A szőlő jó a fogyáshoz?

Szeretné tudni, hogy a szőlő hasznos-e a fogyásban vagy sem? Ha igen, akkor meg kell néznie ezt a cikket, mivel mindent elárul a szőlőről, a bennük lévő anyagokról, a fogyás előnyeiről és egyéb előnyökről.

Mi a szőlő?

A szőlő valójában a Vitis nemzetség része. Valójában gyümölcsbogyó, amelyet nyers formában is meg lehet enni. Különböző célokra a szőlő felhasználható, például mazsola, szőlőmagkivonat, szőlőmagolaj, ecet, lekvár, gyümölcslé és bor készítéséhez. Fürtök formájában általában szőlő található. A szőlő nem klimaxos gyümölcs. Ez alapvetően azt jelenti, hogy bármilyen körülmények között termeszthetőek, és nem igényelnek külön éghajlatot vagy körülményeket.

A szőlő története

Körülbelül 6000-8000 évvel ezelőtt, a Közel-Keleten először termesztették a szőlőt. A bor első kialakításakor a szőlőt először művelték. Először is, Grúziában, körülbelül 8000 évvel ezelőtt készült a bor. A bort a szőlőből készítették, mivel a szőlőn élesztő volt jelen. Az élesztő természetesen megtalálható a szőlőn. Először is, a borkészítés körülbelül 8000 év múlva kezdődött Grúziában. Ezt egy közismert régész által végzett közelmúltbeli kutatás is megerősítette. A régészek több mint 110 szőlőművelőt találtak meg, és arra a következtetésre jutottak, hogy ezek a művelők alapvetően Grúziából származnak. Grúziában a régészek bormaradványokat találtak, 8000 éves edényekben. A kutatók szerint a legrégebbi borüzletet Kr.e. 4000 körül találták meg. Örményországban. A Közel-Kelet legrégebbi borát Siráz városában találták a Kr. E. 9. század körül. Egyes kutatók szerint a Shiraz a Syrah vörösbor nevet adta elő. Valójában a Közel-Kelet egyik népszerű helye, amely borok készítéséről ismert, a Siráz.

A lila szőlő eredetét néhány tudós is megkereste. Az ókori egyiptomi hieroglifák szerint a lila szőlőnek nem egy, hanem három származási helye volt. Ez a három hely Róma, föníciaiak és Görögország. Ezeken a helyeken a szőlőt bor előállítására és étkezési célokra egyaránt használták. Ezekről a helyekről a bortermelő üzlet Észak-Afrikába és Európába, majd ezt követően Észak-Amerikába költözött. Sok bennszülött amerikai szőlőt evett. Néhány európai gyarmatosító szerint azonban ezek a szőlők alkalmatlanok voltak a bor készítésére. A bor termesztése céljából a vitis vinifera nevű szőlőfajtát használták.

A szőlő gyümölcs leírása

Most, hogy ismer egy kicsit a szőlő történetéről, célszerű ismernie a szőlő gyümölcsének leírását. 15 és 250 közötti csoportokban általában szőlő található. Színében a szőlőnek megvan a maga fajtája. A szőlő színe a feketétől és a sötétkéktől a zöld, sárga és rózsaszínig terjed. A fehér szőlő színe zöld, és származási helyük a lila szőlő. A lila szőlő színét antocianinokból nyerik, ami valójában két gén mutációja. Az antocianinokon kívül sok más színes pigment is jelen van. A vörösborok árnyékos színét ezen vegyi pigmentek jelenléte okozza. Alakjában a szőlő olyan, mint a szaporodó gömb (egy ellipszoid képződik, amikor az ellipszis a tengelye körül forog).

Most nézzünk meg néhány szőlőt. A mediterrán és a közép-ázsiai országokból a Vitis vinifera legtöbb szőlőtermesztőjét nyerik. Az ázsiai és amerikai fajokból néhány kisebb gyümölcs és bor származik. Az egyik népszerű ázsiai faj a Vitis Labrusca. Kelet-Kanadában és az Egyesült Államokban általában megtalálható ez a szőlőlé szőlő és az észak-amerikai asztal. Egy másik népszerű szőlőfaj a Vitis riparia. Észak-Amerikában bor és lekvár készítéséhez ez a faj általában megtalálható. Quebec északi részén és az Egyesült Államok keleti részén ez a faj általában megtalálható. Az egyik másik szőlőfaj a Vitis rotundifolia. A Mexikói-öbölben és az Egyesült Államok délkeleti részén ez a faj általában megtalálható. Általában bor és lekvár készítéséhez ezt a fajt használják. Egy másik népszerű ázsiai faj a Vitis Amurensis.

