SCITECH - Bariatriás műtét egy epilepsziás beteg eredményeként a nyomon követés során - International Journal

Az elhízás egyre növekvő közegészségügyi probléma, és gyakrabban fordul elő epilepsziában (PWE) szenvedőknél, mint az általános népességnél. A megnövekedett komorbiditás lehetséges okai a betegség belső mechanizmusai, amelyek nagyobb gyakorisággal fordulnak elő idiopátiás generalizált epilepsziás betegeknél, egyes epilepszia elleni gyógyszerek (AED) mellékhatásai és a mozgásszegény stílus kiválasztása. A bariatrikus műtétet évtizedek óta használják az elhízás kezelésére, de a PWE-ben eddig nem vizsgálták a hatékonyságot és a biztonságot. Itt bemutatunk egy gyógyszerrezisztens idiopátiás generalizált epilepsziás esetet, akit elhízása miatt műtéti úton kezelnek, és a 14 hónapos nyomon követési eredmények azt mutatják, hogy ez biztonságos és hatékony, ami segíthet a rohamai kezelésében is.

Kulcsszavak: Elhízás, bariatrikus műtét, epilepszia, epilepszia elleni gyógyszerek

BEVEZETÉS

A súlygyarapodás az egyik epilepszia elleni gyógyszer egyik gyakori mellékhatása, például a valproinsav (VPA), a gabapentin (GBP), a pregabalin (PRG), a vigabatrin (VGB) és a potenciálisan a karbamazepin (CBZ). A komorbid pszichiátriai problémák, valamint a mozgásszegény életmód hozzájárulhatnak a túlsúlyhoz epilepsziában, az elhízás pedig a kezelés be nem tartásához vezethet. Noha súlygyarapodást okoz, a VPA még mindig az általánosított és osztályozhatatlan rohamok sarokköve, amelyet jobban tolerálnak, mint a topiramátok, és hatékonyabbak, mint a lamotrigin [1].

A bariatriás vagy súlycsökkentő műtétet az 1960-as évek óta végzik, és jelenleg olyan technikákat tartalmaz, amelyek segítenek az elhízás elleni küzdelemben. A leggyakoribb eljárások a gyomor bypass, a laparoszkópos hüvelyes gastrectomia (LSG), az állítható gyomorszalag (ADB) és a biliopankreatikus eltérítés duodenális kapcsolással. Minden műtétnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Mindezek az eljárások súlycsökkenést okoznak a gyomorban elférő étel mennyiségének korlátozásával vagy a tápanyagok felszívódási zavarával [2].

Itt szeretnénk bemutatni egy idiopátiás generalizált epilepsziában szenvedő beteg rövid távú nyomonkövetési eredményeit, amelyet a bariatri műtét előtt nem lehet megfelelően kontrollálni.

Huszonhárom éves férfi betegben 15 éves kora óta főleg generalizált tonikus klónusos rohamok (GTC-k) fordulnak elő. A rohamok többsége éjszakai volt, és évente többször is előfordul. Nem írja le a myoclonicus vagy hiányzási rohamokat. EEG-je 3-4 Hz-es általánosított tüske és hullám kisülést mutat (1.ábra) és az agyi MRI nagyjából normális volt, kivéve az enyhe laterális kamrai aszimmetriát (2. ábra).

Első látogatásakor a számított testtömeg-index (BMI) 38,0 volt. (magasság 176 cm/69 hüvelyk és súly 117 kg/258 font). Napi 1250 mg nátrium-valproátot (VPA) használt, és a rohamokat nem sikerült megfelelően kontrollálni. A leghosszabb rohammentes időszak másfél év volt. Sem a VPA dózisának emelése, sem a levetiracetam (LEV) hozzáadása nem segített a rohamok kezelésében. Ehelyett a LEV után a rohamok gyakorisága enyhén növekedett, és klaszterként kezdett történni (a rohamnapló a jobb oldalon található). Nem engedelmeskedett a javasolt étrendeknek, és a következő évben súlyát fokozatosan 130 kg-ra növelték.

A hüvelyes gasztrektómiát 2017. január első napjaiban komoly szövődmények nélkül végezték el, de csaknem egy hétig nem engedélyezte a szájon át szedett gyógyszerek szedését. 2000 mg/nap orális VPA-t és 25 mg/nap lamotrigint (LTG) használt a műtét előtt. A műtét után csak 1600 mg/nap intravénás (IV) VPA-t kapott, és az orális táplálás megkezdése után IV VPA megváltozott a műtét előtt kapott hasonló terápiával. Ez a változás jól tolerálta, és a műtét utáni időszakban nem tapasztalt rohamot.

A műtétet követő első 8 hónapban rohamoktól mentes volt. Augusztus elején tüdőfertőzést diagnosztizált és kórházba került. A kórházban tartózkodása alatt naponta kétszer 1000 mg ampicillint + szulbaktámot kapott, majd újabb GTC-rohama volt, amelyet valószínűleg ez a penicillin-kezelés vált ki. Fokozatosan fogyott és legutóbbi látogatása során 92 kg/203 fontot mért.

Betegeink nem mutatták a rohamok súlyosbodását a hüvelyes gastrectomia után. Az irodalomhoz hasonló tulajdonságokat mutat.

A legtöbb fogyókúrát manapság minimálisan invazív technikákkal (laparoszkópos műtét) alkalmazzák. A jelenlegi eljárások az elhízás biztonságos és megalapozott kezelését veszik figyelembe. A hüvelyes gasztrektómia nem reverzibilis eljárás, és hosszú távú vitaminhiány esetén potenciális hátrányokkal jár [3].

Közvetlenül a műtét után, miközben a betegnek nem volt szabad szájon át bevennie, antiepileptikus gyógyszereket (AED) kell alkalmazni IV készítmény formájában. Ezért ha műszakra van szükség, a műtét előtt megfelelően meg kell tenni.

A bariatrikus műtétek egyik fontos szövődménye a depresszió, de általában enyhe. Egy tanulmány kimutatta, hogy az önkárosodás kockázata a műtétet megelőző évben 1000 betegre vetített 2,33 eseményről 1000 baretriás műtét után 1000 betegre emelkedett - átlagosan körülbelül 50% -os növekedés. Fontos, hogy a műtét után rutinszerűen ellenőrizzék a betegek depresszióját és öngyilkossági kockázatát [3].

Vannak súlycsökkenést okozó AED-ek (topiramát, zonisamid, felbamát), de a VPA továbbra is az első választás a legáltalánosabb rohamok esetében [4].

1. Marson AG, Al-Kharusi AM, Alwaidh M, Appleton R, Baker GA és mtsai. (2007) A valproát, a lamotrigin vagy a topiramát hatékonyságának SANAD-vizsgálata generalizált és osztályozhatatlan epilepszia esetén: nem vakított, randomizált, kontrollált vizsgálat. Lancet 369: 1016-1026.

2. Colquitt JL, Pickett K, Loveman E, Frampton GK (2014) Sebészi fogyókúra felnőtteknél. Cochrane Database Syst Rev 8: CD003641.

3. Richardson WS, Plaisance AM, Periou L, Buquoi J, Tillery D (2009) A betegek hosszú távú kezelése súlycsökkentő műtétek után. Ochsner J 9, 154-159.