A piac liberalizációjának hatása a dohányzásra a Japan Tobacco Control-ban

A nők dohányzási gyakoriságának változásai a piaci liberalizáció előtt és után

Mivel ezek a tanulmányok különböző mintavételi módszereket és a dohányzási állapot különböző meghatározásait alkalmazták, eredményeiket nem lehet közvetlenül összehasonlítani. Mindazonáltal jelzik, hogy a kiskorúak körében magas a dohányzási arány.

Kevés tanulmány készült a dohányzási magatartásról az általános tanulók körében. A JKYB egyik tanulmánya azt mutatta, hogy nem volt szignifikáns különbség a valaha dohányzó gyermekek arányában az 1. osztálytól (6–7 éves korosztálytól az 5. évfolyamig (10–11 éves korig)) a férfi hallgatók között (8%, 11%, 16 %, 14% és 13%), de a 6. évfolyamos (11–12 éves) tanulók között jelentős különbség volt (22%). Nem volt szignifikáns különbség a női hallgatók között az 1. és 6. évfolyam között (4%, 6%, 5%, 7%, 5% és 9%).

Hatások a japán dohányiparra

A Japánban értékesített cigaretták száma folyamatosan nőtt az évszázad eleje óta, a második világháború kivételével: 20,9 milliárd 1920-ban, 65,2 milliárd 1950-ben, 303 milliárd 1980-ban és 334,7 milliárd 1995-ben.43 A legfrissebb adatok szerint hogy az értékesített cigaretták összlétszáma és a piacliberalizáció között jelentős kapcsolat van. Az összes eladott cigaretta száma évente csökkent 1982-től 1987-ig, majd az 1987-es piacnyitás után növekedésnek indult: 310 milliárd 1982-ben, 308 milliárd 1987-ben és 314 milliárd 1989-ben.43 Cigarettafogyasztás, dohánymennyiséggel mérve a megvásárolt cigaretták száma (és nem a cigaretták száma szerint) 1985 és 1988 között 1% -kal csökkent, de 1988-tól 1990-ig 3,6% -kal nőtt. Becsléseik szerint az egy főre eső cigarettafogyasztás 1991-ben körülbelül 10% -kal volt magasabb, mint a zárt piac esetében44.

A JT belföldi cigaretta-értékesítése 1987-ben jelentősen visszaesett, míg a külföldi dohányipari vállalatok értékesítése növekedett (4. ábra). Bár a JT folyamatosan vesztette piaci részesedését a külföldi verseny miatt, a JT cigarettaértékesítése volumene szerint stabil maradt. A teljes cigarettafogyasztás Japánban tehát a piac liberalizációjának eredményeként növekedett, 43 visszafordítva a japán cigarettaértékesítés 1987 előtti fokozatos csökkenő tendenciáját. A külföldi cigaretták versenyének veszélyére válaszul a JT 1987-ben hét új márkát vezetett be10, elsősorban a fiatal lakosságot, elsősorban a nőket és a serdülőket célozza meg. A JT emelte a hirdetési és promóciós tevékenységek mennyiségét és kifinomultságát is

A cigarettaértékesítés volumene Japánban 1982–1996.

Különböző rendeletek, rendeletek és önkéntes kódexek szabályozták a dohányipar reklámozási és promóciós tevékenységét Japánban.34 Bár a tömegtájékoztatásban nem volt hivatalos szabályozás a reklámozásról, a dohányreklámok mennyiségét a piac liberalizációja előtti erkölcsi szuvárság szabályozta. Mivel a JPMC-t közvetlenül (és a JT-t közvetetten) a Pénzügyminisztérium (MOF) felügyelte, és a japán dohányipar teljes MOF támogatással élvezte monopóliumát, informális megállapodás született a kormánnyal, hogy ne reklámozzon erősen a tévében, és ne célozza meg a fiatalokat nők és serdülők.16 A súlyos reklám- és promóciós tevékenységek azonban akkor kezdődtek, amikor az Egyesült Államok kereskedelmi képviselőjének sikerült meggyőznie a japán kormányt a reklámkorlátozások enyhítéséről.16 34 Az amerikai cigarettacégek kihasználták, hogy Japánban a leglazább hirdetési korlátozások vannak a világ; a három amerikai dohányipari vállalat, Philip Morris, RJ Reynolds és B & W 1990-ben egyedül Japánra költött reklámköltségvetésük kétharmadát és az ázsiai piacra szánt promóciós költségvetésük csaknem felét. Megduplázták reklámra és promóciós tevékenységek Japánban 1987-től 1990-ig.34

