A súlycsökkenés a 2-es típusú diabetes mellitus diagnózisa előtt a cukorbetegség szövődményeinek kockázati tényezője

Shanshan Yang

Geriátriai Intézet, Pekingi Öregedési és Geriatológiai Fő Laboratórium, Állami Vese Betegségi Laboratórium, Kínai PLA Általános Kórház, Peking

b Jinan katonai terület CDC, Jinan, Shandong

Shuang Wang

c Nefrológiai és endokrinológiai osztály, PLA 148. kórház, Zibo, Kína.

Bo Yang

c Nefrológiai és endokrinológiai osztály, PLA 148. kórház, Zibo, Kína.

Jinliang Zheng

c Nefrológiai és endokrinológiai osztály, PLA 148. kórház, Zibo, Kína.

Yuping Cai

c Nefrológiai és endokrinológiai osztály, PLA 148. kórház, Zibo, Kína.

Zhengguo Yang

c Nefrológiai és endokrinológiai osztály, PLA 148. kórház, Zibo, Kína.

Társított adatok

Absztrakt

Célunk volt a súlycsökkenés kapcsolatának vizsgálata a 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) diagnosztizálása előtt és a diabéteszes szövődmények között a kórházban fekvő T2DM-es betegek körében.

Keresztmetszeti vizsgálatot végeztünk, és 347, illetve 642 kórházi T2DM-ben szenvedő beteget értékeltünk, akik a T2DM diagnózis előtt súlycsökkenést tapasztaltak és nem. A hajlam pontszám-egyeztetést használtuk a csoportok közötti zavaró elfogultság csökkentésére. Ezenkívül az egyeztetett adatok logisztikai regressziós elemzését végezték a diabéteszes szövődmények kockázatának értékelése érdekében.

Összesen 339, fogyást tapasztalt beteget hasonlítottunk össze 339 olyan betegnél, akik nem tapasztalták a fogyást. Az életkor, a nem, az eredet, a foglalkozás, a dohányzási előzmények, az alkoholfogyasztás és a cukorbetegség időtartama alapján történő kiigazítás után a logisztikus regressziós elemzés azt mutatta, hogy azoknál a betegeknél, akiknél nem volt súlycsökkenés, a <5 kg-ot elvesztő betegeknél nagyobb volt a cukorbetegség kockázata nephropathia (DN) (esélyhányados [OR]: 2,05, 95% konfidencia intervallum [CI]: 1,35–3,10) és diabéteszes retinopátia (OR: 1,79, 95% CI: 1,11–2,87). A fogyás tekintetében azonban nem figyeltünk meg dózis-válasz összefüggést.

Megállapítottuk, hogy a T2DM diagnózisa előtti fogyás kockázati tényezőként szolgálhat a DN és a diabéteszes retinopathia szempontjából. Eredményeink azt mutatják, hogy meg kell erősítenünk a szövődmények kezelését és megelőzését azoknál a betegeknél, akiknél a T2DM diagnózis előtt <5 kg súlycsökkenés tapasztalható, különösen azoknál, akik központilag elhízottak.

1. Bemutatkozás

A diabetes mellitus (DM) prevalenciája gyorsan növekedett az elmúlt 2 évtizedben. [1,2] 2015-ben világszerte összesen 415 millió felnőtt szenvedett cukorbetegségben, és 2040-re ez a szám várhatóan 642 millióra nő. [3] Kínában van a legtöbb DM-ben szenvedő beteg (92,4 millió) a világ bármely országából. [4] Ennek eredményeként a DM több mint 10 millió fogyatékossággal kiigazított életévet okozott, és 2012-ben Kínában ez volt a 8. fő halálok; így a DM jelentős közegészségügyi problémát jelent Kínában. [5] A 2-es típusú diabetes mellitus (T2DM) a leggyakoribb DM-típus Kínában, és a T2DM-ben szenvedő betegek jelentős hányadát veszélyeztetik a diabéteszes szövődmények. [6] A diabéteszes szövődmények a fogyatékossággal, sőt a T2DM-ben szenvedő betegek halálával is összefüggenek, és így a T2DM fő betegségterhét jelentik. Ezért fontos a szövődmények kialakulásának nagy kockázatával küzdő betegek azonosítása.

