A máj keresztmetszeti képalkotó eredményeinek zsírtartalmú elváltozásai, az MRI hangsúlyozásával American

kapcsolódó cikkek

Ajánlás és megosztás

2005. április, 184. évfolyam, 4. szám

Máj- és epeképes képalkotó

Képes esszé

Zsírtartalmú májelváltozások: keresztmetszeti képalkotási eredmények az MRI hangsúlyozásával

Absztrakt
Teljes szöveg
Ábrák
Hivatkozások
PDF
PDF Plus
Add hozzá a kedvencekhez
Engedélyek
Töltse le az idézetet

CÉLKITŰZÉS. Ennek a képes esszének a célja a zsírtartalmú májelváltozások különféle típusainak azonosítása. A zsír- vagy lipidtartalmú elváltozások keresztmetszeti képalkotási eredményei segíthetnek a fokális májelváltozások jellemzésében. Retrospektíven kerestük archívumunkat és áttekintettük a zsírtartalmú májelváltozásokat az irodalomban, és 16 különböző típust azonosítottunk.

KÖVETKEZTETÉS. Ezek az elváltozások tartalmazhatnak makroszkopikus zsírt (pl. Angiomyolipoma, lipoma, liposarcoma, hydatid ciszta, lipopeliosis, mellékvese nyugalmi daganat, pseudolipoma, hepatikus teratoma, pericavalis zsír, extramedulláris hematopoiesis és metasztázisok) vagy intracelluláris lipidet (azaz fokális steatosis, noduláris hiperplázia, regeneratív csomók és hepatocelluláris carcinoma). Ezen elváltozások CT, MRI és szonográfiai eredményei segíthetnek a jellemzésben azáltal, hogy lehetővé teszik a specifikus diagnózist vagy szűkítik a májelváltozások differenciáldiagnózisát.

CA zsír- vagy lipidtartalmú elváltozások ross-metszeti képalkotási eredményei segíthetnek a fokális májelváltozások jellemzésében. Retrospektíven kerestük archívumunkat és áttekintettük az irodalmat a zsírtartalmú májelváltozásokról, és 16 különböző típust azonosítottunk.

A májelváltozások makroszkopikus zsírt vagy intracelluláris lipidet tartalmazhatnak (1. táblázat). A makroszkopikus zsírtartalmú májelváltozások közé tartozik az angiomyolipoma, a lipoma, a liposarcoma, a hidatid ciszta, a lipopeliosis, a máj mellékvese-pihenő daganata, a Glisson-kapszula pseudolipoma, a máj teratoma, az intrahepatikus alsó vena cava (pericaval zsír) szomszédságában lévő zsír, extramedullaris hematopoie áttétek. A makroszkopikus zsírtartalmú elváltozások CT-n és MRI-n könnyen jellemezhetők negatív Hounsfield-értékekkel és T1-, illetve T2-súlyozott képek hiperintenzitásával, illetve zsírral telített MR-képek jelveszteségével. Zsírcseppek láthatók a hidatid cisztákban. Az intracelluláris lipidtartalmú elváltozások közé tartozik a fokális máj steatosis, a máj adenoma, a fokális nodularis hyperplasia (FNH), a regeneratív csomók és a hepatocellularis carcinoma (HCC). Az intracelluláris lipidtartalmú elváltozások objektíven jellemezhetők kémiai eltolódású MRI technikákkal (fázison kívüli és fázison kívüli T1-súlyozott gradiens-visszhang képek) és dinamikus gadolínium-fokozott vizsgálatokkal.

A szonográfia jelenleg az első szűrési módszer a fokális májelváltozásokra, de sok májcsomó szonográfiai eredményei nem specifikusak. A zsír általában magas echogenitást produkál, ha a máj szonográfiás szűrésén göbös elváltozások vannak jelen. A hiperechogenitás azonban jellemző néhány nem zsírtartalmú elváltozásra is, mint például a kavernás hemangioma. Mivel a hiperechoikus májcsomók nem jellemezhetők szonográfián, szimptómás vagy onkológiai betegeknél utólagos vizsgálat szükséges CT, hagyományos MRI vagy akár finom tűs aspirációs citológia alkalmazásával. Egyes zsíros komponensekkel rendelkező csomók CT-jellemzői szintén nem specifikusak, mivel nincs elegendő lipid pixel. A kémiai eltolódás-gradiens-visszhang képalkotás egy könnyen elérhető MRI technika, amely segíthet biztosan meghatározni, hogy az adott hiperechoikus csomópont tartalmaz-e zsírt [1].

