A metabolikusan egészséges és egészségtelen elhízás előfordulása különböző kritériumok szerint

JC Közegészségügyi és Alapellátási Iskola, Hongkongi Kínai Egyetem, 4/F, Közegészségügyi Iskola, Wales Prince-i kórház

Sha Tin, Hong Kong (Hongkongi KKT)

Xianghua Fang, PhD

Bizonyítékokon alapuló orvosi központ, Xuanwu Kórház

Fővárosi Orvostudományi Egyetem, Changchun utca 45. szám

Xicheng körzet, Peking 100053 (Kína)

Kapcsolódó cikkek a következőhöz: "

Facebook
Twitter
LinkedIn
Email

Absztrakt

Bevezetés

Tantárgyak és módszerek

Tanulmányterv és népesség

A felmérés egységességének biztosítása érdekében működési kézikönyvet állítottak össze a módszerek és eljárások egységesítésére, ideértve az alanyok toborzásának, a minta nagyságának meghatározását, az alanyok meghallgatását, a fizikai vizsgálatok elvégzését, a kardiovaszkuláris események és a minőség szabványosítását. ellenőrzés. A felmérésben részt vevő valamennyi kutatószemélyzetnek el kellett fogadnia a szabványosított képzést a felmérés lefolytatása előtt [11].

A tanulmányt a Fuwai Kórház és a Xuanwu Kórház (Peking, Kína) Etikai Bizottsága jóváhagyta. Az adatgyűjtés előtt minden alanytól írásos tájékozott beleegyezést kaptak.

Adatgyűjtés a kérdőívből

Valamennyi résztvevő megválaszolta a jól képzett kutatók által alkalmazott szabványosított kérdőívet, amely tartalmazta a szociodemográfiai tényezőkről, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a diszlipidémia, a kardio- és az agyi érrendszeri betegségek, valamint a jelenlegi gyógyszerek adatait [11]. A kórlapot gondosan átnézték.

Az antropometriai paraméterek és a vérnyomás mérése

Az interjút követően minden alanyon szabványosított protokoll szerint végeztek méréseket. Röviden, a testtömeg mérését álló helyzetben cipő nélkül és könnyű ruházatban OMRON testzsír- és súlymérő eszközzel (V-body HBF-371, OMRON, Kiotó, Japán) használtuk. A magasságot szokásos derékszögű eszközzel és rögzített mérőszalaggal (5 mm pontossággal) mértük. A derékbőséget (WC) a legalacsonyabb borda és a csípőcsík közötti félúton határozták meg, és egyenletes lélegzetvétel mellett, közvetlenül a résztvevő bőrén lévő szövetszalaggal mérték.

Az ülő vérnyomást háromszor mértük a jobb karon 30 másodperces intervallummal egy professzionális hordozható vérnyomásmérővel (OMRON). Az elemzéshez 3 mérés átlagát használtuk. Mindegyik alanyot felkérték, hogy ürítse ki a hólyagot, és pihentesse legalább 20 perccel a vérnyomás mérése előtt.

Biológiai adatok és laboratóriumi vizsgálatok

Tíz-tizenkét milliliter spot vérmintát vettek reggel, 12 órás böjt után, minden jogosult résztvevőtől. Az összes biológiai mintát elemzés céljából a Fuwai Kórház Országos Kardiovaszkuláris Betegségközpontjába küldték. Az éhomi plazma glükózt, az összes koleszterint, a triglicerideket és a nagy sűrűségű lipoprotein koleszterint rutin módszerekkel határozták meg, a Nemzeti útmutató a klinikai laboratóriumi eljárásokhoz a Kínai Egészségügyi Minisztérium 2006-ban kiadta [13]. Az alacsony sűrűségű lipoprotein-koleszterint a Friedwald-képlet segítségével számítottuk ki. A szérum inzulint immunvizsgálati módszerrel mértük; A hsCRP-t nagy érzékenységű immunonephelometriával (német BN ProSpec rendszer) értékeltük. A mintatárolási és detektálási módszereket részletesen leírták másutt [14].

