A szövődmények csökkentése a nagyon magas „BMI” betegnél

Morton Kern, orvos
Klinikai szerkesztő
Kardiológiai vezető, Long Beach Veterans Administration Hospital;
A kaliforniai University Irvine fő kardiológiai főigazgatója;
Orvostudományi professzor, UCI
Orange, Kalifornia
[email protected]

Tekintettel erre a közelmúltbeli tapasztalatokra és egy, a témával foglalkozó publikációra 1, úgy gondoltam, hogy érdemes lenne áttekinteni a magas BMI-s betegekkel kapcsolatos esetleges szövődményeket, és azokat a módszereket, amelyek segíthetnek ezen szövődmények csökkentésében. A A szívkatéterezés kézikönyvében az elhízott beteg elhelyezésének és felkészítésének módszerét tárgyalják a katolikus laboratóriumon. 2

Érrendszeri szövődmények

Mi a testtömeg-index (BMI) és miért használják?

Az alacsony, normál és túlsúlyos betegek meghatározásához a testtömeg-indexet (BMI) vagy Quetelet-indexet 1850-ben fejlesztette ki a belga Adolphe Quetelet 4 polihisztor, és célja az emberi testzsír tükrözése volt az egyén súlya és magassága alapján. A BMI valójában nem méri a testzsír százalékát. A BMI-t úgy határozzuk meg, hogy az egyén testtömegét (súlyát) elosztjuk magasságának négyzetével. A mértékegységektől függően a BMI kiszámítása a következőképpen történik:

BMI = kg/m 2
BMI = lbs/in 2 * 703, (korrekciós tényező lbs, hüvelykben)
BMI = lbs/ft 2 * 4,88, (korrekciós tényező fontra, lábra)

Az Egészségügyi Világszervezet az elhízást a BMI alapján négy kategóriába sorolta, a 2. táblázatban leírtak szerint. A 40 kg/m 2-nél nagyobb BMI-vel rendelkező betegeket extrém elhízásnak (EO) is nevezték. Az EO-betegek az USA teljes népességének 6% -át képviselik, és a leggyorsabban növekvő elhízás alcsoportot alkotják. 6 A katolikus laboratórium összes munkatársa számára jól ismert, hogy az angiográfiát EO-ban szenvedő betegeknél mind a csoport, mind az operátorok magasabb sugárterheléssel társítják, és hogy ezek a betegek nagy kockázattal járnak a szövődmények miatt, különösen a hozzáférési vérzéssel kapcsolatban, ami magasabb a kórházi halálozás. 7

Stratégiák a magas BMI-ben szenvedő betegek szövődményeinek csökkentésére

A vérzéses szövődmények csökkentésének egyik stratégiája nyilvánvaló: váltás radiális hozzáférésre. Noha intuitív módon előnyös, a közelmúltig kevés adat támasztotta alá ezt a véleményt a magas BMI-s betegek alcsoportjában. Hibbert és mtsai 1 radiális vagy femorális angiográfián és PCI-n átesett EO-betegek kimenetelét tanulmányozták. A 2007. január és 2010. augusztus közötti 21 103 egymást követő koszorúér-eljárás áttekintéséből a kutatók a 40 kg/m 2-nél nagyobb BMI-vel rendelkező betegek egy csoportját elemezték. A betegeket kizártuk, ha hiányos adatok, további nem koronária eljárások (pl. Jobb szív katéterezés, perkután szelep beültetés, szabadalmi foramen ovale záródás), kardiopulmonáris újraélesztés vagy kardiogén sokk voltak. A comb- és a radiális eljárásokat rutinszerűen hajtották végre 6 francia (Fr) hüvely alkalmazásával.

Az 564 eljárásból (az összes beteg 4% -a) 203 (36%) radiális angiográfiát végeztek, és 361 (64%) femorális megközelítést alkalmazott. A vérzés, a belépési hely sérülése vagy a nem hozzáférési hely szövődményeinek összesített elsődleges eredménye a radiális esetek 2% -ában és a femorális csoportban az esetek 7,5% -ában fordult elő (p 2, p 2

A megnövekedett problémák miatt a labornak mérlegelnie kell a használatát kibővített „időkorlát” ellenőrzési folyamat a beteg egyedi kockázati tényezőinek, a beérkező gyógyszeradagok és a használandó felszerelések kezelésére. Nem sokkal többet kell mondani arról a döntésről, hogy a sugárirányú hálózatot előnyben részesítik. 8,9,10 Az ultrahang által vezérelt hozzáférés különösen hasznos lehet ebben a betegcsoportban. 11.

A femorális hozzáférési drapériák előkészítése a lágyékban a megfelelő hely megjelölése után a kezelőnek fokozott figyelmet kell fordítania az érek biztonságos elérése érdekében. A hozzáférési technikáknak figyelembe kell venniük a mikrotű tűket és a kisebb hüvelyeket (természetesen