A normál testsúlyú központi elhízás és a szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezői közötti összefüggések középkorú japán felnőtteknél: keresztmetszeti vizsgálat

Absztrakt

Háttér

Számos tanulmány kimutatta, hogy a normális testsúlyú központi elhízás (NWCO) összefügg a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) kockázati tényezőivel. A japán népességen végzett vizsgálatok azonban nagyon korlátozottak voltak. Így a normális testsúlyú, a testtömeg-index (BMI), a derék/magasság arány (WHtR) és a CVD kockázati tényezők közötti összefüggéseket vizsgálták középkorú japán felnőttek között.

Mód

A résztvevők 40–64 éves japán felnőttek voltak, akiket 2013 áprilisától 2014 márciusáig tartó időszakos egészségügyi vizsgálatoknak vetettek alá Japánban. A résztvevőket a következő négy csoportba sorolták: normál testsúly (BMI 18,5–24,9 kg/m 2) és nincs központi elhízás (WHtR 2) és nincs központi elhízás (OB); valamint az elhízás és a központi elhízás (OBCO). A magas vérnyomást a szisztolés vérnyomás ≥ 140 Hgmm, a diasztolés vérnyomás ≥ 90 Hgmm, vagy a magas vérnyomás kezelésére szolgáló gyógyszerként határozták meg. A diszlipidémia meghatározása LDL-C ≥ 140 mg/dl, HDL-C volt

Háttér

Az általános populációban az elhízás következetesen és szorosan összefügg a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) előfordulásának és halálozásának magasabb kockázatával [1]. Ezzel szemben egy friss tanulmány kimutatta, hogy a hasi elhízás az inzulinrezisztenciával, valamint a metabolikus szindróma és a CVD nagyobb kockázatával jár, míg az általános elhízás nem [2]. Ezenkívül az általános elhízás és a központi elhízás figyelembevételével meghatározott „normális súlyú központi elhízás” kimutathatóan összefügg a CVD kockázati tényezőivel és a megnövekedett mortalitással [3]. Így hatékony lehet a CVD megelőzésében figyelembe venni mind az általános elhízást, mind a központi elhízást.

Az általános elhízást leggyakrabban a testtömeg-index (BMI) segítségével értékelik [4]. Bár a BMI szorosan összefügg az arany standard testzsír-mérőszámokkal, nem tud különbséget tenni a sovány és a zsírtömeg között, és nem utal a testzsír-eloszlásra [4]. Ezzel szemben a hasi elhízást olyan mutatók segítségével értékelik, mint a derék kerülete (WC), a derék és a csípő aránya (WHR) és a derék/magasság arány (WHtR) [5]. Egy korábbi szisztematikus áttekintés kimutatta, hogy a WHtR hasi elhízás indexeként jobb előrejelző volt a BMI-nél és a WC-nél a cukorbetegség, a diszlipidémia, a magas vérnyomás és a CVD szempontjából mindkét nemnél különböző nemzetiségű populációkban [6]. A WHtR lehet a korai egészségügyi kockázatok egyszerűbb és jobb előrejelzője [7,8,9]. Ezért hatékony a BMI és a WHtR használata az általános elhízás és a központi elhízás meghatározására.

Számos tanulmány arról számolt be, hogy a BMI és a WHR [10,11,12], a testzsírszázalék [13, 14] és a WC [15,16,17] által meghatározott normális testsúlyú központi elhízás társult a CVD rizikófaktorokkal. Ezzel szemben volt néhány tanulmány a BMI és a WHtR által meghatározott normális testsúlyú központi elhízás és a CVD kockázati tényezők összefüggésére vonatkozóan [18,19,20]. Ezenkívül a legjobb tudomásunk szerint a japán lakosság körében végzett vizsgálatok nagyon korlátozottak voltak.

Ennek megfelelően a jelen tanulmány célja a BMI és a WHtR alapján osztályozott normál testsúlyú központi elhízás prevalenciájának vizsgálata volt, valamint a normális testsúly és a központi elhízás, valamint a CVD kockázati tényezők, különösen a magas vérnyomás, a dyslipidaemia és a cukorbetegség közötti összefüggések vizsgálata középső -korú japán felnőttek. Feltételeztük, hogy japán férfiaknál és nőknél a normál testsúlyú és központi elhízással rendelkezőknél nagyobb a CVD kockázati tényezők kockázata, mint a normál testsúlyúaknál, nincsenek központi elhízásuk vagy elhízásuk központi elhízás nélkül.

