A normál testtömeg, a központi elhízás és a hiperurikémia közötti összefüggések keresztmetszeti vizsgálata Japánban

Ez a cikk frissült

A cikk javítását a BMC Endokrin rendellenességek 2020 20: 26 című cikkében tették közzé

Absztrakt

Háttér

Számos tanulmány kimutatta, hogy a normális testsúly és a központi elhízás (NWCO) együtt járnak a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázati tényezőivel, mint például a magas vérnyomás, diszlipidémia és cukorbetegség. Az NWCO és a hyperuricemia kapcsolatát azonban nem vizsgálták részletesen.

Mód

Megvizsgáltuk az NWCO és a hiperurikémia közötti kapcsolatot 40–64 éves japán felnőttek körében, akiket 2013 áprilisa és 2014 márciusa között periodikus egészségügyi vizsgálatoknak vetettek alá. Az elhízást testtömeg-indexként (BMI) határozták meg, mint ≥25 kg/m 2, a központi elhízás pedig: derék-magasság arányként (WHtR) meghatározva ≥0,5. A résztvevőket az elhízás és a központi elhízás alapján a következő csoportokba soroltuk: normál testsúly (BMI 18,5–24,9 kg/m 2) anélkül (ÉN; WHtR 7,0 és ≥ 6,0 mg/dl férfiaknál és nőknél, ill. a hiperurikémia gyógykezelése. Az alkoholfogyasztást besorolták: igen (napi és alkalmi fogyasztás) és semmit (nincs alkoholfogyasztás). A hiperurikémia esélyarányait (OR) és 95% -os konfidencia intervallumokat (CI) logisztikai regressziós modell alkalmazásával számolták.

Eredmények

Elemeztük a 96 863 résztvevő (69 241 férfi és 27 622 nő) adatait. A hiperurikémia prevalenciája a férfiaknál és a nőknél 21,4, illetve 11,0%, az NWCO-val rendelkező résztvevőké pedig 15,6, illetve 30,0% volt. A hiperurikémia szempontjából beállított OR szignifikánsan nőtt az OBCO-ban az NW-hoz képest, nemtől függetlenül (férfiak: OR, 2,12; 95% CI; 2,03–2,21; nők: OR, 3,54; 95% CI, 3,21–3,90), és statisztikailag szignifikánsak voltak NWCO-ban NW-hoz képest (férfiak: OR, 1,44; 95% CI, 1,36–1,52; nők: VAGY, 1,41; 95% CI, 1,27–1,57). Az eredmények alkoholfogyasztástól függetlenül hasonlóak voltak.

Következtetések

Megállapítottuk, hogy az NWCO és az OBCO hiperurikémiával társult középkorú japán férfiaknál és nőknél. Normál testsúlyú, de központi elhízással rendelkező középkorú japán felnőtteket a BMI és a WHtR kombinációjával kell átvilágítani, és oktatni kell a hiperurikémia megelőzéséről.

Háttér

A hiperurikémia a köszvény [1], a magas vérnyomás, a krónikus vesebetegségek, a pangásos szívelégtelenség, a metabolikus szindróma, a 2-es típusú diabetes mellitus és a szív- és érrendszeri betegségek (CVD) fokozott kockázatával jár [2]. Ezért a hiperurikémia megelőzése fontos közegészségügyi kérdés.

Számos tanulmány társította a normális súlyt a központi elhízással (NWCO), amelyet a testtömeg-index (BMI) és a derék-magasság arány (WHtR) határoz meg, valamint a magas vérnyomás, a diszlipidémia és a cukorbetegség CVD kockázati tényezőivel [3, 4]. Ezenkívül az NWCO a metabolikus szindróma szignifikánsan magasabb kockázatával jár [5]. Így a központi zsíreloszlás mértékének mérése fontosnak tűnik az egészségügyi kockázatok korai felismerése szempontjából, még normál testsúlyú (NW) egyének körében is [6]. Az NWCO és a hyperuricemia közötti kapcsolatok azonban továbbra is homályosak.

Jelen tanulmány célja az NWCO és a hyperuricemia közötti összefüggések meghatározása középkorú japán felnőttek körében. Feltételeztük, hogy a japán férfiak és nők nagyobb kockázatot jelentenek a hiperurikémiára, ha NWCO-val rendelkeznek, mint NW-vel.

Mód

Résztvevők

Ez a tanulmány keresztmetszeti vizsgálat volt, amely az adatokat felhasználta (n = 310 577) japán férfiaktól és nőktől, akiket az All Japan Labor Welfare Foundation (Tokió) részéről időszakos egészségügyi vizsgálatoknak vetettek alá 2013 áprilisa és 2014 márciusa között. A felvételi kritériumok 40–64 évesek voltak, és azok, akik hozzájárultak a részvételhez ez a tanulmány. A kizárási kritériumok azok voltak, akiknek hiányoztak az adataik, és akik alacsony súlyúak (BMI 2).

