Könyvespolc

NCBI könyvespolc. A Nemzeti Orvostudományi Könyvtár, az Országos Egészségügyi Intézetek szolgáltatása.

Orvostudományi Intézet (USA) a csomagolás előtti táplálkozási osztályozó rendszerek és szimbólumok vizsgálatának bizottsága; Wartella EA, Lichtenstein AH, Boon CS, szerkesztők. A csomagolás előtti táplálkozási osztályozó rendszerek és szimbólumok: I. fázis jelentés. Washington (DC): National Academies Press (USA); 2010.

A csomagolás előtti táplálkozási osztályozó rendszerek és szimbólumok: I. fázis jelentés.

Az 1960-as évek végéig kevés információ állt rendelkezésre az élelmiszerek címkéin az élelmiszer tápanyagtartalmának azonosításához. 1941 és 1966 között, amikor a kalória- vagy nátriumtartalomra vonatkozó információkat feltüntették egyes élelmiszerek címkéin, az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) ezeket az ételeket „különleges diétás célokra”, azaz bizonyos fizikai, kóros vagy egyéb állapotok által okozott igények. 1, 2, 3 Abban az időben az ételeket általában otthon készítették alapanyagokból, és alig volt igény a táplálkozási információkra (Kessler, 1989). Mivel azonban egyre több feldolgozott élelmiszer került a piacra, a fogyasztók olyan információkat kértek, amelyek segítenek megérteni a vásárolt termékeket (WHC, 1970). Erre a dilemmára válaszul az 1969-es Fehér Ház élelmiszerekkel, táplálkozással és egészséggel foglalkozó konferenciájának ajánlása az volt, hogy az FDA mérlegelje az élelmiszer táplálkozási tulajdonságainak azonosítására szolgáló rendszer kidolgozását:

Minden gyártót arra kell ösztönözni, hogy adjon meg valódi táplálkozási információkat termékeiről, hogy a fogyasztók betartsák az ajánlott étrendet. (WHC, 1970)

Ez a fejezet a tápértékjelölés mérföldköveinek történetét mutatja be 1969 óta. Ezeket az eseményeket e fejezet melléklete is részletezi.

ÖNKÉNTES TÁPLÁLKOZÁS CÍMKÉZÉSE

A Fehér Ház konferenciájára válaszul az FDA kidolgozott egy, a táplálkozás címkézésével kapcsolatos különféle megközelítések munkadokumentumát, és véleményt kért a táplálkozási szakemberektől, a fogyasztói csoportoktól és az élelmiszeripartól. Aztán 1972-ben az ügynökség olyan rendeleteket javasolt, amelyek meghatározták a táplálkozással kapcsolatos információk formátumát a csomagolt élelmiszer-címkéken. Az ilyen információk felvétele önkéntes volt, kivéve, ha tápértékre vonatkozó állításokat tettek a címkén, a címkén vagy a reklámban, vagy ha tápanyagokat adtak az ételhez. Ezekben az esetekben a tápértékjelölés kötelező lenne. 4 Ez a cselekvés az 1938. évi szövetségi élelmiszer-, gyógyszer- és kozmetikai törvény (FD & C Act) 5 201. szakaszának n) pontján alapult, amely kimondta, hogy az élelmiszer téves márkanévvel rendelkezik, ha „nem mutat be ténybeli tényeket az ilyen ábrázolás fényében. ” Az FDA azzal érvelt, hogy amikor a gyártó tápanyagot adott hozzá egy élelmiszerhez, vagy támasztott tápanyagtartalommal kapcsolatban, tápértékjelölésre volt szükség ahhoz, hogy bemutassa az élelmiszerrel kapcsolatos mind a pozitív, mind a negatív tényeket (Hutt, 1995).

1973-ban véglegesítve ezek a rendeletek meghatározták, hogy amikor az FDA által szabályozott élelmiszerek címkéin szerepel a tápértékjelölés, akkor annak tartalmaznia kell a kalóriák számát; a gramm fehérje, szénhidrát és zsír; és az Egyesült Államok ajánlott napi mennyiségének (U.S. RDA) a fehérje, az A és C vitamin, a tiamin, a riboflavin, a niacin, a kalcium és a vas százalékos aránya. 6 A nátrium, a telített zsírsavak és a többszörösen telítetlen zsírsavak is beletartozhatnak a gyártó belátása szerint. Mindegyiket átlagos vagy szokásos adagméret alapján kellett jelenteni. Az amerikai RDA-k az Országos Tudományos Akadémia (NAS) által 1968-ban megállapított ajánlott étrendi juttatáson (RDA) alapultak (NRC, 1968). Mivel tápanyag-összetételre vonatkozó címkézési célokra egységes tápanyagigényre van szükség, az Egyesült Államok RDA-jához kiválasztott értékek általában az egyes tápanyagok legmagasabb értékét adták az RDA táblázatban felnőtt férfiak és nem vemhes, nem laktáló nők esetében. A kalcium és a foszfor értékeit azonban fizikai tömegük és oldhatóságuk miatt 1 g-ra korlátozták. Az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának (USDA) Élelmiszerbiztonsági és Ellenőrzési Szolgálata (FSIS) politikai memorandumokon keresztül hasonló módon rendelkezett a hús és baromfitermékek tápértékjelöléséről. 7

