A metabolikusan egészséges elhízás hatása az előforduló gyomorrák kockázatára: populációalapú kohorszos vizsgálat

Absztrakt

Háttér

A vastagbél- vagy emlőrák kockázata metabolikusan egészséges elhízottaknál (MHO) alacsonyabb volt, mint a metabolikusan kóros elhízottaknál (MAO). Feltételeztük, hogy az MHO-ban előforduló gyomorrák kockázata alacsonyabb, mint a MAO-ban.

Mód

Ez a történeti kohorszvizsgálat 19 685 japán személyt vett részt, akik 2003 és 2016 között egészségügyi ellenőrzési programokat kaptak. Mindegyik alany anyagcsere szempontjából egészséges (MH) (nincsenek anyagcsere-rendellenességek) vagy metabolikusan kóros (MA) (egy vagy több anyagcsere-rendellenesség) besorolás szerint. négy metabolikus tényező (hipertónia, károsodott éhomi glükóz, hipertrigliceridémia és alacsony HDL-koleszterinszint). Az elhízott (O) vagy a nem elhízott (NO) BMI-határérték 25,0 kg/m 2 volt. Az incidens gyomorrák metabolikus fenotípusainak veszélyességi hányadát a Cox arányos kockázati modellje számította ki az életkor, a nem, az alkoholfogyasztás, a dohányzás és a testmozgás kiigazításával.

Eredmények

A medián 5,5 (2,9–9,4) éves követési időszak alatt a gyomorrák előfordulási aránya 0,65/1000 fő-év volt. Az MHNO, az MHO, a MANO és a MAO előfordulási aránya 0,33, 0,25, 0,80, illetve 1,21 volt/1000 főév. Az MHNO-val összehasonlítva a gyomorrák kialakulásához igazított kockázati arány 0,69 volt (95% CI 0,04–3,39, o = 0,723) MHO-ban, 1,16 (95% CI 0,63–2,12, o = 0,636) MANO-ban és 2,09 (95% CI 1,10–3,97, o = 0,024) MAO-ban.

Következtetések

Ez a tanulmány azt mutatja, hogy a MAO-val rendelkező egyéneknél, de az MHO-val nem, magasabb volt az incidens gyomorrák kockázata. Ezért inkább az anyagcsere-rendellenességek jelenlétére kell összpontosítanunk, nem pedig az elhízásra önmagában az esetleges gyomorrák esetén.

Háttér

A gyomorrák az egész világon komoly aggodalomra ad okot, és 2012-ben világszerte a harmadik fő oka volt a rákos halálnak [1], a gyomorrák pedig a harmadik fő rákos halálesetnek 2016-ban Japánban [2]. Korábbi metaanalízisek azt mutatták, hogy az elhízás kockázati tényező volt az előforduló gyomorrákban, különösen a gyomor-kardia rákban [3], bár egy esernyő áttekintésből kiderült, hogy az elhízás hatása a gyomorrákra kisebb, mint más, az elhízással kapcsolatos daganatokra, például a vastagbélre és emlőrák [4].

Másrészt az elhízás a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) [5], a krónikus vesebetegség (CKD) [6] és a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) [7] kockázati tényezőjeként is ismert. A metabolikusan egészséges elhízással (MHO) - azaz metabolikus rendellenességek nélküli elhízással - rendelkező alcsoportot a T2DM, a CKD és a CVD alacsonyabb kockázatának nevezik, mint az elhízott anyagcserezavarokkal küzdő egyének [8,9,10,11]. Ezek a vizsgálatok azonban azt is feltárták, hogy az MHO fenotípusú egyéneknél nagyobb a T2DM, a CKD és a CVD kockázata, mint a metabolikusan egészséges, nem elhízott egyéneknél [8, 10, 11]. Ezenkívül felhalmozódó bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a metabolikusan abnormális elhízás (MAO), de nem az MHO, megnöveli a vastagbélrák [12] és az emlőrák [13] kockázatát. A gyomorrák és az elhízás közötti összefüggés vitatott a japán lakosság körében [14, 15]. Ezek a vizsgálatok nem vették figyelembe a metabolikus rendellenességeket. Ezzel szemben összefüggés van a metabolikus szindróma és a gyomorrák előfordulása között [16,17,18,19]. Így azt gondoltuk, hogy nem maga az elhízás, hanem a metabolikus rendellenességek jelenléte, amelyek gyakran elhízással járnak, fontos jelentőséggel bírnak a gyomorrák szempontjából.

Tudomásunk szerint azonban egyetlen korábbi tanulmány sem tisztázta az MHO és az előforduló gyomorrák kapcsolatát. Így ennek a tanulmánynak az volt a célja, hogy tisztázza az MHO hatását az előforduló gyomorrákra.

