A polietilénglikol elektrolitokkal és anélkül történő hatásosságának összehasonlítása székrekedésben: szisztematikus áttekintés és hálózati metaanalízis

Absztrakt

Háttér

A székrekedés kezelésére általában a polietilénglikolt használják, amely elektrolitokkal vagy anélkül is kapható. Az elektrolitok hozzáadása annak kezdeti fejlődéséhez nyúlik vissza, mint öblítő oldatok a gasztrointesztinális beavatkozások előkészítése céljából. Az elektrolitok polietilénglikolhoz való hozzáadásának klinikai haszna a székrekedés kezelésében nem ismert.

Ennek a szisztematikus áttekintésnek és a hálózati metaanalízisnek (NMA) célja az volt, hogy felmérje a (PEG + E) vagy elektrolit nélküli (PEG) polietilénglikol relatív hatékonyságát a funkcionális székrekedés kezelésében felnőtteknél.

Mód

Szisztematikus felülvizsgálatot végeztek randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatok azonosítására, amelyek értékelték a polietilénglikol funkcionális székrekedésben való alkalmazását. Az elsődleges eredmény a heti bélmozgások átlagos száma volt.

Eredmények

Tizenkilenc vizsgálatot vontak be az NMA-ba (PEG N = 9, PEG + E N = 8, PEG versus PEG + E N = 2; 2247 beteg bevonásával). A PEG és a PEG + E egyaránt hatékony, 1,8-tal (95% Crl 1,0, 2,8) és 1,9-rel (95% Crl 0,9, 3,0) növelve a bélmozgások számát a placebóhoz képest, és 1,8-mal (95% Crl 0,0, 3,5). ) és 1,9 (95% Crl 0,2, 3,6), illetve a laktulóz. Nem volt hatékonysági különbség a PEG + E és a PEG között (0,1, 95% Crl -1,1, 1,2), és nem volt különbség a biztonságban vagy a tolerálhatóságban.

Következtetések

A polietilénglikol elektrolitokkal és anélkül is hatékony és biztonságos kezelés a székrekedés kezelésére felnőtteknél. Az elektrolitok hozzáadása a polietilén-glikolhoz úgy tűnik, hogy a székrekedés kezelésében nem nyújt klinikai előnyöket önmagában a polietilén-glikollal szemben.

Háttér

A székrekedés gyakori gyomor-bél tünet, az átlagos populáció 15–17% -os átlagos előfordulása. A prevalencia az idősebb kórházi betegek 81% -ánál, az opioid fájdalomcsillapítókat szedőknél pedig 95% -nál magasabb [1, 2]. A székrekedés hátrányosan befolyásolhatja az életminőséget, és növelheti az egészségügyi források felhasználását [1]. Ezek a tényezők együtt a székrekedést fontos egészségügyi kérdéssé teszik, amely hatékony és biztonságos kezelésre szorul.

A székrekedés kezelésére felnőtteknél és gyermekeknél egyaránt polietilénglikolt, egy minimálisan felszívódó ozmotikus hashajtót alkalmaznak. Különböző méretű vegyületek keveréke, amelynek hozzávetőleges átlagos molekulatömege 3350 vagy 4000 g/mol, és elektrolitok (PEG + E) hozzáadásával vagy elektrolitok nélküli (PEG) adagolásával kapható. A polietilénglikol hashajtó hatását a széklet víztartalmának növelésével fejti ki, mivel képes kölcsönhatásba lépni a vízmolekulákkal [3]. Fontos, hogy használata nem jár a testben bekövetkezett jelentős vízeltolódásokkal, mivel lényegében csak a szájon át bevitt vízzel kötődik [4]. Mivel nincs elektromos töltése, nem befolyásolja más oldott anyagok mozgását [3]. A polietilénglikol biológiailag inert, a vastagbél baktériumai nem metabolizálják. Ezért várhatóan teljes ozmotikus hatását kevesebb mellékhatással (például puffadás és puffadás) fejti ki, mint a nem felszívódó cukor hashajtók, mivel nincs bélgáz fermentatív termelődése [4, 5].