Amint az e fejezet mellékletében látható, a következő évtizedben kevés változás történt a tápértékjelölés szabályozásában (Hutt, 1995; Scarbrough, 1995). Az FDA, az USDA és a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság 1978-ban meghallgatásokat tartott, hogy információkat gyűjtsön az élelmiszerek címkézési kérdéseiről és javaslatokat a javításokról. 8 A meghallgatáson tett észrevételek túlnyomó többsége a kötelező tápértékjelölést támogatta, ugyanakkor javasolta a formátum változtatását annak hasznosabbá tétele érdekében. 9.

A meghatározatlan tápanyagtartalom és az egészségre vonatkozó állítások használatának növekedése a címkéken

1973 után a táplálkozás és az egészség kapcsolatával kapcsolatos tudományos ismeretek gyorsan növekedtek, és ennek eredményeként a fogyasztók több információt akartak kapni az élelmiszerek címkéiről, különösen a feldolgozott és csomagolt élelmiszerek címkéiről. Az élelmiszer-gyártók szívesen válaszoltak a fogyasztói érdeklődésre, és ezt különféle módokon tették meg, gyakran új, meghatározatlan állítások választékának felhasználásával a termékcímkéken, amelyek megpróbáltak valamit megfogalmazni vagy sejteni az élelmiszer különleges értékéről, például „rendkívül alacsony a telített zsírtartalom”, hogy felkeltse a fogyasztók figyelmét (Taylor és Wilkening, 2008a). A címkékre és a reklámokra vonatkozó kétértelmű állítások elterjedése olyan vádakhoz vezetett, hogy a kormány tolerálta azokat az állításokat, amelyek „legjobb esetben is zavaróak, rosszabb esetben gazdaságilag megtévesztőek és potenciálisan károsak” (IOM, 1990).

Táplálkozási állításokra vonatkozó szabályalkotás megindítása

A TÁPLÁLKOZÁSI CÍMKÉK SZABVÁBBÍTÁSÁRA ÉS KÖVETELÉSÉRE VONATKOZÓ KEZDEMÉNYEZÉSEK

Referenciaértékek kidolgozása

Az élelmiszer-címkékhez szükséges tápanyagok meghatározása

Annak meghatározása során, hogy mely tápanyagokat és élelmiszer-összetevőket kell a címkén feltüntetni, az FDA utánajárt A sebész Általános jelentés a táplálkozásról és az egészségről (HHS, 1988) és az NRC jelentése Diéta és egészség: következményei a A krónikus betegség kockázatának csökkentése (NRC, 1989a). Az FDA azt javasolta, hogy a kalóriákat és tápanyagokat fel kell tüntetni a táplálkozási címkéken, ha (1) közegészségügyi szempontból jelentősek, ahogyan ezt a két dokumentum meghatározza, és (2) a NAS vagy más tudományos szervezetek konkrét mennyiségi ajánlásokat fogalmaztak meg. Ennek megfelelően az FDA javasolta a kalóriák, zsírok, telített zsírok, koleszterin, nátrium, szénhidrát, rost, fehérje, A- és C-vitamin, kalcium és vas kötelező felsorolását. További tápanyagokat kellett felsorolni, amikor élelmiszerhez adták őket, vagy amikor állításokat tettek róluk.