Mód

Vizsgálati populáció

Adatgyűjtés

A metabolikus fenotípusok meghatározása

Testtömeg-indexet használtunk > 25,0 kg/m 2 az elhízott egyed azonosítására. Ezt az értéket javasolták az ázsiai emberek elhízással küzdő egyének diagnosztizálásához [25], és Japánban gyakran használták [26, 27]. Négy metabolikus faktort (éhomi plazma glükóz, trigliceridek, HDL-koleszterin és vérnyomás) használtak arra, hogy a résztvevőket metabolikusan egészséges vagy metabolikusan abnormális alcsoportokba osszák [9]. Az éhgyomri plazma glükóz és/vagy a cukorbetegség károsodását az éhomi plazma glükózként definiálták > 5,6 mmol/l és/vagy a jelenlegi orvosi kezelés. A magas vérnyomást szisztolés vérnyomásként definiálták > 130 Hgmm és/vagy diasztolés vérnyomás > 85 Hgmm vagy a jelenlegi orvosi kezelés. Az emelkedett triglicerideket trigliceridként határoztuk meg > 1,7 mmol/l vagy hiperlipidémia kezelése. Az alacsony HDL-koleszterint a következőként határoztuk meg

Eredmények

27 944 résztvevőt vettünk fel a NAGALA adatbázisból (1. ábra). Közülük 8259 résztvevőt kizártak. Így 19 685 résztvevő volt jogosult erre a kohorszos vizsgálatra. A résztvevők kiindulási jellemzőit az 1. táblázat mutatja be. A vizsgálatban résztvevők átlagos életkora és BMI-je 45,5 ± 9,5 éves és 22,6 ± 3,3 kg/m 2, 59,9% (11 782) férfi volt. Ezenkívül mind a BMI, mind az anyagcsere-paraméterek, beleértve a vérnyomást, az éhomi plazma glükózt, a triglicerideket és a HDL-koleszterint, különböztek a négy metabolikus fenotípuscsoport között.

Felvételi és kizárási folyamatábra. NAGALA, NAfld Gifu térségében, hosszanti elemzés; MHNO, Metabolikusan egészséges nem elhízás; MHO, Metabolikusan egészséges elhízás; MANO, anyagcsere-rendellenes nem elhízás; MAO, Metabolikusan rendellenes elhízás

A Cox arányos veszélyességi modell eredményeit a 2. táblázat és az 1. kiegészítő fájl: S1. Táblázat mutatja. Az MHNO fenotípussal összehasonlítva a MAO fenotípus (korrigált HR 2,09, 95% CI 1,10–3,97, o = 0,024) a gyomorrák kialakulásának magasabb kockázatával társult a kovariánsokra történő alkalmazkodás után, míg az MHO fenotípus (korrigált HR 0,69, 95% CI 0,04–3,39, o = 0,723) nem volt.

Ezenkívül az éhgyomri plazma glükóz és/vagy a cukorbetegség, a magas vérnyomás és az emelkedett triglicerid jelenléte összefüggésbe hozható az előforduló gyomorrákkal (3. táblázat).

Vita

Ez a látszólag egészséges japán emberekből álló kohorszvizsgálat elsőként tárja fel az összefüggést az MHO és az előforduló gyomorrák között. Ez a tanulmány azt mutatja, hogy a MAO-val rendelkező egyéneknél, de az MHO-val nem, magasabb volt az incidens gyomorrák kockázata. Ezen túlmenően, a károsodott éhomi plazma glükóz és/vagy cukorbetegség, valamint a magas vérnyomás jelenléte magas kockázatú gyomorrákkal társult.

Az elhízás az incidens gyomorrák kockázati tényezője volt [3], bár az elhízás hatása a gyomorrákra kisebb volt, mint más, az elhízással kapcsolatos daganatokra. Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy az incidens vastagbélrák [12] és az előforduló emlőrák [13] kockázata, amelyekről kimutatták, hogy összefüggenek az elhízással [4], nem volt magas az MHO-ban szenvedő betegeknél. Ezenkívül egy másik tanulmány feltárta, hogy az elhízással összefüggő rák kockázata az MHO-ban alacsonyabb volt, mint a MAO-nál [32]. Valójában a korábbi vizsgálatok feltárták az összefüggést a metabolikus szindróma és a gyomorrák előfordulása között [16,17,18,19].

Vizsgálatunk néhány korlátozását meg kell jegyezni. Először is lehetőség volt szelekciós torzításra, mert csak azokat a résztvevőket vontuk be az állapotfelmérő programba, akiket újra megvizsgáltunk. Lehetséges, hogy jellegzetes különbség van az egészség-ellenőrzési programban újból vizsgált résztvevők és azok között, akik nem. Másodszor, nem rendelkezünk adatokkal kapcsolatban H. pylori fertőzés, amelyről ismert, hogy kockázatot jelent a gyomorrákra [42]. Valójában sok japán, különösen idős ember fertőzött H. pylori [43]. Ezért ennek a vizsgálatnak az eredményeit befolyásolhatja a H. pylori fertőzés. Harmadszor, nem rendelkezünk részletes adatokkal a gyomorrákról az elváltozás anatómiai elhelyezkedése szerint, mint például a gyomor nem cardia rák és a gyomor cardia rák. Egy korábbi tanulmány kimutatta, hogy a gyomor-kardia rák nagyobb összefüggést mutatott az elhízással, mint a nem-cardia rák [1]. Végül bizonytalan a vizsgálat általánosíthatósága a nem japán populációkra.

Következtetés

Összegzésként elmondhatjuk, hogy tanulmányunk kimutatta, hogy a MAO-egyéneknél, de nem az MHO-egyéneknél, nagyobb volt az incidens gyomorrák kockázata. Így a jövőbeni gyomorrák megelőzése érdekében inkább az anyagcsere-rendellenességek jelenlétére kell összpontosítanunk, mint magára az elhízásra.

Az adatok és anyagok rendelkezésre állása

A jelenlegi vizsgálat során generált és/vagy elemzett adatkészletek ésszerű kérésre a megfelelő szerzőtől elérhetőek.