A sugallható agy: poszthipnotikus hatások az értékalapú döntéshozatalra

Vera U. Ludwig

1 Pszichiátriai és Pszichoterápiás Osztály, Elme és Agykutatás Osztálya, Charité Universitätsmedizin Berlin, 10117 Berlin, 2 Berlini Elme és agy Iskola, Humboldt-Universität zu Berlin, 10117 Berlin, 3 Pszichológiai Tanszék, Humboldt-Universität zu Berlin, 12489 Berlin, 4 Berlin Center for Advanced Neuroimaging, 10119 Berlin, 5 Fortbildungszentrum OST der Deutschen Gesellschaft für Hypnose und Hypnotherapie eV, 10777 Berlin és 6 Kognitív Tudomány Intézet, Universität Osnabrück, 49069 Osnabrück, Németország

Christine Stelzel

Harald Krutiak

Amadeus Magrabi

Rosa Steimke

1 Pszichiátriai és Pszichoterápiás Osztály, Elme és Agykutatás Osztálya, Charité Universitätsmedizin Berlin, 10117 Berlin, 2 Berlini Elme és agy Iskola, Humboldt-Universität zu Berlin, 10117 Berlin, 3 Pszichológiai Tanszék, Humboldt-Universität zu Berlin, 12489 Berlin, 4 Berlini Fejlett Képalkotó Központ, 10119 Berlin, 5 Fortbildungszentrum OST der Deutschen Gesellschaft für Hypnose und Hypnotherapie eV, 10777 Berlin, és 6 Kognitív Tudományi Intézet, Universität Osnabrück, 49069 Osnabrück, Németország

Lena M. Paschke

1 Pszichiátriai és Pszichoterápiás Osztály, Elme és Agykutatás Osztálya, Charité Universitätsmedizin Berlin, 10117 Berlin, 2 Berlini Elme és agy Iskola, Humboldt-Universität zu Berlin, 10117 Berlin, 3 Pszichológiai Tanszék, Humboldt-Universität zu Berlin, 12489 Berlin, 4 Berlini Fejlett Képalkotó Központ, 10119 Berlin, 5 Fortbildungszentrum OST der Deutschen Gesellschaft für Hypnose und Hypnotherapie eV, 10777 Berlin, és 6 Kognitív Tudományi Intézet, Universität Osnabrück, 49069 Osnabrück, Németország

Kathmann Norbert

Henrik Walter

Társított adatok

Absztrakt

BEVEZETÉS

A hipnózis a megváltozott figyelem és fokozott szuggesztivitás állapota, amelyet tipikusan verbális utasítások indukálnak. A hipnózis során javaslatokat lehet adni a résztvevőknek, amelyek vagy azonnal, vagy a hipnotikus állapot után lépnek életbe. Ez utóbbi esetben poszthipnotikus javaslatoknak nevezik őket (Raz et al., 2002, 2005; Wheatley és Haidt, 2005; Iani és mtsai, 2006, 2009). A hipnotikus javaslatok erős és valódi hatásokhoz vezethetnek a fogékony egyéneknél, például bénulás (Halligan et al., 2000; Cojan et al., 2009), a saját mozgásuk külső tapasztalatként történő átélése (Blakemore et al., 2003), a levelek színek (Cohen Kadosh és mtsai., 2009), érzékszervi fájdalom affektív komponens nélkül (Rainville és mtsai., 1997), vizuális illúziók (Kosslyn és mtsai., 2000) vagy hallási hallucinációk (Szechtman és mtsai, 1998). A hipnotikus javaslatok befolyásolhatják az erkölcsi ítéleteket és az erkölcsi viselkedést is (Wheatley és Haidt, 2005; Brüne és mtsai, 2012). Eddig azonban egyetlen, neuro képalkotást nem használó tanulmány sem vizsgálta, hogy a hipnózis befolyásolhatja-e a jutalom feldolgozását és az értékalapú döntéshozatalt is. Ez egy kulcsfontosságú kérdés, tekintve a hipnózis széles körű alkalmazását a rosszul adaptív döntéshozatal kezelésében, például nikotinfüggőség vagy elhízás esetén (Kirsch et al., 1995; Allison és Faith, 1996; Carmody et al., 2008; Barnes et al., 2010).