A szőlőt világszerte széles körben művelik. A legutóbbi jelentések szerint a szőlő termesztésére mintegy 75 866 négyzetkilométert különítenek el. A felosztás jelenleg olyan, hogy e terület 2% -át száraz szőlőgyümölcs-termelésre fordítják, a terület 27% -át frissgyümölcs-termelésre fordítják, és ennek a területnek körülbelül 71% -át bortermelésre fordítják. A szőlőlé a szőlőből képződik. Ez a gyümölcslé nem tartalmaz hozzáadott összetevőket, és 100% -ban természetes. Évi 2% -os arányban növekszik a szőlőültetvények területe. Jelenleg nincs olyan megbízható forrás, amely szerint az egyes fajták esetében meg lehetne ismerni a szőlőtermelést. A Sultana az eddig ismert legnépszerűbb ültetett szőlőfajta. 3600 km2 területen terem. Egy másik népszerű szőlőfajta az Airen. A Chardonnay, a Cabernet Franc, a Riesling, a Tempranillo, a Sauvignon Blanc és a Cabernet Sauvignon még néhány népszerű szőlőfajta.

Mielőtt továbblépnénk, tudnia kell valamit a mag nélküli szőlőről. Napjainkban a szőlőültetések fő száma a mag nélküli kultivátorok. Gondolhat arra, hogy ha nincs mag, akkor problémát jelenthet a szaporodási folyamatban. Ez azonban nem így van. Ez azonban problémát jelenthet a szőlőtermesztők számára. Ennek oka az, hogy a tenyésztőknek a különböző szövettenyésztési technikák kipróbálásához szükségük van a beültetett szőlőfajtára.

A mag nélküli tulajdonság közül több fajta létezik. A Vitis vinifera fő termesztői az orosz mag nélküli, a fekete Monukka és a Thompson mag nélküli. Jelenleg csaknem több mint egy tucat mag nélküli szőlő kapható. Ohio déli részén hideg éghajlaton a Vénuszt és a Reliantust művelik. A mag nélküli szőlőfajták fogyasztása azt a kockázatot jelenti, hogy a magfajta által nyújtott különféle egészségügyi előnyök nincsenek jelen a mag nélküli fajtában.

A szőlőben található anyagok, amelyek előnyösek a fogyás szempontjából

A szőlő különösen előnyös a fogyás szempontjából. Csak 67 kalória van jelen 100 gramm szőlőben. A szőlőben van víz, ami hosszabb ideig elégedetté teszi Önt. A magas víztartalom miatt a szőlő energiasűrűsége alacsony. A Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ szerint az alacsonyabb sűrűségű ételek hasznosak a fogyás szempontjából. Egy másik dolgot itt is fontos figyelembe venni. A szőlő nem magas kalóriatartalmú étel. Alacsony kalóriatartalmuk miatt nem hízik meg, ha feleslegesen fogyasztod őket. A súlycsökkenést meghatározó fő tényező a test kalóriatartalma. Ha több kalóriát éget el, mint amennyit elfogyaszt, akkor lefogy.

Most nézzük meg a szőlőben található anyagokat. A szőlőben oldott szilárd anyag és 70% víz van jelen. Számos szerves és szervetlen vegyület van jelen ezekben az oldható szilárd anyagokban. A szőlőben található vegyületek közül néhány szerves savakat, cukrot, aromavegyületeket, ásványi anyagokat, pektinsavakat, ásványi és nitrogénes vegyületeket tartalmaz. Ezeket a vegyületeket az alábbiakban ismertetjük:

Szerves savak

A szőlőben szerves savak vannak jelen. A bor és a szőlőlé készítéséhez a szerves savak nagyon fontosak. A bor ízét ezek a szerves savak adják. Ezenkívül a pH és a bor színe szempontjából ez a fajta bor nagyon fontos. Az almasavas, a borkősav és a citromsav többnyire a szőlőben található szerves savak. A borokban és gyümölcslevekben sok más szerves sav is jelen van, például az aminosavak. A tér túlnyomó részét azonban almasav és borkősav tölti ki; a szőlőben jelenlévő aminosavak 90% -át teszik ki. A gyümölcs savainak termelése a szőlő növekedési periódusában növekszik. Amikor azonban megérkezik az érés ideje, a sav koncentrációja csökken. Az érés idején különösen az almasav koncentrációja csökken. Ezért azt mondhatjuk, hogy az almasav koncentrációja a szőlőben kisebb, mint a borkősav koncentrációja.

