A szérum prolaktinkoncentrációja a hipopituitarizmus és az elhízás vonatkozásában optikai ideghipoplazia esetén

Amy M. Vedin

1 Endokrinológiai, Cukorbetegség és Anyagcsere Központ, Gyermekgyógyászati Osztály, Keck Orvostudományi Kar, USC és Los Angeles-i Gyermekkórház

Pamela Garcia-Filion

2 A Vision Center, az USC Keck Orvostudományi Karának Szemészeti Osztálya és a Los Angeles-i Gyermekkórház

3 Biostatisztikai osztály, Prevenciós Orvostudományi Osztály, USC Keck Orvostudományi Kar

Cassandra Fink

2 A Vision Center, az USC Keck Orvostudományi Karának Szemészeti Osztálya és a Los Angeles-i Gyermekkórház

Mark Borchert

2 A Vision Center, az USC Keck Orvostudományi Karának Szemészeti Osztálya és a Los Angeles-i Gyermekkórház

4 Saban Los Angeles-i Gyermekkórház Kutatóintézete

Mitchell E. Geffner

1 Endokrinológiai, Cukorbetegség és Anyagcsere Központ, Gyermekgyógyászati Osztály, Keck Orvostudományi Kar, USC és Los Angeles-i Gyermekkórház

4 Saban Los Angeles-i Gyermekkórház Kutatóintézete

Absztrakt

Háttér/Célok

A látóideg-hypoplasiában (ONH) szenvedő gyermekek többségében hipopituitarizmus alakul ki, és sokan elhíznak is. Ezek a társult állapotok a morbiditás fő okai, és valószínűleg a hipotalamusz diszfunkciójának tudhatók be. Mivel az enyhe hiperprolaktinémia gyakran fordul elő a hipotalamusz rendellenességeiben szenvedő betegeknél, megvizsgáltuk, hogy az első három életévben volt-e hiperprolaktinémia ONH-ban szenvedő gyermekeknél, és hogy ez a hipopituitarizmus és/vagy az elhízás markere volt-e.

Mód

Az adatokat retrospektív módon elemeztük egy ONH-ban szenvedő gyermekek nyilvántartási vizsgálatából. A kezdeti szérum prolaktint 36 hónapos kor előtt (n = 125) kapták, és összehasonlították az agyalapi mirigy működésével és a testtömeg indexével (BMI) 5 évesen.

Eredmények

Az alanyok 72 százaléka emelkedett kezdeti szérum prolaktinszintet és 60% hipopituitarizmust mutatott. A megemelkedett kezdeti prolaktin a hipopituitarizmussal (OR 2,58; 95% CI 1,16, 5,73), konkrétan a növekedési hormon hiányával (OR 2,77; 95% CI 1,21, 6,34) volt összefüggésben. Az alanyok harmincegy százalékának BMI-je ≥85 ezer% ile volt, de ez nem korrelált a kezdeti hiperprolaktinémiával.

Következtetések

A korai hiperprolaktinémia korrelál a hipopituitarizmus jelenlétével ONH-ban szenvedő gyermekeknél, de nem megbízható prognosztikája a hipopituitarizmusnak. Ezenkívül a hiperprolaktinémia nem jósolja a jövőbeni súlytöbbletet.

BEVEZETÉS

A látóideg hypoplasia (ONH), amelynek gyakorisága 10,9/100 000, az elmúlt 30 évben a veleszületett vakság egyik fő okaként ismerték fel [1–3]. Ritkán fordul elő elszigetelten, de gyakrabban jelentkezik számos olyan szisztémás társbetegség, amelyről azt gondolják, hogy összefügg a hipotalamusz diszfunkciójával [4–8]. Ezek közül a leggyakoribb a hipopituitarizmus, amely jelentős betegséget okozhat ebben a populációban. 47 egymást követő ONH-val rendelkező előzetes vizsgálatunkban az endokrinopátiák prevalenciája 72% volt.

Jelenleg nincsenek olyan jó klinikai vagy biokémiai markerek, amelyek pontosan megjósolnák, mely gyermekeknél alakulnak ki endokrinopátiák az ONH hátterében. Korábbi tanulmányunkban az endokrinopathia jelenléte nem volt összefüggésben semmilyen radiológiai rendellenességgel, ezért a neuro-képalkotás nem használható a hipopituitarizmus előrejelzésére ONH-ban szenvedő gyermekeknél [4]. A hipopituitarizmus az élet első éveiben bármikor kialakulhat, és általában a tünetek jelenlétével (később a betegség lefolyása alatt) vagy a kezelőorvos döntése alapján végzett szűrővizsgálatokkal diagnosztizálják. Így az ONH-ban szenvedő betegek tapasztalhatják a hormonális rendellenességek egészségügyi következményeit, mielőtt diagnosztizálnák és kezelnék, rámutatva a jobb prognosztikai stratégia szükségességére ezeknél a gyermekeknél.