310 577 közül 310 498 egyén vállalta, hogy részt vesz ebben a tanulmányban, 205 730 hiányzó adatot és 7905 alsúlyú személyt kizártunk. Így 96 863 résztvevő (69 241 férfi és 27 622 nő) adatait elemeztük.

Az érintett személyektől írásos tájékoztatáson alapuló beleegyezést kaptak a vizsgálatban való részvételre és az öntelt adataik közzétételére. A Showa Egyetem Orvostudományi Karának Orvosi Etikai Bizottsága (jóváhagyási szám: 2132) és az All Japan Labor Welfare Foundation Etikai Bizottsága (jóváhagyási szám: 3-1-0004) jóváhagyta a vizsgálati protokollt.

Változók és mérések

A következő információkat gyűjtöttük minden résztvevőtől a Japán Egészségügyi, Munkaügyi és Jóléti Minisztérium által specifikus egészségügyi vizsgálatokra ajánlott önadagoló kérdőív segítségével [7]: életkor, nem, alkoholfogyasztás (napi, alkalmanként, nincs), dohányzási állapot ( jelenlegi, korábban füstölt, soha nem dohányzott), és a fizikai aktivitás legalább 60 perces sétával egyenértékű (igen/nem). Az alkoholfogyasztást besorolták: igen (napi és alkalmi fogyasztás) és nem (nem alkoholfogyasztás) [8].

A képzett személyzet 0,1 cm-es, illetve 0,1 kg-os lépésekben mérte meg a résztvevők magasságát és súlyát, a BMI-t pedig a testtömeg (kg) és a négyzetmagasság (m 2) hányadosaként számolták ki. A derék kerületét (WC) függőlegesen állva 0,1 cm pontossággal mértük a köldök szintjén [6]. A WHtR-t úgy számoltuk, hogy WC osztva volt magassággal. A vérnyomást ülve HEM-907 automatizált eszközzel mértük (Omron Corporation, Kiotó, Japán).

Egy korábbi tanulmánynak [9] megfelelően OB-t és NW-t határoztunk meg, amelyek BMI ≥25, illetve 18,5–24,9 kg/m 2. Ezenkívül a CO jelenlétét és hiányát WHtR-ként ≥0,5 és 7,0 mg/dl férfiaknál, vagy nőknél ≥ 6,0 mg/dL-t határozták meg, vagy hiperurikémia miatt orvosi kezelés alatt álltak, amely kizárólag a szérum húgysavszintjén alapult [13 14,15,16]. A szérum húgysavszintje alacsonyabb a nőknél, mint a férfiaknál, mert a női hormonok csökkentik őket [17, 18]. Ezeket a határértékeket választottuk meg, mivel ezeket általában klinikai laboratóriumokban használják, és a hiperurikémia meghatározására a metabolikus szindróma és a CVD kimenetelével kapcsolatban korábbi tanulmányokban javasolták [13,14,15,16, 19]. A HDL-C-t és az LDL-C-t egyaránt közvetlen módszerrel határoztuk meg, és a triglicerideket enzimatikus módszerrel (AU5400; Beckman Coulter) mértük. A diszlipidémia meghatározása LDL-C ≥ 140 mg/dl, HDL-C volt

Eredmények

Az 1. táblázat bemutatja a vizsgálatban résztvevők jellemzőit, akik átlagosan 50,4, illetve 50,6 évesek voltak a férfiak és a nők esetében. Azt jelenti, hogy a szérum húgysavértékei és a hiperurikémia prevalenciája magasabb volt a férfiaknál, mint a nőknél (6,1 vs. 4,6 mg/dl és 21,4% vs. 11,0%). A férfiak és nők közötti NWCO aránya 15,6, illetve 30,0% volt, az alkoholt fogyasztó férfiaké és nőké pedig 73,2, illetve 46,3% volt.

A 2., illetve a 3. táblázat bemutatja a hiperurikémiában és normouricémiában szenvedő férfiak és nők jellemzőit. A különbségek statisztikailag szignifikánsak voltak az elhízás jellege és a hiperurikémia között férfiaknál és nőknél. A hiperurikémiában és a normouricémiában az OBCO előfordulása a férfiaknál 43,3 és 26,7%, a nőknél 44,8 és 19,1% volt. A hipertónia prevalenciája 45,2, illetve 35,3% volt a hiperurikémiában és normouricémiában szenvedő férfiaknál, illetve 43,8, illetve 28,4% a hiperurikémiában, illetve normurikémiában szenvedő nőknél. A diszlipidémia a hyperuricémiás és normouricemiás férfiaknál 66,0 és 51,1% volt, a hyperuricémiás és normouricemiás nőknél 60,7 és 41,0%. A hiperurikémiás és normouricémiás férfiak körében a cukorbetegség prevalenciája 7,2 és 9,5% volt, míg a hiperurikémiás és normouricémiás nőknél 8,0 és 3,6% volt. Sőt, a szokásos módon alkoholt fogyasztók aránya magasabb volt mind hiperurikémiás férfiaknál, mind nőknél.

