A harapnivalók hozzájárulása az étrendi bevitelhez és az étkezéshez való viszonyuk a norvég felnőttek körében - keresztmetszeti étrendi felmérés eredménye

Absztrakt

Háttér

A harapnivalók fogyasztása az elmúlt évtizedekben növekedésről számolt be. Kevéssé ismert az uzsonna összetétele és a falatozás helye közötti lehetséges összefüggésekről. Jelen tanulmányunk célja volt, hogy leírjuk a snackek hozzájárulását az étkezési bevitelhez norvég felnőtteknél, és megvizsgáljuk, hogy a snackek összetétele eltér-e attól, hogy hol ették őket.

Mód

Az étrendi adatokat 2010-ben és 2011-ben gyűjtötték össze, két, 24 órás telefonos kezeléssel, körülbelül négy hetes különbséggel. Összesen 1787 18–70 éves résztvevő végzett két visszahívással. A rögzített étkezési helyek otthon, más magánháztartásban, munkahelyen/iskolában, étteremben/kávézóban/gyorsétteremben és utazáson/találkozón voltak.

Eredmények

A snack a férfiak és a nők energiafogyasztásának 17% -át, illetve 21% -át tette ki. A főétkezésekhez képest a harapnivalóknál magasabb volt a rostsűrűség (g/MJ), és nagyobb százalékban tartalmaztak szénhidrátokból, hozzáadott cukrokból és alkoholból származó energiát, míg a zsírból és fehérjéből származó energia százalékos aránya alacsonyabb volt. A harapnivalók közül az öt legfontosabb energia-hozzájáruló ételcsoport sütemények, gyümölcsök, cukor/édesség, kenyér és alkoholos italok voltak. A harapnivalókat leginkább otthon (az összes snack 58% -a) vagy a munkahelyen/iskolában (az összes snack 23% -a) fogyasztották. A munkahelyen/iskolában fogyasztott rágcsálnivalók kevesebb energiát tartalmaztak, magasabb volt a szénhidrátokból származó energiamennyiség, és alacsonyabb volt a hozzáadott cukrokból, alkoholból és zsírból származó energia aránya, mint az otthon fogyasztott rágcsálnivalók. A magán háztartásokban, éttermekben/kávézókban/gyorséttermekben elfogyasztott snackek több energiát tartalmaztak, magasabb volt a zsírból származó energiamennyiség és alacsonyabb a rostsűrűség, mint az otthon fogyasztott snackeknél.

Következtetések

Arra a következtetésre jutunk, hogy a rágcsálnivalók az étrend fontos részét képezik, és mind a kedvező, mind a kevésbé kedvező ételek fogyasztását magukban foglalják. Az otthon vagy a munkahelyen/iskolában elfogyasztott rágcsálnivalók általában egészségesebbek voltak, mint a más magánháztartásokban, éttermekben/kávézókban/gyorséttermekben fogyasztott falatok. A táplálkozási oktatóknak ajánlaniuk kell az egészséges snack lehetőségeket, és felhívni a figyelmet az étkezés helye és az snack összetétele közötti összefüggésre.

Háttér

Mód

Tantárgyak és tervezés

Az étrendi bevitel értékelése

A snackek és snack fogyasztók leírása

A főétkezések és harapnivalók tápanyag-összetételének összehasonlításához kiszámolták a két 24 órás visszahívás átlagos energia- és tápanyag-bevitelét, beleértve mind a hétköznapokat, mind a hétvégi napokat. A napi snackek számszerűsítéséhez csak azokat a snackeket vettük figyelembe, amelyek legalább 50 kJ-ból álltak. Ezt a korlátot úgy határozták meg, hogy kizárják a tápanyagbevitelhez minimálisan hozzájáruló snackeket, például azokat, amelyek csak vízből, cukrozatlan kávéból vagy teából, cukormentes rágógumiból vagy cukormentes pasztillákból álltak. Az 50 kJ-os határértéket alkalmazták az elsődleges energiát támogató élelmiszercsoportokat tartalmazó snackek felsorolására, valamint azon résztvevők felsorolására, akik ezeket az élelmiszercsoportokat fogyasztották. Végül az 50 kJ határértéket alkalmazták a különböző helyeken elfogyasztott snackek összehasonlítására. A makrotápanyagok bevitelének és az öt fő, energiát elősegítő táplálékcsoportnak a snackekből történő becsléséhez az összes snacket figyelembe vették, energiatartalmuktól függetlenül.

