Az elhízás pszichológiai következményei: A súly torzítása és a testkép túlsúlyos és elhízott fiataloknál

Szerkesztőségek

  • Teljes cikk
  • Ábrák és adatok
  • Hivatkozások
  • Idézetek
  • Metrikák
  • Újranyomtatások és engedélyek
  • PDF

Absztrakt

Az elmúlt évtizedekben a túlsúly és az elhízás gyakorisága jelentősen megnőtt. Míg széles körben dokumentálták, hogy a gyermekkori elhízás számos negatív egészségügyi következménnyel jár, és számos kampány a gyermekek fizikai aktivitásának növelésére és az egészséges táplálékválasztásra összpontosított, kevesebb kutatás foglalkozott a gyermekkori elhízás negatív pszichológiai következményeivel, nevezetesen a testtel képzavar. Ez a cikk a túlsúlyos/elhízott gyermekek testképzavarával, a pszichés rendellenességek és a gyermekkori túlsúly/elhízás kíséretével, valamint a túlsúlyos és elhízott fiatalok testképzavarához kapcsolódó tényezőket vizsgálja. Ezenkívül a szerzők bemutatják a túlsúlyos/elhízott fiatalok testképzavarainak kezelésére és megelőzésére vonatkozó kutatásokat, és megvitatják a kutatás, a megelőzés és az érdekképviselet lehetséges jövőbeli irányait.

teljes

A súly torzítása és a testkép túlsúlyos és elhízott fiataloknál

Testkép

A testkép az egyén saját megjelenésének szubjektív értékeléseként definiálható (Thompson et al., 1999). A testképzavarral küzdő egyének gyakran elégedetlenséget tapasztalnak súlyukkal és/vagy testformájukkal (Smolak & Thompson, 2009). A kutatások azt mutatják, hogy a kisgyermekek súlyproblémákról és a test elégedetlenségéről számolnak be (Ricciardelli & McCabe, 2001; Smolak és Levine, 2001), és ezek az aggodalmak már az óvodás korban nyilvánvalóak lehetnek (Smolak, 2004).

A test elégedetlensége számos egészségtelen étkezési rendellenességhez kapcsolódott, például fogyókúrához, étkezés elhagyásához, böjthöz, önálló hányáshoz, valamint fogyókúrás tabletták vagy hashajtók használatához (Neumark-Sztainer et al., 2006). A test elégedetlensége alacsony önértékeléssel és depresszióval is összefügg, főleg túlsúlyos vagy elhízott fiataloknál (Heinberg & Thompson, 2009; Smolak & Thompson, 2009; Stice & Bearman, 2001).

Széles körben bebizonyosodott, hogy a testtel szembeni elégedetlenség nagyobb a túlsúlyos/elhízott gyermekeknél az átlagos méretű társaikhoz képest (lásd Heinberg & Thompson, 2009; Ricciardelli és McCabe, 2001; Wardle & Cook, 2005). Ezek a megállapítások már 6 éves gyermekeknél is nyilvánvalóak (Tanofsky-Kraff et al., 2004). Egy tanulmány megállapította, hogy mind a nem, mind a faj/etnikai hovatartozás kontrollálásakor a súlycsoport volt a legerősebb előrejelző a test elégedetlenségére a 4. – 6. Osztályosok körében (Xanthopoulos et al., 2011). Más kutatók arról is beszámoltak, hogy ez különösen hangsúlyos a túlsúlyos/elhízott lányok esetében (McCabe & Ricciardelli, 2005; Stice, 2002; Thompson és mtsai, 2007). Először a testkép és a változók, például a depresszió, az önbecsülés és a rendellenes étkezés közötti összefüggések rövid áttekintésével kezdjük a túlsúlyos és elhízott mintákat, majd rátérünk a súly torzításának és a testképnek a konkrét kérdésére.

A testkép és a kapcsolódó jellemzők a túlsúly és az elhízás szempontjából

A szakirodalom átfogó áttekintése azt mutatja, hogy a túlsúlyos/elhízott gyermekek jelentősen nagyobb valószínűséggel számolnak be a test magas szintű elégedetlenségéről (Heinberg & Thompson, 2009; Smolak és Thompson, 2009). Ezenkívül az elhízás a negatív pszichoszociális következmények fokozott kockázatához kapcsolódik, amelyek szintén hozzájárulhatnak a testképhez. Ilyen következmények például az alacsony önértékelés, a depresszió, a test elégedetlensége és a rendezetlen étkezés. A következő szakasz röviden összefoglalja a jelenlegi kutatásokat, amelyek a súlyállapot és ezen pszichoszociális tényezők közötti kapcsolatra összpontosítanak (Thompson, 2004).

