A testtömeg-index és a leszokás utáni súlygyarapodás kapcsolata a dohányzásról való leszokást követő évben: keresztmetszeti tanulmány

Népesedéstudományi Központ, Prevenciós Orvostudományi Tanszék, Tennessee Egyetem Egészségügyi Tudományos Központ, Memphis, Tennessee, Amerikai Egyesült Államok

Rebecca A. Krukowski,
Zoran Bursac,
Melissa A. Little,
Robert C. Klesges

Ábrák

Absztrakt

Bevezetés

A dohányzásról való leszokás során szerzett súly mennyisége nagyon változatos, de a súlygyarapodás legfontosabb előrejelzőiről keveset tudunk. Megvizsgáltuk a testtömeg-index (BMI) kategória és a szociodemográfiai változók hatását a leszokás utáni súlygyarapodásra.

Anyagok és metódusok

A 2003–2004 és 2011–2012 közötti adatgyűjtés öt egymást követő ciklusának Nemzeti Egészségügyi és Táplálkozási Vizsgálati Felmérésének adatait használtuk fel a leszokás utáni súlygyarapodás BMI kategóriák szerinti megbecsülésére a legutóbbi kilépők között (n = 654). Elemeztük „aktuális súlyuk” és „elmúlt évi súlyuk” adatait. Összehasonlítottuk a közelmúltban leszokókat a jelenlegi dohányzókkal, hogy megbecsüljük a dohányzásról való leszokásnak tulajdonítható súly mennyiségét.

Eredmények

A legutóbbi leszokók 1,4 kg-ot híztak (95% CI: 0,8 - 2,0), míg a jelenlegi dohányosoknál nem szignifikáns a súlyváltozás (-0,01 kg (95% CI: -0,3 és 0,2) között. A súlygyarapodás a normál testsúlyúaknál volt szignifikáns (3,1 kg, 95% CI: 2,3-3,9) és túlsúlyos BMI kategóriák (2,2 kg, 95% CI: 1,1-3,2).

Következtetések

A BMI kategória kulcsfontosságú tényező a leszokás utáni súlygyarapodás mértékében, a normális és túlsúlyos, nemrégiben kilépők jelentős súlyt kapnak.

Idézet: Krukowski RA, Bursac Z, Little MA, Klesges RC (2016) A testtömeg-index és a leszokás utáni súlygyarapodás kapcsolata a dohányzásról való leszokást követő évben: keresztmetszeti tanulmány. PLoS ONE 11 (3): e0151290. https://doi.org/10.1371/journal.pone.0151290

Szerkesztő: Karin Bammann, Bremeni Egyetem, NÉMETORSZÁG

Fogadott: 2015. július 29 .; Elfogadott: 2016. február 25 .; Közzétett: 2016. március 15

Adatok elérhetősége: Az adatok nyilvánosan elérhetők a Betegségmegelőzési és Megelőzési Központokban. Az NHANES adatai a következő címen érhetők el: http://www.cdc.gov/nchs/nhanes/nhanes_questionnaires.htm.

Finanszírozás: A szerzőknek nincs támogatásuk vagy finanszírozásuk a jelentésre.

Versenyző érdeklődési körök: A szerzők kijelentették, hogy nincsenek versengő érdekek.

Bevezetés

Míg a dohányzásról való leszokás mind a mortalitás [1–3], mind a morbiditás [4–6] jelentős javulásához vezet, a leszokás utáni súlygyarapodás részben enyhíti ezt az előnyt olyan tényezőknél, mint az emelkedett vérnyomás [7] és a glükóz metabolizmusa [8]. Noha a dohányzásról való leszokás egészségügyi előnyei egyértelműen felülmúlják a súlygyarapodás negatív hatásait, a leszokás utáni súlygyarapodással kapcsolatos aggodalmak gyakoriak, és gyakran hivatkoznak arra, hogy késleltessék a leszokás kísérletét [9,10]. Ezenkívül a leszokás utáni súlygyarapodás összefügg a dohányzás visszaesésével [9–11].

