A Stanford-tanulmány az elhízást az alváshiány okozta hormonális változásokhoz köti

Stanford, Kalifornia - Minél kevesebbet alszol, annál többet nyerhetsz. Így mondják a Stanfordi Egyetem Orvostudományi Karának kutatói, akik egy nemrégiben készült tanulmányban azt találták, hogy az alvásvesztés magasabb hormonszinthez vezet, amely kiváltja az étvágyat, alacsonyabb hormonszintet eredményez, amely elmondja a testének, hogy tele van, és megnövekedett testtömeg-indexet eredményez.

elleni

Az eredmények nemcsak az egyre növekvő bizonyítékokkal egészítik ki, amelyek azt mutatják, hogy az alvás időtartama fontos szabályozója lehet a testtömegnek és az anyagcserének, hanem először dokumentálják az alvás és ezeknek a hormonoknak a kapcsolatát az általános populációban, nyomon követve a hormonális változások összhangban vannak az elhízással.

Emmanuel Mignot, PhD, pszichiátriai és magatartástudományi docens, valamint a Stanford és a Wisconsini Egyetem munkatársai a december 6-i online számában jelentek meg. Nyilvános Tudományos Könyvtár.

"Eredményeink fontos kapcsolatot mutatnak az alvás és az anyagcsere-hormonok között" - jegyezték meg a kutatók a cikkben. "A nyugati társadalmakban, ahol a krónikus alváskorlátozás általános és az étel széles körben elérhető, az étvágyszabályozó hormonok alváskorlátozással járó változásai hozzájárulhatnak az elhízáshoz."

Korábbi tanulmányok összefüggést jeleztek az alvásvesztés és a megnövekedett testtömeg-index vagy BMI között. A múlt hónapban az Észak-Amerikai Elhízáskutató Egyesület ülésén bemutatott tanulmány szerint például azok az emberek, akik éjszaka két-négy órát alszanak, 73 százalékkal nagyobb valószínűséggel vannak elhízottak, mint a normál alvók.

A kutatók úgy vélik, hogy az alvásvesztés számos, az étvágyhoz és az étkezéshez kapcsolódó hormonra hatással van, és két ilyen hormonról - a ghrelin és a leptin - úgy gondolják, hogy szerepet játszanak a rövid alvásidő és a magas BMI közötti kölcsönhatásban.

Az öt évvel ezelőtt felfedezett és elsősorban a gyomor által termelt Ghrelin kiváltja az étvágyat az emberekben: minél több ghrelin van, annál többet szeretne enni.

A zsírsejtek által termelt hormon, a leptin, az elégtelen anyagcsere-tartalékot és a több kalória fogyasztásának szükségességét jelző jel. Az alacsony leptinszint jelzi az éhezést és az étvágy megnövekedését.

Míg a hormon/alvás összefüggést szigorúan kontrollált laboratóriumi körülmények között mutatták be a korábbi vizsgálatok során, Mignot és csapata arra törekedett, hogy feltárja a kapcsolatot egy általános populációs mintában.

A tanulmány során a kutatók 1024 önkéntes alvási mintázatát vizsgálták az 1989-ben megkezdett, alvási rendellenességek populációalapú longitudinális vizsgálatából, a Wisconsin Sleep Cohort Study-ból. A 30 és 60 év közötti résztvevők éjszakai poliszomnográfián estek át (egy teszt során számos fiziológiai változót mérnek és rögzítenek alvás közben) és négyévente egyszer vesznek vérmintát. Ötévente kérdőívek és hatnapos alvási naplók segítségével számoltak be alvási szokásaikról is.

A kutatók adatai szerint a ghrelin 14,9% -kal, a leptin pedig 15,5% -kal csökkent azoknál az embereknél, akik állandóan öt órát aludtak, szemben a nyolcan aludókkal. Mignot szerint az eredmények konzisztensek voltak, függetlenül a résztvevők nemétől, BMI-jétől vagy étkezési és testmozgási szokásaitól. "A hatásnak nagyon erősnek kell lennie ahhoz, hogy [ebben az egész] populációban megjelenjen" - mondta.

"Elképesztő volt, hogy egy hormon olyan jól tudja nyomon követni az ember saját maga által bejelentett alvási mennyiségét" - tette hozzá. "Tudomásom szerint ez az első alkalom, amikor a vérben lévő perifériás marker korrelál a szokásos alvási mennyiségekkel egy általános, normálisan viselkedő populációban."

A kutatók azt is megállapították, hogy azoknál az embereknél, akik kevesebb mint nyolc órán át aludtak (a minta 74,4 százaléka), a megnövekedett BMI arányos volt az alvás csökkenésével. Beszámoltak arról, hogy a BMI 3,6 százalékos növekedése megfelel az éjszakai alvás átlagos időtartamának nyolc óráról öt órára történő csökkenésének.

Míg nem erősítették meg, hogy a ghrelin és a leptin megfigyelt változásai elegendőek-e a testsúly növekedéséhez, Mignot elmondta, hogy úgy gondolja, hogy valószínűleg így fognak tenni, mert minden hatás jó irányba és a várt nagyságrendre vezethető vissza.

Mignot szerint további vizsgálatokra van szükség az alvásvesztés közvetlen hatásáról az étel bevitelére, az energiafelhasználásra és az elhízásra. Az alvás időtartamának megváltoztatása fontos módja lehet az elhízás megelőzésének és kezelésének. Mignot egy próba felállításán dolgozik, hogy tanulmányozza ezt a megközelítést.

Az Országos Egészségügyi Intézet finanszírozta Mignot munkáját. Társszerzői a tanulmányban Shahrad Taheri, Ph.D., aki a kutatást Stanfordban végezte, és jelenleg a Bristoli Egyetemen van; tudományos munkatárs Ling Lin, PhD; Diane Austin és Terry Young, PhD, a Wisconsini Egyetemmel.