A terhesség korai terhességi metabolikus tényezői a terhességi diabétesz mellitusszal összefüggésben normál testsúlyú, policisztás petefészek-szindrómában szenvedő nőknél: kétfázisú kohortos vizsgálat

Absztrakt

Háttér

A policisztás petefészek-szindróma (PCOS) következetesen összefügg a későbbi terhességi diabetes mellitusszal (GDM). A PCOS-ban szenvedő nőknél magas az elhízás előfordulása, ami felveti az elhízás vagy a PCOS szerepével kapcsolatos kérdést pe ser a GDM fejlesztésében. Ebben a tanulmányban kétfázisú vizsgálatot végeztünk a GDM és a kapcsolódó korai terhességi metabolikus tényezők kockázatának összehasonlítására PCOS-val rendelkező és anélküli nőkben, a terhesség előtti testtömeg-index (BMI) szerint rétegezve.

Mód

Ebben a vizsgálatban kétfázisú kialakítást alkalmaztak. A vizsgálat kezdeti fázisa 566 kor- és terhesség előtti BMI-vel egyező terhes nőt tartalmazott (242 PCOS-szal és 324 PCOS nélkül). A GDM kockázatát és a kapcsolódó korai terhességi rizikófaktorokat a PCOS-szal rendelkező és anélküli nők között vizsgálták, a terhesség előtti BMI alapján történő rétegzés után. A rétegzett elemzést normál testsúlyú (terhesség előtti BMI 2) és túlsúlyos/elhízott (terhesség előtti BMI ≥ 25 kg/m 2) csoportokban végeztük. Ezt követően az eredményeket egy külön kohortvizsgálatban erősítették meg, amelyben 18 106 résztvevő vett részt (877 PCOS-szal és 17 229 PCOS nélkül).

Eredmények

Összességében a GDM prevalenciája magasabb a PCOS-ban szenvedő nőknél. Az első vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy normál testsúlyú alanyokban a PCOS nőknél jelentősen megnő a GDM prevalencia, mint a nem PCOS nőknél (26,5% vs. 16,2%, p = 0,02). Ezenkívül a normál testsúlyú PCOS nőknél magasabb volt a triglicerid szint (1,51 ± 0,84 mmol/l vs. 1,30 ± 0,75 mmol/l, p = 0,02), alacsonyabb az SHBG szint (277,8 ± 110,2 nmol/l vs. 330,5 ± 180,4 nmol/l), p = 0,001) és a magasabb inzulinrezisztencia irányába mutató lehetséges trend (LogHoMA-IR 0,70 ± 0,55 vs. 0,57 ± 0,57, p = 0,05) a terhesség korai szakaszában. A túlsúlyos/elhízott csoportban azonban nem figyeltek meg különbséget a GDM kockázatában a PCOS és a nem PCOS alanyok között (p = 0,7). A független kohorsz eredményei megerősítették a PCOS-hoz társuló GDM kockázatát normál testsúlyú nőknél (p

Bevezetés

Anyagok és metódusok

Tanulmányterv és résztvevők

Ez a kezdeti kohorszvizsgálat 242 PCOS-s nővel és 324 kor- és terhesség előtti BMI-vel (PPBMI) összhangban álló egészséges kontrollt vont be 2013 januárja és 2015 decembere között Pekingben, Kínában. A résztvevőket a 8–15. Terhességi héten toborozták. A vizsgálatba egyedülálló terhességű, 18–45 éves, PCOS-kórban (vagy életkorral és PPBMI-vel egyeztetett egészséges kontrollokkal) rendelkező nőket vontak be. Kizárták azokat a résztvevőket, akik krónikus betegségben, például cukorbetegségben, magas vérnyomásban, máj-, vese-, pajzsmirigy- vagy szív- és érrendszeri betegségben szenvedtek. A PCOS-t a fogantatás előtt diagnosztizálták a módosított Rotterdami kritériumok szerint. Minden PCOS-os résztvevő számára véletlenszerűen kiválasztottunk egy vagy két életkorral és PPBMI-vel egyeztetett kontrollt a kórház korai terhességi nyilvántartási rendszerével.