Egy metaanalízis szerint a leszokás utáni súlygyarapodás becslések szerint átlagosan 1,12 kg, 2,26 kg, 2,85 kg, 4,23 kg és 4,67 kg súlygyarapodást eredményez egy, két, három, hat és 12 hónap múlva. kilépés, illetve [12]. A megnövekedett súly mennyisége azonban nagyon változatos [12,13]. Bizonyos bizonyítékok vannak arra, hogy azok, akik nagyobb számban cigarettáznak [14], és középkorúak vagy idősebb nők [15], nagyobb súlygyarapodást kapnak a leszokás után. Ennek ellenére korlátozott ismeretek állnak rendelkezésre arról, hogy a testtömeg-index (BMI) milyen hatással van a leszokás utáni súlygyarapodás mértékére [16].

Így a jelen tanulmányban országosan reprezentatív adatokat használtunk fel a leszokás utáni súlygyarapodás becsléséhez mind összességében, mind BMI kategóriánként. A jelenlegi tanulmány azonosítani fogja a dohányzásról való leszokás súlyra gyakorolt hatását a közelmúltban leszokók (vagyis az elmúlt egy évben dohányzó dohányosok körében), és összehasonlítja őket a jelenlegi dohányzókkal annak érdekében, hogy megbecsüljék a dohányzásról való leszokásnak tulajdonítható súly mennyiségét. Tekintettel az elhízás prevalenciájának drámai változásaira az Aubin et al. [12], ezek az elemzések betekintést nyújtanak a leszokás utáni súlygyarapodás korabeli becsléseibe is.

Anyagok és metódusok

Társadalmi-demográfiai jellemzők

A szocio-demográfiai jellemzőket önállóan jelentették be. Minden résztvevő faját/etnikai csoportját nem spanyol fehér, nem spanyol afro-amerikai, spanyol és egy kategóriába sorolták, amely az összes többi fajt/etnikai csoportot egyesítette (a kis mintanagyság miatt). A résztvevőket férfi vagy nő kategóriába sorolták. Az életkort folyamatos változóként jelentették, és 20 és 85 között mozgott, amikor is titoktartási okokból csonkolták. Az iskolai végzettséget kevesebb mint 12 befejezett iskolai év, középiskolai végzettség/általános végzettség vagy középiskolán túli iskolai végzettség kategóriába sorolták. A családi állapotot házasnak/élettársi vagy „egyedülállónak” minősítették (ami soha nem házas, elvált és özvegy kombinációja).

Súly és magasság

Az interjú idején és egy évvel ezelőtti súlyt, valamint az aktuális magasságot maguk jelentették be. A résztvevőket a szokásos testtömeg-index kategóriák szerint osztályozták (normál súly: 18,5–24,9 kg/m 2; túlsúly: 25,0–29,9 kg/m 2; elhízott: 30 kg/m 2 vagy nagyobb), saját bevallásuk szerint „elmúlt év” súly". Azok a személyek, akiket „alsúlyosnak” minősítettek, nem vettek részt az elemzésekben, mivel a mintanagyság túl kicsi volt az összehasonlításhoz. A terhes nők súlya a terhesség előtti súly alapján volt az interjú idején és egy évvel azelőtt; így őket nem zárták ki az elemzésekből.

Az ön által bejelentett magasságot és súlyt nem és korcsoport szerint korrigálták a hibajelentési hibával [22]; konkrétan korrigáltuk az önmaga által bejelentett és a mért magasság nemek szerinti átlagos különbségét, valamint az önmaga által bejelentett és mért testsúlyt nem és életkor szerint (azaz kategorikus korcsoportok: 18–49, 50–69, 70 és régebbi), az NHANES 2001–2006 adatai alapján. Ezt a korrekciót alkalmazták egy évvel ezelőtti aktuális súly és önsúly önértékelésére. Az egyéneket kalibrált digitális mérlegben lemértük az NHANES vizsgálati komponensének részeként; mivel azonban ez a mért súly csak az „aktuális súlyra”, és nem az „elmúlt év súlyára” áll rendelkezésre, úgy döntöttünk, hogy az ön által megadott súlyokat használjuk, hogy elkerüljük a különböző módszerekkel nyert súlyok használatát, mivel azt feltételeznénk, hogy az önsúly -jelentési hiba hasonlóan befolyásolná mindkét ön által jelentett súlyt.