A három amerikai cigarettacég nagyban támaszkodott a televíziós reklámra, amelyet 1974 óta tiltottak az Egyesült Államokban. Mind az amerikai cigarettacégek, mind a televíziós spot reklámok, mind a televíziós műsorok hirdetéseinek volumene drámai módon megnőtt.18 19 36 Példa után a JT is növelte kiadásait a tévés reklámozásban, és a tévés reklámok összmennyisége megugrott 1989-ig, amikor az időbeli korlátozásokat bevezették (5A, B ábra). A folyóiratokban történő reklámozás szintén jelentős növekedést mutatott (5C. Ábra). A külföldi dohányipari vállalatok magazinokban történő reklámozásának volumene 1989-ben meredeken nőtt, és továbbra is magas.

Az önkéntes kódex megváltoztatása nemcsak a külföldi cigaretta forgalmazásának lehetőségeit bővítette, hanem megszüntette azt a korlátot is, amely a cigarettareklámot Japánban ellenőrizte. A JT és az Egyesült Államok dohányipari vállalatai is növelték a teljes hirdetési mennyiséget. A kormány monopóliumának idején jól működő reklámok laza ellenőrzése a verseny alatt komoly közegészségügyi fenyegetéssé vált. Következésképpen a japánokat sokkal több reklámnak tették ki a televízióban és a magazinokban, mint valaha. 18 19

A megnövekedett reklám- és promóciós tevékenységekkel kapcsolatos további szempont azok hatása a serdülőkre és a fiatal nőkre, akiket a dohányipar állítólag nem célzott meg. Az 1984. évi dohányipari vállalkozásról szóló törvény felszólította a dohányipart, hogy vegye figyelembe a reklám kiskorúakra gyakorolt hatását; a nyilatkozat azonban homályos volt, és a törvény nem tartalmazott konkrét iránymutatásokat és szankciókat. A TIOJ 1985-ben elfogadta a kiskorúak és nők megcélzásának korlátozásáról szóló önszabályozási kódexeket.43 Figyelembe véve azonban a reklámozás és a promóció jelentős hatását a nők és fiatalok dohányzási magatartására, 45 46 hihető, hogy a dohányipar agresszív reklám- és promóciós tevékenységei a dohányzás prevalenciájának növekedése ezekben a csoportokban.

A cigaretta-automaták mindenütt jelenléte egy másik jelentős tényező, amely hozzájárul a japán kiskorúak magas dohányzási arányához. Az automaták használatát Japánban felgyorsította a piac liberalizációja. Az automaták összértékesítése és az automaták száma is nőtt az elmúlt évtizedekben. Az automatákon keresztüli összes cigaretta-értékesítés 800 milliárd jen volt 1985-ben, 1406 milliárd jen 1990-ben és 1530 milliárd jen 1995-ben. 1995-ben Japánban az összes cigaretta-értékesítés 40% -át adták el az automaták által eladott cigaretták. 369 900 volt. cigarettát árusító automaták Japánban 1985-ben, 443 460 1990-ben és 498 800 1995-ben. Az automaták összes cigaretta-értékesítése jelentősen megnőtt az 1980-as évek második felében; az összes értékesítés körülbelül megkétszereződött 1985 és 1990 között (6. ábra) .38 43

Cigaretták árusító automatával Japánban 1975 és 1995 között.

Az automaták komoly problémát jelentenek a kiskorúak dohányzásának ellenőrzése szempontjából. A legújabb tanulmányok szerint a dohányzó serdülők több mint 70% -a cigarettát szerez az automatákból. 41 42 50 Az automaták a serdülők számára könnyebb hozzáférést biztosítanak a cigarettához, mint a kiskereskedelmi üzletek.51Az automaták jelentős hatása miatt a serdülők dohányzási viselkedésére Japán A Dohány Kiskereskedelmi Szövetséget 1995-ben arra kényszerítették, hogy állítsa be a 350 000 kültéri automatát, hogy ne működjenek 23 óra és 5 óra között. 52 Ugyanakkor a serdülő dohányosok csak 20% -a vásárol cigarettát ebben az időszakban, 43 ezért kétséges, hogy a rendelet hatékony.