A polietilénglikolokat először öblítőoldatokban alkalmazták gasztrointesztinális beavatkozások előkészítésében, például kolonoszkópiában vagy bélműtétben [4]. Erre az indikációra nagy dózisokban adják őket, és általában elektrolitokkal adják be, hogy csökkentse a nagy elektrolit-eltolódások kockázatát [4, 6]. Később alacsonyabb dózisokat használtak a székrekedés kezelésére. Újabb készítményeket fejlesztettek ki elektrolitok nélkül a nátriumterhelés csökkentése, az íz javítása, valamint a betegek potenciális elfogadhatósága és megfelelősége érdekében is [3].

A polietilén-glikolok klinikai hatékonysága a székrekedés kezelésében felnőtteknél jól megalapozott és megerősített egy nemrégiben végzett meta-elemzéssel, amelyet Belsey és mtsai. [7]. Ez az elemzés kimutatta, hogy a polietilénglikol a nem szerves székrekedés kezelésében hatékonyabb, mint a placebo és az aktív komparátorok, például a laktulóz. Ebben az elemzésben azonban az összes polietilén-glikol-készítményt azonosnak tekintették, és ez nem adott betekintést az elektrolitok polietilén-glikolhoz adásának klinikai hasznára. Egyes országokban a székrekedés kezelésére a PEG + E-t szélesebb körben használják, mint a PEG-t [8]. Ennek oka több tényező, és magában foglalja azt a felfogást, hogy a PEG + E hatékonyabb székrekedés-kezelés és biztonságosabb az elektrolit-egyensúlyhiány megelőzése szempontjából. Hiányzik azonban a felfogást alátámasztó vagy cáfoló bizonyíték.

Ennek a szisztematikus áttekintésnek és hálózati metaanalízisnek (NMA) célja az volt, hogy felmérje az elektrolitokkal vagy anélküli polietilénglikol relatív hatékonyságát a funkcionális székrekedés kezelésében felnőtteknél. Az elsődleges végpont a heti bélmozgások átlagos számának különbsége volt. A másodlagos végpontok a relatív biztonságra, tolerálhatóságra és megfelelésre vagy hajlandóságra vonatkoznak a polietilénglikol terápia folytatására.

Mód

Irodalmi áttekintés

A szöveges szavak keresését a MEDLINE, a MEDLINE in Progress, az EMBASE és a Cochrane adatbázisok segítségével végezték el, amelyek 2015 áprilisáig kezdődtek. VAGY golytely VAGY izokolán VAGY nulytely) NEM kolonoszkópia. Vizsgálatokat vontak be a végső elemzésbe, ha azok megfelelnek a következő kritériumoknak: közzétett randomizált, kontrollált vizsgálatok, amelyekben orális polietilénglikolt és placebót hasonlítottak össze, vagy összehasonlító hashajtó eszköz székrekedésben szenvedő betegeknél. A székrekedés diagnózisa alapulhat klinikai tüneteken, orvos véleményén vagy a Róma I, II vagy III diagnosztikai kritériumokon. A rekurzív kereséshez az összes azonosított releváns vizsgálat és áttekintés bibliográfiáját használták. Csak a felnőtteknél végzett és angol nyelven közzétett tanulmányokat vonták be az elemzésbe, kivéve a konferencia anyagát. Megpróbálták kapcsolatba lépni több tanulmány készítőjével, hogy további információkat kapjanak adataikról, és egy sikeres választ kaptak.

Adatok kinyerése

Két ellenőr részt vett az adatgyűjtés négy lépésből álló megközelítésében. Minden lépést egymástól függetlenül hajtottunk végre. Először az azonosított idézetek címeit és kivonatait vettük át, hogy lássuk, megfelelnek-e a tanulmány kiválasztási kritériumainak. A potenciálisan releváns cikkek teljes szövegét felülvizsgáltuk annak értékelése érdekében, hogy megfelelnek-e a kiválasztási kritériumoknak. Azokhoz a vizsgálatokhoz, amelyek megfeleltek a kiválasztási kritériumoknak, egy ellenőr egy standardizált Excel táblázatkezelő segítségével végzett adatok kinyerését. Egy második lektor függetlenül megerősítette a kinyert adatok pontosságát. Utolsó lépésként mindkét felülvizsgáló megállapította, hogy a tanulmányt be kell-e vonni a szisztematikus áttekintésbe és a hálózati metaanalízisbe. A nézeteltéréseket konszenzussal oldották meg további két ellenőr bevonásával.