Legjobb tudásunk szerint a klinikai vizsgálatok általában a cukorbetegség szövődményei és a vérnyomás, valamint a vércukorszint és a vér lipidszintje közötti összefüggésre összpontosítottak. Ezenkívül a fogyásról szóló korábbi tanulmányok tipikusan tanulmányozták az intruzív testtömeg-szabályozás előnyeit a cukorbetegség szövődményeinek kezelésében. [7,8] A fokozott alkoholfogyasztás, evés és vizeletürítés mellett a T2DM diagnózisát megelőző szándékos fogyókúra, vizelethajtó kezelés vagy testmozgás hiányában a súlycsökkenést általában a T2DM tüneteként azonosítják [9]; azonban kevés tanulmány vizsgálta a T2DM diagnózist megelőző fogyás és a diabéteszes szövődmények közötti kapcsolatot.

Így egy megfigyelési tanulmányt terveztünk a T2DM diagnózist megelőző súlycsökkenés és a cukorbetegség szövődményei közötti összefüggés vizsgálatára a T2DM kórházi betegeknél, amely a legnagyobb arányban a diabéteszes szövődmények aránya. A két csoport összehasonlíthatóságának növelése érdekében (olyan betegek, akiknél a T2DM diagnózisa előtt súlycsökkenés tapasztalható és nem tapasztalható súlyvesztés), valamint a zavaró tényezők hatásának csökkentése érdekében a hajlam pontszám-egyeztetést (PSM) használtuk. [10]

2. Tervezés és módszerek

2.1. Vizsgálati minta

A PLA 148. kórház Nefrológiai és Endokrinológiai Osztályának klinikai adatait használtuk fel. A 1025 fekvőbeteg közül (akiket 2010. január és 2012. december között toboroztunk) kizártunk 25 1. típusú DM fekvőbetegt és 11 látens autoimmun cukorbetegséget felnőtt fekvőbetegekben, ezért összesen 989 (507 férfi és 482 nő) résztvevőt vettünk fel ebbe a vizsgálatba.

A felvételi kritériumok alapján a résztvevők a PLA 148. kórház Nefrológiai és Endokrinológiai Osztályának fekvőbetegei voltak 2010. január és 2012. december között, akiknél T2DM-t diagnosztizáltak, kórtörténetében nem volt rák és daganat, nem voltak terhesek, és beleegyeztek, hogy részt vegyenek ebben a tanulmányban. A kizárási kritériumok a következők voltak: nem kínai állampolgárság, terhes nők, kórtörténet rák és daganatok, valamint a beleegyezés hiánya a részvételhez ebben a tanulmányban.

Információkat gyűjtöttünk a résztvevő nemére, életkorára, foglalkozására, régiójára, alkoholfogyasztására, a dohányzási előzményekre, a cukorbetegség időtartamára, a fogyásra és a cukorbetegség szövődményeinek állapotára (akut és krónikus szövődmények).

2.2. Mérés

A T2DM-et az American Diabetes Association kritériumai szerint határoztuk meg. A cukorbetegség szövődményei közé tartoznak az akut és krónikus szövődmények, az akut szövődmények pedig a diabéteszes ketoacidózis, a hiperglikémia hiperoszmoláris állapota és a cukorbetegség tejsavas acidózisa. [9] A krónikus diabéteszes szövődmények közé tartoztak a szív- és érrendszeri és cerebrovaszkuláris betegségek (T2DM után diagnosztizáltak), a diabéteszes nephropathia (DN), a diabéteszes retinopátia, a diabéteszes perifériás neuropátia és az alsó végtagok diabéteszes angiopátia. Az összes diabéteszes szövődményt 2 orvos diagnosztizálta a Kínai Diabetes Társaság diagnosztikai kritériumai szerint.

A súlycsökkenést a T2DM diagnózisa előtt 6 hónapon belül a testtömeg legalább 5% -os csökkenésének határozták meg, szándékos fogyókúra és vizelethajtó terápiák hiányában. Ezeket az információkat az elsődleges nővér gyűjtötte össze, és az információk pontosságának biztosítása érdekében a súlycsökkenést a betegekkel és hozzátartozóikkal megerősítették. A központi elhízás a derék kerülete volt> férfiaknál> 90 cm, nőknél> 80 cm. [11] Ezenkívül 5 kg-ot használtunk a súlycsökkenés küszöbének, mert a korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy legalább 5 kg-os súlycsökkenés volt az a standard érték, amely meghatározta az elhízott betegeknél a súlycsökkenést [12] és a súlycsökkenés> 5 kg-ot. 1 év alatt független kockázati tényező az idősek otthonában lakók 6 hónapos halálozásában. Ezenkívül a súly (kg) folyamatos fogyását is belefoglaltuk a logisztikai elemzésbe, hogy meghatározzuk a súlycsökkenés (kg) esélyhányadosát.