A harapnivalókból származó energia beviteléhez hozzájáruló öt legfontosabb élelmiszercsoport meghatározásához kiszámolták a következő 23 élelmiszercsoport snackjeiből származó kétnapos átlagos energia-hozzájárulást kJ-kban: kenyér (beleértve a szokásos kenyeret, zsemlét, ropogós kenyeret, kekszet) és tortilla); rizs és tészta; reggeli műzli; egyéb gabonafélék (beleértve a lisztet, a szemeket, a tésztaételeket és a pitéket) sütemények (beleértve a zsemlét, muffint, gofrit, süteményt, tejszíntortát és más süteményt); burgonya (beleértve a főtt, sült vagy burgonyapürét és a sült krumplit); zöldségek (mindenféle zöldség, beleértve a hüvelyeseket is); gyümölcsök és bogyók (az összes friss gyümölcs és bogyó, a továbbiakban „gyümölcs”); lekvárok és gyümölcskonzervek; diófélék és olajbogyó; gyümölcslé (gyümölcs/zöldség); hús és húskészítmények; hal és haltermékek (beleértve a kagylókat); tojás; tej; joghurt; sajt; fagylalt és tej alapú desszertek; vaj, margarin és olaj (ideértve az öntetet és majonéz alapú szendvicset); cukorral édesített italok; alkoholos italok; cukor/édességek (pl. cukrok, szirup, méz, csokoládék, édességek); és sós snackek (beleértve a burgonya chipset, a kukoricakukoricát, a nachost és más sós chipset).

A résztvevőket úgy határozták meg, mint az öt legfontosabb élelmiszercsoport fogyasztóinak számát, amelyek hozzájárultak a harapnivalókból származó energia beviteléhez, ha az ételcsoportot legalább egyszer snackként fogyasztották a két visszahívási nap során.

Háttérváltozók

statisztikai elemzések

Eredmények

A snackek hozzájárulása a teljes étrendi bevitelhez

Az 1. táblázat a Norkost 3 vizsgálat résztvevőinek háttérjellemzőit és a napi elfogyasztott snackek számát mutatja. A harapnivalók átlagos száma naponta 1,6 volt a férfiaknál (0–11 tartomány), míg 1,9 naponta a nőknél (0–10 tartomány). A férfiak 93% -a és a nők 97% -a fogyasztott legalább egy rágcsálnivalót a két visszahívási nap alatt, és a rágcsálnivalók a férfiak és a nők teljes energiafogyasztásának 17% -át, illetve 21% -át tették ki. Férfiak és nők számára a harapnivalók az energiafogyasztás 19% -át, a fehérjebevitel 11% -át, a zsírbevitel 16% -át, a szénhidrátbevitel 22% -át, a hozzáadott cukrok 40% -át, a rostbevitel 20% -át és a alkoholfogyasztás.

A 2. táblázat a harapnivalók és a főétkezések makrotápanyag-összetételének összehasonlítását mutatja nemek szerint. Mind a férfiak, mind a nők esetében a harapnivalók különböztek a főétkezésektől az egyes makrotápanyagokból származó energia százalékos arányát tekintve. A harapnivalóknak alacsonyabb volt a zsír- és fehérjeenergia-aránya, és magasabb volt a szénhidrátok, hozzáadott cukrok és alkohol energiája. A harapnivalóknál nagyobb volt a rostsűrűség, mint a főétkezéseknél. Annak megállapítására, hogy a snackek és a főétkezések közötti tápanyag-összetételbeli különbségeket a hétvégi napok és a hétköznapok különböző snackjei okozták-e, az elemzéseket szintén lefuttatták, csak olyan résztvevőket vontak be, akiknek mindkét visszahívása hétköznapokra vonatkozott (n = 1000). Mind a férfiak, mind a nők esetében a p-értékek változatlanok maradtak (p 2. táblázat Rágcsálnivalókból és főétkezésekből származó energia- és makrotápanyag-bevitel (n = 1787)