Külön csoportban 877 PCOS és 17 229 nem PCOS nő adatait használtuk fel, akik 2016 februárjától és 2017 decemberétől születtek, hogy megerősítsék az első kohorsz eredményeit. A különálló kohorszvizsgálat valamennyi, 18–45 éves, egyedülálló terhességű nőt magában foglalta, a fennálló krónikus betegség nélkül, a fentiek szerint. A tanulmányt a Pekingi Szülészeti és Nőgyógyászati Kórház Etikai Bizottsága hagyta jóvá (2012-KY-012, 2016-KY-066). Az összes résztvevő írásos tájékozott beleegyezést kapott. Minden eljárást a Helsinki Nyilatkozatnak megfelelően hajtottak végre.

A terhesség korai anyagcsere-jellemzői

Terhességi eredmények

Eredmények

A kezdeti kohorszba összesen 566 résztvevőt vontak be, köztük 242 PCOS-os nőt és 324 életkor- és PPBMI-párosítás nélküli, nem PCOS kontrollt (1. táblázat). A PCOS-alanyok, a nem PCOS kontrollokhoz képest, magasabb in vitro megtermékenyítés és embriótranszfer (IVF – EF) arányban vannak, alacsonyabb paritással és hasonló prevalenciával rendelkeznek a cukorbetegség és a magas vérnyomás pozitív családi kórtörténetében.

A PCOS-hoz kapcsolódó terhességi eredményeket a 2. táblázatban és az 1. ábrán mutatjuk be. Összességében elmondható, hogy a PCOS a GDM, a koraszülöttek és az alacsonyabb születési súly szinte szignifikánsan magasabb prevalenciájához kapcsolódik, míg a PCOS és a nem PCOS alanyok között nem figyeltek meg szignifikáns különbséget a többi terhességi eredményben (táblázat 2). Az alanyokat a terhesség előtti testsúlyuk alapján további két csoportra osztottuk: normál testsúly és túlsúly/elhízás (2. táblázat). Normál testsúlyú nőknél a PCOS a GDM előfordulásának jelentős növekedésével jár (26,5% vs. 16,1%, p = 0,02). A normál testsúlyú csoport eredményeivel ellentétben a túlsúly/elhízás csoportban nem találtunk szignifikáns különbséget a GDM incidenciájában (35,8% vs. 33,1%, p = 0,7). A GDM prevalenciájában nincs statisztikai különbség a normál testsúlyú PCOS alanyok és a túlsúlyos/elhízott alanyok között (PCOS-szal vagy anélkül) (p = 0,19, illetve p = 0,11) a kezdeti kohorszban (1. ábra). A megerősítő vizsgálatban azonban összefüggő szignifikáns különbségeket figyeltek meg (normál testsúlyú nők, akiknek PCOS-ja, szemben túlsúlyos/elhízott nőkkel, akiknek nincs PCOS-ja: p 2. táblázat Terhességi eredmények PCOS-os és anélkül nőkben, akiket a PPBMI rétegzett az első kohorszban

A GDM prevalenciája normál testsúlyú és túlsúlyos/elhízott nőkben PCOS-szal és anélkül (szignifikáns különbségeket jeleztek a Tukey-módszerrel végzett páros összehasonlításban)

Ezt követően számos lehetséges korai terhességi rizikófaktort értékeltünk a GDM szempontjából (3. és 4. táblázat). Normál testsúlyú alcsoportban megállapították, hogy a PCOS-alanyok a magasabb inzulinrezisztencia irányába mutatnak tendenciát (éhomi inzulin 10,77 ± 5,45 mIU/L vs. 9,62 ± 4,89 mIU/L, p = 0,06, Cohen d = 0,22; Log HoMA-IR 0,70 ± 0,55 vs. 0,57 ± 0,57, p = 0,05, Cohen d = 0,23; QUICKI 0,34 ± 0,03 vs. 0,35 ± 0,03, p = 0,05, Cohen d = 0,23), magasabb trigliceridszint (1,51 ± 0,84 mmol/l vs. 1,30 ±) 0,75 mmol/l, p = 0,02), alacsonyabb SHBG (277,8 ± 110,2 nmol/L vs. 330,5 ± 180,4 nmol/L, p = 0,001) és LDL-C (1,97 ± 0,50 mmol/L szemben 2,13 ± 0,52 mmol/L, p = 0,004) és az alacsonyabb vérnyomás (SBP, 110,6 ± 11,7 Hgmm vs. 114,2 ± 11,4 Hgmm, p = 0,006; DBP, 69,4 ± 9,3 Hgmm és 71,9 ± 9,0 Hgmm, p = 0,01) (3. táblázat).

