Testtömeg, étkezési magatartás, jutalomra/büntetésre való érzékenység és nem: kapcsolatok és kölcsönös függőségek

Anja Dietrich

1 Neurológiai Tanszék, Max Planck Humán Kognitív és Agytudományi Intézet, Lipcse, Németország

étkezési

Martin Federbusch

1 Neurológiai Tanszék, Max Planck Humán Kognitív és Agytudományi Intézet, Lipcse, Németország

2 IFB Adiposity Diseases, Lipcsei Egyetem Orvosi Központ, Lipcse, Németország

Claudia Grellmann

1 Neurológiai Tanszék, Max Planck Humán Kognitív és Agytudományi Intézet, Lipcse, Németország

2 IFB Adiposity Diseases, Lipcsei Egyetem Orvosi Központ, Lipcse, Németország

Arno Villringer

1 Neurológiai Tanszék, Max Planck Humán Kognitív és Agytudományi Intézet, Lipcse, Németország

2 IFB Adiposity Diseases, Lipcsei Egyetem Orvosi Központ, Lipcse, Németország

3 Kognitív Neurológiai Klinika, Lipcsei Egyetemi Kórház, Lipcse, Németország

4 Elme és Brain Intézet, Berlini Lélek és Brain Iskola, Humboldt-Egyetem és Charité, Berlin, Németország

5 Együttműködési Kutatóközpont 1052A1, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

Annette Horstmann

1 Neurológiai Tanszék, Max Planck Humán Kognitív és Agytudományi Intézet, Lipcse, Németország

2 IFB Adiposity Diseases, Lipcsei Egyetem Orvosi Központ, Lipcse, Németország

6 Együttműködési Kutatóközpont 1052A5, Lipcsei Egyetem, Lipcse, Németország

Absztrakt

BEVEZETÉS

Az étkezési magatartás mellett különféle személyiségjegyek kapcsolódnak az ételfogyasztáshoz és a súlyállapothoz (Faith et al., 2001; Elfhag és Morey, 2008). A személyiség egyik legnépszerűbb modellje, amely megmagyarázhatja a táplálékfelvétel egyéni variációit, a megerősítés érzékenységének elmélete (RST; Gray, 1970, 1982, 1987; Gray és McNaughton, 2000). Ezen elmélet alapján két általános motivációs rendszert javasoltak, amelyek a viselkedés és az befolyásoló tényezők alapjául szolgálnak - a Behavioral Inhibition System (BIS) és a Behavioral Activation System (BAS), amelyeket a BIS/BAS skálák általában értékelnek (Carver és White, 1994). A BIS az averzív motivációs rendszert képviseli. Érzékeny a büntetés, a jutalom kihagyásának és az újdonságnak a jeleire. A BIS feltételezhetően gátolja azt a magatartást, amely negatív vagy fájdalmas kimenetelhez vezethet, és negatív hatással (negatív megerősítés) jár. A BAS tükrözi az étvágygerjesztő motivációs rendszert. Érzékeny a jutalom jeleire és a büntetés elkerülésére (pozitív megerősítés). A magas BAS-válaszkészség a fokozott megközelítési magatartással és a pozitív befolyásolással függ össze.

Az elhízás terápiás megközelítése klasszikusan az étkezési viselkedés szempontjait célozza meg. A viselkedési beavatkozások célja például a kognitív visszafogottság növelése és a dezinhibíció csökkentése (pl. Jubbin és Rajesh, 2012). Mégis, a fent leírtak szerint, az egyéni testtömeg-státusz a személyiségjegyekkel is összefügg. Az elhízás hatékonyabb kezeléséhez ezért figyelembe kell venni a személyiségjegyeket is. Ez a tanulmány egy átfogó modell létrehozását tűzte ki célul, amely a BMI-t az étkezési magatartással és az elhízással kapcsolatos legmegfelelőbb személyiségjellemzőkkel (önjelölt impulzivitás és jutalom/büntetés érzékenység) kapcsolja össze. Vizsgáltuk ezeknek a tulajdonságoknak a kérdőíves mérését, mivel ezek könnyen és gyorsan felmérhetők a klinikai körülmények között. A TFEQ a kognitív visszafogást, a gátlást és az éhséget mérlegeli (Stunkard és Messick, 1985) az evési viselkedés mércéjeként. A BIS/BAS skálákat (Carver és White, 1994) a büntetésre való érzékenység (BIS) és a jutalomérzékenység (BAS) mértékének tekintették. Ezenkívül a BIS-11 (Patton és mtsai., 1995) által felismert, önálló impulzivitást beépítették a modellbe. Megközelítésünk általános célja az volt, hogy számszerűsítsük e skálák egyéni és közös hozzájárulását a BMI variancia magyarázatához.