A gyümölcsök között a szőlő meglehetősen egyedülálló abban az értelemben, hogy borkősavat tartalmaz. A borkősav általában nátrium-bitartarátban van jelen. A bitartarát abban az értelemben nagyon fontos, hogy szabályozza a bor hidegségét. Számos tényező felelős a szőlőben lévő savak összetételéért. Ide tartoznak a kulturális gyakorlatok, a fajták és az éghajlati régiók. Meleg területeken a sav szintje általában alacsonyabb a hideg területekhez képest. A titrálható savasság a savasság szempontjából általában használt paraméter. A paraméter használata valóban fontos, mert segít a szakértőknek meghatározni a bor vagy a szőlőlé minőségét.

A bor pH-ját általában a benne lévő savtartalom határozza meg. Általában a H + -ionokat savak adják, amikor elveszítik stabilitásukat, amelyek általában a pH-szintjük alapján ismertek. Itt elmondhatjuk, hogy összefüggés van a savasság és a pH között. A kapcsolat azonban nem egyszerű. A kapcsolat meglehetősen összetett, mivel a szőlőben különböző savak és sók vannak jelen. A jó minőségű borok készítéséhez elengedhetetlen, hogy valaki ismerje a pH szerepét a bor készítésében.

Kutatások kimutatták, hogy a szerves savak nagyon előnyösek a fogyás szempontjából. Például egy nemrégiben végzett kutatás kimutatta, hogy a testsúlycsökkenéshez elengedhetetlen az egyensúly a szerves savak és a szervezetben jelen lévő különböző bázisok között (1). Ezért ha a szervezetben savas bázis egyensúly van, akkor a fogyás megkönnyül.

Cukrok

Különböző cukrok is vannak a borban. Az oldható szilárd anyag nagy része a cukor. A gyümölcslében a fő cukor a glükóz és a fruktóz. Körülbelül 150–250 g/l szőlő tartalmaz cukrot. Az éretlen szőlőben a fő cukor a glükóz. Egyenlő mennyiségben glükóz és fruktóz van jelen, ha az érési szakasz közel van. 1: 1 arányban vannak jelen. A túlérett szőlőben alacsonyabb a glükóz koncentrációja. Az érett szőlőnél semmit sem lehet mondani, mert az érett szőlőben a glükóz és a fruktóz aránya ingadozik. A magas glükózszintű fajták a Zinfandel és a Chenin Blanc, míg a magas fruktóztartalmú fajták a Pinot blanc és a Chardonnay.

Mindhárom édessége, nevezetesen a fruktóz, szacharóz és glükóz meglehetősen különbözik egymástól. Általában a glükóz a legkevésbé édes a három közül. A szacharóz édesebb, mint a glükóz, de kevésbé édes, mint a fruktóz. Ha 100 a fruktóz édessége, akkor a szacharóz édessége 84, a glükózé pedig 66. Fontosnak tarthatja ezeket az információkat. A borász számára azonban ez az információ nagyon fontos. A borkészítő a bor készítése közben egyensúlyba hozza a három arányt.

A fermentálható cukor osztályában glükóz és fruktóz van jelen. Ezeket a cukrokat az élesztõk szén-dioxiddá és alkohollá alakítják. Ezt erjesztési eljárásnak nevezik. Van összefüggés a cukor mennyisége és az alkohol mennyisége között. Ha valaki képes szabályozni a borban lévő cukor mennyiségét, akkor mindenképpen szabályozhatja a borban lévő alkohol mennyiségét. Az alkohol és a cukor viszonyát azonban nem szabad eltúlozni. A Brix a gyümölcslé cukortartalmának mérésére használt kifejezés.

Most nézzük meg, hogy a szőlőben lévő cukor hasznos-e a fogyás szempontjából. Kutatások kimutatták, hogy ha valaki képes szabályozni a szervezet vércukorszintjét, akkor a testben lévő glükóz is szabályozható (2). Általánosságban ez azt jelenti, hogy ha egy személy javíthatja teste vércukorszintjét többféle cukor fogyasztásával különböző forrásokból, például szőlőből, akkor a fogyás folyamatát megkönnyítik.

