Állatorvosi kulcs

A leggyorsabb állatorvosi betekintési motor

itthon
Belépés
Regisztráció
Kategóriák
- A-K
  - ÁLLATI RADIOLÓGIA
  - LOVA GYÓGYSZER
  - Egzotikus, vad, állatkert
  - HÁZIÁLLAT
  - TÁBORNOK
  - BELGYÓGYÁSZAT
- L-Z
  - ÁPOLÁS ÉS ÁLLATÁPOLÁS
  - FARMAKOLÓGIA, TOXIKOLÓGIA ÉS TERÁPIA
  - KIS ÁLLAT
  - SÚLY, ORTOPÉDIA ÉS ANTESZTÉZIA
További hivatkozások
- Hasi kulcs
- Anesztézia kulcs
- Alapvető orvosi kulcs
- Fül-orr-gégészet és szemészet
- Mozgásszervi kulcs
- Neupsy Key
- Key nővér
- Szülészet, nőgyógyászat és gyermekgyógyászat
- Onkológia és hematológia
- Plasztikai sebészet és bőrgyógyászat
- Klinikai fogászat
- Radiológiai kulcs
- Mellkasi kulcs
- Állatorvoslás
Arany tagság
Kapcsolatba lépni

Menü

12. FEJEZET Reproduktív rendszer

A normális emlőszekréciót citológiai szempontból alacsony mennyiségű habosított szekréciós hámsejtek, makrofágok és alkalmi neutrofilek jellemzik eozinofil vagy bazofil fehérjeszerű háttérrel. A habsejtek nagy, egyénre szabott sejtek, amelyekre kerek vagy ovális, excentrikusan elhelyezkedő magok és rengeteg mennyiségű vakuolizált citoplazma jellemző (Allison és Maddux, 2008). Ezek a sejtek amorf, bazofil szekréciós anyagot is tartalmazhatnak (12-4. Ábra). A habsejtek hasonlítanak, és nehéz lehet megkülönböztetni őket a reaktív makrofágoktól. A normál emlőszövet FNA-citológiája általában kis mennyiségű vért mutat ki, a mag nélküli sejtek száma nem alacsony, a bazofil, fehérjetartalmú anyagok, a tiszta lipidcseppek és az adipociták mérsékelt vagy nagy mennyiségben (Allen és mtsai, 1986). Az emlőszekréciós hámsejtek apró lapjai és csoportjai, amelyek mérete és alakja egyenletes, a normális emlőszövet aspirációiban alkalmanként láthatók. A szekréciós hámsejtek kerek, sötét magokat és mérsékelt mennyiségű bazofil citoplazmát mutatnak. Acináris képződmények megemlíthetők. A duktuláris hámsejteket ovális, bazális magok jellemzik, kevés citoplazmával. A myoepithelialis sejtek sötéten festő, ovális szabad magként vagy orsó alakú sejtekként láthatók (Allison és Maddux, 2008).

Az emlőciszták jól körülírt, egyetlen cisztás csomóként vagy lapos, gumiszerű, multinoduláris tömegként jelenhetnek meg. A csomópont (ok) lassú, táguló növekedést mutatnak, és a fedő bőrön kék szín alakulhat ki, ezért a kék kupola ciszta kifejezés (Brodey et al., 1983). Az emlőciszták egyszerű cisztáknak minősíthetők, amelyeket egyetlen lapított hámló hámréteg vagy papilláris ciszták jellemeznek, amelyek a bélés hámsejtjeinek papilláris kinövéseit tartalmazzák. Az emlőciszták aspirációja általában zöld-barna vagy vérárnyalatú folyadékot eredményez, amely kevés habsejtet és pigmentekkel terhelt makrofágokat tartalmaz (Allison és Maddux, 2008). A neutrofilek száma megnövekedhet, ha gyulladás is jelen van. A cisztán belüli sejtmembránok lebomlásának eredményeként a koleszterin kristályok, amelyek nagy, téglalap alakú kristályos szerkezetekként jelennek meg, gyakran bevágott sarokkal, láthatók (12-5. Ábra). Megjegyezhetjük a cisztás bélésből származó hámsejteket, különösen, ha a cisztának van papilláris komponense. Ezek a sejtek általában sűrű lapokban és fürtökben fordulnak elő, és némi enyhe eltérést mutathatnak a mag méretében és alakjában. Az emlőciszták együtt lehetnek jóindulatú és/vagy rosszindulatú emlődaganatokkal (Brodey és mtsai., 1983). Ezért a cisztához vagy más emlőtömeghez társuló tömeg szilárd területeinek aspirációját vagy biopsziáját kell elvégezni az emlő neoplazia jelenlétének kizárása érdekében.