Összehasonlítottuk a mért súlyt az ön által bejelentett (a jelentési hiba [22] korrekciós tényezőkkel korrigált) tömeggel; a minta átlagos kiigazított súlya 81,5 kg (SD = 18,7) és a mért súly 81,7 kg (SD = 19,7), míg a kiigazítatlan önértékelés 80,9 kg (SD = 18,9). A férfiak körében az átlagos kiigazított súly 88,4 kg (SD = 18,1) és a mért súly 88,7 (SD = 19,1), míg a kiigazítatlan önértékelés 88,6 (SD = 18). Végül a nők között az önigazolt súlyozás átlagos súlya 74,8 (SD = 17,5) és a mért súly 74,9 (SD = 18,5), míg a kiigazítatlan önértékelés 73,5 kg (SD = 17,5).

A közelmúltban leszokók közül megvizsgáltuk dichotóm válaszukat arra vonatkozóan, hogy megpróbáltak-e lefogyni az elmúlt 12 hónapban (igen/nem), mivel ez a változó befolyásolhatja a leszokás utáni súlygyarapodás mértékét.

Dohányzás

Statisztikai analízis

Valamennyi elemzést a SAS 9.4-es verziójú felmérési eljárásokkal (SAS Institute Inc., Cary, NC, USA) végeztük. A mintavételi súlyokat, valamint a tervezési jellemzőket, például a rétegződést és a klaszterezést beépítették az elemzésbe annak érdekében, hogy elfogulatlan és reprezentatív pontbecsléseket és azok szórásait hozzák létre. A korhatáros mintából (n = 27 733, 20 éves vagy annál idősebb) kizártunk 1977 résztvevőt, akiknek hiányzó értékei voltak az elmúlt év súlyára, az ön által bejelentett aktuális testsúlyra, a BMI 18,5 alatti vagy 50-nél nagyobb, a jelenlegi dohányzási állapot, vagy volt dohányosok, akiknek hiányzott a leszokás óta eltelt idő. A fent leírt hiányzó adatok miatt kizárt résztvevők szignifikánsan fiatalabbak voltak (átlagéletkor 44,5 év vs. 46,9 év), nagyobb valószínűséggel nők voltak (65% vs. 51%), nagyobb eséllyel spanyol származásúak (27% vs. 12%) ), nagyobb valószínűséggel egyedülálló (45% vs. 36%), és nagyobb valószínűséggel alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezik (alacsonyabb, mint középiskolai végzettség: 38% vs. 17%).

A végső analitikai minta 25 756 résztvevő volt, teljes adatokkal. Először összehasonlítottuk a legutóbbi leszokók csoportját a jelenlegi dohányosokkal, hogy megbecsüljük a dohányzásról való leszokásnak tulajdonítható súlymennyiséget (szemben az elmúlt egy év súlygyarapodásával egyéb okokból, például az ünnepek túlevéséből), mint a közelmúltban leszokók kevesebb, mint egy évvel ezelőtt a jelenlegi dohányosok csoportjába tartoztak. Ezután felmértük a közelmúltbeli dohányzásról való leszokás súlyra gyakorolt hatását, és kizárólag a közelmúltban leszokókra (n = 654) és a jelenlegi súlyuk és az elmúlt évi súlyuk közötti súlyváltozásra összpontosítottunk. Bemutattuk mind a súlyváltozás nyers becslését, mind pedig egy kiigazított becslést (azaz kiigazítva az alapsúlyhoz, a leszokás óta eltelt időhöz, az életkorhoz, a nemhez, a fajhoz, az iskolai végzettséghez és a családi állapothoz). Ezután megvizsgáltuk a BMI-kategória, a szocio-demográfiai jellemzők, a leszokás óta eltelt idő, a leszokáskor elszívott cigaretták számát és a fogyás kísérleteit a súlyváltozásra. Végül megvizsgáltuk a volt dohányosok súlypályáját, hogy perspektívát nyújtsunk a súlyváltozásról, a leszokást követő első év után.