A hipotalamusz diszfunkció elhízásként is megnyilvánulhat. Egy korábbi vizsgálatban az ONH-ban szenvedő alanyok 44% -ának volt a testtömeg-indexe (BMI) ≥85. percentilis 5 éves korban [4]. Az elhízás a hipotalamusz diszfunkciójának tulajdonítható, amely magában foglalja az laterális hipotalamusz és a ventro-mediális magok étvágy-/jóllakottsági központját. Ezen túlmenően az elhízást összefüggő endokrinopátiáknak tulajdonítják, például növekedési hormon (GH) hiánynak és/vagy hypothyreosisnak. A látásromlás és/vagy a fejlődés késése szintén hozzájárulhat az elhízás magas prevalenciájához ONH-ban szenvedő gyermekeknél [9,10]. Nem ismert, hogy a hipotalamusz diszfunkciójának markerei képesek-e előrejelezni az elhízást ONH-ban szenvedő gyermekeknél.

Enyhe hiperprolaktinémia fordulhat elő hipotalamusz és/vagy agyalapi mirigy szárának diszfunkciójában szenvedő alanyokban [11], és gyakran megfigyelhető ONH-ban szenvedő betegeknél [4,6]. A prolaktinómában szenvedő betegeknél megfigyelhető markánsan megemelkedett prolaktinszint súlygyarapodáshoz és elhízáshoz társult mind felnőtteknél [12–14], mind gyermekeknél [15,16]. Számos javasolt mechanizmus kínálkozik ezen megállapítások magyarázatára, például csökkent dopaminerg tónus és leptinrezisztencia [13,17], de a patofiziológia továbbra sem tisztázott. Nincsenek nagy tanulmányok az enyhe hiperprolaktinémia és a hypothalamus diszfunkció és/vagy az elhízás közötti összefüggést ONH-ban szenvedő gyermekeknél.

A vizsgálat célja az volt, hogy prospektív módon összegyűjtött adatok alapján megvizsgálja, hogy a 3 éves kor előtt mért megnövekedett szérum prolaktinszint a hipopituitarizmus és/vagy az elhízás (BMI ≥85 ezer% ile) markere-e ONH-ban szenvedő gyermekeknél.

MÓD

ONH nyilvántartást hoztak létre 1992-ben az ONH-ban szenvedő alanyok prospektív szemészeti, endokrinológiai és neuropszichológiai adatainak összegyűjtésére. 262 alany klinikai adatai tartalmazzák ezt a folyamatban lévő adatbázist, és átfogó endokrin vizsgálatot tartalmaznak a vizsgálatba való felvétel idején (≤ 36 hónap) (beleértve a prolaktin, IGF-I, IGFBP-3, kortizol, TSH és szabad tiroxin mérését); további endokrin adatok, amelyeket az alanyok endokrinológusait kezeltek; és ismételje meg a pajzsmirigy működésének tesztelését és a glukagon GH stimulációs tesztet. Az alanyokat 5 évesen követik ebben a nyilvántartásban. A nyilvántartás vizsgálati módszertanának részleteit máshol írják le [4,5]. A tanulmányt a Los Angeles-i Gyermekkórház Klinikai Vizsgálati Bizottsága hagyta jóvá.

A szérum prolaktinszintre, az endokrinológiai és auxológiai kimenetelekre, valamint a neuroradiográfiai eredményekre vonatkozó nyilvántartási adatokat elvontuk ehhez a tanulmányhoz. Azokat az alanyokat vonták be, akiknek kezdeti szérumprolaktinszintje 2008-ig volt, és ismert agyalapi mirigy állapotuk (vagy bármikor diagnosztizált hipopituitarizmus vagy 5 éves korban igazolt normál hipofízis hormonok). A szérum prolaktinszintet a kezdeti vizsgálati látogatáskor vagy azt megelőzően (≤ 3 év) mértük, és ha az első tanulmányi látogatáskor megtörtént, akkor klórhidráttal végzett szedációval értékeltük őket. Ezenkívül a közelmúltbeli alanyok ismételt prolaktinszint-méréseket végeztek glükagonstimulációs tesztjük idején vagy elsődleges endokrinológusuk döntése alapján. Az elemzésekhez használt referencialaboratóriumok és vizsgálatok attól függően változtak, hogy a laboratóriumi vizsgálatokat tanulmányi látogatás keretében, vagy az elsődleges endokrinológus végezte-e. Így a hiperprolaktinémiát úgy határozták meg, hogy meghaladja az életkor laboratóriumában meghatározott normális tartomány felső határát. A hipopituitarizmust úgy határozták meg, hogy vagy hormonpótlót (GH, levo-tiroxin, hidrokortizon és/vagy dezmopresszin) írnak elő, és/vagy szubnormálisan stimulált szérum GH csúcsszint van (th és 95 th percentilis (≥1,4 SDS)), és az elhízást a következőképpen határozták meg: a BMI ≥95. percentilis (≥2,1 SDS).