Továbbá teszteltük eredményeinket egy külön és egy nagyobb kohorszban, amely terhes nőket tartalmazott, akik kórházunkban 2016. február és 2017. december között születtek. Összesen 18 106 nő van ebben a kohorszban, amelyek közül 877-nek (4,8%) volt PCOS diagnózisa. (5. táblázat). A teljes GDM prevalencia ebben a populációban 17,2% volt. A testtömeg szerinti rétegzés után elemeztük ezt a csoportot, és felfedeztük, hogy a BMI 2-ben szenvedő nőknél a GDM aránya szignifikánsan magasabb a PCOS-ban, mint a nem PCOS-os nőknél (22,09% vs. 14,52%, p 5. táblázat: A GDM kockázatának megerősítése a PCB-vel rendelkező és anélkül élő nők, akiket PPBMI rétegzett külön csoportban (n = 18106)

Vita

Ez a tanulmány kimutatta, hogy a terhesség korai metabolikus tényezői és a GDM kockázata a PCOS-ban szenvedő nőknél különböző volt a terhesség előtti testtömegcsoportokban. Normál testsúlyú nőknél a PCOS a GDM magasabb prevalenciájához kapcsolódik, ami a magasabb inzulinrezisztencia, a magasabb TG és az alacsonyabb SHBG-szint irányába mutat. Ezzel szemben a túlsúlyos/elhízott csoportban a GDM prevalenciája és a GDM kockázati tényezői látszólag függetlenek a PCOS-tól. Elemzések elvégzésével egy másik, de nagyobb kohorszban képesek vagyunk megerősíteni, hogy a GDM PCOS-val kapcsolatos kockázata normál testsúlyú és túlsúlyos/elhízott csoportokban különbözött.

A különböző etnikai csoportokban végzett korábbi vizsgálatok következetesen a GDM fokozott kockázatát mutatták ki a PCOS nőknél [5, 9, 14]. A PCOS-ban a GDM fokozott kockázatának alapját képező pontos mechanizmusok azonban nem egyértelműek. A PCOS-ban szenvedő nők körülbelül fele túlsúlyos vagy elhízott, a túlzott zsírbetegség pedig a GDM jól ismert kockázati tényezője [15]. Folytatódik azonban a vita, hogy az elhízás felelős-e a GDM fokozott kockázatáért a PCOS-ban szenvedő nőknél [6]. Mustaniemi és mtsai tanulmánya. jelezte, hogy a PCOS-ban szenvedő nőknél a GDM kockázata elsősorban az adipozitással függ össze [16]. Egy másik metaanalízis azt sugallta, hogy maga a PCOS a GDM jelentősen megnövekedett kockázatával jár együtt [5]. Ollila és mtsai tanulmánya. azt javasolta, hogy a PCOS önmagában jelentősen növelje a túlsúlyos/elhízott nőknél a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát [4]. Még kevésbé ismert a GDM patogenezise a normál testsúlyú PCOS nőknél.

Vizsgálatunkból kiderült, hogy a PCOS nőknél a GDM megnövekedett kockázata különböző súlycsoportokban változott, amelyekben a GDM magasabb prevalenciáját csak normál testsúlyban, de túlsúlyos/elhízott PCOS nőknél nem figyelték meg. A tanulmány és a korábbi jelentések között különbségek vannak a túlsúlyos/elhízott PCOS nők GDM kockázatában, valószínűleg az etnikai eltérések miatt. A túlsúlyos/elhízott nőket a PCOS státusától függetlenül általában a terhesség alatti anyagcsere-rendellenességek magas kockázatú csoportjának tekintik, ezért általában szoros megfigyelésben és beavatkozásban részesülnek a terhesgondozás során. Eredményeink rámutatnak arra, hogy a normál testsúlyú, PCOS-ban szenvedő nőknek is meg kell érdemelniük a hiperglikémia szoros monitorozását, tekintettel a GDM fokozott kockázatára a PCOS nélküli normál testsúlyú nőkhöz képest.