Hatások a dohányzás ellenőrzésére Japánban

A piacliberalizáció váratlan mellékhatása a szervezett dohányzás-ellenőrzési mozgalom együttes fellépésének Japánban.

Az 1980-as években a tömegmédia sokkal több hírt hordozott a dohányzásról és az egészségről, mint valaha. A dohányellenes újságcikkek száma hirtelen megnőtt 1987 körül, amikor a piacliberalizációról a Parlamenti Diétán vitattak. Több politikus hozta az egészségügyi és a dohányzási kérdéseket a diéta elé, és rámutatott a piacliberalizáció lehetséges hatásaira, például a megnövekedett reklám- és promóciós tevékenységekre. Aggodalmukat fejezték ki a megnövekedett reklám- és promóciós tevékenységeknek a serdülők dohányzási viselkedésére gyakorolt hatása miatt is. Az 1988-ban Tokióban megrendezett hatodik dohányzás- és egészségkonferencia szintén lekötötte a média figyelmét. Az újságok gyakran foglalkoztak tudományos információkkal a dohányzás és a dohányzás visszaszorításának egészségügyi hatásaival kapcsolatban más országokban, például az Egyesült Királyságban és az Egyesült Államokban. Számos újság végzett felmérést a cigarettázással kapcsolatban.

A nem kormányzati szervezetek (NGO-k) dohányellenes tevékenysége, amely először az 1970-es években volt látható, az 1980-as években vált hangsúlyosabbá. Az 1988-as hatodik dohányzás- és egészségkonferencia jelentős civil szervezetek tevékenysége volt Japánban. Mivel a dohányzás okozta egészségügyi problémák súlyosságát a médián keresztül nyilvánosan hangsúlyozták, a dohányellenes csoportok kiterjesztették erejüket a társadalmi érdekek mozgósítására. A japán emberek kezdték látni a jövőjük fenyegetését, amelyet a piaci liberalizáció jelenthet; a média tudományos bizonyítékai legitimálták a különféle szervezetek és állampolgári csoportok dohányellenes tevékenységét.

A piac liberalizációjának hatásai a japán kormányon belül is megfigyelhetők voltak. Az Egészségügyi és Jóléti Minisztérium (MHW), amelyet a média és az állampolgári csoportok támogattak, aktívabb álláspontot kezdett kialakítani a dohányzás visszaszorítása felé. Az MHW 1987. október 16-án kiadott egy fehér könyvet a dohányzásról és az egészségről (amelyet 1993-ban módosítottak), amely a kormány által támogatott, a tudományos eredmények első átfogó áttekintése.4 37 Az MHW a civil szervezeteket is támogatta a dohányzás és az egészségügy hatodik világkonferenciájának összehívásában. . A fiatal nők és serdülők dohányzási arányának növekedése 1987-től kezdődően az MHW-t jobban foglalkoztatta az amerikai dohányipari vállalatok agresszív marketingje. 1994-ben létrehozta a Dohányzás-ellenőrzési Bizottságot, amelynek tagjai különböző ágazatokból és szervezetekből, köztük a JT-ből és a TIOJ-ból kaptak meghívást. A bizottság ajánlásokat fogalmazott meg a dohányzás visszaszorítására irányuló jövőbeni intézkedésekre

A MOF az 1980-as évek végéig inaktív volt, fenntartva azt az álláspontot, hogy a dohányzás egyéni választás kérdése. 1984-ben a MOF kihirdette a dohányipari vállalkozási törvényt a JPMC privatizációjával. Rendelkezései megegyeztek a dohánymonopóliumról szóló törvény (1886) által korábban kihirdetett rendelkezésekkel; megtiltotta a dohány árusítását és promócióját 20 évnél fiatalabb emberek számára, és előírta, hogy a dohányipar szigorúbb figyelmeztető címkéket tegyen minden egyes cigarettacsomagra, például: „Ne dohányozzon túl sokat, mert attól tart, hogy károsíthatja egészségét”. Az amerikai dohányipari vállalatok agresszív marketingjének jelentős befolyása miatt is aggódó MOF kidolgozta a dohánytermékek reklámozására vonatkozó iránymutatásokat a kiskorúak dohányzásának megakadályozása, valamint a dohányfogyasztás és az egészségi állapot közötti kapcsolat nyilvánosságra hozatala érdekében. Ezek az irányelvek felhatalmazták a MOF-ot arra, hogy ajánlásokat tegyen a „túlzott” reklámozással és promócióval kapcsolatban. Kevés bizonyíték van azonban arra, hogy ezek a homályos irányelvek, amelyeket szankciók nem támasztottak alá, hatékonyak lettek volna.