Az összes mellékelt tanulmányt két felülvizsgáló értékelte az elfogultság kockázatának szempontjából a Cochrane-kézikönyv a beavatkozások szisztematikus áttekintésében [9] körvonalazott ajánlásoknak megfelelően. Az elfogultság minden lehetséges forrását magasnak, alacsonynak vagy homályosnak minősítették annak függvényében, hogy az elfogultság lehetősége alacsony vagy magas volt-e. A vizsgálatokat akkor tekintették magas színvonalúnak, ha az összes kritériumot az elfogultság alacsony kockázatának minősítették.

Adatszintézis (statisztikai elemzés)

Az elemzésbe bevont vizsgálatokat aszerint csoportosítottuk, hogy a vizsgált polietilénglikol tartalmazott-e elektrolitokat (PEG + E) vagy sem (PEG), majd az összehasonlító szerint (placebo vagy különböző aktív kontrollok).

Minden olyan párosítás esetében, ahol egynél több vizsgálat volt, közvetlen becslést kaptak a heti bélmozgások átlagos számának különbségéről, mind a Bayes-féle fix effektusok, mind a Bayes-féle véletlenszerű hatások modellje (azaz egy standard meta-analízis) segítségével, SAS v9 alkalmazásával. .3 Ezenkívül az összes rendelkezésre álló adatot egy hálózati meta-analízissel kombinálták egy Bayes-i véletlenszerű hatások modelljével, amelyet a PEG és a PEG + E relatív hatékonyságának felmérésére alkalmaztak [10]. Az NMA-t alkalmazták, mivel ez lehetővé teszi az összehasonlító hatások becslését két olyan kezelés között, amelyeket fej-fej randomizált klinikai vizsgálatok nem vizsgáltak kellőképpen [11]. Azt a szimulációt kaptuk, ahol az aktív kezelés átlagos székletfrekvenciája nagyobb volt, mint a kontroll esetében, és százalékban, a „valószínűséggel a legjobbnak” adják. Ebben az elemzésben, ha a két kezelés ekvivalens, akkor az aktív kezelés az idő 50% -ában nagyobb lenne, mint a kontroll, és ennélfogva a „legjobb valószínűség” 50%. Ha az aktív minden szimulációban jobb, mint a kontroll, akkor a valószínűség a 100% -kal egyenlő.

A széklet átlagos gyakoriságát folyamatos eredményként kezeltük, ezért egy általánosított lineáris modellt alkalmaztunk identitáskapcsolattal és normál valószínűség-eloszlással SAS v9.3 PROC MCMC alkalmazásával. Minden számításhoz homályos (lapos) priorokat használtak. Normál eloszlást (0, 106) alkalmaztunk a kezelési hatásokhoz, és egyenleteset (0,01, 5) használtunk a vizsgálatok közötti szóráshoz. Mindegyik elemzést 200 000 szimulációval futtattuk, 1000 beégéssel és vékony = 20. Az eredmények érzékenységét a vizsgálat minőségére az NMA újbóli felszerelésével tártuk fel, kizárva az összes olyan vizsgálatot, amelyekben nagy volt az elfogultság kockázata.

Eredmények

Irodalomkeresés

A tanulmány kiválasztási folyamatának áttekintését az 1. ábra foglalja össze. Az irodalomkutatások 1612 potenciálisan releváns kivonatot azonosítottak, amelyek a másolatok eltávolítását követően 1484-re csökkentek. Az absztraktok áttekintése után 36 teljes szövegű publikációt értékeltek, amelyek közül 20 tanulmány szerepel a végső szisztematikus áttekintésben és 19 az NMA-ban [12–31].