Az adatokat a Stata 11.0 (College Station, TX) alkalmazásával elemeztük, hogy megvizsgáljuk a kezdeti szérum prolaktin és a hipofízis dokumentált állapotának és a BMI SDS kapcsolatát. Összefoglaló statisztikákat alkalmaztunk, medián értékekkel, valamint 5. és 95. percentilisekkel, ha nem normális eloszlásúak. A csoportok közötti összehasonlításokat a khi-négyzet és a Student t-tesztjével, vagy ha folytonos változókkal, Pearson-korrelációval hajtottuk végre. Adott esetben a nem parametrikus analógokat használtuk. Az esély arányokat (OR) és a 95% -os konfidencia intervallumokat (CI) logisztikai regresszió segítségével becsültük meg. A statisztikai szignifikanciát 0,05-ás alfaként határoztuk meg, kétoldalas alternatív hipotézisekkel.

EREDMÉNYEK

Az ismételt prolaktinszint idősebb korban (44,4 ± 20,1 hónap) az alanyok 52,8% -ában volt elérhető. A prolaktinszint normális maradt minden olyan alanyban, akinek normál kezdeti prolaktinszintje volt (n = 12), és a kezdetben megemelkedett prolaktinszinttel rendelkező alanyok 61% -ában (33/54) normalizálódott. A kezdeti prolaktinszintben nem volt különbség a tartósan hiperprolaktinémiás betegeknél (38,8 ± 14,8 ng/ml) és a normalizálódók között (39,3 ± 16,7 ng/ml; p = 0,916). A tartósan hiperprolaktinémiás betegeknél nagyobb valószínűséggel volt hipopituitarizmus (81% vs 55%; p = 0,048) és GHD (76% vs 50%; p = 0,05), mint azok, amelyek normalizálódtak.

Az 5 éves (59,6 ± 5,5 hónapos) BMI-adatok 112 alanyról (89%) álltak rendelkezésre; 31% -a volt túlsúlyos és 20% -a elhízott. Az elhízás nem korrelált az emelkedett kezdeti prolaktinnal (p = 0,439); (p = 0,715) és (p = 1,00) GH-hiányban szenvedők között nem volt összefüggés. A BMI SDS mediánja magasabb volt azoknál az egyéneknél, akiknél a kezdeti prolaktinszint emelkedett (1,01; -1,25, 3,26), összehasonlítva a normál prolaktinszinttel (0,39; -1,1; 2,82), bár ez csak a statisztikai szignifikanciát (p = 0,091) közelítette meg. A tartós hiperprolaktinémia nem társult a BMI SDS-sel (p = 0,589). Statisztikailag szignifikáns különbség volt a medián BMI SDS-ben (1,14; -1,25; 3,26) és GH-hiány nélkül (0,39; -1,1; 2,59) (p = 0,010).

VITA

A hipopituitarizmus és az elhízás gyakran fordul elő ONH-ban szenvedő gyermekeknél, és jelenleg nehéz megjósolni, hogy mely ONH-ban szenvedő gyermekeknél alakulnak ki ezek a társbetegségek. Általánosan elfogadott, hogy a hiperprolaktinémia a hipotalamusz és az agyalapi mirigy közötti megszakított jelzés markere, de ez az első tanulmány, amely megmutatja, hogy az emelkedett kezdeti szérum prolaktinszint potenciális marker lehet a hypopituitarismusra ONH-ban szenvedő gyermekeknél.

A hipopituitarizmus a legkevésbé gyakori volt a kezdetben normális szérum prolaktinszinttel rendelkezők körében (44%; n = 15/34). A hipopituitarizmus prevalenciája magasabb volt (66%) azoknál, akiknél a prolaktin kezdetben emelkedett, ami a hipopituitarizmus 2,5-szeres valószínűségének felel meg. A hipopituitarizmus prevalenciája a tartósan magas prolaktinszinttel rendelkezőknél volt a legmagasabb (81%). A megemelkedett szérum prolaktin specifikus volt a GH-hiányra ebben a vizsgálatban, ami valószínűleg tükrözi a GH-hiány túlsúlyát az ONH-ban.

Ez a tanulmány megerősíti az elhízás magas prevalenciáját (20%) 5 éves korban ONH-ban szenvedő gyermekeknél, ami jelentősen magasabb, mint az országos jelentett 10,4% -os prevalencia (p Patel L, McNally RJQ, Harrison E, Lloyd IC, Clayton PE. A látóideg hypoplasia és a szepto-optikus dysplasia földrajzi eloszlása Északnyugat-Angliában. J Pediatr. 2006; 148: 85–88. [PubMed] [Google Scholar]