A szocio-demográfiai jellemzők összehasonlítását a dohányzási viselkedés kategóriái között Rao-Scott khi-négyzet próbával, illetve egyszerű lineáris regressziós modellekkel végeztük kategorikus, illetve folytonos változók esetében. A súlyváltozás eszközeit és azok 95% -os konfidenciaintervallumait, valamint a súlyváltozás százalékos arányát a kiindulási értékhez viszonyítva becsülték összességében, a kiindulási BMI kategóriák szerint, és számos alcsoport-kombinációra vonatkozóan, amelyek magukban foglalják a BMI kategóriát, a dohányzási magatartást, a fogyás viselkedését és a szocio-demográfiai változókat . E csoportok közötti átlagkülönbségeket egyszerű lineáris regressziós modellek alkalmazásával teszteltük, amelyek a csoportszintek számától függően t-próbának és/vagy varianciaanalízisnek felelnek meg. Többváltozós lineáris regressziós modelleket alkalmaztunk a súlyváltozás és az összes kovariáns közötti összefüggések tesztelésére, amelyek magukban foglalták a kiindulási BMI kategóriát, a dohányzási viselkedés csoportjait, a szocio-demográfiai változókat, mindezeket a kiindulási súlyhoz igazítva a legutóbbi leszokók között. Az 1. táblázatban bemutatjuk a teljes modellt, amely magában foglalja az összes fent felsorolt kovariátot, és a redukált modellt, amely csak a szignifikáns kovariánsokat tartotta meg. A minta demográfiai jellemzői dohányzási állapot szerint.

A dohányzásról való leszokásnak tulajdonítható súlyváltozás

A dohányzásról való leszokásnak tulajdonítható súly mértékének megbecsülése érdekében összehasonlítottuk az elmúlt év súlyváltozását a legutóbbi leszokók és a jelenlegi dohányzók körében a BMI kategóriája, valamint a nem, a faj/etnikai hovatartozás, az iskolai végzettség és a családi állapot alapján. Összességében azt tapasztaltuk, hogy míg a jelenlegi dohányosok súlyváltozása nem szignifikáns (-0,01 kg; 95% CI: -0,3-0,2), a közelmúltban leszokók jelentős mennyiséget híztak (1,4 kg; 95% CI: 0,8 és 2,0), ami jelentős különbséget eredményezett e két csoport között (p 2. táblázat. Súlyváltozás (kilogrammban, 95% -os konfidenciaintervallummal) az elmúlt évben a legutóbbi leszokók és a jelenlegi dohányosok között BMI kategóriák szerint.

A dohányzásról való leszokás hatása az elmúlt évben a friss leszokók súlyára

A közelmúltban a dohányzásról való leszokás súlyra gyakorolt hatásának értékeléséhez kizárólag a friss leszokókra (n = 654) és az aktuális testsúlyuk és az elmúlt évi súlyuk közötti súlyváltozásra összpontosítottunk. Ezek az egyének átlagosan 213 nappal ezelőtt hagyták abba a dohányzást (95% CI: 200-226). Összességében statisztikailag szignifikáns súlyt híztak, 1,4 kg-ot (95% CI: 0,8–2,1 kg), vagy az alapsúlyuk 2,3% -át. A kiindulási súly, az abbahagyás óta eltelt idő, az életkor, a nem, a faj, az iskolai végzettség és a családi állapot kiigazítása után a legutóbbi kilépők körében a teljes súlygyarapodás becslése nagyjából azonos volt (1,4 kg, 95% CI: 0,9–2,0).

BMI kategóriák szerint lebontva a normál és a túlsúlyos BMI tartományba eső egyének jelentős átlagos súlygyarapodásról számoltak be (2. táblázat); az elhízott BMI tartományba eső személyek nem szignifikáns súlycsökkenésről számoltak be. Összességében a nemrégiben kilépők közül a nők jelentős, 2 kg-os átlagos súlygyarapodásról számoltak be (95% CI: 1,0-3,0). A férfiak szignifikáns átlagos súlygyarapodásról számoltak be, 0,9 kg (95% CI: 0,04–1,8). Az elmúlt év átlagos súlyváltozását BMI kategóriák és szocio-demográfiai jellemzők szerint a 2. táblázat mutatja be.

A közelmúltban leszokók közül, akik arra a kérdésre válaszoltak, hogy megpróbáltak-e lefogyni az elmúlt évben (n = 575), azoknak, akik arról számoltak be, hogy megpróbáltak lefogyni, hasonló súlygyarapodásuk volt (3,5 kg, 95% CI: 2,5-től 4,5 kg) azokhoz képest, akik arról számoltak be, hogy nem próbáltak lefogyni (2,4 kg, 95% CI: 1,7–3,2 kg). BMI kategóriák szerinti bontásban a fogyni próbáló normál testsúlyú egyének 3,5 kg-os súlygyarapodást jelentettek (95% CI: 2,2–4,8 kg), a túlsúlyosak, akik megpróbáltak lefogyni, 4,5 kg-os súlygyarapodást jelentettek ( 95% CI: 2,9-6,1 kg), és az elhízott egyének, akik megpróbáltak lefogyni, 2,8 kg súlygyarapodásról számoltak be (95% CI: 0,9-4,7 kg). Ezzel szemben a normál testsúlyú egyének, akik nem próbáltak lefogyni, 3,1 kg-os súlygyarapodást jelentettek (95% CI: 2–4,1 kg), a túlsúlyosak, akik nem próbáltak fogyni, 3 kg-os súlygyarapodásról számoltak be (95% CI: 1,8–4,3 kg), és az elhízott egyének, akik nem próbáltak fogyni, 1 kg-os nem szignifikáns súlyvesztést jelentettek (95% CI: -3,6–1,6 kg).

