A reggeli kortizol alacsonyabb az elhízott, normális glükóztoleranciával rendelkező egyéneknél

Edavan P Praveen

1 Endokrinológiai Tanszék, All India Orvostudományi Intézet, New Delhi, India

Jaya Prakash Sahoo

1 Endokrinológiai Tanszék, All India Orvostudományi Intézet, New Delhi, India

Bindu Kulshreshtha

2 Ram Manohar Lohia Kórház, Újdelhi, India

Madan L Khurana

3 Biostatisztikai Tanszék, All India Orvostudományi Intézet, New Delhi, India

Nandita Gupta

1 Endokrinológiai Tanszék, All India Orvostudományi Intézet, New Delhi, India

Sada Nand Dwivedi

3 Biostatisztikai Tanszék, All India Orvostudományi Intézet, New Delhi, India

Guresh Kumar

3 Biostatisztikai Tanszék, All India Orvostudományi Intézet, New Delhi, India

Ariachery C Ammini

1 Endokrinológiai Tanszék, All India Orvostudományi Intézet, New Delhi, India

Absztrakt

Háttér

Nincs egyetértés a kortizol szerepéről az elhízás és a metabolikus szindróma (SM) patogenezisében. Ennek a keresztmetszeti vizsgálatnak az volt a célja, hogy elemezze a reggeli plazma kortizol és az adrenokortikotrop hormon (ACTH) kapcsolatát a testtömeg-indexdel (BMI) és a glükóz toleranciával.

Tantárgyak és módszerek

A mintakeret a „Cukorbetegek utódainak tanulmányozása” adatbázis volt. A vizsgálatba összesen 358 olyan utódot vontak be, akik 2-es típusú diabetes mellitusban (T2DM) szenvedtek, és 287 olyan személyt, akiknek a családjában nem volt ismert T2DM-kór. Azok a személyek, akik ≥10 évesek voltak, kiválasztásra kerültek az adatbázisból elemzés céljából. A T2DM-ben szenvedő alanyokat kizártuk. Valamennyi résztvevő 75 g orális glükóz tolerancia teszten (OGTT) esett át, és a vérmintákat 0, 30, 60 és 120 percnél vettük glükózra, inzulinra és C-peptidre. Az éhomi mintából becsültük a plazma kortizol-, ACTH- és lipidprofilt.

Eredmények

Négyszázkilencvenöt résztvevőt (305 férfit [62%] és 190 nőt (38%)) vontak be az elemzésbe. Az ACTH és a kortizol szint magasabb volt normál testsúlyú egyéneknél, mint túlsúlyos/elhízott egyéneknél. Mind az ACTH, mind a kortizol növekedett az éhomi plazma glükóz növekedésével. A kortizolszint szignifikánsan alacsonyabb volt SM-ben szenvedő T2DM-alanyok utódainál, mint SM-es T2DM-alanyok utódainál. A BMI-hez igazítva a szignifikancia marginális volt. Férfiaknál a kortizolszint negatívan korrelált az OGTT alatt bekövetkezett korai inzulinszekrécióval (inzulinogén index [0–30]), valamint pozitívan a derék kerülettel és a szérum nagy sűrűségű lipoprotein koleszterinnel. Nőknél az éhomi glükóz és a szisztolés vérnyomás szignifikánsan és pozitívan korrelált.

Következtetés

A testtömeg negatívan korrelált a reggeli plazma kortizollal és az ACTH-val, míg az éhomi glükóz pozitívan korrelált.

Bevezetés

A központi zsírbetegség, a máj steatosis, a dyslipidaemia, az izomsorvadás, a hasnyálmirigy-béta-sejtek diszfunkciója és a glükóz-intolerancia a krónikus glükokortikoid-túlsúly jellemzői. Spekulálnak a kortizol bioszintézisének/anyagcseréjének finom rendellenességeinek lehetőségéről az SM patogenezisében. 3,4 Egyes jelentések magasabb SM-es betegeknél dokumentálták a kortizol plazmáját, mint egészséges egyéneknél. 5–7 a szérum kortizol nem konzisztens. Egyes tanulmányok nem találtak összefüggést a derékkörfogat (WC) és a kortizol között túlsúlyos fiataloknál, 6 míg mások pozitív összefüggést jelentettek a WC-vel. a plazma kortizol és az MS jellemzői.10 Reynolds és munkatársai magasabb plazma kortizolt figyeltek meg glükóz-intoleráns egyéneknél, mint egészséges kontrolloknál.

