A nagy tavak szagos populáció-csökkenésének okai összetettek

Az okos ragadozó halak populációjának csökkenése a Nagy Tavakban a történelmi mélypontok közelében bonyolultabb, mint azt korábban gondolták - derül ki a Purdue Egyetem és munkatársainak új kutatásából.

Bár a 2014-es tanulmány eredményei azt mutatják, hogy az első hónapjaikat túlélő fazekák száma 2000 óta növekszik, a kikelt egyedek növekedése nem hoz több felnőttet. Bármi legyen is az oka, a felnőtt szivárványos szaga elvesztése a népesség csökkenő tendenciáját tartja fenn, még akkor is, ha az utódok túlélése javul.

Talán a legmeglepőbb megállapítás az, hogy az utódok túlélése növekszik a Michigani-tóban annak ellenére, hogy szüleik átlagosan körülbelül 2 hüvelykkel alacsonyabbak, mint az 1970-es években, és körülbelül 6,5 hüvelykről 4,5-re esnek.

"Arra számítottunk, hogy csökken a termelékenység, mert a felnőttek kisebb méretben érnek, ami kevesebb tojást és kevésbé egészséges keltetést jelent" - mondta Zach Feiner vezető szerző, Tomas Höök purduei doktorandusa, a halászat és a vízi élmények docense. tudományok. "Ez sok kérdést vet fel azzal kapcsolatban, hogy mennyire értjük a szivárványos szaga halászatát."

A kutatók, köztük az Egyesült Államok Földtani Intézete, az Illinois-Indiana Sea Grant és az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének a Nagy Tavak Nemzeti Programirodája felfedezték az utódok váratlan növekedését, miután egy 40 éves halászati adatot újszerű modellezési technikával elemeztek.

A kutatók azt feltételezik, hogy a felnőtt fazekák számának csökkenése valóban lehetővé teheti a keltetők fejlődését. A felnőtt szivárványos szaga gyakran kiegészíti a zooplankton étrendjét azáltal, hogy megeszi utódait. Kevesebb felnőtt jelenti azt, hogy kevesebb ragadozó van a fiatalkorú szaga iránt.

A kutatók szerint a planktont kiszűrő quagga- és zebrakagylók millióival fertőzött tóban táplálékot kell találniuk a felnőttek felé a tóba és az ívóhelyektől távol.

A halpopulációkat általában egy statisztikai modell segítségével elemzik, amely feltételezi a változók közötti kapcsolatokat, mint például az utódok száma, a felnőttek száma, a ragadozó nyomás mértéke és a csapadék mennyisége az idők során változatlan marad.

Ehhez a tanulmányhoz a kutatók olyan halászati tudósok által ritkán használt statisztikai eszközöket használtak, amelyek jobban tükrözik a Nagy Tavak állandóan változó jellegét, és lehetővé teszik a finomabb populációs minták felderítését.

A szivárvány szaga az öt Nagy-tó mindegyikében zsákmányhal, amely fontos táplálékot jelent a walleye, a tó pisztráng és az állományú lazacfajok számára. A szag más fajok ragadozói is. A kutatók szerint a szivárványos szaga bőségének ingadozása tehát potenciálisan befolyásolhatja a Nagy Tavak élelmiszer-hálóinak több szintjét.