2.3. Statisztikai analízis

Az adatelemzésekhez az SPSS 19.0 verziót (sorozatszám: 5076595) használtuk. Az összes teszt szignifikancia szintjét 2-farkú α értékre állítottuk 0,05-re. Az átlagok és az arányok különbségeit Student t teszttel, illetve Chi-négyzet tesztekkel értékeltük. Logisztikai regressziós modelleket használtak a súlycsökkenés kockázatának azonosítására (csoportos és folyamatos).

A súlycsökkentő és a súlycsökkentő csoportok közötti egyeztetéshez PSM-et [13] alkalmaztunk. A nem, az életkor, a származás, a foglalkozás, a dohányzási előzmények, az alkoholfogyasztás és a T2DM időtartama kovariátként szerepelt. A legközelebbi szomszédok illesztését alkalmaztuk, hogy a volt dohányosokat a jelenlegi dohányosokhoz 1: 1 arányban, 0,02 vastagsággal igazítsuk. [14]

2.4. Etikai szempontok

A kínai PLA Általános Kórház Orvosi Etikai Bizottsága megvizsgálta és jóváhagyta tanulmányunkat. A kérdőív kitöltése előtt minden érintett résztvevő aláírta a tájékozott beleegyező nyilatkozatot.

3. Eredmények

Összesen 989 (507 férfi és 482 nő) fekvőbeteg vett részt vizsgálatunkban a PSM előtt. A résztvevők átlagos életkora 56,8 ± 11,6 év volt (tartomány: 14–93 év). A testsúlycsökkentő és a súlyvesztés nélküli betegek átlagéletkora 54,7 ± 11,3 év (19–93 év), illetve 58,0 ± 11,6 év (14–87 év) volt. A résztvevők általános jellemzőit (életkor, nem, származás, foglalkozás, dohányzási előzmények és alkoholfogyasztás) az 1. táblázat mutatja. 1. A súlycsökkentő csoportba tartozó betegekkel összehasonlítva a súlycsökkentés nélküli betegek idősebbek voltak, nagyobb arányban voltak nők, hosszabb T2DM időtartamot tapasztaltak és alacsonyabb volt az éhomi vércukorszint (FBG).

Asztal 1

A résztvevők demográfiai jellemzői a PSM előtti és utáni fogyás szerint.

A PSM után összesen 392 résztvevő pár egyeztetett, a súlycsökkentő és a súlyvesztés nélküli csoportok életkor, nem, a cukorbetegség időtartama és az FBG szempontjából kiegyensúlyozottak voltak (táblázat (1. táblázat).

Az életkor, a nem, a származás, a foglalkozás, a dohányzási előzmények, az alkoholfogyasztás, a cukorbetegség időtartama és az FBG alapján történő kiigazítás után a logisztikai regresszióanalízis feltárta, hogy a súlycsökkenés nélküli csoporttal összehasonlítva az a betegek csoportja, akiknél ≤5 kg-nál nagyobb volt a DN (OR: 2,05, 95% konfidencia intervallum [CI]: 1,35–3,10) és a diabéteszes retinopathia (OR: 1,79, 95% CI: 1,11–2,87) kockázata; a súlycsökkenés alapján azonban nem figyeltünk meg dózis-válasz összefüggést (táblázat (2. táblázat) .2). Ezenkívül felvettük a súly (kg) folyamatos fogyását a logisztikai elemzésbe, hogy meghatározzuk a súlyvesztés legkülsőbb területeit (folyamatos, kg), és hasonló, de nem szignifikáns eredményeket kaptunk (táblázat (3. táblázat).

2. táblázat

VAGY (95% CI) a cukorbetegség szövődményei a résztvevők közötti fogyás szerint.

3. táblázat

VAGY (95% CI) a cukorbetegség szövődményei a résztvevők súlycsökkenése miatt (folyamatos változó).

