A propofol megfelelő adagja az anesztézia kiváltásához kórosan elhízott betegeknél

Guiping Xu, Nannan Qiao, Yangyang Pan, Alimujiang Simayi, Nan Chen

Hozzászólások: (I) Koncepció és tervezés: G Xu, N Qiao; (II) Igazgatási támogatás: G Xu; (III) Tananyag vagy betegek biztosítása: Y Pan; (IV) Adatok gyűjtése és összegyűjtése: Y Pan, N Chen, A Simayi; (V) Adatok elemzése és értelmezése: N Qiao, Y Pan; (VI) Kéziratírás: Minden szerző; (VII) A kézirat végleges jóváhagyása: Minden szerző.

Háttér: A propofol optimális dózisának vizsgálata kóros elhízásban szenvedő betegeknél, amikor az érzéstelenítő indukciós dózist a sovány testtömeg (LBW) alapján számítják ki.

Mód: Negyven morbid elhízott beteget, akiknek testtömeg-indexe (BMI) ≥35 kg/m 2, véletlenszerűen két csoportra osztották: B és M. A szekvenciális módszert a B csoportban alkalmazták az EC50 és 95% konfidencia intervallum (CI) tanulmányozására, amelyek megfelelnek a bispektrális index (BIS) értéke 40%. A propofol optimális dózisintervallumát a két szekvenciás módszer eredményeinek szintetikus elemzésével kaptuk.

Eredmények: A két csoport között nem volt szignifikáns különbség az általános állapotban (P> 0,05). Az életfontosságú jelek nem változtak jelentősen attól kezdve, amikor a betegek beléptek a műtőbe, a szufentanil infúziójáig (P> 0,05). A B csoport probit modellje Y = −5,411 + 2,343X, a BIS-szel pozitív reakció EC50-je az érzéstelenítés indukciójának teljes folyamatának 40% -a 3,567 mg/kg, és 95% CI 1,233-7,165 mg/kg volt.

Következtetések: A propofol megfelelő dózisa 2,310–3,567 mg/kg volt, amikor a kóros elhízásban szenvedő betegek érzéstelenítő indukciós dózisát az LBW alapján számították ki. Ezzel a dózissal az intubálás mélysége kielégítő és a hemodinamika stabil.

Kulcsszavak: Kóros elhízás; érzéstelenítés kiváltása; propofol; megfelelő adagot

Beküldve 2019. november 28-án. Elfogadva közzétételre 2020. július 13-án.

Bevezetés

Az alábbi cikket a CONSORT jelentési ellenőrzőlistájának megfelelően mutatjuk be (elérhető a http://dx.doi.org/10.21037/apm-20-1223 címen).

Mód

Klinikai adatok

Az ebben a vizsgálatban emberi résztvevők bevonásával végzett összes eljárás összhangban volt a (2013-ban felülvizsgált) Helsinki Nyilatkozattal. Ezt a tanulmányt a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület Népi Kórház (Nr .: 17-257-KY) etikai bizottsága jóváhagyta, és a betegek és családtagjaik aláírták a tájékozott beleegyezést. A vizsgálatba összesen 40 olyan kóros elhízásban szenvedő beteget vontak be, akiket a Xinjiang Uygur Autonóm Terület Népi Kórházában választott műtéten estek át a 2017 márciusa és 2018 májusa közötti időszakban, és véletlenszerűen felosztottak a B és M csoportba a számtábla módszerrel, 20 beteg minden csoportban. A betegek között 16 férfi és 24 nő volt, 30 és 55 év közöttiek, súlyuk 35–42 kg/m 2 között változott. A műtét előtt egyik betegnél sem volt súlyos kardiopulmonáris betegség, endokrin, máj- vagy veseműködési zavar vagy elektrolit-rendellenesség. Preoperatív mentális rendellenességekkel, fájdalomcsillapítók és nyugtatók hosszú távú alkalmazásával, kábítószerrel való visszaéléssel, opioid-függőséggel, hosszú ideig tartó alkoholfogyasztással, általános érzéstelenítés ellenjavallattal és várható légúti nehézségekkel küzdő betegek.

Kutatási folyamat és érzéstelenítési módszer

Kutatási folyamat

Az anesztézia indukciójában figyelembe kell venni a megfelelő érzéstelenítés mélységét és a szív- és érrendszer stabilitását. Ebben a vizsgálatban a propofol adagját elegendő érzéstelenítési mélységben a B csoportban a módosított Dixon szekvenciális módszerrel határozták meg, és az M csoport szolgált a propofol dózisának meghatározásában a kardiovaszkuláris rendszer stabilitásának biztosítása érdekében, azzal a végső céllal, hogy azonosítsák az optimális érzéstelenítő indukciós dózis kóros elhízásban szenvedő betegeknél. A két szekvenciális módszer kritériumai a következők voltak: a B csoportban a bispektrális index (BIS) 40% -át pozitív reakciónak tekintették (8,9). A vizsgálati lépések a következők voltak: a B csoport kezdeti dózisa 2,5 mg/kg volt (referencia és előzetes kísérlet szerint), és a szomszédos dózisok közötti különbség 1,25-szörös volt.

