Endokrin elvonások

Keresés
Kérdések/konferenciák
Idézd
Ról ről
Szolgáltatásaink
Házirendek
Kapcsolatba lépni
Jogi nyilatkozat

EP1132

Nagy dózisú metformin hatása a súlyvesztésre, az androgén szintre és a pajzsmirigy működésére elhízott hypothyreosisos betegeknél, akiknek PCOS-ja van

Aurelian-Emil Ranetti 1, 2 és Anca-Pati Cucu 1

1? Dr. Carol Davila ? Központi Egyetemi Sürgősségi Katonai Kórház, Bukarest, Románia; 2 Carol Davila Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem, Bukarest, Románia.

Célkitűzés: értékelni a metformin alkalmazásának súlycsökkenésre, a petefészek és a pajzsmirigy működésének javítására gyakorolt hatását elhízott, policisztás petefészek szindrómában szenvedő nőknél.

Anyag és módszerek: 30 elhízott (BMI 30? 34,99 kg/m 2) hipotireózis (TSH 6? 10 mIU/ml) 25? 35 éves nők vettek részt. A betegek a TSH szintjének és testtömegének megfelelő levotiroxint kaptak. Számos 15 beteg adta hozzá a metformint fokozatosan az 500 mg/nap kezdő adagtól a 3000 mg/nap végső adagig 6 hónap alatt. Meghatároztuk a kiindulási szintet, a 3 hónapos és a 6 hónapos TSH, fT4, T3, AMH, LH/FSH arány, a tesztoszteron szintjét, valamint a BMI és az ultrahang petefészek mennyiségét és az antrális tüszők számát. Nem regisztráltak olyan nemkívánatos eseményeket, amelyek a kezelés abbahagyásához vezethettek volna. Enyhe hányingert regisztráltak 8 betegnél, 2 hét kezelést követően 3000 mg/nap metforminnal, lágyabb széklet (de hasmenés nélkül) 5 betegnél a kezelés első hetében (500 mg/nap), de a tünetek megszűntek az említett időkereten belül.

Eredmények: A BMI szint az első 3 hónapban szignifikánsan csökkent a metformin csoportban (32,5 +/- 1,65 kg/m 2 vs. 28,4 +/− 1,95 kg/m 2). A BMI variáció a nem met-csoportban kisebb volt. A BMI szintje 3 hónapos metformin-kezelés után elérte a platót. A TSH szintek szignifikánsan csökkentek (7,2 +/− 1,6 mUI/ml vs. 4,8 +/− 2,2 mUI/ml) a metformin csoportban, szemben a nem metformin csoportban tapasztalható kisebb csökkenéssel (5,6 +/− 2,2). Jelentős csökkenést regisztráltak az LH/FSH arány (5,10 +/− 0,9 vs. 2,1 +/− 0,45), az AMH (9,80 +/− 1,6 vs. 7,9 +/-1,2 ng/ml) és a tesztoszteron szint esetében; az antrális tüszők száma és a petefészek mennyisége javult a met-csoportban (hasonlóan a bruttó ultrahang megjelenéshez), míg a nem-met csoportban a 3 és 6 hónap értékei hasonlóak voltak a kiindulási értékhez.

Következtetés: Nagy dózisban (3000 mg/nap) 6 hónapos időszakban alkalmazott metformin-kezelés hasznos volt fogyás, a petefészek működésének javítása és az androgénszint csökkentése szempontjából elhízott, hipotireózisban szenvedő PCOS-betegeknél. Javította a pajzsmirigy működésének kiegészítő paramétereit is. Az AMH prognosztikai markert alkalmazhat metformin-válaszra a PCOS elhízott, pajzsmirigy-diszfunkcióban szenvedő betegeknél, különösen akkor, ha (transzvaginális) ultrahang-vizsgálat nem áll rendelkezésre.