A 4. és 5. táblázat a nyers és a korrigált OR-t és a 95% -os CI-t mutatja a hiperurikémiára a férfiak, illetve a nők körében. A hiperurikémia szempontjából kiigazított OR szignifikánsan megnőtt az OBCO-ban szenvedő férfiaknál és nőknél az NW-vel összehasonlítva az életkor, az életmódbeli tényezők, a magas vérnyomás, a diszlipidémia és a cukorbetegség kiigazítása után (OR, 2,12; 95% CI, 2,03–2,21 és OR, 3,54; 95% Cl, 3,21–3,90, ill. A hiperurikémia esetén jelentkező OR szintén szignifikánsan növekedett az NWCO-ban szenvedő férfiaknál és nőknél az NW-vel összehasonlítva (OR, 1,44; 95% CI, 1,36–1,52 és OR, 1,41; 95% CI, 1,27–1,57). Az alkoholfogyasztás alapján rétegzett alcsoportok elemzése megállapította, hogy a hiperurikémia szempontjából az OR szignifikánsan megnőtt az alkoholt fogyasztó OBCO-ban szenvedő férfiak és nők körében (OR, 1,95; 95% CI, 1,86–2,05 és OR, 2,94; 95% CI, 2,59–3,35, illetve azok között, akik nem (OR, 3,27; 95% CI, 2,97–3,60 és OR, 5,29; 95% CI, 4,50–6,22), az ÉNy-hoz képest. A hiperurikémia esetén az OR statisztikailag szignifikáns volt az alkoholt fogyasztó NWCO-s férfiaknál és nőknél (OR, 1,42; 95% CI, 1,34–1,51 és OR, 1,25; 95% CI, 1,09–1,42), azokhoz képest, akik nem fogyasztottak alkohol (OR, 1,56: 95% CI, 1,36–1,78 és OR, 1,85; 95% CI, 1,55–2,21, ill. Ezek az eredmények az életkor, az életmódbeli tényezők, a magas vérnyomás, a diszlipidémia, a cukorbetegség és a becsült glomeruláris filtrációs ráta kiigazítása után is fennmaradtak.

Vita

Jelen tanulmány középkorú japán felnőttek NWCO és hiperurikémia összefüggéseit vizsgálta. Megállapítottuk, hogy a hiperurikémia szignifikánsan társult az NWCO-val és az OBCO-val, összehasonlítva az NW-vel rendelkező férfiakkal és nőkkel. Az eredmények alkoholfogyasztástól függetlenül hasonlóak voltak.

Az átlagos szérum húgysavérték magasabb volt a férfiaknál, mint a nőknél. Számos tanulmány vizsgálta a szérum húgysavszintjét japán felnőtteknél. A jelentett szérum húgysavszint férfiaknál és nőknél 6,2 és 4,4 mg/dl [14], 5,9 és 4,2 mg/dl [15], 6,5 és 4,7 mg/dl [16], valamint 6,0 és 4,5 mg/dl [ 22]. Ezért a magasabb szérum savszintek megállapítása férfiaknál hasonló volt ezekhez a megállapításokhoz.

Az OBCO mellett az NWCO is szignifikánsan társult a hyperuricémiával az NW-hez képest. Egy korábbi japán tanulmány megállapította, hogy a NWCO-ban szenvedő férfiaknál az NW-vel összehasonlítva az NW-vel összehasonlítva szignifikánsan megnövekedett OR (95% CI) emelkedett, a nőknél azonban nem: 1,43 (1,15–1,76) és 2,20 (0,36–33,35) [6]. Megállapítottuk, hogy az NWCO a hyperuricemia kockázatával társult az NW-vel összehasonlítva, nemtől függetlenül. Ezenkívül a WC és a húgysavszintek pozitív összefüggést mutattak az NW és az NWCO csoportban, nemtől függetlenül (férfiak, r = 0,19; P

Következtetések

Ez a tanulmány kimutatta, hogy ÉNy-i lét, de CO-val, és általában elhízott, hiperurikémiával társult a középkorú japán férfiak és nők körében. Ezek a megállapítások azt sugallják, hogy az NWCO-ban szenvedő középkorú japán férfiakat és nőket a BMI és a WHtR kombinációjával kell azonosítani, majd a hiperurikémia megelőzéséről kell oktatni.

Az adatok és anyagok rendelkezésre állása

A tanulmány adatai csak ésszerű kérésre és az All Japan Labor Welfare Foundation Etikai Bizottságának jóváhagyásával állnak rendelkezésre.