Korábbi eredmények alapján különböző modelleket fejlesztettek ki a következő hipotézisek tesztelésére:

A BMI-variancia jelentős részét a gátlás, az éhség és a kognitív visszafogás magyarázza. Korábbi megállapítások szerint feltételeztük, hogy mind a dezinhibíció, mind az éhség pozitívan összefüggenek a BMI-vel (pl. Bond et al., 2001; Boschi et al., 2001; Bellisle et al., 2004; Bryant et al., 2008; Lesdéma et al., 2012). Mivel a kognitív korlátozás és a BMI pozitívan társul normál testsúlyú egyéneknél, negatívan túlsúlyos és elhízott egyéneknél (pl. Foster és mtsai, 1998; Lluch és mtsai, 2000; Bellisle és mtsai, 2004; Provencher és mtsai, 2004; de Lauzon-Guillain és mtsai, 2006; Cappelleri és mtsai, 2009), ezekre a változókra fordított U alakú kapcsolatot vártunk.

A BMI varianciájának egy részét a dezinhibíció és a kognitív visszafogás kölcsönhatásával magyarázzák, amelyet korábbi tanulmányok jeleztek (Stunkard és Messick, 1985; Westenhoefer és mtsai, 1990; Williamson és mtsai, 1995; Hays és mtsai, 2002; Dykes és mtsai. al., 2004).

A további BMI-eltéréseket a BIS (mint a büntetésre való reagálás mértéke) és a BAS szintje (mint a jutalomra való reagálás mértéke) magyarázza. Korábbi kutatások alapján mindkét lineáris pozitív összefüggést vártuk a BMI-től a nőknél (Davis és mtsai, 2004, 2007; Franken és Muris, 2005; Harrison és mtsai, 2010, 2011). Annak ellenére, hogy a férfiakról ezekre a kapcsolatokra vonatkozóan nem áll rendelkezésre korábbi adat, azt várjuk, hogy a BIS/BAS és a BMI közötti pozitív kapcsolatok specifikusak lesznek a nőkre nézve, ami a hormonális repertoár nemtől függő különbségein alapszik, amelyek befolyásolják az erősítők iránti sebezhetőséget (pl. Sofuoglu és mtsai, 1999; Kaasinen és mtsai, 2001; Evans és mtsai, 2002; Lynch és mtsai, 2002; Carroll és mtsai, 2004).

Ezenkívül a BMI varianciáját az ön által jelentett impulzivitás szintje magyarázza (BIS-11). Korábbi megállapítások szerint pozitív lineáris összefüggésre számítottunk a BMI-vel (pl. Chalmers et al., 1990; Rydén et al., 2003; Mobbs et al., 2010). Figyelembe véve az ellentétes megállapításokat a nemek vonatkozásában (Pignatti és mtsai, 2006; Brogan és mtsai, 2011; Horstmann és mtsai, 2011; Koritzky és mtsai, 2012), teszteltük a nemek közötti interakciókat, bár ezekre nem számítottak.

A tanulmány fő célja a BMI modellezése mellett két másodlagos célunk volt:

A kognitív visszatartás, a gátlás és a testtömeg állapota kölcsönösen befolyásolják egymást (pl. Karlsson et al., 1994; Pekkarinen et al., 1996; Foster et al., 1998; Westerterp-Plantenga et al., 1998; Dalle Grave et al. ., 2009; Savage et al., 2009; Tucker és Bates, 2009). Ezért feltételeztük, hogy a BMI és a kognitív korlátozás közötti másodfokú összefüggést mérsékelni kell a dezinhibícióval. A dezinhibíció szintjétől függően a BMI és a kognitív visszafogás összefüggését a következőre számítottuk: A normál testtömeg és az alacsony diszinkció alacsony kognitív fékezéssel jár. A normál testtömeg és a magas dezinhibíció magas kognitív visszafogottsággal jár. A túlsúly magas kognitív visszafogottsággal jár együtt, függetlenül a dezinhibíció mértékétől. Az elhízás alacsony kognitív visszafogottsággal jár, függetlenül a dezinhibíció mértékétől.

Davis és Fox (2008) megfordított U alakú kapcsolatot mutat be a jutalomérzékenység és a BMI között. Célul tűztük ki, hogy megerősítsük ezeket az eredményeket a BAS és a BMI közötti másodfokú kapcsolat tesztelésével. Feltételeztük, hogy ezek az intézkedések fordított U alakú összefüggést mutatnak be.

Mivel a vizsgálat középpontjában az önbevallási kérdőívek álltak, azaz explicit, mentálisan ábrázolt adatok, ez a tanulmány nem vette figyelembe az implicit vagy automatikus folyamatokat (azaz az étkezési szokásokat), amelyek a kifejezett viselkedéstől függetlenül befolyásolják a viselkedést és a potenciálisan a testtömeget (pl. Berridge és Robinson, 2003; Finlayson és mtsai, 2008; Papies és mtsai, 2009; Goldstein és mtsai, 2014).

ANYAGOK ÉS METÓDUSOK

TÁRGYAK