A szemaglutid és a liraglutid összehasonlítása a fogyáshoz elhízott betegeknél

A kutatók a GLP-1 inhibitorok, a Semaglutide és a Liraglutide, hatékonyságát és biztonságosságát tanulmányozzák a fogyás során.

szempontjából

Az elhízás számos egészséggel kapcsolatos problémát okozhat a betegek számára. Az életmódbeli súlycsökkentési stratégiákat nehéz fenntartani, és az eredmények időbe telhetnek. A liraglutid a humán glukagonszerű peptid-1 (GLP-1) analógja. Ez az inzulin és a glükagon felszabadulásának hormonszabályozója, amely segít csökkenteni az étvágyat és növeli a jóllakottságot. A liraglutid az FDA által jóváhagyott 2-es típusú cukorbetegség és fogyás esetén. A semaglutid egy hosszabb hatású GLP-1 analóg, amelyet csak 2-es típusú cukorbetegségben engedélyeztek, de elősegíti a fogyást is. Ez a tanulmány összehasonlítja a szemaglutidot a liraglutiddal annak meghatározása érdekében, hogy melyiknek vannak nagyobb súlycsökkenési és biztonsági paraméterei.

Kettős vak, randomizált, II. Fázisú vizsgálatban hét országból 957 felnőtt, cukorbetegség nélküli és 30 kg/m2 vagy annál magasabb BMI-értéket rendeltek a semaglutiddal kezelt csoportba, a liraglutid csoportba vagy a placebo csoportba. A szubkután injekciókat 52 héten keresztül naponta adták be. A szemaglutid kezdeti dózisa 0,05 mg/nap volt, és négy hetente emelték 0,05 mg, 0,1 mg, 0,2 mg, 0,3 mg vagy 0,4 mg céldózisra. A liraglutid kezdő adagja 0,6 mg/nap volt, és hetente emelte a napi 3 mg-os céldózist. A résztvevők meghatározott kalóriabevitel-határértékeket kaptak, és négy hetente értékelték a betartást. Körülbelül 12 hetente laboratóriumokat is készítettek.

Ez a tanulmány a testtömeg-százalékok változását használta a hatékonyság meghatározásához. Az adatokat a szándék-kezelés elv alapján gyűjtöttük, és ANCOVA modellt használtunk az adatok elemzésére. Az eredmények azt mutatták, hogy az összes kezelési csoportnál nagyobb volt a súlycsökkenés százaléka, mint a placebónál.

A 0,1 mg-ot meghaladó dózisú szemaglutidcsoportok súlya lényegesen nagyobb volt az 52 hét végén, mint a liraglutid csoportban. A kiindulási értékhez viszonyított 5, 10, 15, vagy 20% -os súlycsökkenés dózisfüggő volt. Napi 0,05–0,4 mg szemaglutidot kapva a résztvevők 54–83% -ánál a testsúlycsökkenés legalább 5% volt. A placebót kapó résztvevők 23% -a 5% -kal, a liraglutid résztvevőinek 66% -a 5% -kal csökkentette a súlyát. A semaglutid résztvevõinek 19-65% -a vesztette el a testsúlyát legalább 10% -kal, szemben a liraglutidban résztvevõk 34% -ával és a placebo csoport tagjainak 10% -ával. A becsült átlagos súlyvesztés -2,3% volt a placebo csoportban szemben −6,0% (0,05 mg), −8,6% (0,1 mg), −11,6% (0,2 mg), −11,2% (0,3 mg) és −13,8% ( 0,4 mg) a szemaglutid csoportokban. A szemaglutid csoportokban a súlyvesztés szignifikáns volt (p≤0,0010). A szemaglutid 0,2 mg vagy annál nagyobb átlagos testtömeg-csökkenése a liraglutidhoz képest szignifikáns volt.

A nemkívánatos események gyakoribbak voltak a szemaglutid résztvevői körében, és dózisfüggőek voltak. Azok a szemaglutid résztvevők 90 százaléka, akik napi 0,05 mg alacsonyabb dózist kaptak, egynél több nemkívánatos eseményt észleltek, szemben a napi 0,4 mg szemaglutidot kapók 96% -ával. A leggyakoribb nemkívánatos események hányinger, hasmenés, székrekedés, nasopharyngitis, hányás, csökkent étvágy, fejfájás és eructation voltak. A liraglutid-csoport 88 százaléka egynél több nemkívánatos eseményt tapasztalt, szemben a placebo csoport 79% -ával. Emellett egyik kezelt csoportban sem voltak súlyos hipoglikémiás epizódok.

Gyöngy gyakorlása:

  • A szemaglutid elősegíti a testsúlycsökkenést az elhízásban szenvedőknél.
  • A szemaglutid nagyobb dózisa nagyobb súlycsökkenést eredményezett, de a dózis növelésével a nemkívánatos események is növekedtek.
  • Mind a liraglutid, mind a semaglutid káros hatásai hasonlóak voltak, és főleg a gyomor-bélrendszerrel kapcsolatos eseményeket tartalmazták.