Az FDA megfontolta az összes cukor hozzáadását a szükséges címkén feltüntetendő élelmiszer-összetevők listájához; de az összes cukor nem felelt meg annak a kritériumnak, hogy tudományos mennyiségi ajánlásokkal rendelkezzenek-e egy tudományos szervezet számára. Ennek megfelelően az összes cukor feltüntetése a tápértékjelölésen önkéntes volt, hacsak nem tettek állítást az élelmiszer cukortartalmáról. A beérkezett észrevételek közül néhány azt javasolta, hogy a hozzáadott cukortartalom tápértékjelölésére is szükség legyen, de az FDA nem javasolta. Az ügynökség döntését arra alapozta (1), hogy nincs tudományos bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a szervezet fiziológiásan megkülönböztetné a hozzáadott és a természetben előforduló cukrokat; (2) aggodalom, hogy a hozzáadott cukrok feltüntetése csak a természetben előforduló magas cukortartalmú ételek cukortartalmát jelentené alul, ami megtévesztené a fogyasztókat, akiknek esetleg tisztában kell lenniük az összes cukorral; és (3) az az elvárás, hogy a kötelező tápértékjelöléssel a fogyasztók meg tudják különböztetni a magas és alacsony tápanyagtartalmú cukortartalmú ételeket, és ezért meghatározhatják, hogy mely élelmiszerekben volt a legnagyobb tápanyagsűrűség. 26.

Haladás a kötelező és egységes táplálkozási címkézési irányelv felé

Ugyanakkor, amikor az FDA kidolgozta 1990. júliusi javaslatát, az Orvostudományi Intézetnél (IOM), a NAS egészségügyi részlegénél bizottságot hoztak létre annak megvizsgálására, hogy miként lehetne javítani az élelmiszerek címkéin, hogy segítsék a fogyasztókat az egészséges étrend elfogadásában vagy betartásában. Az FDA és az FSIS/USDA támogatta a tanulmányt azon a meggyőződésen alapulva, hogy az étkezési szokások megváltoztatása javíthatja az amerikaiak egészségét, és hogy az élelmiszerek címkézése segítheti a fogyasztókat a bölcs étrendi döntések meghozatalában. A bizottság jelentése, Táplálkozási címkézés: kérdések és útmutatások az 1990-es évekre, 1990 szeptemberében adták ki (IOM, 1990). Azt javasolta az FDA-nak és az FSIS-nek, hogy fogadjanak el szabályokat a kötelező és egységes tápértékjelölés bevezetésére szinte az összes csomagolt élelmiszer esetében, és ajánlásokat fogalmazott meg a tápértékjelölés különböző aspektusaira vonatkozóan, ideértve az információk tartalmát és megjelenítését is, hogy támogassák a A sebész általános jelentése a táplálkozásról és az egészségről (HHS, 1988) és az NRC jelentése Diéta és egészség: A krónikus betegség kockázatának csökkentése (NRC, 1989a). Azt is javasolta, hogy az FDA és az USDA határozzon meg leírókat (pl. „Magas”, „jó forrás”) a tápanyagok, például zsír, koleszterin, nátrium és mikroelemek tartalmára vonatkozóan.

Az 1990-es TÁPLÁLKOZÁSI CÍMKÉZÉS ÉS OKTATÁS TÖRVÉNYE (NLEA)

Az NLEA nagyon szoros határidőket szabott meg a törvény rendelkezéseinek végrehajtására. Megkövetelte az FDA-tól, hogy a törvényjavaslatot a jogszabály elfogadásától számított 12 hónapon belül, a végleges rendeleteket pedig 24 hónapon belül tegye közzé. 36 Ha az ügynökségnek nem sikerült közzétennie a végleges szabályokat, a javasolt szabályoknak végleges szabályokká kellett válniuk. Ezen időbeli korlátok és több mint 40 000 írásbeli észrevétel alapján a megválaszolásra javasolt szabályok miatt az FDA és az FSIS mozgósította munkatársait a feladat végrehajtására.

Tápanyagtartalom nyilatkozata

Annak ellenére, hogy az NLEA meghatározta, a komplex szénhidrátok nem kerültek be az engedélyezett tápanyagok listájába. A megjegyzések meggyőzték az FDA-t arról, hogy nincs egyetértés a „komplex szénhidrátok” fogalmának meghatározásában, mivel az fiziológiai hatásokra, az egészségügyi előnyökre vagy az étrendi útmutatásokra vonatkozik. Ehelyett a szabályok megengedték, hogy az „egyéb szénhidrátok” önkéntes felsorolását az étrendi rost, a cukrok és a cukoralkoholok összes szénhidrátból történő kivonása után megmaradó szénhidrátmennyiségként számolják.

Referenciaértékek meghatározása

Napi referenciaértékek megállapítása

A táplálkozási címke alapformátuma

2-1. ÁBRA

Táplálkozási tények panel. FORRÁS: 21 CFR 101,9 (d) (12).

