (alma, őszibarack és mazsola), hüvelyesek, zöldségek (spenót és karfiol) és a burgonya viszonylag erős lúgosító élelmiszerek. A savindukáló étrend mechanizmusai, amelyek befolyásolják a vesék egészségét, nem ismertek, de a megemelkedett ammóniumkoncentráció tubuláris toxicitása és a renin-angiotenzin rendszer aktiválása szerepet játszhat.

"A táplálkozás a betegség egyik fő módosítható meghatározójaként kerül előtérbe, és tudományos bizonyítékok egyre inkább alátámasztják azt a nézetet, hogy az étrend megváltoztatása egész életen át fontos hatással van az egészségre" - mondta Tanushree Banerjee, PhD, a Kaliforniai Egyetem – San kutatója Francisco és a Journal of the American Society of Nephrology által megjelentetett tanulmány vezető szerzője.

Banerjee és munkatársai 1486 felnőtt CKD-s információt elemeztek, akiket átlagosan 14,2 évig követtek nyomon. A kutatók az étrend savterhelését 24 órás étrendi visszahívási adatok alapján becsülték meg korábban validált egyenletek felhasználásával.

Összességében az ESRD a vizsgálat résztvevőinek 311-ben (20,9 százaléka) alakult ki. A potenciális zavaró tényezők kiigazítása után az étkezési savterhelés magasabb szintje az ESRD fokozott kockázatával járt együtt, a legmagasabb tercilishez képest háromszoros, a középső tertilishoz pedig 1,8-szoros, a legalacsonyabb tercilishez képest. Még egy rövidebb, kevesebb mint 6 éves követés során is a kutatók az ESRD sokkal nagyobb kockázatát állapították meg magas étrendi savterhelés mellett.

Az étrendi savterheléssel járó ESRD kockázata a veseműködés csökkenésével nőtt. Emellett a magas étrendi savterhelés szorosan összefüggött az ESRD kockázatával azoknál az egyéneknél, akiknél az albuminuria 30 mg/g vagy annál magasabb volt, összehasonlítva a normál albuminuria 30 mg/g alatti betegekével. Ez arra utal, hogy a magasabb étrendi savterhelés vesekárosodáshoz vezethet, ami elősegítheti az ESRD progresszióját.

"A CKD-ben szenvedő betegek nagyobb figyelmet fordíthatnak a savban gazdag ételek étrendi fogyasztására a veseelégtelenség progressziójának csökkentése érdekében, amellett, hogy ajánlott irányelveket alkalmaznak, például vese-kímélő gyógyszerek szedését és a vesetoxinok elkerülését" - mondta Banerjee. "A dialízis kezelésének magas költségei és optimális életminősége elkerülhető egy egészséges, gyümölcsökben és zöldségekben gazdag étrend elfogadásával."

Muhammad Magdi Yaqoob, MD, PhD, FRCP, aki nem vett részt a vizsgálatban, és a londoni University & Barts Health National Health Service Trust (Egyesült Királyság) professzora és nefrológiai tanácsadója megjegyezte, hogy a kutatás egyre növekvő számú kísérleti és klinikai bizonyíték arra utal, hogy az acidózis módosítható kockázati tényező lehet a CKD előrehaladásában, de nehéz eredményekkel járó tanulmányokra van szükség az étrendi savterhelés csökkentésének biztonságosságának és előnyeinek meghatározásához a betegeknél. "Határozottan ajánlom egy végleges, sokközpontú, randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatot alacsony diétás savterhelésű étrendhez képest a normál étrendhez a 3b – 5 CKD stádiumú betegeknél, elsődleges végpontként a veseelégtelenségig terjedő progresszió" - mondta. "A másodlagos végpontoknak magukban kell foglalniuk az életminőséget, az ásványi anyag- és csontbetegségeket, valamint a fehérje energiapazarlást."

A tanulmány társszerzői között van Deidra Crews, MD, Donald Wesson, Anca Tilea, MS, Rajiv Saran, MD, Nilka Ríos Burrows, MPH, MD, Desmond Williams, és Neil Powe, MD.

Közzétételek: A szerzők nem közöltek pénzügyi közzétételt.