Megalapozott, hogy a szubjektív érték, amelyet az emberek a döntési opciókra helyeznek, a ventromedialis prefrontális kéregben (vmPFC) jelenik meg, amely magában foglalja a rostralis elülső cinguláris kéreget (rACC) és a medialis orbitofrontális kéreget (mOFC; Kable és Glimcher, 2007; Hare et al., 2008; Lebreton és mtsai, 2009; Basten és mtsai, 2010; Peters és Büchel, 2010; Plassmann és mtsai, 2010; Grabenhorst és Rolls, 2011; Brosch és mtsai, 2012). Például minél nagyobb az aktivitás a vmPFC-ben, annál több ember hajlandó fizetni egy cikkért (Plassmann et al., 2007; Chib et al., 2009; Janowski et al., 2013), vagy annál inkább fogyasztani vágyik. azt (Hare et al., 2009; Litt et al., 2011). Egyes tanulmányok kimutatták, hogy a vmPFC-ben az értékjelek önkontrollal vagy odafigyeléssel (Hare és mtsai, 2009; Hollmann és mtsai, 2011) vagy gondolkodásmóddal (Bhanji és Beer, 2012; a kóstolás kellemességének modulálására irányuló vizsgálatokhoz) modulálhatók. vagy szagló jutalmak, lásd de Araujo et al., 2005; Grabenhorst és Rolls, 2008; Grabenhorst et al., 2008; Plassmann et al., 2008). Például, amikor a résztvevők figyelmüket az élelmiszerek egészségügyi szempontjaira összpontosítják, a vmPFC erősebben reagál az étel egészségességére, és a résztvevők egészségesebb döntéseket is hoznak (Hare et al., 2011). Sőt, amikor a résztvevők az élelmiszer vagy cigaretta fogyasztásának (negatív) hosszú távú, nem pedig (pozitív) rövid távú következményeire koncentrálnak, a vmPFC kevésbé reagál az ételeket vagy cigarettákat bemutató képekre (Kober et al., 2010). Összességében azonban kevés bizonyíték áll rendelkezésre a vmPFC értékjelek kísérleti manipulálásáról a döntéshozatal során.

Itt megvizsgáltuk, hogy a poszthipnotikus javaslatok befolyásolhatják-e az emberek értékét az egészségtelen ételekre a döntéshozatal során, erre utal a viselkedés, az önjelentés és a vmPFC aktiválása. Azt is megkérdeztük, hogy a hipnózis képes-e erősebb hatásokat elérni, mint az ételek vonzerejének önszabályozott lefelé történő szabályozása, amelyet itt „autosuggestionnak” neveznek (Baudouin, 2003; Coué, 2009). Az autosuggestion a mentális változás önmagában való megvalósításának folyamatára utal (pl. Önmagának tett javaslatok megismétlésével és célirányos képalkotással). Újszerű megközelítés az autosuggestion (vagy önkontroll) csoport alkalmazása összehasonlító csoportként a hipnózisra. Korábbi vizsgálatok jellemzően olyan kontroll résztvevőket használtak, akiknek vagy utasítást adtak a hipnotikus viselkedés „szimulálására” (Cojan és mtsai, 2009), vagy akik ugyanazokat a javaslatokat kapták, mint a hipnotizált csoport hipnotikus indukció nélkül (Iani és mtsai, 2006). Egy másik megközelítés a hipnotikus hatások összehasonlítása az erősen szuggesztív és kevésbé szuggesztív résztvevők között (Raz et al., 2002). Itt hasonlítottuk össze a hipnózist az autoszuggesztióval, mert klinikailag és gyakorlatilag releváns annak meghatározása, hogy a hipnózis hatékonyabb-e, mint a mentális változás önálló megvalósításának kísérlete.

Továbbá felmértük, hogy az értékalapú döntéshozatal hipnotikus manipulációja magában foglalja-e a precuneust. Korábbi eredmények azt mutatták, hogy a precuneus fontos a hipnotikus hatások szempontjából. Cojan és mtsai tanulmányában. (2009) szerint a résztvevők hipnotikus javaslatokat kaptak a bal kéz bénulására vonatkozóan. Amikor utasítást kaptak a bal kezük mozgatására - amire képtelenek voltak - precuneus aktiválás következett be; és a precuneus fokozott funkcionális kapcsolatot mutatott az elsődleges motoros kéreggel. A szerzők eredményeiket olyan tanulmányokkal kapcsolták össze, amelyek kimutatták, hogy a precuneus részt vesz a mentális képek és az önmagukhoz kapcsolódó feldolgozásban (Lou és mtsai, 2004; Cavanna és Trimble, 2006). Azt javasolták, hogy a hipnotikus hatások során a viselkedést fokozott önellenőrzési folyamatok, valamint a képek és a hipnotikus javaslatok által létrehozott belső ábrázolások vezérlik.

