A média hatása a gyermekek és serdülők étkezési rendellenességeire

Anne M Morris

1 Gyermekgyógyászati és Pszichiátriai Osztály és

Debra K Katzman

2 Az étkezési rendellenességek programja, a Beteg Gyermekek Kórháza, Torontói Egyetem, Toronto, Ontario

Epidemiológiai vizsgálatok szerint az étkezési rendellenességek előfordulása a serdülő lányok körében nőtt az elmúlt 50 évben. Az anorexia nervosa jelentett előfordulási aránya 0,48% a 15–19 éves lányok körében. A serdülő lányok körülbelül 1–5% -a felel meg a bulimia nervosa kritériumainak (1). Manapság a serdülők minden eddiginél jobban hajlamosak súlyukkal, alakjukkal, méretükkel és testképükkel kapcsolatos aggodalmakra, ennek következtében fogyókúrás étrendre (2–5). Kevéssé ismert arról, hogy ezek a testképpel és a testsúlyral kapcsolatos aggályok miként merülnek fel. Ezeket a viselkedéseket javasolták az étkezési rendellenességek kialakulásának lehetséges kockázati tényezőjeként. Számos kutató feltételezte, hogy a média központi szerepet játszhat a test elégedetlenségének kialakulásában és fokozásában, következésképpen részben felelős lehet az étkezési rendellenességek növekedéséért.

Ez a cikk áttekinti azokat a bizonyítékokat, amelyek a média hatására vannak a serdülők önérzékelésének, testképének, súlyproblémáinak és testsúlykontrolljának kialakulására. Ezenkívül megvizsgáljuk, hogy a médiatartalmak hogyan vehetők figyelembe és hogyan épülhetnek be pozitívan a gyermekek és serdülők életébe.

A MÉDIA EXPOZÍCIÓJÁNAK TÍPUSAI

A mai gyerekek és serdülők a tömegkommunikációs eszközökkel (televízió, filmek, videók, óriásplakátok, magazinok, filmek, zene, újságok, divattervezők és az Internet) elárasztott világban nőnek fel (6,7). A megdöbbentő statisztikák azt mutatják, hogy egy gyermek vagy serdülő átlagosan napi 5 órányi televíziót néz (7), és átlagosan 6–7 órát tölt a különböző médiumok együttes nézésével (6).

Ezek a kulturális normák részben megmagyarázhatják, miért sok serdülő foglalkoztatja a testét és elégedetlen a testképével, és hajlandóak különféle veszélyes súlycsökkentő gyakorlatokat kipróbálni a tökéletes test elérése érdekében.

A MÉDIA ÉS A TEST KISZERELÉSE GYERMEKEK ÉS KAMATOKBAN

Kutatási tanulmányok kimutatták, hogy a fiatalok gyakran beszámolnak a test elégedetlenségéről, a serdülőkorú lányoknál pedig nagyobb a test elégedetlensége, mint a fiúknál (11,12). A serdülő lányok általában kevesebbet akarnak súlyozni, míg a serdülő fiúk nagyobbak és erősebbek. Női alanyok bevonásával végzett 25 vizsgálat meta-elemzése megvizsgálta a karcsú testideál média képeinek való kitettség hatását. A test képe lényegesen negatívabb volt vékony média képek megtekintése után, mint átlagos méretű modellek, plusz méretű modellek vagy élettelen tárgyak képeinek megtekintése után. Ez a hatás erősebbnek bizonyult a 19 évesnél fiatalabb nőknél (13).

Tiggemann és mtsai (14) serdülő (16 éves) lányok testfeszültségeit vizsgálták, és megkísérelték megérteni a vékonyság iránti motiváció mögött rejlő motivációkat. Az a tényező, amely a legerősebb nyomást gyakorolja a vékonyra, a közeg volt. Annak ellenére, hogy ezek a serdülő lányok egyértelműen megfogalmazták a vékonyabb vágyat, azt is leírták, hogy ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy elégedetlenek a testükkel. A szerzők megállapították, hogy a lányok meglepően fejlett megértéssel rendelkeznek a médiáról és annak lehetséges szerepéről az önkép befolyásolásában. A szerzők szerint ez a megértés mérsékelhető lehet a mindent elsöprő médiaerőkkel szemben.

A MÉDIA ÉS AZ étkezés, valamint a súlykontroll magatartása

A testképpel való elégedetlenség és az egészségtelen étkezési magatartás fontos kérdés a serdülő lányok számára. Sok fiatal nő úgy véli, hogy túlsúlyosak és kevesebbet akarnak súlyozni. Egy tanulmányban a serdülő lányok 44% -a vélte túlsúlyosnak és 60% -a aktívan próbál lefogyni, annak ellenére, hogy ezeknek a fiatal lányoknak a többsége a normál súlytartományban volt (15).

Számos keresztmetszeti tanulmány pozitív összefüggésről számolt be a szépség- és divatmagazinok expozíciója és a lányok fokozott súlyproblémái vagy étkezési rendellenesség tünetei között. Field és munkatársai (16) megállapították, hogy a soványság és a nőként való megjelenés próbálkozása a televízióban, a filmekben vagy a magazinokban előre jelezte, hogy a fiatal lányok (9–14 évesek) legalább havonta tisztulni kezdenek. Egy másik prospektív tanulmányban (17) ugyanez a csoport megállapította, hogy mind a fiúk, mind a lányok (9–14 évesek), akik erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy a médiában megjelenő adatokhoz hasonlítsanak, a társaiknál nagyobb valószínűséggel alakultak ki súlyproblémák és váljon állandó fogyókúrázókká.