Pozitív reakciót követően a következő beteg propofol-dózisát 1 fokozatú propofol-dózissal csökkentenék. Ezzel szemben negatív reakciót követően a következő beteg magasabb dózist kap. Az M csoportban a kezdő dózist 3,0 mg/kg-ban határozták meg (referencia és előkísérlet alapján meghatározva). A vizsgálati eljárást a B csoportban megismételtük. Végül a propofol megfelelő dózisintervallumát a két szekvenciális módszer eredményeinek átfogó elemzésével kaptuk meg.

Érzéstelenítő módszer

Különleges esetek kezelése

Azokban az esetekben, amikor a páciens érzéstelenítési mélysége nem felelt meg az intubálás követelményeinek, az adatok rögzítése után megfelelő mennyiségű propofolt adtak hozzá annak biztosítására, hogy az érzéstelenítés mélysége megfeleljen az intubálás követelményeinek. Az adatok felvétele után az indukció során súlyos hipotenzióban szenvedő betegek 6 mg efedrint kaptak a BP emelésére.

A vizsgálat teljesen kettős-vak volt, a vizsgálat tervezője az érzéstelenítés kezeléséért, a propofol dózisának szabályozásáért és az összes beiratkozott beteg statisztikai kezeléséért volt felelős. Egy másik orvos ismeretlen propofol-dózissal megítélte a negatív vagy pozitív reakciókat, ugyanazon kritériumok alapján.

Megfigyelési index

Feljegyeztük a betegek magasságát, súlyát, életkorát, nemét és egyéb általános információkat. A BIS-t, az invazív MAP-t és a szívfrekvenciát (HR) a felvétel időpontjában rögzítettük, miután a szufentanil koncentrációja a TCI által 0,5 ng/ml célhatás-hely koncentráció (Cet) stabil állapotba került, propofol egyszeri intravénás injekciója után., közvetlenül az intubálás után, és 1 perccel az intubálás után.

Statisztikai analízis

Eredmények

A betegek általános állapota a két csoportban

A két csoport között nem volt statisztikailag szignifikáns különbség az általános állapotban (P> 0,05) (1. táblázat).

A szobába belépő betegek és a szufentanil infúziójának jeleinek összehasonlítása

Nem volt szignifikáns különbség az életjelekben a 40 beteg között a bazális életjelek között, és amikor a szufentanil koncentrációja elérte a beállított dózist (P> 0,05) (2. táblázat).

Két szekvenciális módszer

A szekvenciális módszert a B csoportban alkalmaztuk, és a probit regresszióanalízissel megállapítottuk, hogy a probit modell Y = -5,411 + 2,343X (X-et logaritmussal konvertáltuk a 10 bázissal). A BIS pozitív reakciójának EC50-értéke az M. anesztetikus indukció teljes folyamatának 40% -os pozitív reakciója. MAP, átlagos artériás nyomás.

Vita

Jelentősen megnő a szívteljesítmény és az abszolút keringés azoknál a betegeknél, akik kórosan elhízottak (4,10,11), és ez befolyásolja a propofol korai farmakokinetikai paramétereit, beleértve a látszólagos megoszlási térfogatot is. Ezért a betegesen elhízott betegek hajlamosak lehetnek a gyógyszer túladagolására a TBW miatt. Dong és mtsai. (3,12) rámutatott, hogy a propofol központi kamrai eloszlási térfogata (V1) kórosan elhízott betegeknél összehasonlítható volt a normál testsúlyú betegekével; a perifériás kamrai eloszlás térfogata (V2) azonban 156–180% -kal volt magasabb, mint a normál testsúlyú betegekénél, elérve a 73,2–84,2 L. van Kralingen et al. (13,14) a teljes testsúlyhoz és a sovány testtömeghez kapcsolódó BIS és hemodinamikai paraméterek változását figyelte meg az anesztézia indukciójában kóros elhízásban szenvedő betegeknél, és megállapította, hogy a kardiovaszkuláris stabilitás javult, amikor a propofol indukció adagját a sovány testtömeg alapján számították ki . Ezért jelenleg a sovány testtömeg biztonságosabb és hatékonyabb módszernek tekinthető, amelyre a klinikai gyakorlatban a propofol indukciós dózis számításait lehet alapozni (15, 16). Ebben a vizsgálatban a sovány testtömeget alkalmazták a propofol adagolásának standardjaként kórosan elhízott betegeknél is.