Mód

Tárgyak és beállítás

A vizsgálat alanyai 40-64 éves japán férfiak és nők voltak, akiket az All Japan Labor Welfare Foundation (Tokió), egy japán egészségügyi szolgáltató központ által biztosított időszakos egészségügyi vizsgálatoknak vetettek alá 2013 áprilisától 2014 márciusáig. Írásbeli, tájékozott beleegyezést kaptak az alanyoktól. A vizsgálati protokollt a Showa Egyetem Orvostudományi Karának Orvosi Etikai Bizottsága (jóváhagyási szám: 2132) és az All Japan Labor Welfare Foundation Etikai Bizottsága (jóváhagyási szám: 3-1-0004) hagyta jóvá.

Változók és mérésük

A japán kormány (Egészségügyi, Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium) által saját maga által kitöltött kérdőív segítségével, az önállóan kitöltött kérdőív segítségével, az egyes alanyoktól a következő információkat szerezték be: életkor, nem, dohányzási állapot (jelenlegi dohányos, ex - dohányzó, nem dohányzó), alkoholfogyasztás (napi, néha, nincs), és a fizikai aktivitás egyenlő a napi legalább 60 perces sétával (igen, nem).

A magasságot és a súlyt 0,1 cm-es, illetve 0,1 kg-os lépésekben mérték képzett személyzet. A BMI-t a tömeg (kg) és a négyzetmagasság (m 2) hányadosaként számítottuk ki. A WC-t a köldök szintjén 0,1 cm pontossággal mértük álló helyzetben [22]. A WHtR-t úgy számoltuk, hogy WC osztva volt magassággal. A vérnyomást ülő helyzetben egy automatizált készülékkel mértük (HEM-907, Omron, Kiotó, Japán).

A vizsgálati alanyokból vénás vérmintákat vettünk a nagy sűrűségű lipoprotein-koleszterin (HDL-C), az alacsony sűrűségű lipoprotein-koleszterin (LDL-C), a trigliceridek, a vércukorszint és a hemoglobin A1c (HbA1c) szintjének mérésére. A mintákat 4 ° C-os hűtőben tároltuk egy külső laboratóriumba (SRL, Tokió, Japán) történő szállítás céljából, és a kivételtől számított 24 órán belül megmértük. A HDL-C-t és az LDL-C-t direkt módszerrel, míg a triglicerid szintet enzim módszerrel (AU5400, BECKMAN COULTER, Brea, CA, USA) határoztuk meg. A vércukorszintet hexokináz módszerrel (AU5400, BECKMAN COULTER), míg a HbA1c szintjét latex agglutinációs módszerrel (JCA-BM9130, JEOL, Tokió, Japán) mértük.

A magas vérnyomást úgy definiálták, mint a szisztolés vérnyomás ≥ 140 Hgmm, a diasztolés vérnyomás ≥ 90 Hgmm, vagy a magas vérnyomás kezelésére szolgáló gyógyszerek szedése [23]. A diszlipidémia az LDL-C ≥ 140 mg/dl, a HDL-C 2 (elhízás) volt [27]. A WHtR-t a következőképpen osztottuk el: 2) kizártuk az elemzésből.

Statisztikai analízis

A négy csoport (NW, NWCO, OB és OBCO) jellemzőinek összehasonlítására Kruskal-Wallis tesztet vagy chi-négyzet tesztet alkalmaztunk az egyes nemek esetében. A nemek szerint rétegzett elemzés során logisztikus regressziós modellt alkalmaztak a hipertónia, a diszlipidémia és a cukorbetegség esélyek arányának (OR) és 95% -os konfidencia intervallumának (CI) kiszámításához. A modellben életkor, testsúly, dohányzási állapot, alkoholfogyasztás és fizikai aktivitás szerepelt a potenciális zavaró tényezők ellenőrzésében [19].

Ebben a tanulmányban a P 0,05 alatti értéket tekintettünk szignifikánsnak. Az összes adatot a JMP 13.0 verziójával elemeztük (SAS Institute Japan Co., Ltd., Tokió, Japán).