Az emlőmirigyek hiperplasztikus és diszpláziás elváltozásai közé tartozik az unilobuláris és a multilobularis hyperplasia, az adenosis és az epitheliosis (Misdorp et al., 1999). Ezek az elváltozások kutyáknál fordulnak elő, és ritkábban macskáknál (Yager et al., 1993). Az emlő hiperpláziáját a szekréciós vagy duktuláris hám vagy a myoepithelialis sejtek szaporodása jellemzi, amelyek hasonlítanak a terhesség fiziológiás hiperpláziájára, némi enyhe szövettani atipia mellett. Citológiailag ezeket a elváltozásokat nehéz megkülönböztetni egymástól és a jóindulatú daganatoktól, például az adenomától vagy a papillómától. A hiperplasztikus emlőszövetből mérsékelt vagy nagyszámú, lepedőkbe és klaszterbe rendeződött hámsejtek szívhatók fel. Ezek a sejtek, amelyek megjelenésükben hasonlóak a normális emlő hámsejtekhez, kerek magokat mutatnak, finom vagy enyhén kötődő, egyenletes méretű és alakú kromatinnal, és alig vagy közepesen kevés bazofil citoplazmával. Habsejtek és makrofágok is megjegyezhetők.

Macskákban az emlő hiperpláziájának olyan formája fordul elő, amelyet különbözőképpen azonosítottak fibroepithelialis hiperpláziának, macska emlő hipertrófiának, emlő fibroadenomatous hiperpláziának vagy macska emlő hipertrófia/fibroadenomatous komplexnek. A macska emlő fibroepithelialis hiperpláziája (MFH) egy klinikailag jóindulatú, meglehetősen gyakori állapot, amely általában 2 évesnél fiatalabb, ösztrikus kerékpáros vagy vemhes nőstény macskákat érint (Mesher, 1997). Az MFH-ról bármelyik nemű, idősebb ép és ivartalanított macskában is beszámoltak progeszterontartalmú vegyületeket, például megestrol-acetátot (Hayden és mtsai., 1989) vagy depó-medroxi-progeszteron-acetátot (Loretti és mtsai, 2005). Az MFH az emlődiszplázia egyik formájának számít, amelyet egy vagy több emlőmirigy gyors, kóros növekedése jellemez. A neoplasztikus folyamattal ellentétben a páros mirigyek gyakran hasonló mértékű megnagyobbodást mutatnak (Lana és mtsai, 2007). Az MFH figyelemre méltó markáns intralobuláris duktuláris proliferációval azonos, amely azonos a duktuláris proliferációval a terhesség progeszteron által befolyásolt korai szakaszában (Misdorp et al., 1999). Ez a tipikus szövettani megjelenés, progeszteronnal kezelt nőstények vagy macskák előfordulása, valamint a nőstény és hím macskák MFH elváltozásaiban található progeszteron receptorok azonosítása arra a meggyőződésre vezetett, hogy az MFH kialakulása endogén vagy exogén progeszteront tartalmaz. Az MFH idővel általában kezelés nélkül visszaszorul, bár a másodlagos fertőzések megfelelő antibiotikum-terápiát igényelhetnek. A mirigyek nagymértékben megnagyobbodott, szárnyas metszésen keresztül végzett petefészek-eltávolítás gyakran elváltozások visszafejlődését eredményezi, és megakadályozza a jövőbeni kiújulást (Lana és mtsai, 2007). Egyes macskák azonban nem reagálnak a progesztogének megvonására vagy az ovariectomiára, és sikeresen kezelhetők a progeszteron receptor blokkoló aglépristone-nal (Görlinger et al., 2002).