Ebben a vizsgálatban az endotracheális intubáció feltételeit a szufentanil és az indukció propofol kombinációjával érték el. A két csoport összehasonlíthatóságának javítása és az anesztézia indukciójában a szufentanil interferenciájának kiküszöbölése céljából (17, 18) a vizsgálatban részt vevő összes betegnek 0,5 µg/ml koncentrációban szufentanil-citrát TCI-t adtak be. Amikor a szufentanil vérkoncentrációja stabil szintet ért el, a betegek vérnyomása és pulzusszáma közötti különbség jelentéktelen volt ahhoz képest, amikor beléptek a szobába, és így a betegek vérnyomása és pulzusának alapja lehet érték.

Ebben a vizsgálatban a propofol EC50 BIS 40% -kal.

Rüsch (22) eredményei azt mutatták, hogy az általános érzéstelenítés indukálása során a BIS monitorozása nem csökkentette az artériás hipotenzió előfordulását és mértékét, és a BIS és a MAP csökkenése között nem volt lineáris összefüggés. Ezt szem előtt tartva a jelenlegi tanulmányok nem támogatják a BIS használatát becsülőként vagy útmutatóként az érzéstelenítő dózisainak meghatározásához (23). Amikor azonban az EEG kettős frekvenciájú index eléri az 50 értéket, az érzéstelenítés indukciója során a káros kardiovaszkuláris reakciók előfordulása nagymértékben csökkenthető (5-7). Még az anesztézia alatti rövid hipotenzió is összefügg a szövetek hipoperfúziójával és az azt követő szövődményekkel, amelyek növelhetik a posztoperatív morbiditást és mortalitást (24–26). Az anesztézia indukciója alatti hipotenziót a nemkívánatos klinikai eredmények független előrejelzőjének tekintik (26). Ezért az anesztézia indukciója során a propofol adagjának 40% -kal kell megfelelnie a BIS-nek.

A vonatkozó bizonyítékok megfontolása után arra a következtetésre jutunk, hogy a propofol megfelelő érzéstelenítő indukciós dózisának 2,310-3,567 mg/kg-nak kell lennie kóros elhízásban szenvedő betegeknél. A vizsgálat dózistartománya nagyobb, mint a propofolra vonatkozó utasításokban felsorolt normál testméretű betegek dózistartománya. 2015-ben az Ír Orvosi Szövetség perioperatív kezelési iránymutatásaiban arra is rámutatott, hogy az LBW-t kell használni a gyógyszerdózis megbecsülésének standardjaként kórosan elhízott betegeknél, de rámutatott, hogy az elégtelen indukált dózis elkerülésének biztosítása érdekében növelni kell az LBW értékét. Janmahasatian és Friesen et al. Tanulmányai. (27,28) megállapította, hogy a sovány súly és az össztömeg közötti korrekció a sovány súly alapján történő 1,233 (férfi) vagy 1,526 (nő) növekedés után jobban egyensúlyba hozhatja az indukció során az elégtelen érzéstelenítés és a kardiovaszkuláris stabilitás problémáját. Következésképpen az e tanulmány során kapott eredmények alátámasztják a kórosan elhízott betegek anesztéziás indukcióját a vékony testtömeg alapján, de a mérési tartomány nagyobb volt, mint a hétköznapi betegeknél.

Ennek ellenére ennek a tanulmánynak voltak bizonyos korlátai. A propofol nagy egyéni különbségei miatt a minta mérete kicsi volt, és a későbbi, nagyobb mintamérettel rendelkező vizsgálatokra van szükség a kutatási eredmények pontosságának javítása érdekében.

Összefoglalva: ha az anesztéziát intravénás kombinált érzéstelenítés indukálja, akkor a kóros elhízásban szenvedő betegek számára a propofol megfelelő adagja 2,310–3,567 mg/kg az LBW alapján. Ez az adag kielégítheti az intubációs mélységet, és biztosíthatja a beteg hemodinamikájának stabil állapotát.

Köszönetnyilvánítás

Finanszírozás: Ezt a munkát a Xinjiang Uygur Autonóm Régió Természettudományi Alapítvány támogatta (2017D01C144).

Lábjegyzet

Jelentési ellenőrzőlista: A szerzők kitöltötték a CONSORT jelentési ellenőrzőlistát. Elérhető a http://dx.doi.org/10.21037/apm-20-1223 címen

Érdekkonfliktusok: Minden szerző kitöltötte az ICMJE egységes közzétételi űrlapját (elérhető a http://dx.doi.org/10.21037/apm-20-1223 címen). A szerzőknek nem jelentenek be összeférhetetlenséget.

Etikai megállapítás: A szerzők elszámoltathatók a munka minden aspektusáért annak biztosításában, hogy a munka bármely részének pontosságával vagy integritásával kapcsolatos kérdéseket megfelelően megvizsgálják és megoldják. Az ebben a vizsgálatban emberi résztvevők bevonásával végzett összes eljárás összhangban volt a (2013-ban felülvizsgált) Helsinki Nyilatkozattal. A tanulmányt a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület Népi Kórház Etikai Bizottsága hagyta jóvá (17-257-KY), és a betegek és családtagjaik aláírták a tájékozott beleegyezést.