Kardiológia

ORSZÁGOS KIKÖTŐ, MD. - A bariatrikus műtétet megelőző pszichológiai szűrés nem hatékony annak azonosítására, hogy kinek lesz rosszul a beavatkozás után, de azonosítani tudja azokat a betegeket, akiket veszélyeztet a kisebb súlyvesztés és valószínűleg további támogatásban részesülnek - áll az egyik legnagyobb tanulmány szerint értékelje a szűrés prediktív pontosságát. Az eredményeket a 2017. évi elhízási héten mutatták be.

"A pszichológiai értékeléseket nem szabad felhasználni a betegek kizárására, mert úgy tűnik, hogy nem vagyunk képesek előre megjósolni, hogy ki jár jól" - mondta Nina E. Boulard, PhD, pszichológus, aki jelenleg a bariatrikus műtét jelöltjeinek preoperatív pszichológiai szűrését végzi Kelet-Maine-ban. Orvosi Központ, Bangor. Inkább "értékeléseink azonosítják azokat, akiket szorosabban kell követni, hogy korán beavatkozhassunk, amikor a betegek küzdenek" - mondta az American Metabolic and Bariatric Surgery Society és az Obesity Society által éves megbeszélésen.

Dr. Nina E. Boulard

A két elsődleges érdeklődés a posztoperatív mentális egészségügyi problémák előrejelzésének képessége és a viselkedési változásoknak való megfelelés nehézségének előrejelzése volt. A súlyfelesleg (EWL) százalékos arányát is figyeltük. A mentálhigiénés szűréshez a protokoll magában foglalta a klinikai interjúkat, kiegészítve standardizált vizsgálatokkal, például a Minnesota Multiphasic Personality Inventory-2-Restuctured Form (MMPI-2-RF). A betegeket öt kockázati kategóriába sorolták: alacsony, alacsony-közepes, közepes, közepesen magas és magas.

A megfelelés érdekében a páciens értékelése elsősorban olyan interjúkon alapult, amelyek az önsebészeti jelentéseket rögzítették az elősebészeti étrendi és egyéb életmódbeli ajánlások betartásáról. A betegeket az étkezési magatartásról, például a mértéktelen evésről, a szexuális bántalmazásról, a figyelemhiányos/hiperaktivitási rendellenességekről és más idegrendszeri problémákról is kérdezték.

A pszichológiai szűrővizsgálatot a sebész kapja meg, aki végül eldönti, hogy a betegek műtétet folytatnak-e. Ebben az elemzésben viszonylag kevés magas kockázatú beteget vontak be, mivel ezeket a betegeket, például aktív pszichózisban szenvedőket, kontrollálatlan mértékű evést vagy súlyos depressziót szenvedőket kizárták a műtétből, ezért nem hoztak létre műtét utáni nyomonkövetési adatokat.

Mint arról mások beszámoltak, Dr. Boulard arról számolt be, hogy egyetlen szabványosított teszt vagy klinikai változó sem volt hatékony előrejelzője annak, hogy a műtét után pszichológiailag „ki küzd és nem fog küzdeni”. Az életkor, a nem, a műtét előtti súly, a cukorbetegség kórelőzménye és a műtét típusának igazítása után azonban számos változó társult a csökkent arányú EWL-hez. Ezek közé tartozott a szorongás (P = 0,02), az ADHD (P = 0,01) és a pszichológiai indikáció előzetes kórházi elhelyezése (P kevesebb, mint 05). A szexuális bántalmazás előzményei a műtét után 1 évvel, de nem 2 évvel előre jelezték az EWL százalékos csökkenését.

"Tehát, amit ez elmond nekünk, az a nagy kép klinikai értelmezése fontos lehet" - kommentálta Dr. Boulard.

Az elősebészeti pszichológiai szűrés nem jelezte előre a megfelelőséget, ezt az eredményt Dr. Boulard „meglepőnek” minősítette. Úgy vélte, hogy mivel a bariatrikus műtétet követő első 2 évben a súlycsökkenés viszonylag egységes, hosszabb nyomon követésre, például 5 évre lehet szükség, hogy felismerjék a rosszul betartott betegek hatását.

Dr. Boulard szerint az EWL százalékos aránya továbbra is magas maradt azoknál a betegeknél, akiknél a műtét után mentális egészségügyi kihívásokkal járó kockázati tényezők voltak. Hangsúlyozta, hogy még azok is, akiknek kevesebb a fogyása, „nem jártak rosszul”. Inkább a műtét utáni súlycsökkenés relatív különbségei azok számára, akiknek előre jelezték, hogy küzdenek, és azok, akik nem voltak, „fokok kérdése”.

Míg Dr. Boulard elismerte, hogy egy standardizált pszichológiai szűrővizsgálati protokoll alkalmazásával végzett prospektív vizsgálat megfelelő lenne e vizsgálat megállapításainak érvényesítéséhez, a tanulmány eredményei már megváltoztatták az intézmény gyakorlatát.

"Jobban figyeljük a veszélyeztetett betegeket, így gyorsan beavatkozhatunk, ha a műtét után problémák merülnek fel" - magyarázta Dr. Boulard. A tanulmány által felvetett kérdés az, hogy "vajon [magasabb kockázatú betegeket] magasabb válaszszintre tudjuk-e hozni, hogy ugyanolyan sikeresek legyenek", mint azokat, akik nem rendelkeznek kockázati tényezőkkel a pszichológiai szűrés során.

Dr. Boulard nem számol be a témával kapcsolatos pénzügyi kapcsolatokról.