Amint a 4. táblázat 4. táblázata mutatja, a központilag elhízott résztvevők körében a súlycsökkentő csoportban (≤5 kg) nagyobb volt a DN (OR: 2,12, 95% CI: 1,26–3,58) és a diabéteszes retinopathia ( VAGY: 1,96, 95% CI: 1,07–3,59) az életkor, nem, származás, foglalkozás, dohányzási előzmények, alkoholfogyasztás, a cukorbetegség időtartama és az FBG kiigazítása után (táblázat (4. táblázat). 4). A nem elhízott résztvevők között ez a kapcsolat nem volt szignifikáns (S1. Kiegészítő táblázat).

4. táblázat

VAGY (95% CI) a cukorbetegség szövődményei az elhízott résztvevők súlycsökkenése szerint.

4. Megbeszélés

A fogyás szándékos fogyókúra, vizelethajtó terápia vagy jövedéki adó nélkül a T2DM diagnózisa előtt a T2DM klasszikus tünete, bár kevés tanulmány foglalkozott a T2DM diagnózis előtti fogyás és a diabéteszes szövődmények kapcsolatával. Így úgy terveztük ezt a vizsgálatot, hogy megfigyeljük ezt a kapcsolatot a T2DM-ben szenvedő betegek között a PLA 148. kórházban. Legjobb tudomásunk szerint ez a tanulmány jelenti ennek az egyesületnek az első vizsgálatát. Vizsgálatunk fő erőssége a PSM-t használó potenciális zavarók széles körének átfogó ellenőrzése és kiigazítása volt. Az egyeztetett csoportok közötti hasonló eredmények bizonyítják az eredmények robusztusságát. Sőt, mivel a T2DM diagnózist megelőző súlycsökkenés a diabéteszes szövődmények megjelenése előtt következett be, a fordított oksági probléma, a keresztmetszeti vizsgálatok egyik fő korlátja, nem jelentett fő aggodalmat tanulmányunkban.

Vizsgálatunk azt is kimutatta, hogy a központilag elhízott betegek körében a testsúlycsökkentő csoportban nagyobb volt a DN és a diabéteszes retinopathia kialakulásának kockázata, de ez a kockázat nem volt szignifikáns a központi elhízás nélküli betegek körében. Valójában a tanulmányok az elhízást a megnövekedett keringő hormonszinttel (ideértve az ösztrogéneket, androgéneket, inzulint és IGF-I-t) kapcsolták, és a központi elhízás a csökkent glükóz tolerancia és inzulinrezisztencia megnyilvánulása. [20,21] Így a súlyvesztés hatása a központi elhízással rendelkező T2DM-ben szenvedő betegeknél jelentősebb lehet.

Ennek a tanulmánynak számos korlátja volt. Mivel a súlycsökkenés információ visszahíváson alapult, a visszahívási torzítás nem zárható ki teljes mértékben; az információkat azonban a betegek és hozzátartozóik megerősítették a pontosság érdekében. Másodszor, a mintánk nem feltétlenül reprezentatív a kínai T2DM-ben szenvedő betegek számára, mivel kórházunk az egyik legjobb kórház Zibóban, és a kórházunkban fekvő betegeknél nagyobb a cukorbetegség szövődményeinek gyakorisága; mintánk reprezentativitása azonban nem befolyásolhatja érdemben a vizsgálat belső érvényességét. Végül nem tudtuk megvizsgálni a cukorbetegséggel járó súlycsökkenés veszélyességi arányát, mivel a diabéteszes szövődmények kezdési idejéről nem volt részletes információ.

Összefoglalva, tanulmányunk a T2DM diabéteszes szövődményekkel történő diagnosztizálása előtti fogyás összefüggésének első vizsgálatát nyújtja a T2DM fekvőbetegek körében. A PSM módszerrel fokoztuk a fogyás és a súlycsökkenés nélküli csoportok összehasonlíthatóságát, és megállapítottuk, hogy a T2DM diagnózisa előtti fogyás kockázati tényező lehet a DN és a diabéteszes retinopathia kialakulásában; további okleveles vizsgálatokat kell azonban végezni ennek az ok-okozati összefüggésnek a igazolására. Eredményeink azt is mutatják, hogy meg kell erősítenünk a szövődmények kezelését és megelőzését azoknál a betegeknél, akiknek súlycsökkenése ≤5 kg a T2DM diagnózisuk előtt, különösen azoknál, akiknek központi elhízásuk van.