Egy tanulmány a rendezetlen étkezés mutatóit méri a fidzsi iskolás lányok „média naiv lakosságában” a nyugati televízió bevezetése után. Megállapították, hogy a rendellenes étkezés fő mutatói sokkal hosszabb ideig terjednek a televíziózás hosszú távú expozícióját követően, ami e média negatív hatására utal. Az elbeszélő adatok között szerepelt az a gyakori téma, hogy az alanyok a fogyás iránti érdeklődésről számoltak be eszközként, hogy televíziós karakterek után modellezzék magukat (18).

A média és az étkezési rendellenességek kapcsolatának tanulmányozása az egyetemi hallgatók körében azt találta, hogy a média expozíció a rendezetlen étkezési tüneteket, a soványság iránti hajlandóságot, a nők elégedetlenségét és hatástalanságát, a férfiaknál a személyes soványság és a fogyókúra támogatását jósolta (19).

Egy 548 5. és 12. évfolyam közötti lány keresztmetszeti felmérésében a résztvevők maguk jelentették be a divatmagazinok olvasásának gyakoriságát, attitűdöket és viselkedést, beleértve a diétát és a testmozgást is. A súlyállapot, az iskolai szint és a faji csoport ellenőrzése után azok, akik gyakran olvastak divatmagazinokat, kétszer nagyobb valószínűséggel fogyókúráztak, és háromszor nagyobb eséllyel indítottak testedzési programot a fogyáshoz, mint a ritkán olvasók (11).

Ezek a módszertanilag sokrétű tanulmányok azt mutatják be, hogy az irreális és gyakran egészségtelen testképeknek való kitettség hogyan befolyásolhatja a fiatalok saját testformájára és méretére vonatkozó észlelését, valamint a test elégedettségének érzését. A média hatása kiterjedhet a specifikus és esetleg káros testsúlycsökkentő magatartások kialakulására is.

Mit kell tenni a médiával kapcsolatban

Az irodalom megerősíti, hogy a gyermekeket és serdülőket különösen veszélyeztetik a tömegtájékoztatási eszközökön keresztül továbbított üzenetek és képek. Sok gyermek és serdülő nem tehet különbséget a látottak és a valósak között. Például a fiatalok gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy a divatipar digitális technológiája és manipulációja légkefével és digitális fejlesztéssel használja az „ideális” női és férfi test megjelenítését. Ezek a képek olyan irreális normákat hirdetnek, amelyeket lehetetlen megvalósítani.

Az orvosoknak rendszeresen érdeklődniük kell a média viselkedéséről, beleértve a televíziónézést, a videomegtekintést, a videojátékok használatát, a számítógép előtt töltött időt és a rádióműsorok hallgatását, valamint az olvasott magazinok típusait. Az egészségügyi szolgáltatóknak, a szülőknek, a tanároknak, az iskolai tisztviselőknek és más szakembereknek tisztában kell lenniük a fiatalok által kitett programokkal, a programok tartalmával és a médiával összefüggő egészségügyi kockázatokkal (20). Azoknak, akik aggódnak a média testképre, önértékelésre, ételre, fogyókúrás és étkezési rendellenességekre gyakorolt negatív hatásai miatt, számos különféle beavatkozást kell figyelembe venniük, például egészségügyi kommunikációs kampányokat, szórakoztató oktatást, a média érdekképviseletét és a médiaműveltségi képzést (6). Az ilyen beavatkozásokat a média által a fiatalok által kitett szépség idealizált és elérhetetlen képeinek, valamint a rendezetlen étkezési magatartásnak és az étkezési rendellenességeknek az ábrázolása szempontjából kell értékelni.

A médiaműveltség, egy ilyen beavatkozás példája, a tömegtájékoztatás megértésének és felhasználásának folyamata, és bebizonyosodott, hogy segíti a fiatalokat a program- és hirdetési tartalmak kritikusabb értékelésében (20). Különösen a médiaoktatási beavatkozások mutatták ki a médiaerőszak (21) és az alkoholreklám (22) gyermekekre és serdülőkre gyakorolt káros hatásainak csökkenését. A médiaoktatási programok szerepelnek az iskolai tantervekben néhány kanadai iskolában, és tartalmazhatnak médiaaktivizmust és médiavédelmet (6). Ezt megint nem értékelték az étkezési rendellenességek szempontjából. A médiaműveltség másik nagyon fontos célja a szülők oktatása és felhatalmazása a médiatartalom kritikus értékelésére. A szülők erőteljes szószólói lehetnek az egészség és az egészséges magatartás népszerűsítésének a média útján.

Noha a média hozzájárulhat a súlyproblémák és a test elégedetlenségének kialakulásához gyermekeknél és serdülőknél, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a média az egészségfejlesztési és megelőzési stratégiák fontos eszközeként is használható. Longitudinális kutatásra van szükség, különösen gyermekekkel és fiatal serdülőkkel, hogy többet tudjon meg arról, hogy a médiatartalmakat hogyan kezelik, értelmezik és beépítik gyermekeink és serdülőink egészséges fejlődésébe.