Önbecsülés

Prospektív tanulmányok azt találták, hogy az adipozitás valóban megjósolja az alacsony önértékelést a jövőben (Hesketh et al., 2004; Tiggemann, 2005), jelezve, hogy a túlsúlyos/elhízott gyermekek fokozottan veszélyeztetettek lehetnek az alacsony önértékelés szempontjából a jövőben. Puhl és Latner (2007) azt feltételezték, hogy az olyan változók, mint a súlyokkal kapcsolatos ugratások a társaktól, a szülők által gyakorolt ​​súlyokkal kapcsolatos kritikák és a külső kontroll meggyőződései (azok a gyermekek, akik úgy gondolják, hogy súlyuk meghaladja az ellenőrzésüket) befolyásolhatják az elhízás és az önellátás kapcsolatát. becsülés. Ezért lehet, hogy nem súlyállapot, önmagában, ami befolyásolja az önbecsülést, hanem a súlyállapothoz kapcsolódó társadalmi tényezők, amelyek hozzájárulhatnak a túlsúlyos és elhízott fiatalok alacsony önértékeléséhez. Összességében a megállapítások azt mutatják, hogy az önbecsülés mérsékelten korrelál a súlyállapottal, azonban ez a kapcsolat inkonzisztens a vizsgálatok során (Wardle & Cooke, 2005). Ezért indokolt további önértékelést és elhízást vizsgáló kutatás.

Depresszió

Az önbecsülés és az elhízás kutatásához hasonlóan a depresszió és az elhízás kapcsolatát vizsgáló kutatás vegyes eredményeket mutat. Egyes kutatók beszámoltak arról, hogy kevés összefüggés van a súlyállapot és a depresszió kockázata között (Brewis, 2003; Wardle és mtsai, 2006), míg más kutatók bebizonyították, hogy a depresszió szintje megjósolja a jövőbeli elhízást (Goodman & Whitaker, 2002; Richardson és mtsai, 2003) ). Ringham és mtsai. (2009) jelentése szerint „a gyermekek depressziója és elhízása közötti kapcsolat a minta jellegétől, a gyermek elhízás mértékétől és egyéb tényezőktől függ” (117. o.). Ezért jövőbeni kutatásokra van szükség annak megállapításához, hogy valóban létezik-e ilyen kapcsolat, valamint a kapcsolat irányultsága.

Rendezetlen étkezési magatartás

A súly megbélyegzése, a súlyhoz kapcsolódó ugratás, testkép, pszichológiai következmények

Az irodalom kimerítő áttekintése során Puhl és Latner (2007) azzal érvelnek, hogy a súly stigmatizálása és ugratása hozzájárul a testkép sok fenti összefüggéséhez vagy annak a túlsúly és az elhízás esetén. A súly megbélyegzése elfogultsághoz, előítéletekhez és elutasításhoz vezethet, elsősorban a súlycsoport alapján. Különösen a gyermekek érzékenyek a társadalmi nyomásra a megbélyegzés vékony ideális és társadalmi következményei miatt (Puhl & Latner, 2007).

A megbélyegzés és a társadalmi marginalizáció mellett a túlsúlyos és elhízott fiatalok is fokozottan veszélyeztetettek a súlygal kapcsolatos kötekedések és zaklatások miatt (Haines & Neumark-Sztainer, 2009). A testtömeggel kapcsolatos ugratás a testkép elégedetlenségéhez, az étkezési rendellenességekhez, az alacsony önértékeléshez és az olyan negatív pszichológiai következményekhez kapcsolódik, mint a depresszió és az öngyilkossági gondolatok (Eisenberg et al., 2003; Haines et al., 2006; Menzel et al., 2010). Ezenkívül a kovariancia-struktúra modellezésével azt találták, hogy a kinézetével való ugratás hozzájárulhat a rossz testképhez és a rendezetlen étkezéshez (Thompson et al., 1995; van den Berg et al., 2002). A túlsúlyos és elhízott gyermekek nemcsak súlyukkal járó megbélyegzést tapasztalnak társaiktól; kutatások szerint a szülők és a pedagógusok is támogatják a gyermekekkel szembeni negatív sztereotípiákat (Puhl & Latner, 2007). Tekintettel arra, hogy az elhízás prevalenciája az elmúlt évtizedekben drámai módon növekedett (Ogden et al., 2006), valószínű, hogy a súly megbélyegzése és az azt követő következmények is fokozódtak (Puhl & Latner, 2007).

