A SCAPULA SZEREPE

Russ Paine

1 IRONMAN Sportsmedicine Institute at Memorial Hermann, Houston, TX, USA

Michael L. Voight

2 Belmont Egyetem, Nashville, TN, USA

Absztrakt

Korábban a vállizom rehabilitációját gyakran elhanyagolták. Az elmúlt két évtizedben jelentős mennyiségű kutatást végeztek annak érdekében, hogy segítsen azonosítani a lapockának a felső végtagi funkcióban betöltött szerepét. A lapocka stabilizátorok gyengesége és az ebből adódó megváltozott biomechanika a következőket eredményezheti: 1) a váll elülső kapszulaszerkezeteinek rendellenes feszültségei, 2) a rotátor mandzsetta összenyomásának megnövekedett lehetősége és 3) a váll komplex neuromuszkuláris teljesítményének csökkenése. Ez a klinikai kommentár tényeket mutat be a lapocka és a környező izomzat anatómiájáról és biomechanikájáról, és leírja a lapocka diszfunkciójának patomechanikáját. A hangsúly a diszfunkció értékelésére és a lapocka izomzatának átképzésére irányul.

Bizonyítás szintje:

BEVEZETÉS

A lapockák felső végtagi funkcióban betöltött szerepének megértése és érdeklődése jelentősen megnőtt az elmúlt két évtizedben. A váll és a környező struktúrák megértésének növekedésével jól elfogadottá vált, hogy a lapocka több szerepet játszik az optimális váll komplex működés elősegítésében, amikor a scapulohumeralis anatómia és a biomechanika kölcsönhatásban hatékony mozgást eredményez. 1 Normál felső negyedfunkció esetén a lapocka stabil alapot nyújt, amelyből a glenohumeralis mobilitás következik be. 1,2 A scapulothoracalis ízület stabilitása a környező izomzat koordinált aktivitásától függ. A lapockizmoknak dinamikusan kell elhelyezniük a glenoidot, hogy hatékony glenohumeralis mozgás történhessen. Ha a lapocka izomzatának gyengesége vagy diszfunkciója van, akkor a lapocka normál elhelyezkedése és mechanikája megváltozhat. 1,2 Ha a lapocka nem tudja betölteni stabilizáló szerepét, a váll komplex funkciója nem hatékony, ami nemcsak a neuromuszkuláris teljesítmény csökkenését eredményezheti, hanem hajlamosíthatja az egyént a glenohumeralis ízület sérülésére. 1,2

FUNKCIÓS ANATÓMIA ÉS BIOMECHANIKA

Fontos, hogy a klinikus alaposan ismerje a lapockát irányító izmokat és a normális lapocka mechanikát. Csak a normál biomechanika megértése révén érthető meg a sérülés vagy diszfunkció patomechanikája. 2 A scapulothoracicus artikulációja a test legkevésbé egybevágó ízülete. A lapocka és a mellkas között nincs tényleges csontos artikuláció, amely hatalmas mozgékonyságot tesz lehetővé sok irányban, beleértve a kitolódást, a visszahúzódást, az emelkedést, a depressziót, az elülső/hátsó dőlést, valamint a belső/külső és felfelé/lefelé irányuló forgást. A lapocka helyzetének leírásakor a vonatkoztatási pont a glenoid. A scapulothoracalis régió tényleges csontos artikulációjának hiánya hajlamosítja a patológiás mozgásra, ami a glenohumeralis ízület stabilitásától és normál mozgásától nagymértékben függ. 1,3–6 A lapocka csak az acromioclavicularis ízületnél lévő szalagos kötésekkel, valamint a serratus anterior és subscapualaris izomtagjai által biztosított szívómechanizmus révén kapcsolódik a mellkashoz. 3 Ez a szívó mechanizmus tartja a lapockát a mellkas közvetlen közelében, és lehetővé teszi, hogy megcsússzon az ízület mozgása közben. 3

Míg sok izom stabilizálja a lapockát, a fő stabilizátorok a serratus anterior, a romboid major és a minor, a levator lapockák és a trapezii. A glenohumeralis „protektorok” magukban foglalják a rotátor mandzsetta izmait: a supraspinatus, az infraspinatus, a teres minor és az subscapularis. 5–9 Ezek az izomcsoportok szinergikus ko-összehúzódás révén működnek, hogy lehorgonyozzák a lapockát és irányítsák a mozgást. 3 Pontosabban, a lapocka izmai az alábbiak szerint működnek:

Serratus Anterior

A serratus anterior fontos scapularis stabilizáló izom. A borda ketrecének első nyolc bordájából és pályájából ered, hogy a lapocka elülső középső oldala mentén illeszkedjen be. A serratus elülső behelyezésének felső része a lapocka mediális határa mentén terül el, míg az alsó része a lapocka alsó szögébe illeszkedik. A serratus anterior beidegzését a hosszú mellkasi ideg biztosítja, amely az ötödik és hetedik koponyaideg ventrális ramijából származik. A többszörös kapcsolódási helyek miatt a serratus anterior elsődleges feladata a lapocka stabilizálása az emelkedés során, valamint a lapocka előre és köré húzása a mellketrecen. A lapocka elülső helyzetbe kerülését a mellkasi ketrecben elnyúlásnak vagy lapockarablásnak nevezik. A nyúlás kifejezést gyakrabban használják ennek az elülső mozgásnak a leírására, hogy elkerüljék a vállrablással való összetévesztést. A kitolódás mozgása a tologatással vagy a lyukasztással jár. Háromdimenziós vizsgálatok kimutatták, hogy a serratus anterior hozzájárul a 3-D lapocka mozgásainak minden alkotóeleméhez a kar emelkedése során, amely magában foglalja a felfelé forgatást, a hátsó billentést és a külső forgást. 10,11