Más minisztériumok is aggodalmukat kezdték kifejezni a dohányügy miatt. Az oktatási minisztérium, komolyan aggódva a serdülők dohányzási magatartása miatt, azt javasolta, hogy a dohányzással kapcsolatos oktatást az 1990-es évek elején vonják be az iskolai tantervbe. A munkahelyi környezeti dohányfüst miatt aggódó Munkaügyi Minisztérium 1992-ben irányelveket hirdetett meg a munkaadók számára, hogy tegyenek intézkedéseket a füstmentes vagy részben füstmentes munkakörnyezet előmozdítása érdekében.43 53 A császári háztartás ügynöksége, válaszolva a polgárcsoportok gyakori kéréseire., abbahagyta a cigaretta használatát birodalmi ajándékként, ez a gyakorlat 1877-re nyúlik vissza.54 55 A Közlekedési Minisztérium megengedte a taxisoknak, hogy korlátozzák a dohányzást taxikban. A dohányzás, valamint a fiatalok és a nők körében egyre növekvő dohányzás minden eddiginél nagyobb figyelmet fordított a dohányzásra.

Időközben a magán- és állami vállalatok a nyilvános helyeken a nemdohányzást népszerűsítették, válaszul a fogyasztói igényekre. A Japan Railways növelte a nemdohányzó ülések arányát, az 1980-as összes szupergyors és gyorsvonat 0% -áról 1992-re 40% -ra.56 A tömegközlekedés számos más formája teljesen vagy részben megtiltotta a dohányzást az állomásokon; 1988-ban Tokió minden metróállomásán tilos volt a dohányzás.4 A belföldi járatokon a nemdohányzó helyek aránya az 1982-es 36% -ról 1988-ban az 50% -ra nőtt.57 58 A Japán AirLines 1990-ben minden két óránál rövidebb ideig tartó belföldi járaton megtiltotta a dohányzást.43 Néhány az önkormányzati önkormányzatok bevezették a dohányzók elkülönítését irodaházaikba.4 43

Az egyre növekvő társadalmi nyomás alatt a dohányipar fokozatosan megerősítette önkéntes szabályozási kódexét. 1985-ben a TIOJ önkéntes kódexeket hozott létre és korlátozta a dohányreklámot a televízióban 18 és 21 óra között. Az önkéntes kódexeket fokozatosan szigorították, amíg 1991-ben 5 és 10 54 óra között betiltották a televíziós reklámokat. hétköznapokon, és csökkentette a rádióban megjelenő hirdetések számát. 1995-ben a TIOJ további 28,6% -kal, a rádióhirdetések további 25,9% -kal csökkentette a televíziós és rádiós dohányreklámokat hétvégenként (5. ábra), és megállapodott abban, hogy 1998-ig az iskolák 100 m-es körzetében eltávolítják az óriásplakátokat, a Dohányzás-ellenőrzési Bizottság ajánlja.59

1997-ben az MHW először fehér könyvében kijelentette, hogy a dohányzás egészségügyi kérdés. 60 Új dohánybizottságot hozott létre, és számos ülést tartott a dohányzás elleni jövőbeni intézkedések megvitatására 1998-ban. A TIOJ végül eltávolított minden dohányreklámot a televízióban és a rádióban 1998 áprilisában, és megtiltotta az ingyenes dohányminták terjesztését, amelyet addig Japánban bárhol megengedhettek, kivéve az iskolák közelében.61 Az utóbbi időben az életbiztosító társaságok kedvezményeket kezdtek el a nemdohányzók számára, és mindhárom hazai légitársaság megtiltotta a dohányzást. az összes kereskedelmi utasszállítás.

Összefoglalva: a japán piac liberalizációjának nem szándékos következménye a dohányzás-ellenőrzési intézkedések megerősítése volt az elmúlt két évtizedben. Ugyanebben az időszakban a dohányzás Japánban fokozatosan átalakult az egyéni választás kérdéséből közegészségügyi kérdéssé.