Az adag méretének meghatározása

Az élelmiszertermék adagmérete a Táplálkozási tények panel gyakorlatilag minden számát érinti, kivéve a lábjegyzetet. Ennek eredményeként nagy jelentőségű volt azoknak a szabályozásoknak a kidolgozása, amelyek előírják a kiszámításának módját a piacon elérhető élelmiszerek sokféleségére. Az NLEA előírta, hogy az adagméretek a szokásosan elfogyasztott mennyiségeken alapuljanak 55 helyett az ajánlott adagméreteken, amint azt egyes megjegyzések javasolják, vagy 100 g-os alapon, amint ezt néhány más országban szokták tenni. A szokásosan elfogyasztott mennyiség meghatározásához az FDA felhasználta az USDA országos élelmiszer-fogyasztási és beviteli felméréseinek élelmiszer-fogyasztási adatait, kiegészítve más információforrásokkal, ha rendelkezésre állnak. 56 A fogyasztók összehasonlításának megkönnyítése érdekében az étrendben általában felváltva használt és hasonló termékjellemzőkkel rendelkező élelmiszerkategóriákat fejlesztettek ki annak érdekében, hogy ezeknek az élelmiszereknek egységes adagmérete legyen. Ezután a fogyasztási adatok statisztikai elemzését az átlag, a medián és a modális értékek felhasználásával alkalmazták az egyes kategóriákra szokásosan fogyasztott referenciamennyiségek (RACC) kidolgozására. 57 A szabályozás meghatározta az RACC-értékeknek a háztartási szokásos mértékekben kifejezett kiszolgáló méretre történő átszámításának eljárásait. 58

Egyszeres kiszolgáló konténerek

A kiszolgálás mérete és az egészségügyi eredmények

Az elfogyasztott adagok növekedését az Egyesült Államokban a fokozott elhízáshoz vezető számos tényezőnek tekintik (Young és Nestle, 2002). Az elhízás kérdésének kezelése érdekében Mark McClellan, az FDA akkori biztosa 2003-ban létrehozott egy bizottságot, amely felvázolta az elhízás problémájának kritikus dimenzióit lefedő cselekvési tervet az FDA szempontjából és annak szabályozó hatóságain belül. Egyéb témák mellett a bizottság jelentése, címmel Kalóriaszám: Az elhízással foglalkozó munkacsoport jelentése (FDA, 2004) az adagok méretével és a Táplálkozási tények panel kialakításával kapcsolatos élelmiszer-címkézési kérdésekkel foglalkozott. A javasolt szabályalkotás fent említett előzetes értesítése ennek a jelentésnek a eredménye volt, csakúgy, mint egy másik előzetes értesítés, amelyben észrevételt kértek a kalóriatartalom címkén való hangsúlyosabbá tételének módjairól. 60 E jelentés készítésekor még várni kell ezekre a kérdésekre.

A tápanyagtartalomra vonatkozó állítások leírása

Amellett, hogy az élelmiszer-címkéknek tartalmazniuk kell bizonyos tápanyagok mennyiségére vonatkozó információkat, az NLEA azt is meghatározta, hogy a tápanyag szintjét jellemző állítások csak akkor tehetők fel az élelmiszerek címkéin, ha a jellemzés a jogszabályokban meghatározott kifejezéseket használ. 61 Az NLEA továbbá meghatározta, hogy bármely tápanyag betegséghez vagy egészségi állapothoz való viszonyát jellemző állításokat csak a törvény alapján kihirdetett rendeleteknek megfelelően lehet benyújtani; az ilyen, „egészségre vonatkozó állításoknak” nevezett állítások azonban nem a jelen jelentés tárgyát képezik, és itt nem tárgyaljuk őket tovább. Az NLEA ezen szakaszának célja az élelmiszerek értelmes összehasonlítása volt, valamint az étrend-bevitel javítását és a krónikus betegségek csökkentését elősegítő élelmiszerek fogyasztásának ösztönzése (Taylor és Wilkening, 2008b).