Fenolos vegyületek

A szőlő fontos alkotóeleme a fenolos vegyületek. Ezek a szerves savak és cukrok után a szőlőben találhatók meg a leggyakrabban. Különböző mennyiségben vannak jelen fenolsavak, és felépítésük is meglehetősen eltérő. A bor színét és ízét fenolos vegyületek határozzák meg. Különböző barnulási reakciókban (enzimek alkalmazása nélkül barna színűvé történő átalakulás) a fenolos vegyületek fontos szerepet játszanak.

A szőlőben a fenolos vegyületek vannak jelen a magokban. A szőlőlében csak kis mennyiségű fenolos vegyület van jelen. Kevés magkontaktusú gyümölcslevekből fehérbor készül. A fehérborok kisebb mennyiségben tartalmaznak fenolos vegyületeket, 100 és 250 mg/l között. Vetőmaggal érintkezve általában vörösborokat állítanak elő. 1000 és 3500 mg/l között a vörösborok fenoltartalma van jelen.

A tanninok és az antocianinok a fenolos vegyületekben található fő anyagok. A borok vörös és lila színét általában antocianinok alkotják. Színes és színtelen formában egyaránt jelen vannak ezek a vegyületek. A vörösborokban található antocianinok színes formában vannak jelen. Az antocianinok más vegyületekkel működnek együtt, amikor a vörösborok öregednek. Ez a vegyület felelős a bor színének stabilizálásáért is. Másrészt a tanninok nem egyszerű vegyületek, hanem meglehetősen összetettek. 500 felett van ezeknek a vegyületeknek a molekulatömege. Színük változó, a sárgától a vörösig terjed, és meglehetősen keserűek. Amikor a szőlő öregszik, a tanninok polimerizációs folyamaton mennek keresztül. A polimerizáció eredményeként a molekula mérete megnő. A keserű íz a kisebb molekuláknak köszönhető. A molekula méretének növekedésével a keserű íz lassan eltűnik, és éles íz váltja fel. Ezek a molekulák oldhatatlanná válnak, amikor a molekula méret növekszik.

A fenol meglehetősen előnyös a fogyás szempontjából. Számos tanulmány kimutatta, hogy a fenol szerepet játszik a fogyásban. A fenollal teli levegő belélegzése minden bizonnyal fogyáshoz vezethet (3). Bár különböző kutatások során a fenol súlycsökkenését mellékhatásnak tekintik, azonban előnynek tekinthető.

Nitrogénvegyületek

Különböző nitrogénvegyületek vannak jelen a szőlőben. Az ammónium-kationok és a szerves vegyületek általában a szőlőben jelenlévő nitrogénvegyületek. Ide tartoznak a peptidek, fehérjék és aminosavak. A kulturális gyakorlatok és az éghajlat szerint a szőlőben lévő nitrogén mennyisége változó. A szőlő érési szakaszában megnő a gyümölcs nitrogén mennyisége. Az élesztő- és tejsavbaktériumok esetében a nitrogénvegyületek tápanyagként működnek. A bor különböző tulajdonságait ezek a nitrogénvegyületek szabályozzák. Ezek a nitrogénvegyületek szabályozzák a melléktermékek termelését és a biomassza képződést. A bor fehérjék jelenléte miatt stabil. Ha nincs elegendő nitrogén, akkor a nitrogénvegyületek szaga olyan lesz, mint a korhadt tojás. A timmonium-foszfátot általában ennek a problémának a kezelésére használják.

A nitrogéntartalmú vegyületek meglehetősen előnyösek a fogyás szempontjából. Számos kutatást végeztek az aminosavakról, és ezek jótékony hatása ismert volt. Egy alfa-aminosavról, az L-hisztidinről kiderült, hogy különösen előnyös a fogyás szempontjából (4). A vizsgálatot patkányokon végezték. A vizsgálat során a patkányokat 3-4 hétig L-hisztidinnek tették ki. 3-4 hét elteltével megfigyelték, hogy a patkányok súlya jelentősen csökkent. Amikor több magas fehérjét adtunk hozzá, a fogyás hatása kissé csökkent.