Feltételeztük, hogy a hipnózis képes viselkedési szempontból megváltoztatni az egészségtelen falatokkal kapcsolatos döntéshozatalt, és ez a vmPFC értékcsökkenésében megmutatkozik a döntések során. Azt is megjósoltuk, hogy a hipnózis erősebb hatásokat eredményez, mint az autoszuggesztió. Végül feltételeztük, hogy a precuneus funkcionálisan részt vesz a hipnotikus hatásokban azáltal, hogy releváns információkat kódol a javaslatok tartalmáról.

MÓD

Résztvevők

32 résztvevőt teszteltünk (18 nő, átlagos életkor = 24,94 év, sd = 3,70), 16-ot egy hipnózis-csoportban és 16-ot egy autosuggestion-csoportban. A felvételi kritériumok a következők voltak: jobbkezesség, normális vagy normális látásmód, étkezési rendellenességek vagy egyéb pszichiátriai vagy idegrendszeri rendellenességek kórtörténetében nincsenek olyan gyógyszerek, amelyek befolyásolhatják az agy aktiválódását, nincs jelenlegi étrend, édes és sós harapnivalók kedvelése, és felső közepes és magas hipnotikus szuggesztivitás (előszűrve a Harvard Group hipnotikus érzékenységi skálájával: A forma; HGSHS: A; szükséges pontszám: 7–12; Shor és Orne, 1962). A két csoport résztvevőit életkor, nem és hipnotikus szuggesztivitás szempontjából egyeztettük (S1. Kiegészítő táblázat). A résztvevők pénzbeli ellentételezést kaptak a részvételért, és írásos beleegyezésüket adták. A tanulmányt a helyi etikai bizottság jóváhagyta.

Eljárás

Mód. (A) Eljárás: az éhes résztvevőket vagy hipnotizálták, vagy autosuggestort alkalmaztak annak érdekében, hogy undort érezzenek az édes vagy sós snackek iránt, amikor kék vagy zöld színt látnak. Ezt követően aukciót folytattak édes és sós rágcsálnivalókról, amelyek kék vagy zöld alapon voltak feltüntetve az fMRI szkennerben. Az aukción igazi harapnivalót vásárolhattak. (B) Kísérleti aukció. (C) A próbatípusok áttekintése. Ne feledje, hogy ezen az ábrán a példa ingereket úgy módosították, hogy az ételek márkái ne legyenek felismerhetők.

A beavatkozás után értékeltük a résztvevők döntéshozatalát és agyi aktiválását funkcionális mágneses rezonancia képalkotás (fMRI) felhasználásával egy egészségtelen harapnivalókat tartalmazó aukció során (1. B ábra). Vegye figyelembe, hogy a hipnózis csoport résztvevői normál állapotban voltak a vizsgálat során, mivel a hipnózis előzőleg befejeződött. A beolvasás után a résztvevők kitöltöttek egy kérdőívet tapasztalataikról. Az eljárásokat részletesebben a Kiegészítő adatok ismertetik.

Az aukció egy Becker – DeGroot – Marshak módszer egyik változata volt (Becker et al., 1964; Plassmann et al., 2007), és ~ 35 percet vett igénybe. A résztvevők képeket láttak édes és sós snackekről (pl. Csokoládé, chips), és mindegyikért 0 és 2,50 euró közötti ajánlatot tehettek (0,50 € lépésenként). A harapnivalókat kék vagy zöld alapon mutatták be. Vagyis az aukció négy menetéből kettőnél snackeket mutattak az undorral járó színes jelzésen (cueON-run), a másik két menet során pedig a semleges színnel (cueOFF-run). Ezért négy kísérleti típus létezett: célok-cueON, nem célok-cueON, target-cueOFF és nem célok-cueOFF (1. C ábra). A futásokat matematikai feladatok választották el a figyelemelterelés érdekében. Stimulációs készletünk 50 nagyfelbontású képet tartalmazott étvágygerjesztő (25 édes és 25 sós) snackről, amelyek Németországban jól ismertek. Minden egyes futtatáshoz véletlenszerűen 40–43 ingert választottak ki bemutatásra az ingerkészletből. Körülbelül a harapnivalók fele minden menetben cél snack, fele pedig nem célzott snack (azaz fele édes, fele sós) volt, véletlenszerűen bemutatva. Egyetlen menet alatt egyetlen alkalommal sem mutattak ingert.