Az elhízás, az anyagcsere-rendellenesség és az elhízás fenotípusának meghatározása

A testtömeg-indexet (BMI) a testtömeg kilogrammban elosztva osztották a magasság négyzetméterével. Az alanyokat a BMI szerint normál súly (18,5–23,9 kg/m 2), túlsúlyos (24,0–27,9 kg/m 2) és elhízott (≥28,0 kg/m 2) és a kövér (≥28,0 kg/m 2) kategóriába sorolták a kínai szabvány szerint [15]. A kínai populációban a hasi elhízást a férfiaknál ≥85 cm, a nőknél a ≥80 cm-es deréknál vették figyelembe [15]. Az inzulinrezisztencia (HOMA-IR) index homeosztázis-modelljének értékelését [éhomi szérum inzulin × (éhomi glükóz)/22,5] értékkel számítottuk: az inzulin koncentrációját mU/l-ben, a glükózt pedig mmol/l-ben adtuk meg. A résztvevőket IR-ként definiálták, ha HOMA-IR szintjük a nem diabéteszes alanyok közötti eloszlás legfelső kvartilisében volt [16, 17]. Mivel a szisztémás gyulladás a kardiometabolikus rendellenességek egyik összetevője, amelyet Wildman és mtsai. [10], részletesen: hsCRP szint> 90. percentilis, ezt a határértéket tanulmányunkban is elfogadtuk.

Az MHO és MUO fenotípusok meghatározását az elhízás markerek (BMI vagy WC) és az 1. táblázatban felsorolt kardiometabolikus rendellenességek együttes kombinációja alapján kaptuk. A kardiometabolikus rendellenességek öt csoportja a következő meghatározásokon alapult: Nemzeti Koleszterin Oktatási Program - Felnőtt Kezelőpanel III (ATPIII), Karelis, Wildman, Kínai Diabetes Társaság (CDS) és a HOMA index [10, 18-21]. Így az alanyokat MUO-ba sorolták, ha a BMI által meghatározott vagy a WC által meghatározott elhízáshoz tartoznak, és a metabolikus rendellenességek diagnózisával együtt vannak a fenti 5 definíció bármelyikében. A metabolikus rendellenességek hiányában szenvedő, elhízott alanyokat MHO-nak minősítették.

Asztal 1.

Az anyagcsere-rendellenesség kritériumai az MHO és a MUO meghatározásához

Statisztikai analízis

Az MHO és MUO prevalenciáját életkor és nem szerint becsülték meg a 2010. évi pekingi önkormányzati népszámlálás alapján; az életkor- és nemspecifikus súly-korrigált mintát nyertük az MHO és a MUO prevalenciájának becsléséhez. Folyamatos változók esetén átlagokat ± szórásokat mutattunk be, ha az adatok normális eloszlást illesztettek. A nem normális eloszlású folyamatos változók esetében a mediánokat (interkvartilis tartományok) jelentették, és a mediánok csoportok közötti különbségeit Kruskal-Wallis teszttel értékelték. A χ 2 tesztet használtuk a kategorikus változók közötti különbségek meghatározására. Tendencia tesztet végeztünk a specifikus elhízási fenotípusok előfordulásának lehetséges heterogenitásának feltárására különböző korcsoportokban.

Eredmények

A 4757 alany közül 1155 (24,3%) alanyot soroltak elhízottnak, 1996-ot (41,9%) túlsúlyosnak, 1548-at (32,5%) normál testtömegnek és 58-at (1,2%) alulsúlyosnak a BMI alapján. A 4757 alany közül 2994-nek (62,9%) volt hasi elhízása. A férfiakhoz képest lényegesen több nő volt elhízott a BMI szerint (25,9 vs. 22,8%, o = 0,013), de kevesebb nőnél jelentkezett hasi elhízás (61,5 vs. 64,3%), o = 0,043).