Aromavegyületek

A szőlőben és a borokban különböző aromavegyületek is jelen vannak. Főleg szőlőből nyerik ezeket az aromavegyületeket. Azonban erjesztéssel és a szőlő érlelésével is előállíthatók. Számos ízesített vegyület van jelen a szőlőben. Ezen vegyületek miatt különböző karaktereket adnak meg. A szőlőben található fő aromavegyület a 2-metoxi-3-izobutil-pirazin. Ezek a szőlőben leggyakrabban előforduló aromavegyületek. A különböző szőlőfajtáknak borsszerű szagot adnak. A másik fő aroma-vegyület a 4-vinil-guaiacol és a 4-vinil-fenol. Fűszeres és gyógyszagot adnak a szőlőnek. Egy másik népszerű aromavegyület a Terpenes.

Különféle szőlőfajtákban, például a Chardonnay-ban és a Seyval Blanc-ban van szag. Egy vagy két vegyület felelős ezért a különféle szagért. Ezekben a vegyületekben az íz fokozott. A bőrben és az alatta lévő rétegekben az aromavegyületek vannak jelen. Az érési folyamat során ezeknek a vegyületeknek a koncentrációja növekszik. Amikor a szőlő íze domináns, a szőlőt le kell szedni. A szőlő aromavegyület-koncentrációját számos ok befolyásolja. A kívánt íz eléréséhez elengedhetetlen az aromavegyületek koncentrációjának monitorozása.

Ásványok

A szőlőben ásványi anyagok is vannak jelen. A szőlő tömegének 0,2–0,6% -a ásványi anyagoknak tulajdonítható. A szőlőben található néhány fontos ásványi anyag a szulfát, klorid, nátrium, kálium, foszfátok és vas. A kálium a legfontosabb ásványi anyag a szőlőben található összes ásványi anyag között. A kálium az ásványi anyagokban lévő kationok körülbelül 70% -át teszi ki. A szőlőben lévő kálium az érési folyamat során megnő. A kálium-bitartarát akkor képződik, amikor kálium van jelen a szőlőben. A bor instabilitási problémáit általában a kálium-borkősav-só okozza. Kutatások kimutatták, hogy a magnézium nagyon előnyös a fogyás szempontjából (5).

Pektin anyagok

A sejtfalban a cementálást segítő különféle szerek pektin néven ismertek. Valójában a pektin anyagok azok a komplex poliszacharidok, amelyek a galakturonsavak csoportosításakor keletkeznek. Különböző enzimek révén a pektin átjut a hidrolízis folyamatán (vízzel végzett kémiai reakció útján bomlik le). Emiatt a szőlő lágyabbá válik. A gyümölcspépet levekben szuszpendálják, ennek következtében zavaros légkör alakul ki. Általában a kereskedelemben előállított pektolitikus enzimeket alkalmazzák.

A szőlő egyéb előnyei

Most nézzük meg a szőlő néhány egyéb előnyét. A szőlő hasznos a szívbetegségek megelőzésében. A szívbetegségek kialakulása leáll a flavonoidok és a polifenolok jelenléte miatt a szőlőben. Különböző antioxidánsok vannak jelen a szőlőben. Ezek az antioxidánsok a szőlőnek gyulladáscsökkentő tulajdonságokat adnak. A szőlő a szem számára is előnyös. A szőlőben található antioxidánsok, lutein és zeaxanthin jótékony hatásúak a szem számára. A szőlő szintén hasznos a cukorbetegség ellen. Ennek oka az, hogy alacsony a glikémiás indexük (GI = 46). Általában minél alacsonyabb a glikémiás index, annál alkalmasabb a gyümölcs cukorbetegek számára. A szőlő másik fő előnye, hogy javítja a memóriát. Különböző állatkísérletek kimutatták, hogy a szőlő miatt az életkor előrehaladtával csökken a memória. Ezenkívül a szőlő magas víztartalma miatt a különböző toxinok eltávolításra kerülnek.

Következtetés

A szőlő sok olyan anyagot tartalmaz, amelyek hasznosak a fogyás szempontjából. Ha azonban valóban fogyni akar, akkor emlékeznie kell arra, hogy a szőlő (vagy bármely más, úgynevezett fogyókúrás étel) fogyasztása csak az utazás része. Az étkezési szokások mellett aktívabbnak kell lennie, és fizikai tevékenységet is kell végeznie. Ne egyél csak szőlőt, hanem próbálj meg különféle jó ételeket enni.