A legutóbbi leszokók almintájára, akik megválaszolták azt a kérdést, hogy hány cigarettát szívtak a leszokás előtt (n = 210), ezt a változót egy alcsoport modellben vizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy minden egyes további elszívott cigarettával az egyének jelentősen nagyobb súlyt (azaz 0,13 kg-ot) szereztek az elmúlt évben. A BMI kategória alapján minden egyes további cigarettafüstöléssel a normál és a túlsúlyos egyének jelentős súlyt kaptak (0,13 kg és 0,32 kg, mindkettő p 3. táblázat. A többváltozós regressziós modell a súlyváltozás előrejelzése a legutóbbi leszokók között (n = 654).

Tíz év feletti súlyváltozás a volt dohányzók között

Annak érdekében, hogy hosszabb távú perspektívát nyújtsunk a leszokás utáni súlyváltozásról, a 2. ábrán megvizsgáltuk a volt dohányosok (azaz azok, akik több mint egy éve abbahagyták) súlyváltozását. Érdekes módon jelentős súlygyarapodást találtunk az 1. és a 2. év, súlystabilitás 8. évig, és jelentős fogyás a 8. és azt követő években.

Vita

A jelenlegi tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a dohányzás abbahagyásának tulajdonítható súlygyarapodás egy év alatt megközelítőleg 1,4 kilogramm; azonban a korábbi tanulmányokkal [12,13] összhangban a súlygyarapodás szociodemográfiai jellemzők szerinti változékonysága jelentős volt. Ezenkívül a testtömeg változását a BMI kategória befolyásolta. Különösen a normál testsúlyú és a túlsúlyos személyek szedtek jelentős súlyt a dohányzásról való leszokás után, míg az elhízott személyek fogyásról számoltak be, bár ez a változás nem szignifikáns.

Megállapítottuk, hogy a dohányzás abbahagyását követő első év súlygyarapodása (vagyis 1,4 kg) kisebb, mint a Williamson és mtsai által megfigyelt, az országos népesség adataiból származó korábbi becslések (2,3 kg a férfiak között, 3,1 kg a nők között). [23]. Ezek az országos becslések kevesebbek, mint a klinikai vizsgálatok metaanalíziséből származó becslések (4,7 kilogramm) a tipikus, a leszokást követő súlygyarapodásról [12]. Ez potenciálisan jó hír azoknak a dohányzók millióinak, akik évente megpróbálják leszokni a dohányzásról, mivel az 1,4 kilogrammos súlygyarapodás még a legsúlyosabb tudatú dohányosok számára is kellemes lehet. Ezenkívül azt tapasztaltuk, hogy a leszokás utáni második év után a résztvevők nem tapasztaltak további megszűnés utáni súlygyarapodást.

Összefoglalva, a jelenlegi tanulmány eredményei azt sugallják, hogy a dohányzás abbahagyásának tulajdonítható akut súlygyarapodás ebben a mintában csak körülbelül 1,4 kg, de jelentős változékonyság mutatkozott, ami azt jelzi, hogy egyesek lefogytak, amikor abbahagyták a dohányzást, míg mások jelentős súlyt kaptak. A leszokás utáni súlygyarapodás nagyságának egyik fontos tényezője a BMI kategória volt, a normális és túlsúlyos, nemrégiben kilépők jelentős súlyt híztak. A jövőbeni tanulmányok a normális testsúlyra és a túlsúlyos dohányzókra összpontosíthatnak a leszokás utáni súlykezelő programok végrehajtásakor.

Szerző közreműködései

A kísérletek megtervezése és megtervezése: RAK ZB MAL RCK. Végezte a kísérleteket: RAK ZB. Elemezte az adatokat: ZB. Írta az írást: RAK ZB MAL RCK.