Ezenkívül tanulmányunk azt sugallta, hogy a normál testsúlyú, PCOS-ban szenvedő nők magasabb TG-t, alacsonyabb SHBG-szintet és a megnövekedett inzulinrezisztencia irányába mutatnak. Spekuláltunk, hogy a terhesség korai metabolikus kockázati tényezőinek jelenléte a GDM fokozott kockázatát jelentheti. Az inzulinrezisztencia következetesen a GDM kockázatához van kötve [17, 18], míg a TG szint szorosan összefügg az inzulinrezisztenciával [19, 20]. Az SHBG a nemi hormonok elsődleges kötő fehérje, amely különféle fiziológiai és kóros állapotokban vesz részt. Az SHBG elsősorban a szabad nemi hormonok szintjét szabályozza, és ezáltal fontos szerepet játszik a PCOS kifejlődésében [21, 22] a nemi hormonok perifériás szövetekre gyakorolt biológiai hatásainak modulálásával [23, 24]. Az SHBG-hez kötődő nemi hormonok felerősíthetik a sejtfelszíni jelátvitelt, ezáltal befolyásolhatják az inzulinjelző útvonal-komponensek expresszióját [23,24,25]. A normál testsúlyú, PCOS-os és anélküli normális testsúlyú nők közötti különbség a terhesség korai szakaszában azt sugallta, hogy a GDM patofiziológiája eltérhet ebben a specifikus populációban, összehasonlítva a túlsúlyos/elhízott nőkkel, akiknél a GDM kockázata látszólag független a PCOS-tól.

A GDM kockázatának különbségének hiánya azonban a normál testsúlyú és a túlsúlyos/elhízott, PCOS-val/anélkül élő nők között a kezdeti kohorszban egy II. Típusú statisztikai hibának tudható be, vagyis a hamis nullhipotézis elutasításának elmulasztása. Egy nagyobb mintaméretű, megerősítő kohorszban szignifikáns különbséget tudtunk megfigyelni e csoportok között. Ezenkívül a sikeres terhesség előzményeiről és a GDM prevalenciájáról ebben a tanulmányban nem számoltak be. Az inzulinrezisztencia jelenlétében leginkább elhízott nők kevésbé esnek teherbe, mint az alacsonyabb BMI-vel rendelkező nők. Az inzulinrezisztencia értékelésében a HOMA-nak is vannak korlátai. Ezenkívül a BMI által végzett rétegzett elemzések maradéktalanul megzavarhatják. A vizsgálat másik korlátja, hogy a korai terhességi tényezőket néhány résztvevőnél a terhesség 15 hetéig mérték.

Köztudott, hogy a GDM nagymértékben összefügg a 2-es típusú cukorbetegség jövőbeli kockázatával [26]. Érdekes lenne tudni, hogy a normál testsúlyú PCOS nőknél nagyobb-e a 2-es típusú cukorbetegség kockázata, miután terhesség alatt GDM-t szenvednek. Egy nemrégiben végzett tanulmány csak a túlsúlyosak és elhízottak esetében mutatta meg a 2-es típusú cukorbetegség fokozott kockázatát, normál testsúlyú, PCOS-ban szenvedő nőknél azonban nem [4]. További vizsgálatokra van szükség a 2-es típusú cukorbetegség jövőbeni kockázatának megállapításához normál testsúlyú PCOS-nőknél, akiknél GDM alakult ki.

Korábbi tanulmányok beszámoltak a perinatális kimenetel fokozott kockázatáról PCOS-ban szenvedő nőknél, ideértve a PIH-t, a preeklampsziát, a koraszülést és a perinatális mortalitást [7, 14, 27, 28]. Ebben a tanulmányban azonban nincs különbség a terhesség kimenetelében a PCOS-ban szenvedő és anélküli nők között, kivéve a GDM kockázatát.

Összegzésképpen elmondható, hogy a PCOS a normál testsúlyú nőknél magasabb GDM-kockázattal jár, míg a túlsúlyos és elhízott nőknél a GDM kockázata független a PCOS-tól. A normál testsúlyú, PCOS-ban szenvedő nőknél magasabb volt a TG és alacsonyabb az SHBG-szint, és lehetséges tendencia a magasabb inzulinrezisztencia felé a korai terhesség alatt, összehasonlítva a normál testsúlyú nőkkel a PCOS nélkül. Ezek az eredmények azt sugallják, hogy a normál testsúlyú, PCOS-ban szenvedő nőket a GDM magas kockázatának kell tekinteni.

Az adatok és anyagok rendelkezésre állása

Az adatok ésszerű kérésre a megfelelő szerző rendelkezésére állnak.