Eredmények

A 310 577 alany közül 310 498 vett részt ebben a vizsgálatban. E résztvevők közül 185 430 hiányzó adatot és 7905 alsúlyú résztvevőt (BMI 2) kizártak. Így összesen 117 163 résztvevőt (82 487 férfit és 34 676 nőt) elemeztek.

A WC mediánja magasabb volt a férfiaknál, mint a nőknél, míg a WHtR medián magasabb volt a nőknél, mint a férfiaknál (1. táblázat). Az NW, NWCO, OB és OBCO aránya 50,8%, 19,9%, 1,6% és 27,7% volt. Az arányok a férfiaknál 52,2%, 15,6%, 2,1% és 30,1%, a nőknél 47,6%, 30,2%, 0,3% és 21,8% voltak.

A BMI és WHtR szerint osztályozott négy csoport (NW, NWCO, OB és OBCO) jellemzőit a 2. táblázat tartalmazza a férfiak és a 3. táblázat a nők esetében. A hipertónia, a dyslipidaemia és a cukorbetegség prevalenciája az OBCO-ban a férfiaknál 48,9%, 68,9% és 16,2%, a nőknél 43,8%, 57,6% és 11,0% volt. A magas vérnyomás, a diszlipidémia és a cukorbetegség prevalenciája nemtől függetlenül magasabb volt az OBCO-ban, mint az ÉNy-ban, az NWCO-ban és az OB-ban. Az NWCO prevalenciája a férfiaknál 39,6%, 60,1% és 9,6%, a nőknél 31,0%, 48,4% és 3,6% volt. Az NWCO-ban szenvedő résztvevőknél a hipertónia, a dyslipidaemia és a cukorbetegség gyakoribb volt, mint az NW-ben szenvedők, nemtől függetlenül.

Ezután logisztikus regressziós elemzést végeztünk a nyers és korrigált OR-k kiszámítására a magas vérnyomás, a diszlipidémia és a cukorbetegség, valamint azok 95% -os CI-jének számítására mindkét nemnél (4. táblázat a férfiak és az 5. táblázat a nők esetében). Az NW-vel összehasonlítva a hipertónia (korrigált OR 1,58, 95% CI 1,51–1,65 férfiaknál; 1,55, 1,43–1,69 nőknél), dyslipidaemia (férfiaknál 1,84, 1,76–1,93; nőknél 1,85, 1,70–2,01) ), és a cukorbetegség (férfiaknál 1,83, 1,70–1,97; nőknél 3,11, 2,57–3,77) nőtt az OBCO-ban, nemtől függetlenül. Nyugat-északra hivatkozva a legmagasabb vérnyomás (magas vérnyomás) (férfiaknál 1,22, 1,17–1,27; nőknél 1,23, 1,16–1,31), diszlipidémia (férfiaknál 1,81, 1,74–1,89; nőknél 1,60, 1,52–1,69) és cukorbetegség (1,35), Férfiaknál 1,25–1,46; nőknél 1,60, 1,35–1,90) szignifikánsan növekedett az NWCO-ban.

Vita

Vizsgálatunkban a BMI és a WHtR kombinációjával meghatározott NWCO prevalenciája 19,9% volt. A prevalencia magasabb volt, mint Thaiföldön a bejelentett NWCO prevalencia (15,4%) [20], míg alacsonyabb volt, mint Dél-Afrikában (29,5%) [19]. Ennek egyik oka lehet a BMI-határérték különbsége. A thaiföldi vizsgálatban a határérték a BMI 2 volt, így az alsósúlyú alanyok bekerültek a normál súlyú csoportba. Sőt, a dél-afrikai vizsgálatban a WC mérésének módszere eltér a jelen vizsgálatétól. A WC-t ebben a vizsgálatban a köldök szintjén álló helyzetben mértük [20], míg a dél-afrikai vizsgálatban az alsó bordahatár és a csípőcsík közötti legszűkebb pont szintjén mértük [19]. Ezért a BMI-határérték és a WC-mérés módszerének különbségei befolyásolhatják az NWCO prevalenciáját.

