A táplálkozás fontossága a betegellátásban

1943 szó (8 oldal) Ápoló esszé

Jogi nyilatkozat: Ezt a munkát egy hallgató küldte be. Ez nem egy példa az ápoló esszéíró szolgáltatásunk által készített munkára. Szakmai munkánk mintáit itt tekintheti meg.

Az ebben az anyagban megfogalmazott vélemények, megállapítások, következtetések vagy ajánlások a szerzők véleményei, eredményei, nem feltétlenül tükrözik a NursingAnswers.net véleményét.

Ez az esszé a táplálkozás fontosságára fog fókuszálni a felnőttek, főleg az idősek gondozásában, mivel az idősek gondozása abban különbözik, hogy a gyermek fő hangsúlya a növekedés és az érés, míg az időseké az egészséges fizikai állapot fenntartása, az erő növelése és a túlsúly elkerülése. Megvizsgálja a táplálkozás fogalmát, az alapvető tápanyagok némelyikét, a táplálkozás támogatásának módjait, az alultápláltságot, az ápolónő szerepét az alultápláltság megelőzésében és az akadályokat. Ennek a jelentésnek különféle anyagai lesznek, amelyek alátámasztják a bizonyítékokon alapuló gyakorlatot és alátámasztják a táplálkozás fontosságát a beteg/ügyfél gondozásában.

Esszenciális tápanyagok

Williams (1999) a táplálkozást az élelmiszer-tápanyagokban részt vevő folyamatok összegeként írja le, asszimilálva és felhasználva őket a testszövet fenntartására és az élet és az egészség alapját adó energia biztosítására. Különböző típusú tápanyagok vannak, amelyek felelősek a különböző funkciók szabályozásáért, az energiaellátásért, a növekedés elősegítéséért és a sejtszövet fenntartásáért. A tápanyagok két kategóriába sorolhatók, amelyek makro- és mikrotápanyagok.

Makrotápanyagok

A fehérje minden ember számára nélkülözhetetlen tápanyag, mivel létfontosságú a szövetek növekedéséhez és helyreállításához (Quinn és mtsai 1987). Feladata olyan hormonok, enzimek és antitestek előállítása, amelyek segítenek a fertőzések leküzdésében, valamint oxigént szállítanak és más tápanyagokat szállítanak a szervezetbe. Az ápolóknak arra kell ösztönözniük a szigorú vegetáriánus betegeket, hogy kiegészítő fehérjét vegyenek be annak biztosítására, hogy elegendő mennyiségű aminosav álljon rendelkezésükre, mivel ezek hiánya fehérje-energia alultápláltsághoz (PEM) vezethet (Beck 1985). A szisztematikus áttekintésből származó bizonyítékok (Potter és mtsai 1998) arra utalnak, hogy a fehérje és az energia kiegészítése javítja az eredményeket az idős, többszörös orvosi és műtéti állapotban szenvedő betegeknél.

Elég energiabevitelre van szükség a zsírraktárak veszteségének helyreállításához és megelőzéséhez, amelyek csillapítják a nyomást a sebekkel és nyomásfekélyekkel küzdő betegeknél (Thomas 2001). Ahogy az emberek öregszenek, csökken az energia- és kalóriabevitel az anyagcsere, a sovány testtömeg és a fizikai aktivitás csökkenése miatt. A Food Standard ügynökség (FSA) (2001) hangsúlyozza, hogy a sebes és nyomásos fekélyű betegeket arra kell ösztönözni, hogy minden étkezésnél legyen szénhidrátforrás. A rost az emészthetetlen szénhidrát egyik formája, amely növeli az emésztőrendszer izomtónusát, és csökkenti a bélrák, a székrekedés, a halmok és az oszteoporózis kialakulásának kockázatát, amelyek időseknél szokásosak (BDA, 2003).

A zsír koncentrált energiát, hőt, szigetelést és védelmet nyújt a sérülések ellen. A zsírok, különösen a mono- és a többszörösen telítetlen zsírsavak felelősek a szívbetegségek előfordulásának, az agyműködés csökkentéséért, a hangulat és az alacsonyabb depresszió csökkentéséért. Hasznosak a szív- és érrendszeri betegségek, például a koszorúér-trombózis megelőzésében (COMA, 1992). Az étrendben a magas telített zsír- és koleszterinszint növelheti az elhízás és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát, míg az étrend zsírtartalmának csökkentése kimerítheti az agy szerotoninszintjét, ami hangulatváltozásokat és depressziót okozhat (Beck et al, 2005).