Tantárgyak és módszerek

Mintavételi keretünk a „Cukorbetegek utódainak vizsgálata” adatbázis volt.12 A vizsgálatba 358 utódot vettek fel 2-es típusú diabetes mellitusban (T2DM) és 287 kontrollt (olyan személyt, akinek a családjában nem volt T2DM). A résztvevők indiai származásúak voltak, életkoruk 5 és 55 év között volt. Kórházunk endokrin klinikájáról azonosítottak diagnosztizált T2DM-es eseteket, és gyermekeiket, unokáikat meghívták részvételre. Azokat az alanyokat, akik terhesek voltak, szoptattak, vagy bármilyen krónikus betegség kezelésére szedtek gyógyszert, kizárták. A T2DM családtörténet nélküli alanyokat az általános populációból toborozták, és a kizárási kritériumok megegyeztek a fentiekkel.

A WC-t a csípőcsík legalacsonyabb bordája és felső határa között félúton mértük el rugalmatlan mérőszalaggal. A csípő kerületét a fenék legnagyobb hátsó kiemelkedésénél mértük, amikor az alany egyenesen állt, a lábak együtt voltak. A vérnyomást OMRON elektronikai készülékkel (Omron Health Care, Kiotó, Japán) ülő helyzetben mértük a bal karban, 10 perc pihenés után.

Az ACTH-t és a kortizolt elektrokemilumineszcencia vizsgálattal mértük az ELECSYS 2010 (Roche Diagnostics, IN) segítségével. Az intra-assay variációs koefficiens (CV) a kortizol esetében 3,8%, az inter-assay CV pedig 4,2% volt. Az ACTH esetében ezek a CV-k 7,5%, illetve 8,5% voltak. A plazma inzulint és a C-peptidet szintén elektrokemilumineszcencia vizsgálattal mértük. Ez a vizsgálat monoklonális antitesteket használ az inzulin ellen, és 0,05% keresztreaktivitást mutat az emberi proinzulinnal és annak hasított formáival. Az inzulin vizsgálaton belüli CV-je 5,1%, az inter-assay CV pedig 5,7% volt. A C-peptid esetében az intra-assay CV 3,9% és az inter-assay CV 3,9% volt.

A plazma glükóz értékét glükóz-oxidáz módszerrel határoztuk meg Labmate 20 Analyzer-en (Trivitron Diagnostics, Chennai, India). A szérum triglicerideket (TG) és az összes koleszterint enzimatikus módszerekkel mértük. A szérum nagy sűrűségű lipoprotein (HDL) -koleszterint a chilomicronok, valamint a nagyon alacsony sűrűségű lipoprotein-koleszterin és az alacsony sűrűségű lipoprotein (LDL) frakcióinak foszfotung-savval és magnézium-kloriddal történő kicsapása után mértük. A HDL-koleszterin centrifugálás után a felülúszóban marad, és enzimatikus koleszterin módszerrel mérjük. Az LDL-koleszterint a fenti paraméterek adatai alapján számítottuk ki Friedewald-egyenlettel. Az össz-koleszterin, a TG és a HDL-koleszterin vizsgálaton belüli CV-i 1,9%, 1,9% és 4,5% voltak, míg a vizsgálatok közötti CV-k 2,5, 2,7% és 4,9% voltak. Az OGTT során a görbe alatti területet (AUC) Tai módszerével számoltuk ki. 17 A C-peptid AUC-ját (0–30 perc) elosztottuk a glükóz AUC-jával (0–30 perc) az inzulinogén index (0– 30.) A HOMA-IR-t (homeosztázis-modell-inzulinrezisztencia) Matthews és mtsai által javasolt módon mértük

Statisztikai analízis

Asztal 1

Az ACTH és a kortizol plazma szintje normál testsúlyú és túlsúlyos egyéneknél, különböző éhomi glükóz kategóriákban