Amint a 2. táblázat mutatja, az MHO és a MUO prevalenciájában az 1. táblázatban felsorolt 5 definíció határozza meg az eltérést. Amikor az elhízást BMI-vel osztályozták, az MHO legmagasabb prevalenciáját a HOMA kritériumai alapján értékelték (13,6%, 95 % CI 11,0–16,2), majd CDS (11,4%, 95% CI 8,7–14,1), ATPIII (10,3%, 95% CI 7,6–13,0) és Wildman (5,2%, 95% CI 2,4–8,0), míg a legalacsonyabb MHO prevalenciát a Karelis kritériumai alapján vezették le (4,2%, 95% CI 1,4–7,0). Az MHO-val ellentétben a MUO legmagasabb prevalenciáját a Karelis kritériumai alapján származtatták (20,1%, 95% CI 17,6–22,6), amely kétszer magasabb volt, mint a HOMA legalacsonyabb prevalenciája (10,6%, 95% CI 7,9– 13.3). Wildman, ATPIII és CDS MUO prevalenciája 19,1% (95% CI 16,5–21,7), 14,0% (95% CI 11,4–16,6), illetve 12,9% (95% CI 10,2–15,6) volt. A WC által meghatározott MHO és MUO prevalencia sokkal magasabb volt, mint a BMI által meghatározott; a magastól az alacsonyig terjedő prevalencia sorrend hasonló volt a BMI által meghatározott elhízáséhoz, de a WC által meghatározott elhízásban mind az MHO, mind a MUO gyakorisága sokkal magasabb volt, mint a BMI által meghatározott elhízásban. Az MHO és a MUO arányát vagy az MHO és a MUO arányát az online kiegészítő 1. ábra szemlélteti (az összes online kiegészítő anyagot lásd a www.karger.com/doi/10.1159/000495852 oldalon).

2. táblázat.

Az MHO/MHAO és a MUO/MUAO prevalenciája 5 különböző anyagcsere-rendellenességi kritériummal kombinálva

A BMI felhasználásával az elhízás meghatározásához szignifikánsan magasabb MHO prevalenciát figyeltek meg a nőknél, mint a férfiaknál, kivéve az ATPIII kritériumokat, de a MUO prevalenciájában nem volt szignifikáns nemi különbség a másik 4 kritérium között. A WC által meghatározott MHO-ban hasonló nemi különbségeket találtak, mint a BMI által meghatározott MHO-nál. Ezenkívül nemi különbségek mutatkoztak a MUO prevalenciájában a metabolikus rendellenességek 5 meghatározása között (2. táblázat). Az MHO és a MUO nemek szerinti összetevőinek arányát a különböző kritériumok tekintetében az online kiegészítő 1. ábra mutatja.

A BMI által definiált elhízásban az ATPIII, Wildman, CDS és HOMA kritériumai szerint meghatározott MHO prevalenciája az életkor előrehaladtával nőtt (o a 2. trendnél az elhízás meghatározása ír nyelven az MHO és a MUO prevalenciájának becsléséhez, Karelis, Wildman, ATPIII, HOMA és Aguilar-Salinas kritériumai alapján az anyagcserezavar meghatározásához. Az MHO és MUO prevalencia rangsorolása magasról alacsonyra hasonló volt, mint a tanulmányunkban. A jelenlegi tanulmányban az ATPIII, Wildman, Karelis, CDS és HOMA kritériumait fogadtuk el a következő okok miatt. Az ATPIII volt a leggyakrabban alkalmazott kritérium az elhízás fenotípus vizsgálataiban, és a kínai jelentések többsége azt is elfogadta, hogy a prevalencia becslésénél az elhízás metabolikus altípusait határozza meg [27-29]. Így az ATPIII elfogadása összehasonlíthatóvá teszi eredményeinket Kínából és más országokból származó korábbi tanulmányokkal. Mivel a korábbi kínai tanulmányok a szakértői konszenzust használták fel a CDS által 2013-ban kiadott metabolikus rendellenességek meghatározására [30], amelyekben a benne lévő anyagcsere-összetevők és azok cut-pointjai megfelelőbbek lehetnek a kínaiak számára, tanulmányunkban a CDS-kritériumot választottuk.

Az IR mellett a Wildman-kritérium a hsCRP-t, egy gyulladásos markert is bevonta, mint az egyik metabolikus komponenst [36]. A BMI által meghatározott elhízás alkalmazása során a jelenlegi vizsgálatban nem volt szignifikáns különbség az emelkedett hsCRP-ben az MHO és a MUO között, ami azt jelezte, hogy a hsCRP nem biztos, hogy szükséges elem a metabolikus állapot meghatározásában. Az emelkedett hsCRP azonban szignifikánsan magasabb volt a MUO-ban, mint az MHO-ban, amikor WC-t használtunk ATPIII-val és HOMA-val kombinálva (o