Mikroelemek

Az emberek öregedésével több vitaminra és ásványi anyagra van szükségük általános közérzetük támogatásához. A vitaminok megtalálhatók a gyümölcsökben és zöldségekben, valamint a tejtermékekben, a húsban és a halakban. A B12-vitamin, a B6-vitamin és a folát példák a vízben oldódó vitaminokra, amelyek jól küzdenek a szívbetegségek, a rákos megbetegedések ellen és megakadályozzák a csökkenő neurológiai hiányosságokat, mint például a memóriavesztés és a vérszegénység. Fontos, hogy az ápolók napi öt adag gyümölcsöt és zöldséget, valamint kiegészítőket ajánljanak azoknak a betegeknek, akik nem tudnak elegendő mennyiséget kapni a szokásos étrendből. Az ásványi anyagok felelősek a hormonális, enzimatikus, a molekulák transzportjáért és az elektrolit egyensúlyért. A kalcium egy példa a csontokban és fogakban található ásványi anyagokra, amelyek felelősek az izmok, az idegek és a véralvadásért.

A folyadékbevitel létfontosságú tápanyag, amely az egészséges szövetek fenntartásához, a hőmérséklet és a szállítás szabályozásához szükséges. Azok a betegek, akiknél a folyadék egyensúlyhiánya van, nem képesek hatékonyan oxigénnel ellátni a létfontosságú szerveket, vagy nem vihetik ki a kiválasztandó salakanyagokat. Mivel a vese funkciója az életkor előrehaladtával romlik, ez ronthatja a vesefunkciót a só- és elektrolit-egyensúly szabályozásában, ez pedig kiszáradáshoz vezethet (Nursing standard 2009). Ez vese- és szívproblémákat okozhat, különösen agyvérzésben és Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél, akik érzéketlenek lehetnek a szomjúságra (Water UK 2006). Az ápolónők számára fontos, hogy ösztönözzék a gyakori vizes kortyokat a kiszolgáltatott betegekre, mivel egyesek elvesztették a szomjúságérzetet a gyógyszeres kezelés miatt.

Táplálkozási típusok

Az étel beadható szájon át történő táplálással módosított élelmiszerek felhasználásával; élelmiszer-dúsítás öntött ételek, ujjatlan ételek, rágcsálnivalók, valamint enterális (tubusos etetés az orrba közvetlenül a gyomorba) és parenterális táplálás (intravénásan steril folyadék segítségével) (Országos Egészségügyi és Klinikai Kiválósági Intézet (NICE) 2006).

Alultápláltság

NICE (2006) az alultápláltságot „olyan állapotként határozza meg, amelyben a tápanyagok, például fehérje, energia, vitaminok és ásványi anyagok hiánya mérhető káros hatásokat okoz a test összetételére, működésére és klinikai eredményére”. Az idős betegeket a kórházi étrend, az iatrogén alultápláltságnak nevezett folyamatok és hiányosságok okozta alultápláltság veszélye fenyegeti (Coates 1985). A kockázatot növelő tényezők egy része a rossz fogsor, a hallási nehézségek, a krónikus betegségek, a műtéti kezelések és más degeneratív betegségek. Azok a társadalmi tényezők, mint az elszigeteltség, a szegénység, a kultúra és a gyász, szintén hozzájárulhatnak a kockázat kialakulásához. Ez számos hiányossághoz vezethet, amelyek magukban foglalhatják az immunitás csökkenését, a szív és a tüdő károsodott működését. Ez növelheti a kórházba kerülés kockázatát és a tartózkodás hosszát. NICE (2006) kijelentette, hogy ha a rossz étrendbevitel vagy a teljes étkezési képtelenség hetekig fennáll, az ebből eredő alultápláltság életveszélyes lehet.

A betegeket általában a felvétel során szűrik át táplálkozási előzményeik vagy olyan szűrőeszközök segítségével, mint például az Alultápláltsági Általános Szűrőeszköz (MUST), hogy ellenőrizzék-e alultápláltságukat, az alultápláltság veszélyét vagy az elhízást (British Parenteral and Enteral Nutrition Association (BAPEN) 2003). Ez a szűrőeszköz öt lépésből álló útmutatóból áll, amely a beteg testtömegindexén, súlycsökkenésén, betegségének pontszámán, összpontszámán és kezelési irányelvein alapul. Fontos a gondozók eligazításában, hogy mely lépéseket kell követni, amelyek segíthetik az egyéni gondozási terv kidolgozását és kezelését. Sok olyan kampány folyik, amelyek segítenek csökkenteni az alultápláltság számát olyan kórházakban, mint az éhes meghallgatás (Age Agence 2006) és a Nutrition Now (Royal College of Nursing (RCN) 2007). A 2007-ben elvégzett táplálkozási szűrés megállapította, hogy a kórházi betegek 28% -át fenyegeti az alultápláltság, ebből 22% -ot magas kockázatúnak és 6% -ot közepes kockázatúnak tartanak (BAPEN 2008).