A máj zsíros változása a túlzott triglicerid-lerakódás következménye lehet, és egyenletes, foltos vagy gócos lehet. A fokális máj steatosis utánozhatja a hiperechogén tömeges elváltozások, például a hemangioma, az angiolipoma, a lipoma vagy az áttétek megjelenését a szonográfián. A diffúz máj steatosis felismerése CT-n megköveteli, hogy a máj csillapítása 8-10 H-val alacsonyabb legyen, mint a lép javulatlan képein. A máj fokális májsteatózisa fokális elváltozásként jelentkezhet [2]; a máj bal lebenyének mediális szegmensében gyakori, a falciform szalaggal szomszédos, a IV. szegmens központi csúcsa mellett, ritkábban az epehólyag mentén; és multifokális lehet. Néha a máj máj steatosisának változó mértéke fordulhat elő, és a diffúzan steatotikus májban fokális (több zsírtartalmú) hypodense terület lehet jelen a CT-n (1A., 1B. És 1C. Ábra).

Az MRI különösen hatékony a fokális máj steatosis értékelésében. A fázison kívüli T1-súlyozott gradiens-visszhang képalkotás nagyon pontos technika a fokális máj steatosis és a neoplasztikus tömegek megkülönböztetésére. A fókuszos máj steatosis a májban izointenzív vagy hiperintenzív a fázisban lévő képeken, és a fázison kívüli képeken homogén módon elveszíti a jelet, ami fokozottan diagnosztizálható a fokális steatosis esetében (2A., 2B. És 2C. Ábra). A fokális máj steatosis morfológiája leggyakrabban lehetővé teszi a zsíroktól való megkülönböztetést a daganatokban, például HCC, adenoma, angiomyolipoma vagy lipoma. A gócos máj steatosis általában szögletes, ék alakú peremekkel rendelkezik, amelyek általában viszonylag jól körülhatárolhatók, és a máj számára izointenzívnek tűnnek a gadolíniummal fokozott T1-súlyozott MR képeken [3]. A diagnózist javasolja az erekre vagy az epe rendszerre gyakorolt tömeges hatás hiánya is. Időnként azonosítják a fokális steatotikus területeket áthaladó ereket.

A szövettani minta, a tumor differenciálódásának mértéke, a fibrózis mennyisége, a belső nekrózis vagy vérzés jelenléte, valamint a glikogén, zsír vagy fémionok intracelluláris tartalma nagymértékben befolyásolja a HCC radiológiai megjelenését. Ezek a tényezők különösen befolyásolják az MRI megjelenését, amely a hipointenzustól az izo- vagy hiperintenzitásig terjedhet a T1-súlyozott képeken, és a hipointense-től a hiperintenzitásig a T2-súlyozott képeken [4]. A HCC esetenként tartalmaz zsírt (3A., 3B., 3C. És 3D. Ábra). Zsíros metamorfózissal rendelkező HCC-t az elváltozások legfeljebb 17% -ában találtak. Egyes kutatók szerint a zsíros metamorfózis a hiperintenzitás fő oka egyes HCC-k T1-súlyozott képein, és hogy ez a megállapítás segíthet a diagnózis felállításában [4, 5], de a hyperintenzitás egyéb okai a T1-súlyozott képeken hagyományos spin-sel -hangszekvenciák jelen lehetnek, például glikogén tartalom, szubakut vérzés, tiszta sejtképződés és túlzott rézfelhalmozódás [5].

A HCC zsírtartalom jellemzésére a kémiai eltolódásról készült képalkotás nagyon hasznosnak bizonyult a cirrhotikus májban található lipomatózus csomók kimutatásában [3]. A jóindulatú regeneratív csomók azonban tartalmazhatnak zsírt is.