Rhomboidok

Trapéz (felső/középső/alsó)

A trapéz funkciói magukban foglalják a felfelé forgatást és a magasságot a felső trapéznál, a visszahúzást a középső trapéznál, valamint a felfelé forgatást és a depressziót az alsó trapéznál. Ezenkívül az alsó trapéz inferomediális irányú rostjai is hozzájárulhatnak a lapocka hátsó dőléséhez és külső elfordulásához a kar emelkedése során. 10 A trapéz a C7-T12 csigolya felső nyakvonalának középső harmadából, a külső nyakszirt protuberanciájából, a nyaki szalagból és a spinális folyamatokból származik, és disztálisan kapcsolódik a kulcscsont, az acromion és a lapocka gerincének oldalsó harmadához. A trapéz beidegzését a gerinc kiegészítő idege biztosítja.

Levator Scapulae

A levator lapockák az 1–4 nyaki csigolyák keresztirányú folyamatainak hátsó tuberculáiból származnak. A levátor lapockák behelyezése a lapocka mediális határa mentén a lapocka gerincének szintjén található. Az innervációt a nyaki plexus (C3, C4) biztosítja, a háti scapularis ideg gyakori hozzájárulásával. A levator lapockák a lapockát lefelé fordítva a lapockát emelik, és a glenoid üreget alacsonyabban döntötték. A rotátor mandzsetta és a scapulothoracalis izomzat megerősítésére használt gyakorlatok szintén hatékonyak a levator lapockák aktivitásának kiváltásában, így az adott izom megcélzásához szükséges speciális gyakorlatok gyakran szükségtelenek. 14

Normál biomechanika

PATOMECHANIKA

A lapockák vállsérülésekben betöltött szerepét a tanulmányok többségével széles körben megvizsgálták a váll ütközése és a rotátor mandzsetta betegség területén, és kevesebb tanulmány kutatta a lapocka szerepét a váll instabilitásában és a tapadó capsulitisben vagy a glenohumeralis ízületi merevségben. 15,21 A kutatások között a tantárgyak, a tanulmányterv, a kinematikai leírás és az eredmények jelentős változékonyságot mutatnak. A vállöv körüli rendellenes biomechanika és túlterheléses sérülések zöme azonban a lapockát stabilizáló izmok működésének változásaira vezethető vissza. 22,23 A megváltozott scapuláris mozgást és helyzetet scapularis dyskinesisnek nevezik. A diszkinézis meghatározása a normál scapularis kinematika megváltoztatása. 15 A scapularis dyskinesis kialakulásához számos tényező járulhat hozzá, többek között a csontos okok, beleértve a testtartást vagy a korábbi törést is. Ízületi okok, beleértve az acromioclavicularis ízületi instabilitást, az acromioclavicularis ízület arthrosisát és a glenohumeralis ízület belső rendellenességét. Neurológiai okok, beleértve a nyaki radikulopathiát vagy idegbénulást. Lágyrész-tényezők, beleértve a rugalmatlanságot (feszességet) vagy a belső izomproblémákat, valamint a periszkapuláris izomaktiváció változását. 15

Vizsgálták az izomfáradtság hatását a lapocka stabilitására is. Thomson és Mitchell 27 megvizsgálta az ismétlődő testmozgás hatását a lapockastabilizátorokra, tanulmányozva a lapocka izomzatának azon képességét, hogy stabilizálja a lapockát a fárasztó gyakorlat után a proprioceptív neuromuszkuláris könnyítés (PNF) D2 mintázatában, laterális lapocka (LSS) teszttel mérve . Eredményeik arra engednek következtetni, hogy a vállizomzat fáradtság által kiváltott erőhiánya káros hatással lehet a lapocka helyzetére, mivel funkcionális tevékenységek során lehetővé teszi a lapocka oldalirányúbb elcsúszását. 27 A fárasztó testmozgás vállizmokra gyakorolt hatását Carpenter és mtsai 28, valamint Voight és mtsai 29 is tanulmányozták, akik a testmozgás és az izomfáradtság hatását vizsgálták a váll propriocepciójára. Mindkét csoport szignifikáns csökkenést talált az ízületi kinesztéziában, a fárasztó testmozgás utáni passzív mozgás detektálásához szükséges időhatár alkalmazásával. 28 Feltételezték, hogy a helyzetérzék csökkenése a vállöv izomzatának fáradtsága következtében megzavarhatja a normális koordinációt és az ízületek stabilitását, ezáltal ronthatja a vállöv körüli funkciókat. 28,29

Fizikai vizsga és értékelés

a) Fali tolás - ujjhegyekkel nyomja be a falba. Kerülje a testtel való falba hajolást. Figyelje meg a lapocka hátulsó szárnyasodását. (b) Emelje meg a 3–5 # súlyzót, és engedje le a bemutatott helyzetbe (45 fok). Figyelje meg a lapocka hátulsó szárnyasodását.