Leíró tápanyagtartalomra vonatkozó állítások meghatározása

A törvény kifejezetten előírta a „szabad”, „alacsony”, „könnyű”, „csökkentett”, „kevesebb” és „magas” kifejezések meghatározását a tápanyagok vonatkozásában, amelyeket fel kell sorolni a Táplálkozási tények panelen. 62 Ezen túlmenően, a piacon a hagyományos élelmiszerek címkéin használt állítások használatának lehetővé tétele érdekében az FDA és az USDA meghatározta a „jó forrás”, a „több”, a „kevesebb”, a „sovány” és „a” kifejezéseket is. extra sovány ”63 az NLEA megvalósításakor, és számos kifejezés szinonimáinak használatát írta elő. Ezt követően mindkét ügynökség meghatározta a hallgatólagos „egészséges” állítást. 64 Az FDA által szabályozott élelmiszerekre vonatkozó ezen állítások jelenlegi meghatározása a jelentés B. függelékében található. Az egyes állítások meghatározása mögött meghúzódó indokok teljes körű megvitatása megtalálható a javasolt (1991) és a végleges (1993) szabályok preambulumában (lásd a mellékletet). Meg kell jegyezni, hogy az egyes élelmiszer-ipari termékekre vonatkozó állítások meghatározása bizonyos szempontból eltér az étkezéshez és a főételhez kapcsolódó fogalommeghatározásoktól. Az étkezés és a főétel olyan ételek kombinációi, amelyek a teljes napi étrend nagyobb részét teszik lehetővé, ami külön kritériumokat igényel, gyakran 100 g/100-os mennyiség alapján, a megfelelő állítások biztosítása érdekében. 65

Röviden, az állítások kritériumainak kidolgozása során az FDA figyelembe vette az egyes tápanyagok étrendi ajánlásait; a tápanyag mennyisége RACC-nként, adagméretenként és 100 g-onként; a tápanyag eloszlása és bősége az élelmiszer-ellátásban; analitikai módszerek; valamint egyéb tápanyagok jelenléte, amelyek egy adott állítást félrevezetővé tehetnek.

A korlátozott tápanyagok szintjének meghatározása

A „szabad” állítások esetében az egyes tápanyagok olyan szintjeit választották ki, amelyek az élelmiszerek tápanyagának megbízható kimutatási határán vagy annak közelében voltak, és amelyeket dietetikailag triviálisnak vagy fiziológiailag nem relevánsnak tekintettek. 66 Olyan élelmiszerek esetében, amelyek eredendően tápanyagmentesek, a jogszabályok előírják, hogy az állításnak minden ilyen típusú élelmiszerre hivatkoznia kell, nem pedig egy adott márkára, amelyre a címkézés kapcsolódik (pl. „Brokkoli, zsírmentes élelmiszer ”). 67

A bátorítandó tápanyagok szintjének meghatározása

A „pozitív” tápanyagok (például vitaminok és ásványi anyagok) állításai a tápanyag jelenlétének hangsúlyozására szolgálnak. A rendeletek két szintű követelést írnak elő: „magas” és „jó forrás”. 70 A „magas” meghatározását a megfelelő RDI vagy DRV 20% -ánál vagy annál nagyobb mértékben határozták meg adagonként. Az IOM bizottság 20 százalékot meghaladó kritériumot javasolt a „magas” állítások esetében (IOM, 1990), és az élelmiszer-fogyasztási adatbázis felülvizsgálatában az FDA megállapította, hogy a 20 százalékos csökkentés elegendő számú ételt tesz lehetővé az állításhoz . Ez pedig lehetővé tenné az állítást használó fogyasztók számára, hogy az étrendet sokféle étel közül válasszák, nem pedig néhány erősen dúsított étel közül. 71 A „jó forrás” állítások, amelyeket a DRV 10–19 százalékaként határoztak meg, egy tápanyag jelenlétének hangsúlyozását célozták a tápanyagtartalom közepes tartományában, felhívva a fogyasztók figyelmét olyan élelmiszerekre, amelyek jelentős mennyiségű tápanyagot tartalmaznak, és amelyek valószínűleg segítenek megfelelni az étrendi ajánlásoknak. 72

Implicit követelések

TÁPLÁLKOZÁSI CÍMKÉZÉS FOLYAMATOS FOLYAMATBAN

A tápértékjelölés egy olyan eszköz, amelyet a fogyasztók használhatnak az étrendi ajánlásoknak megfelelő egészséges étrend kiválasztásában. Ennek megvalósításához elég rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy alkalmazkodjon a tudomány és a táplálkozás folyamatos fejlődéséhez, valamint a fogyasztói magatartás változásaihoz. Ezeknek a változtatásoknak a szükségességét bizonyítják a javasolt szabályalkotás aktuális előzetes értesítései, amelyek a kalóriák nagyobb hangsúlyt kapó módosításokra vonatkoznak, a kiszolgálás nagyságrendjének 79 módosítása, 80 és az új referenciaértékek meghatározása. 81 A csomagolás előtti címkézéssel kapcsolatos jelenlegi tevékenységek egy másik példa a tápértékjelölés innovatív megközelítésére, amelynek célja, hogy a fogyasztók segítsenek kiválasztani azokat az ételeket, amelyek egészségesebb étrendhez vezethetnek.