Az FNH jól körülírt tömeg, valódi kapszula nélkül, központi heg jellemzi. A tipikus MRI megjelenés általában izointense vagy majdnem izointense mind a T1, mind a T2 súlyozott képeken. A központi heg hipointenzívnek tűnik a T1-súlyozott képeken, és hiperintenzív a T2-súlyozott képeken. Az elváltozás intenzív fokozódást mutat, a központi heg nem javul a gadolíniummal fokozott dinamikus MRI artériás fázisában. A portál fázisban az elváltozás gyorsan átmegy a kontrasztanyagból, izointenzivé válik a máj számára. A központi heg késleltetett javulást mutathat [4]. Egy nemrégiben készült tanulmányban a szerzők jelentősen heterogén FNH-ról számoltak be a kiterjedt intralesionális zsír miatt [6]. Korábban a kutatók az FNH MR képein ábrázolt intratumorális zsírról számoltak be, és ezt a beteg zsíros májra jellemző natív májbetegségének túlzott kifejeződésének tekintették [7].

A hepatocelluláris adenoma nem gyakori elsődleges jóindulatú daganat. Az orális fogamzásgátlókat és az androgén szteroid terápiát meghatározták végleges okként. Az adenoma a legtöbb esetben magányos elváltozásként jelentkezik, és tipikusan jól körülírt tumor. Szövettanilag az adenoma hepatociták zsinórjaiból áll, amelyek megnövekedett mennyiségű glikogént és néha zsírt tartalmaznak. A T1-súlyozott képeken az adenoma hiperintenzitása a glikogén és a zsír tartalma. Ennek ellenére a belső szubakut vérzés területei kifejezetten hiperintenzívek a T1-súlyozott képeken. A kémiai eltolódás képalkotása (4A., 4B. És 4C. Ábra) megerősítheti a zsírtartalmat azáltal, hogy az ellentétes fázisú képeken megmutatja a daganatjel intenzitásának csökkenését [4]. Dinamikus kontraszterősítésű MRI esetén az elváltozás korai fokozódást mutat az artériás fázis alatt, a tipikus hipervaszkuláris jelleg miatt a gyors lemosás [8].

A máj angiomyolipoma ritka daganat, amely magányos tömegként vagy a gumós szklerózis társult megállapításaként fordulhat elő [9].

Az angiomyolipoma jóindulatú mezenhimális daganat, érett zsír, simaizom és vastag falú erek keverékével. Gyakran előfordul a vesében, de ritkán a májban (5. ábra). A betegeknek általában nincsenek tüneteik, és ezeknek a daganatoknak a többségét véletlenszerűen találják meg a szokásos szonográfiai vizsgálatok. A preoperatív diagnózis pontossága nagyon alacsony a változó képi megjelenések eredményeként, a három komponens változó tartalma és az elváltozás ritkasága miatt. Az angiomyolipoma zsírkomponense 10% és 90% között változik [9].

Egy tanulmányban az angiomyolipoma (11/12 elváltozás) hypodense elváltozásként jelent meg a megnövekedett CT-felvételeken, és jelentősen fokozódott az artériás fázisban, nyolc elváltozásban központi vaszkuláris opacifikációval [9]. A portális vénás fázisban nyolc elváltozás továbbra is fokozódott, hat elváltozásnál látható központi erekkel. Javasoljuk, hogy a központi erek jelenléte a sérüléseken belül az angiomyolipoma jellegzetes jellemzője lehet. A tápláló erek láthatók más hipervaszkuláris elváltozásokban, például a HCC-ben és az FNH-ban, de ezekben az esetekben általában az elváltozások perifériáján helyezkednek el. Az MRI szintén fontos diagnosztikai technika, amely lehetővé teszi a zsír elnyomását és a többfázisú dinamikus kontraszt-fokozott szkennelést. Az elváltozások különböző jelintenzitásokkal rendelkeznek, az enyhe és az erős hiperintenzitás között a gyors spin-visszhang T2-súlyozott képeken, a simaizmok és az erek eltérő aránya miatt. Dinamikus kontraszt-fokozott képalkotás az MRI-n hasonló a CT-hez, az elváltozásokban látható központi erekkel [9, 10].