(Mesher CI-től: Mi a diagnózisa? 14 hónapos házimacska, Vet Clin Pathol 26: 4, 1997, 13.)

Az emlőmirigyek gyulladását mastitisnek nevezik, és fokális elváltozásként jelentkezhet, vagy egy vagy több mirigyet érinthet. A tőgygyulladás ritkán előfordulhat organizmusok hematogén terjedése, nem laktációval járó trauma, harci sebek vagy fertőzött daganatok miatt. A Dirofilaria repens az anyatejmirigy fertőzését a szukában (Manuali et al., 2005), valamint a macska Toxoplasma gondii miatti tőgygyulladását jelentették nemrégiben (Park és mtsai, 2007). A tőgygyulladás leggyakrabban a szülés utáni laktációval társul. Előfordulhat álvemhesség alatt is, valamint a kölyökkutyák korai elválasztása után. Úgy gondolják, hogy a fertőző organizmusoknak a bimbónyíláson keresztül történő bejutásáról vagy a sérült, fedő bőrről származik (Gruffydd-Jones, 1980). Az újszülöttek morbiditása vagy mortalitása lehet az első tünete a tőgygyulladásnak. A tőgygyulladással járó klinikai tünetek közé tartoznak a duzzadt, fájdalmas mirigyek, amelyek kényelmetlenséget okoznak ápolás közben. A mirigyek tályogossá válhatnak vagy gangrenózissá válhatnak a bőrfelület nekrózisával. A szuka vagy a királynő szisztémás betegség klinikai tüneteivel, például anorexiával, lázzal, hányással vagy hasmenéssel is járhat. A teljes vérkép gyulladásos leukogramot mutathat ki, amelyet vagy a szegmentált és nem szegmentált (sávos) neutrofilek növekedése, vagy egy degeneratív bal elmozdulás jellemez, az éretlen neutrofilek túlsúlyával, különösen akkor, ha gangrenosus mastitis van jelen (Ververidis et al., 2007).

A rosszindulatú emlődaganatok diagnosztizálhatók a jelenlévő sejttípusok citológiai megjelenése és a rosszindulatúság több mint három kritériuma megfigyelése alapján. Az adenokarcinómákat a hámsejtek jellemzik, lapokba rendezve (12-10. Ábra) és klaszterekbe, vagy néha egyedileg. Acináris elrendezések figyelhetők meg (12–11. Ábra) (Masserdotti, 2006). A hámsejtek jellemzően kerekek, kerek vagy ovális, excentrikusan elhelyezkedő magokkal és mérsékelt mennyiségű bazofil citoplazmával, amelyek tartalmazhatnak amorf bazofil szekréciós terméket és/vagy tiszta vakuolokat (Allison és Maddux, 2008) (12–12. Ábra). Ezen vakuolák némelyike változó számú pontszerű vakuolákként vagy a sejtet elterjesztő és a sejtmagot periférikusan kiszorító citoplazma diffúz tisztításaként jelenhet meg. A rosszindulatú daganat kritériumai, amelyek ezekben a sejtekben megfigyelhetők, magukban foglalják a megnövekedett mag/citoplazma arányt; a mag és a sejtméret mérsékelt vagy kifejezett változása; nukleáris fröccsöntés; nagy, kiemelkedő, többszörös és/vagy rendellenes alakú sejtmagok; valamint binukleáció és multinukleáció. Fokozott mitotikus aktivitás és kóros mitotikus alakok lehetnek jelen (12-13. És 12-14. Ábra). A duktuláris karcinómák általában pleomorf hámsejtek lapjaival és fürtjeivel fordulnak elő, magas mag/citoplazmatikus arányokkal és kerek, bazális magokkal. Ezek a sejtek általában több mint három rosszindulatú kritériumot mutatnak. Az acináris struktúrák, a szekréciós termék és a citoplazmatikus vakuolok nem jellemzőek a ductularis carcinomákra. A malignus hámdaganatokban papilláris és trabecularis sejtelrendezés figyelhető meg (Masserdotti, 2006).