Az 1. ábra azt az öt élelmiszercsoportot szemlélteti, amelyek a legnagyobb mértékben hozzájárultak a snackek energiafogyasztásához. Átlagosan ez az öt élelmiszercsoport járul hozzá a teljes snack energiafogyasztás 59% -ához. A sütemények járultak hozzá leginkább a harapnivalókból származó energiafelvételhez, és az összes snack 15% -ában szerepeltek (3. táblázat). A süteményeket a résztvevők 38% -a fogyasztotta snackként (4. táblázat). A gyümölcsök a második legnagyobb mértékben hozzájárultak a harapnivalókból származó energia beviteléhez, és az összes snack 38% -a tartalmazott gyümölcsöt. A résztvevők 68 százaléka gyümölcsöt tartalmazó snack elfogyasztásáról számolt be. A harapnivalókból származó energia bevitelének harmadik, negyedik és ötödik legnagyobb része a cukor/édesség, a kenyér és az alkoholos italok voltak.

A harapnivalókból származó öt legfontosabb energiaforrás (kJ/nap, 95% CI), Norkost 3 tanulmány, 2010-2011 (n = 1787). A „sütemények” közé tartoznak a zsemlék, a muffinok, a gofri, a sütik, a krémes sütemények és egyéb sütemények, a „gyümölcsök” a friss gyümölcsök és bogyók, a „cukor/édességek” közé tartoznak a cukrok, szirup, méz, csokoládék és édességek, a „kenyér” pedig a szokásos kenyér, tekercs, ropogós kenyér, keksz és tortilla.

A 4. táblázat mutatja azon résztvevők százalékos arányát, akik legalább egy süteményt, gyümölcsöt, cukrot/édességet, kenyeret vagy alkoholos italt tartalmazó snacket fogyasztottak minden résztvevő számára, a BMI és az iskolai végzettség szerint. Az egyetemi/főiskolai végzettségű résztvevők nagyobb százaléka számolt be gyümölcsöt tartalmazó snack fogyasztásáról, összehasonlítva az egyetemi/főiskolai végzettséggel nem rendelkező résztvevőkkel (73% vs. 62%, p 2 (16% vs. 20%, p = 0,025).

Snack étkezési hely

Ami az első öt, energiát elősegítő élelmiszercsoportot használja snackként, a munkahelyen fogyasztott több snack gyümölcsöt vagy kenyeret tartalmazott, míg kevesebb cukrot/édességet vagy alkoholtartalmú italt tartalmaz, mint az otthon fogyasztott snackeket. A magán háztartásokban vagy éttermekben fogyasztott snackek esetében a sütemények gyakoribbak voltak, míg a gyümölcsök kevésbé voltak jellemzőek az otthon fogyasztott snackekhez képest. Az éttermi snackeknél az alkoholos italok fogyasztása is gyakoribb volt, mint az otthon elfogyasztott snackek esetében.

Vita

A snackek hozzájárulása a teljes étrendi bevitelhez

Jelen tanulmány kimutatta, hogy a napi energiafogyasztás jelentős része harapnivalókból származott: 17% a férfiaknál és 21% a nőknél. Ezek az eredmények a más országokban végzett vizsgálatok publikált eredményeinek alacsonyabb tartományában vannak [3-5,7]. Eredményeink szintén szignifikánsan alacsonyabbak, mint amit egy 2002-ben végzett finn tanulmányban találtak, amelyben az energiafogyasztás 36% -át, illetve 40% -át a férfiak és a nők harapnivalók fogyasztása adta [2]. Tanulmányunkban a többi tanulmányhoz képest a snackekből származó viszonylag alacsony energiafogyasztás egyik magyarázata az, hogy a vacsora/esti étkezés inkább főétkezésként, mint snackként szerepel. Ezért úgy döntöttünk, hogy négy étkezésből álló mintát használunk, nem pedig a három étkezésből álló mintát, amelyet a legtöbb nyugati országban használnak. Ezt a megközelítést azért használták, mert a vacsora/esti étkezés Norvégiában gyakran fogyasztott étkezés [8,19,20]. Mint arról korábban beszámoltunk [8], az esti étkezés lényegesen kevesebb gyümölcsöt és több teljes kiőrlésű gabonát tartalmazott, mint snack. A sütemények, a cukor/édességek és az alkoholtartalmú italok fogyasztása alacsonyabb volt az esti étkezéshez képest, míg a kenyér bevitele magasabb volt, mint a harapnivalóké (az adatokat nem közöljük). Ha a vacsorát/az esti étkezést snacknek tekintenék, az energia 29% -a a férfiak számára készült harapnivalókból származna, az energia 31% -a pedig a nők számára készült snackekből származna.