Jelen tanulmányban az NWCO prevalenciája magasabb volt a nőknél, mint a férfiaknál (30,2% vs. 15,6%). Az eredmény egyik lehetséges magyarázata az lehet, hogy ebben a tanulmányban a normál testsúly aránya magasabb volt a nőknél, mint a férfiaknál (77,8% vs. 67,8%), a nőknél pedig a központi elhízás aránya magasabb, mint a férfiaknál ( 52,0% vs. 45,7%). Az az eredmény azonban, hogy a nőknél magasabb volt az NWCO előfordulása, mint a férfiaknál, nem egyezik a korábbi vizsgálatokkal [18, 22]. Jövőbeni vizsgálatokra lesz szükség az NWCO prevalenciájában előforduló nemi különbségek tisztázásához.

A központi elhízással járó normál testsúly a CVD kockázataival, például a magas vérnyomással, a diszlipidémiával és a cukorbetegséggel járt ebben a vizsgálatban; a magas vérnyomás, a diszlipidémia és a cukorbetegség OR-i szignifikánsan megnőttek az NWCO-ban, valamint az OBCO-ban az NW-hoz képest, nemtől függetlenül. Ezek az eredmények összhangban voltak a korábbi vizsgálatokkal [18, 20, 30]. Jelen tanulmány azt javasolta, hogy a CVD kockázati tényezőinek azonosításában megfelelőbb lenne az intézkedések kombinációjának használata, ideértve az általános elhízás és a központi elhízás mértékét. Így a jelen tanulmány megállapításai azt sugallják, hogy az NWCO-sokat át kell szűrni, mint az OBCO-t. Mivel ezek az NWCO-ban szenvedő egyének normális testsúlyúak, nevezetesen nem túlsúlyosak/elhízottak, általában nem kapnak megfelelő egészségügyi oktatást és azonnali beavatkozást a CVD kockázati tényezőinek megelőzésére. Ezenkívül egy korábbi tanulmány arról számolt be, hogy a WHtR és a BMI függetlenül kapcsolódik a CVD kockázatához [31]. Ezért fontos elvégezni az NWCO szűrését a BMI és a WHtR kombinációjával [7,8,9], és aktívan be kell avatkozni a CVD kockázatok, például a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a diszlipidémia megelőzésére.

Legjobb tudomásunk szerint ez az első tanulmány, amely a normális testsúly prevalenciáját és a központi elhízást vizsgálja, valamint a normál testsúly és a központi elhízás közötti összefüggéseket vizsgálja BMI és WHtR, valamint CVD kockázati tényezők (különösen magas vérnyomás, diszlipidémia és cukorbetegség) alapján. ) középkorú felnőtteknél Japánban. A jelen tanulmány erőssége a nagy mintaméret (több mint 110 000 résztvevő) volt, ami hozzájárult a véletlenszerű hibák csökkenéséhez. Ezenkívül a tanulmányban résztvevők magasságát, súlyát és WC-jét képzett technikusok mérték, és ezeket az antropometrikus változókat használták az elhízás és a központi elhízás meghatározására. Ezzel szemben a jelen tanulmány néhány korlátozását meg kell jegyezni. Először a jelen tanulmányban nem kapott potenciális zavaró tényezők befolyásolhatták a vizsgálat eredményeit. Nem gyűjtötték például az étrendi bevitelről [32] és a társadalmi-gazdasági helyzetről [16] szóló információkat, amelyekről beszámoltak, hogy összefüggenek a CVD kockázati tényezőivel. Másodszor, a tanulmány megtervezése keresztmetszetű volt, ami megnehezíti az oksági összefüggések vizsgálatát. Ezért az ok-okozati összefüggés megállapításához további vizsgálatokra lesz szükség, ideértve a prospektív vizsgálatokat is.

Következtetések

Összefoglalva, a jelen tanulmány kimutatta, hogy a központi elhízással járó normális testsúly összefügg a CVD kockázati tényezőivel, például hipertóniával, diszlipidémiával és cukorbetegséggel, a központi elhízás nélküli normál testsúlyhoz képest, nemtől függetlenül. Jelen eredmények azt sugallják, hogy a középsúlyos japán felnőtteknél a CVD megelőzése érdekében a normális testsúlyra kell koncentrálni, a központi elhízással, amelyet a BMI és a WHtR kombinációjával határoztak meg.

Az adatok és anyagok rendelkezésre állása

A tanulmányhoz felhasznált adatok ésszerű kérésre állnak rendelkezésre, és csak az All Japan Labor Welfare Foundation Etikai Bizottságának jóváhagyását követően.