Eisenberg és mtsai. (2003) azt találta, hogy azok a serdülők, akik mind a családtagok, mind a társak súlyával kapcsolatos ugratásról számoltak be, szignifikánsan alacsonyabb pontszámot jelentettek az önértékelés, a depresszió és az öngyilkossági gondolatok terén. Érdekes módon a BMI nem volt szignifikánsan társítva egyik változóval sem, ha kontrollálták a súlyhoz kapcsolódó ugratásokat. A tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a tényleges testtömeg kevésbé kapcsolódik ezekhez az eredményváltozókhoz, míg a testtömeg körüli ugratás hozzájárulhat az alacsony önértékeléshez és a depressziós tünetek magasabb szintjéhez. Eisenberg és mtsai. 5 éven keresztül követte a mintáját, és beszámolt arról, hogy az 1. ugratás az önértékelés és a depressziós tünetek szintjét jósolta meg a 2. időpontban (Eisenberg és mtsai, 2006).

A testképzavar és a súly megbélyegzésének kezelése és megelőzése túlsúlyos/elhízott fiataloknál

Számos kezdeményezést hajtottak végre oktatási, klinikai és közösségi környezetben a túlsúly/elhízás felmérésére, kezelésére és megelőzésére; azonban kevés kutatás foglalkozott a súlyt megbélyegzés és ugratás csökkentésére tervezett stratégiákkal. Tekintettel arra, hogy a kötekedés és a megbélyegzés kimutatták, hogy hozzájárul számos negatív pszichológiai következményhez, „nagy szükség van a beavatkozásokra, amelyek célja a) mások súlya megbélyegzésének csökkentése és (b) a súlyt megbélyegzésnek kitett túlsúlyos személyek támogatása” ( Haines és Neumark-Sztainer, 2009, 87. o.).

A súly megbélyegzésének csökkentését vagy megakadályozását célzó beavatkozások

A tömeges megbélyegzés csökkentésére használt egyik technika a társadalomban létező negatív sztereotípiák megcélzása. Az attribúcióelmélet szerint a túlsúlyos/elhízott egyénekkel szembeni attitűd pozitívabb lenne, ha a problémát az egyén befolyásán kívülinek tartják (Weiner et al., 1988). Ezért, ha az egyének úgy gondolják, hogy a túlsúly/elhízás kívül esik az ember kezén, nem támogathatják az elhízott egyének negatív meggyőződését. Egy tanulmány megvizsgálta a gyermekek orvosi információkkal történő ellátásának hatását az elhízás okainak magyarázatára (Bell & Morgan, 2000). A kutatók azt találták, hogy ezen információk bemutatása csökkentette a súly megbélyegzését a fiatalabb gyermekeknél, de az idősebb gyermekeknél nem. Anesbury és Tiggemann (2000) megállapította, hogy azok a gyerekek, akik egy 10 perces előadást hallgattak a testméret kontrollálhatatlanságáról, arról számoltak be, hogy az elhízás nincs az egyén ellenőrzése alatt; a beavatkozás azonban nem csökkentette a súly megbélyegzésének szintjét. Bár számos tanulmány beépítette az attribúcióelmélet összetevőit az intervenciós erőfeszítéseikbe (Anesbury & Tiggemann, 2000; Bell & Morgan, 2000), ezek a beavatkozások nem csökkentették jelentősen a súlyhoz kapcsolódó ugratásokat és megbélyegzéseket. A hosszú távú beavatkozások sikeresebbnek bizonyulhatnak (Haines & Neumark-Sztainer, 2009); ezért további kutatásokra van szükség.

Az étkezési rendellenességek tudatosítása és megelőzése (EDAP) által kidolgozott egyik beavatkozási program életnagyságú bábokat használt fel, hogy az általános iskolás gyerekeket olyan témákkal ismertesse meg, amelyek a különböző testméretek elfogadásával, a pozitív testképpel és az étellel kapcsolatos egészséges hozzáállással kapcsolatosak (Irving, 2000). A programban résztvevő gyermekek egy vagy több bábelőadást (egyet a K – 3. Osztályos és kettőt a 4–5. Osztályos gyermekek számára) néztek meg, amelyet egy klinikai pszichológus írt. A forgatókönyvek foglalkoztak a testméret elfogadásával, a fogyókúrával és a negatív következményekkel, amelyek a társaiknak a súlyuk vagy alakjuk miatt való ugratásáról szóltak. Az előadás (ok) után a gyerekek időt kaptak arra, hogy kérdéseket tegyenek fel, amelyekre a tényleges bábfigurák válaszoltak. A tanárokat oktatási információkkal és nyomon követési tevékenységekkel is ellátták a diákok számára. Az EDAP bábprogram hatékonyságának mérésére készült tanulmányban Irving (2000) megállapította, hogy a program valóban növelte a különféle testméretek elfogadását, és hogy a gyerekek megtanulták, hogy a test alakjával és méretével való ugratás bántó. Míg a program hatása kedvezőnek tűnik, további kutatásokra van szükség a hosszú távú eredmények értékeléséhez.