A jelen tanulmányban az öt legfontosabb energiafogyasztónak számító snackek mind az egészséget elősegítőnek tekintett ételeket (például gyümölcsöket), mind a kevésbé egészséges profilú ételeket (például cukrot/édességeket és süteményeket) magukban foglalták. Az NHANES 2003-2006-os adatai azt mutatták, hogy az Egyesült Államokban a snack-eredetű energiaforrások közül az öt legfontosabb a desszertek (süteményeket is beleértve), sós snackek, egyéb snackek, édesített italok és gyümölcsök/gyümölcslevek voltak [1]. Egy országos étrendi felmérés Brazíliában [5] kimutatta, hogy az édességekből és desszertekből álló élelmiszercsoport a legnagyobb mértékben hozzájárult a harapnivalókból származó energia beviteléhez. Ezenkívül Finnországban az édes péksütemények csoportja az egyik legfontosabb energiát elősegítő ételcsoport volt a snackekből [2]. Ezek a felsorolások mind a hasonlóságokat, mind a különbségeket jelzik a nassolásból származó energia öt legfontosabb forrásában a Norkost 3 tanulmányhoz képest. Azonban a listák mindegyikének közös jellemzője, hogy a sütemények vagy hasonló termékek voltak az első számú energia-elősegítő snackek, ami arra utal, hogy a különböző populációk ugyanazokkal a kihívásokkal küzdenek a snackek összetétele tekintetében.

Eredményeink azt mutatták, hogy az egyetemi/főiskolai végzettséggel rendelkező résztvevők nagyobb valószínűséggel fogyasztottak gyümölcsöt harapnivalók részeként, mint az ilyen végzettséggel nem rendelkező résztvevők. Ez az eredmény összhangban van a magasabb társadalmi-gazdasági státusú csoportokban magasabb gyümölcsfogyasztású más országokból származó megállapításokkal [23,24].

Snack étkezési hely

Erősségek és korlátozások

Gyakorlati következményei

A nassolás fontos része az étrendi bevitelnek. Ezért az elfogyasztott rágcsálnivalók összetétele fontos az étrend teljes beviteléhez, és ezt követően a lakosság egészségéhez és jólétéhez. Ezért elengedhetetlen az egészséges snack lehetőségek népszerűsítése. Mind az egészséges, mind a kevésbé egészséges ételek mind a jelen, mind a más populációkban végzett vizsgálatok során gyakori snack-alkotóelemek voltak. Lloyd-Williams és mtsai. [34] tanulmányozta a szív- és érrendszeri halálozás potenciális előnyeit, ha az Egyesült Királyság lakosságában napi egy egészségtelen harapnivalót egészségesre cseréltek. Becslések szerint ez a pótlás évente 6000-nel csökkentené a szív- és érrendszeri megbetegedések miatt bekövetkezett halálesetek számát. Ez egy meglehetősen jelentős előnye annak a viszonylag kicsi étrendi módosításnak, amely hangsúlyozza, hogy a snack-ételek megválasztása fontos a közegészség szempontjából. Az étkezési hely és az snack összetételével kapcsolatos eredményeink arra utalhatnak, hogy a munkahelyen kívüli étkezési helyeken elfogyasztott rágcsálnivalók lehetnek azok, amelyek leginkább fejlesztésre szorulnak. További információ arról, hogy mi befolyásolja a snack-választásunkat.