A „mini stroke” hatással lerövidülhet a várható élettartam

A Stroke: Journal of the American Heart Association új tanulmánya szerint egy átmeneti iszkémiás roham (TIA) vagy "mini stroke" 20 százalékkal csökkentheti várható élettartamát.

várható

"A TIA-t átélő emberek nem halnak meg tőle, de magas a korai stroke kockázata, valamint a jövőbeni problémák fokozott kockázata, amelyek csökkenthetik a várható élettartamot" - mondta Melina Gattellari, Ph.D., a Közegészségügyi és Közösségi Orvostudományi Egyetem, az Új-Dél-Wales-i Egyetem, Sydney és az Ingham Intézet, Liverpool, Ausztrália.

"Eredményeink azt sugallják, hogy a betegeknek és az orvosoknak éveken át vigyázniuk kell az életmód és az orvosi kockázati tényezők intenzív kezelésére egy átmeneti ischaemiás roham után."

A statisztikai elemzés az első, amely átfogóan számszerűsíti a kórházban diagnosztizált TIA hatását a várható élettartamra.

A kutatók 22 157 felnőttet azonosítottak TIA-val kórházban 2000. július és 2007. június között az ausztráliai Új-Dél-Walesben, és legalább két évig (medián 4,1 év) követték nyomon az orvosi dokumentációikat. 2009 júniusáig gyűjtötték a terület halálozási nyilvántartási adatait, és összehasonlították a vizsgált populáció halálozási arányát az általános populációéval. A medián életkor a nőknél 78, a férfiaknál 73 volt; 23,9 százalék 65 évnél fiatalabb, 19,4 százalék 85 évnél idősebb volt.

A kórházi kezelés után egy évvel a TIA-betegek 91,5 százaléka még mindig élt, szemben az általános populációban várható 95% -kal. Öt év múlva a TIA-betegek túlélése 13,2 százalékkal alacsonyabb volt a vártnál - 67,2 százalék még életben volt, szemben a várható túléléssel 77,4 százalékkal.

A vizsgálat végére, a kilencéves jelzésnél, a TIA-betegek túlélése 20% -kal alacsonyabb volt a vártnál.

Az életkor növekedésével a halálozás kockázata növekszik az egyező népességhez képest. A TIA csak minimális hatást gyakorolt ​​az 50 évesnél fiatalabb betegekre, de jelentősen csökkentette a várható élettartamot a 65 évesnél idősebbeknél. Az 50 évesnél fiatalabbakkal összehasonlítva a 75–84 éves betegek relatív halálozási kockázata 7,77-szer, 11,02-szer magasabb volt a 85 és idősebb.

"Úgy gondoltuk, hogy fordítva is igaz lehet - hogy az idősebb TIA-betegek túlélési arányai jobban hasonlítanak más idős emberekre, akiket ugyan nem érint a TIA, de más olyan állapotok befolyásolják, amelyek befolyásolhatják túlélésüket" - mondta Gattellari. "De még a TIA távoli története is meghatározó a prognózis szempontjából; a TIA-betegek szembesülő kockázatai természetesen túlmutatnak a korai stroke kockázatán."

A kutatók a TIA-betegek egészségügyi nyilvántartásait megvizsgálták más általános egészségügyi kockázatokkal kapcsolatban is:

  • A pangásos szívelégtelenséghez 3,3-szor nagyobb volt a halálozás kockázata.
  • A pitvarfibrilláció a halálozás kockázatának kétszerese volt.
  • A stroke miatt történő előzetes kórházi kezelés a halálozás kockázatának 2,63-szorosát jelentette az anélkül szenvedő betegekéhez képest; ez a hatás az idő múlásával nőtt, és a TIA felvétele után három évvel 5,01-szer nagyobb kockázatot ért el.

Általánosságban elmondható, hogy a TIA kórtörténetében szenvedő felnőttek maximalizálhatják a hosszú élet esélyeit egészséges életmódbeli szokások elfogadásával, például napi testmozgással, egészséges testsúly fenntartásával, a dohányzásról való leszokással és az egészséges táplálkozással - mondta Gattellari.