A metasztatikus májbetegség az egyik leggyakoribb probléma az onkológiai betegeknél. A májáttétek általában az elsődleges neoplazma hisztotípusát képviselik. A T1-súlyozott képeken magas jelintenzitású zsírtartalmú primer tumorok, például teratoma, liposarcoma, Wilms-daganat és vesesejtes karcinóma áttétet adhatnak a májba [3, 4].

A máj lipómák ritkábbak, mint az angiomyolipomák, és szórványosan fordulhatnak elő. Homogének és körülírtak, zsírcsökkenést mutatnak a CT-n, és nem fokozzák a kontrasztanyag intravénás beadását követően [2, 11] (6. ábra). MRI-n a lipómák többszörösek lehetnek, és zsíros daganatokként jelenhetnek meg, amelyek hiperintenzívek a T1-súlyozott képeken és hipointenzívek a zsírszuppresszált T2-súlyozott képeken [3].

A liposarcoma ritka, mezenhimális malignus daganat, amely általában a retroperitoneumból és a végtagokból származik. Az elsődleges máj liposarcoma rendkívül ritka, és a feltételezések szerint az első jelentett esetet 1987-ben tették közzé. A máj liposarcoma szonográfiája rosszul definiált, lobulált, beszűrődő echogén daganatot mutatott, árnyékolással és heterogenitással a vérzés és nekrózis területei miatt. A zsírsűrűség alacsony csillapítású tömegét CT-n igazolták [12].

A Peliosis hepatis-t kitágult, vérrel töltött sinusoidok jellemzik. A lipopeliosist azonban egy másik különálló peliosis-szerű elváltozásnak írják le, amely a transzplantált steatotikus májban centrilobularis hepatocyta sérülés és nekrózis után következik be [13, 14]. A lipopeliosis egy szokatlan májelváltozás, amelyben a sinusoidokat a zsírgömbök elnyelik. Bár a transzplantált májban a zsíros hepatociták nekrózisának hátterében a lipopeliosis figyelhető meg, a máj bármilyen zsíros állapota, amelyre ráültethető iszkémiás sérülés fordul elő, hasonló elváltozást eredményezhet [13, 14]. Tudomásunk szerint a lipopeliosis CT-megállapításait először betegünk írja le (7. ábra).

A máj az a szerv, amelyet a hidatid ciszták leggyakrabban érintenek. Mendez Montero és mtsai. [15] két betegben beszámoltak a zsír-folyadék szintjéről a hidatid cisztákon belül, akár zsír-folyadék szintek, akár zsírcseppek formájában (8. ábra). A ciszta falának nagy perforációját azonosították, amely kommunikált egy fő epe radiculával mind a sonográfián, mind a CT-n két cisztában, és azt javasolták, hogy a hidatid ciszták belsejében található zsírcseppek az epében lévő lipid elemekből származnak [15]. Ezenkívül a hidatid ciszta műtét után észlelt omentopexiás változások utánozhatják a zsírmáj elváltozásait (9. ábra).

A góczsír az intrahepatikus alsó vena cava mellett látható a CT-n (10A. És 10B. Ábra). Ez az elváltozás normális változat lehet, amely gyakrabban fordul elő krónikus májbetegségben szenvedő betegeknél, és utánozhatja a zsírtartalmú májelváltozást [16].

Emellett a máj mellékvese nyugalmi daganata, a Glisson-kapszula pseudolipoma és a máj teratoma is tartalmazhat zsírt. A közelmúltban a fokális intrahepatikus extramedulláris hematopoiesisről beszámoltak, hogy zsírot tartalmaz [17].

A zsír különféle jóindulatú és rosszindulatú májelváltozásokban lehet jelen. A zsír jelenléte lehetővé teheti a specifikus diagnózist, vagy szűkítheti a májelváltozások differenciáldiagnózisát. A zsírtartalom diagnosztizálásához előnyben részesített képalkotó módszereket az 1. táblázat mutatja.

M. Karcaaltincaba címzett levelezése ([e-mail védve]).