Az aukciót úgy hozták létre, hogy a résztvevők minden döntést valós döntésként kezeljenek, és csak úgy számoljanak (lásd: Kiegészítő adatok). Az őszinte válaszok ösztönzése érdekében a résztvevők igazi harapnivalót vásárolhattak az aukción. Ha a résztvevők nem vettek harapnivalót, akkor a szkenner elhagyása után még fél órán keresztül éhezniük kellett.

Kísérleti kérdőív

A poszt-kísérleti kérdőív részben különbözött a csoportok között. A következő kérdések átfedésben voltak (német nyelvről lefordítva): „Mennyi undort tapasztaltál a kék alapon készült sós harapnivalók miatt?” (Ugyanaz a kérdés még háromszor ismétlődött, a kéken édes, a zölden sós és a kéken sós volt); „Mennyire érezte fizikai undorát?”, „Mennyire tűnt fel önben az undor, szemben az önuralommal, hátha undort érez?”, „Legyen őszinte: a kísérlet során néha csak úgy tett, mintha undort érezni? ”és„ A kísérlet során gyakran tudatosan gondolkodott-e a színjel jelentésén, és tudatosan/önként felidézte az undorral való összefüggést? ”A Likert-skálán 1–7-ig válaszoltak. Néhány, a résztvevők tapasztalataival kapcsolatos nyílt válaszkérdés is szerepelt (például az autosuggestion csoport résztvevői által alkalmazott stratégiákkal kapcsolatban).

A viselkedés és az önjelentés elemzése

A variációk vegyes elemzését (ANOVA) alkalmazták az ajánlatok, az ajánlatok átlagos reakcióidejének (RT) és a kísérlet utáni undor értékelések elemzésére. Az ANOVA-k magukban foglalták a szubjektumon belüli faktorok snack típusát (target/non-target) és dákót (cueON/cueOFF), valamint az alanyok közötti faktorcsoportot (hipnózis/autosuggestion). Az elemzést megelőzően az ajánlatokat log-transzformálták, hogy megfeleljenek a normalitás feltételezésének (további információkért lásd: Kiegészítő adatok). A két csoport összehasonlításához a fennmaradó önjelentési kérdések tekintetében független t-teszteket használtunk, ahol az adatok normálisan eloszlottak, és nem parametrikus Mann – Whitney-teszteket, ahol az adatok nem voltak normálisak. ANOVA-k esetén η 2-t jelentik az effektus méretének mértékeként. Ez a hatással magyarázott variancia arányát jelzi a függő változóban. A t-tesztek és a Mann – Whitney-tesztek hatásméretét Rosenthal (1991) alapján számítottuk ki: r: 0,10: kicsi, 0,30: közepes és 0,50 nagy (Cohen, 1988).

fMRI adatgyűjtés és előfeldolgozás

Az adatokat 3T-os Siemens Tim Trio MRI szkennerrel, 12 csatornás fejtekerccsel gyűjtöttük. Minden egyes futtatáshoz 185 funkcionális képet, 33 tengelyszeletet is beleértve, csökkenő sorrendben készítettünk T2 * -érzékeny egylépéses gradiens-visszhang-visszhang-sík képalkotó (EPI) szekvenciával. A következő paramétereket használtuk: ismétlési idő = 2 s, visszhangidő = 25 ms, látómező = 24 cm, mátrixméret = 64 × 64, voxelméret = 3 × 3 × 3 mm és szeletek közötti rés = 0,75 mm. A funkcionális képeket a tereptérképek alapján újrarendezték és elvetemítették, szeletekkel korrigálták, térben normalizálták a Montreali Nemzeti Intézet (MNI) standard EPI sablonját, és egy izotróp 8 mm-es teljes szélességű, fele maximális Gauss-kernel segítségével simítottak (lásd még Kiegészítő adatok . A cikkben közölt koordináták MNI-koordináták.