Az ápolók szerepe és az előttük álló akadályok

A Roper, Logan és Tierney ápolói modell szerint az ápolónak elsődleges szerepe van a multidiszciplináris csoporton belül annak biztosításában, hogy a betegek táplálékot, folyadékot és megfelelő táplálékot kapjanak, miközben az egészséges táplálkozással kapcsolatos gondozásukban és egészségügyi oktatásukban részesülnek (Holland et al 2008). Fontos, hogy az ápolónő rendelkezzen releváns fiziológiai ismeretekkel és megértéssel arról, hogy mi alkotja a kiegyensúlyozott étrendet és a különböző alkotó ételcsoportokat (Docherty és McCallum 2009). A betegek étkezéshez való segítését alapvető ápolási készségnek tekintik, amelyet az ápolóknak fejleszteniük kell a betegek egészsége és jóléte, valamint a betegségek megelőzése érdekében. Az ápolónak nagy szerepe van a betegek táplálkozási igényeinek kielégítésében azáltal, hogy felméri a befogadást, figyelemmel kíséri őket, segítséget, tanácsokat és beutalókat nyújt. A nővér feladata annak biztosítása, hogy alultápláltság, anorexia vagy elhízási betegség esetén a lehető leghamarabb megvalósuljon az együttműködés más multidiszciplináris csoportokkal, például dietetikusokkal, rehabilitációs nővérekkel, szociális munkásokkal és foglalkozási terapeutákkal (Docherty és McCallum 2009).

A Caroline Walker Trust (2004) azt javasolja, hogy a személyzet legyen jelen és vegyen részt az étkezésekben, tiszteletben tartva az egyéni preferenciákat, ügyelve arra, hogy a betegek egyenes helyzetben üljenek, hogy ösztönözzék a normális emésztést, és kellemes környezetet teremtsenek az ágyneműtartók és komódok eltávolításával a jó étvágyat. Az ápolóknak a vendéglátó személyzettel együttműködve tiszteletben kell tartaniuk az egyéni kulturális preferenciákat, mint például a zsidók számára a kóser biztosítása, a vegánok/vegetáriánusok számára húsmentes ételek, valamint az ételallergiák és intoleranciák, például a glutén felismerése (NMC 2008). Az ápolóknak azonosítaniuk kell azokat a betegeket, akiknek segítségre van szükségük a vörös tálca kezdeményezéssel, a Nutrition Now kampány útmutatásai szerint (Royal College of Nursing (RCN) 2007).

Fontos, hogy az ápoló jó interperszonális kommunikációs készségeket jelezzen a pácienssel, mivel ez ösztönzi a beteget az evésre. A nővérnek azt is ellenőriznie kell, hogy minden nyilvántartás megfelelően dokumentált-e, például az ellátási tervek; az étel- és folyadékegyensúly-táblázatok, mivel ez jó módja a kommunikációnak a többi munkatárssal, és egyértelmű táplálkozási eredményt ad. Az elhelyezésem során szerzett tapasztalataim alapján a piros tálca kezdeményezés jó formája volt a segítségre szoruló betegek azonosításának. Lehetőséget adott arra, hogy tisztában legyek azzal, hogy az idősebb betegek táplálkozási igényeinek kielégítése nagyobb kihívást jelenthet, mivel a beteg nem volt hajlandó segíteni az etetésben (Docherty és McCallum 2009). Az ápolók akadályai az ápolási idő hiánya, a táplálkozási képzés hiánya, a kommunikáció hiánya, a bizalom és a tisztelet a multidiszciplináris csoportban.

Következtetés

Összefoglalva, a jó táplálkozás biztosítása fontos az alultápláltság, a degeneratív betegségek és a betegek általános jólétének megelőzésében. Az ápolók számára elengedhetetlen a jó táplálkozási ismeretek és az interperszonális készségek fejlesztése, hogy képesek legyenek holisztikus minőségű ellátást biztosítani a betegek.

Idézd ezt a művet

A cikk hivatkozásának exportálásához kérjük, válasszon egy hivatkozási típust alább:

APA
MLA
MLA-7
Harvard
Vancouver
Wikipédia
OSCOLA