Haines és munkatársai (2006) egy nagyon fontos gyerekek (VIK) címmel iskolai alapú intervenciós programot fejlesztettek ki, amelyben a súly megbélyegzését és az egészséges testsúlyú viselkedést célozták meg az általános iskolás gyermekek körében. A program a következőket tartalmazta: családi ismeretterjesztés (családi éjszakák, képeslapok és szülő-tanár éjszakák), iskolai ismeretterjesztés (az iskola személyzetének oktatása a testsúlyos kötekedésről és az iskolában végrehajtott ugratás nélküli kampány), egy iskola utáni iskola (szerepjátékok és a kiscsoportos megbeszélések középpontjában a kötekedés állt) és egy színházi produkció (a gyerekek közösen létrehoztak egy színdarabot, amely személyes ugratásra épül). A VIK program hatékonyan csökkentette a súlygal kapcsolatos ugratás mértékét a beavatkozásban részesülő iskolában. A kísérleti tanulmány összehasonlította az intervenciós iskolát egy kontroll iskolával, és az eredmények azt mutatták, hogy az intervenció csökkentette a súly megbélyegzés szintjét az intervenciós iskolában. További kutatások szükségesek nagyobb számú iskolával annak megállapítására, hogy ez a beavatkozás sikeres-e, és fenntarthatók-e hosszú távú eredmények. A kezdeti eredmények pozitívak, és alátámasztják azt a gondolatot, hogy a hatékony beavatkozásoknak tartalmazniuk kell az egyéni, a családi és az iskolai elemeket (Haines et al., 2006).

Puhl és Latner (2007) szintén beavatkozásokat javasol a tanároknak, a szülőknek és a gondozóknak, valamint olyan beavatkozásokat, amelyek célja a zsírellenes elfogultság kezelése a meglévő iskolai tantervben, amelynek célja a sokszínűség és az elfogultság kérdéseire összpontosítani.

A gyermekkori elhízás megelőzése és a súly megbélyegzésének szerepe

Következtetések és jövőbeni irányok a kutatásban, a kezelésben és az érdekképviseletben

Bár a kutatások egyértelműen jelezték, hogy a túlsúlyos/elhízott egyének felé jellemző megbélyegzés elterjedt, további kutatásokra van szükség a kötekedés és a megbélyegzés következményeinek megvizsgálására a gyermekeknél. Ezenkívül indokolt a kötekedés és a megbélyegzés csökkentésére és megelőzésére összpontosító kutatás. Puhl és Latner (2007) számos fontos területet azonosítanak a jövőbeli kutatások számára (lásd áttekintésükben a 2. táblázatot), és a témák példái között szerepel a megbélyegzés jellege/mértéke, a megbélyegzés forrásai, a megbélyegzés pszichoszociális következményei, az étkezés és más egészséggel kapcsolatos kérdések viselkedés és a megbélyegzés csökkentése.

A súlybélyegzésről és a kötekedésről kiderült, hogy a túlsúlyos/elhízott gyermekeknél számos negatív egészségi és pszichológiai következmény jár. Ezért a gyermekkori túlsúly/elhízás megelőzésének és kezelésének nem pusztán a súlycsökkenésre kell összpontosítania, hanem a test elégedettségére, az egészséges ételek és a testmozgás viselkedésére, valamint a test különböző formáinak elfogadására vonatkozó összetevőket kell tartalmaznia. Fontos az egyének, a családok, valamint az iskolai és egészségügyi személyzet oktatása, hogy az egészség nem a testsúlyon vagy a testméreten alapul, és hogy a súlybeli megkülönböztetés súlyos kérdés, amely jelentős figyelmet igényel.

Érdeklődési nyilatkozat: A szerzők összeférhetetlenségről nem számolnak be. A cikk tartalmáért és megírásáért egyedül a szerzők felelnek.